Carly Phillips - Forró szívek

Kiadó: Victoria, 2012

Oldalszám: 336

Ár: 2799 Ft

Hot Zone 2.

Mikor megláttam, hogy hamarabb jelenik meg egy újabb Carly Phillips könyv, mint egy Robin Kaye, kissé elszomorodtam, hiszen míg a Rómeó, Rómeó-t imádtam, addig a Forró szerelmet csupán egy átlagos élménynek könyveltem el a Victoria kiadó akkori újdonságai között. Élvezhető, de nem lehengerlő. Persze nem bánkódtam néhány percnél többet, és amikor úgy éreztem újra rá tudok hangolódni a Jordan lányokra, a fafejű nagybácsira, egy kis sportra, már elvárásoktól mentesen vettem kezembe a legfiatalabb lány történetét.

A történet:

„Micki kissé mindig kilógott a családból, bombázó nővéreihez képest inkább fiús alkat volt, a nevét is ezért változtatta Michelle-ről Mickire. Ő reklámszakemberként leginkább a nehézatlétákra utazott, otthonosan mozgott az öltözőikben, a nagytestű fiúk pedig imádták az egyébként rendkívül tehetséges Mickit.

Most azonban nagy szerelem kísértésében kell döntenie. Hogyan tudná megtartani magának Damian Fullert, a baseball sztárt? Úgy gondolja, fiús lányból – a nővéreihez hasonlóan – neki is bombanővé kell átalakulnia. Sikerül-e ez a kísérlete? Sikerül-e megtartania a nehéz természetű férfit? Hogyan alakul a kapcsolatuk?”

Gondolatok:

Az írónőről nem mondanám, hogy bármiféle fejlődésen ment volna keresztül az előző kötethez képest, mégis annyival közelebb éreztem magamhoz a szereplőket, annyival szerethetőbbek voltak a szememben, hogy meglepetésemre egy rendkívül élvezetes olvasmány született. Pedig bevallom őszintén semmi különleges, semmi újdonság, semmi izgalom nincs benne, sőt a jól megszokott sablon is megtalálható, mégis valahogy olyan jólesett.

Micki a fiús lány, aki ha munkáról van szó, magabiztosan mozog a kigyúrt, olykor lengén öltözött sportolók között, azonban ha már pasizás kerül szóba, akkor visszahúzódó, tapasztalatlan, önbizalomhiányos lesz. Kiszemeltje pedig az a Damian Fuller, aki csak a karrierjének él és eddig esze ágában sem volt olyan nővel randizni, akivel hosszú távú kapcsolat alakulhatna ki, így az alkalmi partnerei kalandvágyó bombanők. Viszont a végzetes csók már elcsattant egy szilveszteri partin, és ha ők nehezen is közelednek egymáshoz, mások kapva kapnak az alkalmon, hogy összehozzák őket.

Nem túl sokban különbözik a koreográfia Annabelle és Brandon kötetéhez képest, hiszen azonnali vonzalmat némi vonakodás követ, de a nő hamar eldönti, hogy ágyba csábítsa az áldozatát, aki természetesen nem tiltakozik túl hevesen. A sors azonban produkálja a konfliktusokat, hogy a párocska megszenvedjen a nagy happy end előtt.

Nagyvonalúan mondom csak, hogy mellékszálak most is tarkítják a történetet, hiszen Yank bácsi még mindig makacskodik, hogy szerelmet valljon Lolának és akad egy trónkövetelő sportoló is, aki kezdetben Damian irigye, de lehetőségük adódik rendezni a helyzetüket. Rick Carter és Damien kapcsolata, mondhatni hasonló, mint a SEP Chicago Stars szériájában Cal Bonner és Kevin Tucker kettőse, bár kétségtelen, hogy Kevin magasan veri Cartert.

Ha nagyon kötözködni akarnék a történettel, akkor meg lehetne jegyezni, hogy az írónőtől kissé gyenge húzás volt a Micki és Damian közé furakodó probléma, bár ennél sokkal idegesítőbbre, bosszantóbbra is kreálhatta volna, mivel azonban intrikákban annyira nem bővelkedett, így még könnyedén túl tudom magam tenni rajta.

Carter pálfordulása nem kissé hihetetlen, de olvasás közben néhány szemöldökráncoláson túl nem igazán zavartattam magam miatta.

Annak viszont örültem, hogy most az írónő nem akarta túlságosan titkolni, kinek a számlájára írható a riporterek felbukkanása, kiszivárogtatott pletykák napvilágra kerülése. A főszereplőknek és az olvasónak is nyilvánvaló volt, ezért nem is fektettek nagy hangsúlyt az ügy kibogozására, inkább foglalkoztak az igazi problémákkal, amiket persze a párocska jelentősen felnagyít. Nem meglepő szituáció, amikor a hölgy kételkedik a férfi szerelmében, hiszen ki szeretné őt, ha cicababák is futnak a pasi után, illetve a sportoló nagy dilemmája, karrier vs. nő.

Elmaradhatatlan szereplő volt egy újabb házikedvenc, egy újabb kutyuska, aki a szereplőknek több bosszúságot, nekem meg annál több mosolyt okozott.

Megismerkedhettünk a későbbi – negyedik – kötet férfi főszereplőjével is, John Ropperrel, akiben Micki legjobb barátját tisztelhetjük. Igazán rendes fazonnal tűnik, és megörültem, mikor megtudtam, hogy lesz saját kötete. Az írónő nem feledkezett meg a család és az iroda többi tagjáról se, de nyúlfarknyi szerepeknél többet nem léptek színre, bár annyira nem is bántam. Yank bácsin így is lehetett jókat somolyogni.

Ezután a könyv után már nagyobb türelmetlenséggel várom a folytatásokat, közelebb került hozzám a történet, mert ez a sztori szórakoztatóbbra sikeredett, mint az első volt, de a fordítással sajnos még mindig nem vagyok megelégedve.

4,5 pont

Hot Zone kötetek:

Forró szerelem  |  Forró szívek  |  Forró találkozás  |  Forró vágy

Sophie Kinsella - Csörögj rám!

Kelly kiadó, 2012

366 oldal

2890 Ft

Eddig is úgy gondoltam Sophie Kinsellára, mint akivel barátságos viszonyt ápolok, bár nem rohanok a neve hallatán megvenni a legújabb könyvét, de van, amelyik pillanatok alatt felkelti az érdeklődésem, míg a másik teljesen hidegen hagy. Utóbbi sorsra jutott a Boltkóros sorozata is, mert eddig úgy gondoltam nem vagyok kellően befogadó egy vásárlásmániás nőre, de miután láttam a filmet, vagy mondjam úgy, hogy láttam Luke Brandont – játszó színészt -, mindjárt jobb színben tűnt fel és most már meg akarom nézni magamnak. Tehát egyre szorosabbra fűzöm én ezt a barátságot, pedig eddig az írónő  csupán a Tudsz titkot tartani? könyvével tudott maradéktalanul levenni a lábamról. A Csörögj rám! az első pillanattól „akarom” könyv volt, de azt nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz. Nem csupán a kellemesen elszórakoztató, hanem az eszméletlenül imádlak féle.

A történet:

„Poppy Wyatt élete legboldogabb napjára készül, alig egy hét van hátra az esküvőjéig, amikor barátnőivel pezsgőzni megy egy elegáns szállodába. De az álomból hirtelen rémálom lesz, amikor egy tűzriadó miatti kavarodásban a gyűrű eltűnik, majd Poppy telefonját is ellopják. Pánikba esve járkál fel-alá a szálloda halljában, amikor váratlanul eldobott mobiltelefont pillant meg a szemetesben. Hurrá, mégis van telefonszáma, amit meghagyhat a szálloda személyzetének arra az esetre, ha megtalálnák a gyűrűjét!

Egyetlen apró bökkenő van csak: a telefon tulajdonosa, Sam Roxton egyáltalán nem lelkesedik az ötletért. Vissza akarja kapni a telefonját, és annak sem örül, hogy Poppy olvasgatja az üzeneteit, sőt, némelyikre még válaszol is a nevében…”

Gondolatok:

Szerintem a sikere a megfelelő arányokban és a főszereplőkben rejlik, mert túl sok újdonságot nem mutatott karakterek, stílus, vagy történetvezetés tekintetében, mint amit eddig megszoktam Kinsellától.

Poppy is egy tagadásban élő hősnő, aki épp a kedves, jólelkű, konfliktuskerülő lányt alakítja, aki alárendeli magát másoknak. Annyira jó szíve van, hogy nem bírja tétlenül nézni, hogy az új – a kukában találtam - telefonjának igazi tulajdonosa udvariatlan módon megválaszolatlanul hagyja e-maileit, üzeneteit, így kedveskedő válaszokat pötyög a gyanútlan feleknek Sam nevében, így pedig nem kevés bosszúságot, félreértést okoz a férfinak. Mégis minden kotnyelessége, sokszor naivsága ellenére egy roppant szerethető lány, aki a legkevésbé sem tudott idegesíteni. Sőt a kínos szituációi, azokból való kilábalása hangos nevetésre, folyamatos vigyorgásra késztetett.

Sam Roxton az elfoglalt üzletember, akinek szintén a kezéhez ragadt a telefon, és szerencsétlenségére Poppy gondoskodik róla, hogy megszokott munkáját meglepetések tarkítsák. Szerencsére nem halmozódnak a titkok és félreértések, hogy az utolsó pillanatban robbanjon a nagy tűzijáték, hanem folyamatosan kisebb petárdákként látnak napvilágot. Sam pedig úgy tűnik birkatürelemmel van megáldva, mert bár sokszor vágott morcos képet és nyúlt meg kissé az arca, de alapvetően elég nyugodtan fogadta a kisebb sorscsapásokat és mindvégig egy roppant vonzó, intelligens és éleslátó pasas benyomását keltette. Elkérhetném a telefonszámát?

Magnus a vőlegény már az első mondatánál elvágta magát, de erre is mondhatom, hogy nem meglepő, hiszen Kinsellánál az aktuális barátok, férjek, vagy férjjelöltek mindig ebben a szerepben tetszelegnek és hála égnek meglehetősen keveset vannak szem előtt. Jelen esetben a barátnőket is hanyagoltuk és istenem milyen jó volt, mert lehet nem viseltem volna el sokkal többet belőlük, így pedig leginkább a főszereplőkre koncentrálhattunk.

Az alapgondolat, hogy sms-ben kommunikáljanak a szereplők, kicsit hasonlít a Meg Cabotnál már ismert e-mailezgetéshez, ami nekem már nála is nagyon tetszett. Tehát itt is roppant édesnek találtam az üzenetváltásokat, a lassú megismerkedést, az egymásra találást, amely ugyan nem volt zökkenőmentes, de bugyuta sem.

Kacagtató, szórakoztató történet, könnyed, kissé romantikus, de máztól mentes. Abszolút kedvenc, imádtam.

5 pont

Sophie Kinsellától olvastam:

Tudsz titkot tartani?  |  Velem alszol?  |  Emlékszel rám?

Louisa Edwards - Forr a vérem!

Kelly kiadó, 2012
333 oldal

2980 Ft

saját példány

Recept a szerelemhez 1.

Engem rendkívül könnyű elcsábítani, gondolkodás nélkül ugrom egy újabb nyári chick lit olvasmányra, mert imádom a csajos könyveket, itt pedig már a borító meggyőzött arról, hogy kell nekem, nem is kellett elolvasnom a fülszöveget, bár abból egyértelműen kiderült, jól sejtettem van még egy vonzó tulajdonsága a könyvnek, mégpedig, hogy konyhaművészettel fűszerezzük a történetet. Most már tudom, hogy reményeim nem csaptak be és tényleg bepillanthattunk egy ínyenc étterem zajos, nyüzsgő kulisszáiba, a hely igazi motorjába. A szereplőknek pedig tényleg forrt a vére, Adam Temple-nek több okból is, hiszen Miranda nem csak testét korbácsolta fel, de néha erőteljesen hevítette benne a fojtogatási vágyat is.

A történet:

„Miranda Wake, egy menő New York-i magazin kíméletlen étteremkritikusa a századik kritika után arról álmodik, hogy végre továbbléphessen a könyvkiadás izgalmas világába, és komoly feltáró művet írhasson egy feltörekvő, új étterem konyhájának kulisszatitkairól. Amikor az arrogáns, de szívdöglesztő főszakács, Adam Temple hirtelen jött ötlettől vezérelve fogadást ajánl, Miranda egy percig sem habozik. Lehet, hogy a pasi csak valami béna csajozós dumának szánta ezt az “úgysem bírsz ki egy napot sem a konyhámban”-szöveget, de Mirandának esze ágában sincs elszalasztani a lehetőséget. Sőt! Ha már lúd, legyek kövér… Egyetlen nap alatt úgysem derül ki semmi, és Miranda nem azért rámenős újságíró, hogy ne tupírozza föl a fogadást rögtön egy hónapra. Egy teljes hónap a legújabb, legmenőbb helyen! Most aztán mindent megtudhat arról, mi folyik valójában a legszuperebb manhattani étterem konyhájában. Arról persze senkinek sem kell feltétlenül tudnia, hogy még egy tojást is alig tud megfőzni. Csak ez a kiállhatatlan pasi ne lenne ilyen pofátlanul, bosszantóan helyes… És ott van még Jess is, a lány öccse, aki rejtélyes módon egyszer csak megjelenik, közli, hogy hazaköltözik, de sötét titkot rejteget a múltjában…

Fülledt nyári esték, ínycsiklandó ételek, szex, szerelem, intrika…”

Gondolatok:

Nem vagyok egy konyhatündér, sőt különösebben enni sem szeretek, csupán tudomásul veszem, hogy az élethez nélkülözhetetlen a táplálkozás, ráadásul az ég rendkívül válogatós bendővel áldott meg. Ez azonban egy fikarcnyit sem érdekel, ha könyvről, vagy filmekről van szó, mivel ebben az esetben mindig hívogatónak érzem a gasztronómiát. Most pedig Adam Temple és Market nevű éttermében léphetünk be, ahol a séf kiteszi szívét lelkét, hogy tökéletest alkosson, hogy hódoljon szenvedélyének, élete egyik értelmének, a főzésnek. Ilyen szenvedély, odaadás, kitartás láttán kevesek szíve maradhat közömbös a fickó iránt, amely nekem már jó alapanyag egy élvezetes olvasmányhoz.

Társnője azonban már igencsak megosztott, hiszen hullámokban enyhült meg a szívem iránta, hogy aztán a következő oldalon legszívesebben jól le hülyepicsázzam, szívtelen perszónának gondoljam. Pedig nem az, csak valami jót, rossz tettekkel akar elérni. Eleinte nyugodt szívvel tartottam a távolságot a fikázó firkász kritikustól, aki jegyzetfüzettel, - lehetőleg minél mocskosabb - pletykára éhesen szimatolt a számára kissé idegen közegben. Viszont testvére színre lépésével egyre jobban a lelkébe láttunk és meggyőződhettünk, hogy ha akarja, nagyon nagy szíve van. Ez azonban nem fogta vissza abban, sőt talán még tovább fokozta, hogy újfent előjöjjön belőle az agyatlan, sikerhajhásznak tűnő énje.

Az elején szentül hittem, hogy az Adam által bemutatott kis csapat szerves részét fogja képezni a történetnek, mindenki megkövetel majd egy kis epizódot, az írónő több sort szán majd rájuk, hiszen szinte rögtön megtudtuk, hogy a mára már összeszokott „család” tagjai hányatott sorssal a hátuk mögött robotolnak a konyhában. Sajnos azonban csak néhányan kapták meg a maguk szeletét.

Eleinte azt hittem Angelika posztjáról, hogy kissé spoileres, viszont az írónő egyáltalán nem rejtegeti Jess, az öcsike titkát, hiszen hatalmas utalásokkal, és rendkívül gyors szerelemmel hull le a lepel róla. Így én sem rejtélyeskedem, hanem mondom, hogy az olvasók Jess és Frankie, egy punk rocker pasi kapcsolatának alakulását követhetik nyomon. Jess a fiatal srác végig szimpatikus volt nekem, és öröm volt látni, hogy kibújt a csigaházból és vállalta önmagát. Frankie-ről azonban sokáig nehezen hittem el, hogy igaz érzelmek lakoznak benne, valamiért olyan érzésem volt, hogy csupán a szórakozás kedvéért csap le a friss húsra. Pedig nem és ezt mindenki számára be is bizonyította. Továbbá elkaptunk néhány meghitt pillanatot is, bár így is rendkívül lájtos keretek között maradtak a képkockák, ha valakinek megnyugtatásra van szüksége.

Az írónő kitalált egy kellemes főhőst, és szerethető szereplőket. Miranda sablonos hibákkal megáldott, de alapvetően kedves lány, aki azért az olvasó idegeire tud menni. Amivel pedig az idegeire megy, azzal már eleve borítékolva van egy nagy bomba, egy hatalmas baklövés, ami igazi konfliktust okoz, ezért nem is értem mit akart az írónő az ezt megelőző „derült égből villámcsapás” majdnem katasztrófával. Teljesen feleslegesnek érzem azt a bizonyos jelenetet, és nem egészen vagyok megelégedve a befejezéssel, a nagy vallomással sem. Persze nagyvonalú, viszonylag látványos, a maga módján aranyos is, de kissé elcsépelt. Bár ettől nem mondanám, hogy elrontotta a könyvet, mivel élvezetes olvasmánynak tartom így is. Kellemes volt, szórakoztató, kellően szexi, néhol kifejezetten erotikus. Várom a folytatást és nagyon örülök, hogy a Kelly kiadó Louisa Edwards nevét is felvette a repertoárjába.

4 pont

Carly Phillips - Forró szerelem

Hot Zone 1.

Hosszú ideig a Victoria kiadó hallatán csupán két név ugorhatott be a romantikus könyvek rajongóinak. Míg Nicole Jordan töretlenül képviselteti magát a történelmi enyelgésben, addig Susan Elizabeth Phillips időről időre megelevenít egy újabb jelenkori románcot. Tavaly azonban a kiadó úgy döntött, hogy két új szerzővel színesíti a palettáját és erősíti a modernkori történetek piacát. Robin Kaye már a tavalyi év végén bizonyított számomra a Rómeó, Rómeó c. könyvével, amely néhány órányi önfeledt szórakoztatásával kedvencemmé avanzsálódott. Carly Phillipsnek is megszavaztam a bizalmat és megérzéseimben bízva megjelenés után már hevesen nyomkodtam a „Kosárba” gombot az Alexandra webshopján.

A Hot Zone egy családi vállalkozás, sportügynökség és reklámiroda egyben. Yank nagybácsi egyengeti a profi sportolók karrierjét. Árván maradt unokahúgai pedig igyekeznek ráncba szedni a híres férfiakat, hogy szalonképessé váljanak a kamerák előtt, a partikon és a vállalkozásaikban, nem számít, hogy az illető a csúcson van, vagy már maga mögött hagyta profi pályafutását.
Annabelle a szőke bombázó, Sophie az eszes és konzervatív üzletasszony, Micki pedig egy igazi sportos csaj. Az apa szerepét pedig az örök agglegény Yank bácsi tölti be, akinek évekkel ezelőtt nyakába szakadt élete egyik legnehezebb és egyben legkellemesebb feladata, mégpedig, hogy felnevelje az akkor még kislány unokahúgait.

Annabelle Jordan a legidősebb lány. Ő a férfias férfiakat kedveli. Az izzadságszagú férfias futballistákat, akiknek a társaságában a nők nőnek érzik magukat a sportoló mérete, súlya és szaga ellenére – vagy talán éppen azért. Számos csalódás után Annabelle-nek a hajdan ünnepelt futballista, Brandon Vaughn vállalkozását kell profi módon rendbe tennie. Csakhogy Brandon épp az a típus, akiről Annabelle számára egyértelműen kiderül, hogy a férfi akár a végzetét is jelenthetné. Annabelle érthetően fél egy újabb csalódástól, de kénytelen elköltözni a kisvárosba, Brandon szülővárosába, ahol hihetetlen zavaros állapotok fogadják.

MaryJanice Davidson - Egy haláli szingli meséi

Talán azzal kezdeném a „mesémet”, hogy megemlítem milyen „rögös” út vezetett az olvasáshoz. Először is láttam egy nevet egy címmel, ami egész érdekesen hangzott, amelyhez egy idő után már fülszöveg is tartozott, de a borító helyén bizony elég sokáig csak nagy üresség tátongott. Majd egyszer pont várakoztam egy barátnőmre, hol máshol, mint egy könyvesbolt előtt, unalmamban természetesen kirakatot nézegettem és megakadt a szemem egy könyvön. Nem láttam mást, csak a hófehérséget, egyszerű, de annál figyelemfelkeltőbb. Nem vagyok egy borítómániás alkat, nem rohanok megvenni valamit, csak mert jól néz ki, de itt erős késztetést éreztem, hogy azonnal birtokolni akarjam, nem érdekel miről is szól. Mikor már az agyam eljutott odáig, hogy a könyvnek címe is van, sikeresen összeraktam a puzzlet és meglepve vettem tudomásul, hogy tudtomon kívül bizony már megjelent az Egy haláli szingli meséi első kötete. Az olvasás váratott magára, de ahányszor újra találkoztam a könyvvel motoszkált valami az agyam hátsó zugában, ami egyre inkább sejtéssé, majd bizonyossággá vált. Mégpedig, hogy a MaryJanice Davidson nemhiába csengett nekem ismerősen, hiszen már olvastam tőle történetet, mikor pedig fellapoztam gyorsan ama bizonyos könyvet, mosolyogva vettem tudomásul, hogy Betsyvel és Sinclairrel nem ez lesz az első találkozásom, de ígérem a bejegyzés végére visszatérek még erre is.

Madeleine Wickham - Sophie Kinsella - Velem alszol?

Mikor először szembetalálkoztam a könyvvel számomra cseppet sem tűnt fel a borítón virító Sophie Kinsella név. (Lehet, hogy akkor még nem is volt rajta, bezzeg most meg majd kiszúrja a szemem.) Így gondoltam egy új írónővel bővült a Kelly kiadó tárháza. Gyors megcsodáltam a borítót, ami számomra igencsak hívogató, mert már elülteti a fejemben a nyári hangulatot, a napsütést és ezzel együtt a széles mosolyokat. Ugorva a fülszövegre még inkább erősödött bennem az érzés, hogy kell nekem, lehetőleg minél hamarabb, mikor jelenik már meg, mikor lesz akció, gyere babám légy enyém. Már előre dörzsöltem a tenyerem az elképzelt csípős szócsatákon a két család között. Egy kis idő múlva megkaptam a plusz információmorzsát, hogy Madeleine Wickham nem más, mint a már általam is ismert, bizonyos Kinsella kisasszony. Nem büszkélkedhetem munkásságának bő olvasottságával, viszont az a néhány könyv (Tudsz titkot tartani?, Emlékszel rám?... vicces, úgy látszik engem Kinsella „nagy kérdései” vonzanak) elég volt ahhoz, hogy nevetést, mosolyt társítson a könyvei olvasási élményéhez. Megjelenés után hiába találkoztam lekicsinylő értékelésekkel, kedvem nem szegte, mivel jó megérzéseim voltak. Bár elmondhatom, egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, azért csalódnom nem kellett.

Sophie Kinsella - Emlékszel rám?

Sophie Kinsella neve nem ismeretlen előttem, bár nem a Boltóros sorozatával mutatkozott be számomra, sőt szerintem Becky és az én útjaink még egy ideig biztos el fogják egymást kerülni, de ez nem gátolt meg abban, hogy önálló köteteit igenis a kezemben forgassam. Nem mintha egy komoly számmal büszkélkedhetnék, hiszen ez csupán a második könyve volt, de tervben vannak még továbbiak is.

Szóval néhány évvel ezelőtt karácsonyra úgy ügyeskedjem, hogy landoljon szerény hajlékomba a Tudsz titkot tartani? c. könyve. Remélve a legjobbakat… egy kis nevetést, szórakozást várva kezdtem neki a könyvnek, aminek olvasása bizony váratlanul elvett egy napot a vizsgaidőszaki tanulásból. A könyvben nem volt semmi különleges, egyszerű kis történet, de annyira kellemesen megmosolyogtató volt, hogy bizony a karácsonyi ajándék karácsony előtt ki lett végezve. Akkor már az Emlékszel rám? is virított ránk a boltokból, de a fülszöveg alapján nem éreztem késztetést az olvasására, így telt múlt az idő és most már szinte ingyen nekünk adja a kiadó az akciói során ajándékkönyvként. Ha én nem is, de  egy kedves barátnőm a régmúltban lecsapott erre a bizonyos Emlékszel rám? kötetre, és önfeledten újságolta, milyen remek kis történet egyszerűsége ellenére. És most eljutottam én is odáig, hogy hazajött velem és hamar az utolsó oldalra is értem. Önkéntelenül is hasonlítgatom a Tudsz titkot tartani?-hoz, de hát mit tehetnénk, nekem az annyira bejött. A „versenyben” pedig szegény Lexi maradt alul.

Marc Levy - Mint a mennyben

Szerintem kezdjük ott, hogy Marc Levy, francia szerző 1999-ben írt egy történetet - induljunk ki az angolból - If Only It Were True címmel, melyet 2001-ben az Európa könyvkiadó elhozott számunkra Ha igaz volna… címmel. 2005-ben filmet is készítettek belőle, ami szintén Ha igaz volna… nevet kapta kis hazánkban. Erre szinte azonnali reakcióként egy éven belül a Kelly kiadó le is csapott, hogy filmbéli főszereplőkkel villogva megéljen a könyv egy újabb kiadást, a film angol címét (Just Like Heaven) felhasználva Mint a mennyben névvel, bár a Ha igaz volna... is viszonylag nagy betűkkel villog rajta. Szóval keresztül kasul trükköztek itt a címekkel, divatoltak a filmes borítóval, szerény személyem szerint teljesen feleslegesen. Úgy gondolom nemigen válthatta be a hozzá fűzött reményeket, mert mára már a Kelly is ingyen szeretné hozzánk vágni, ajándékba adja, csak vigyék már a megmaradt példányokat. Hát hozzám is így érkezett meg, gondoltam jöjjön, ha már a film igencsak belopta magát a szívembe évekkel ezelőtt. A könyvről azonban nem tudok túl elismerően nyilatkozni.

Robin Kaye - Romeo, Romeo

Domestic gods 1.

Mondok öt címet: Szerelmes levelek, Csokoládéfutam, Szólóban, Jane vékony jégen táncol és a Romeo, Romeo (aminek fogalmam sincs miért kellett a magyar címet ennyire magyarosítani, mert bizony az igazi borítón virítanak ám azok az ékezetek). Ezekhez a könyvekhez én élményt kapcsolok, mégpedig azt, hogy félelemmel, vegyes izgalommal vettem a kezembe őket, amelyek közül valamelyik után már türelmetlenül áhítoztam, valamelyik azonban csak a puszta véletlen eredménye, a lényeg mégis az, hogy kinyitva – ha az első oldalak nem is, de  – rendkívül gyorsan magával ragadta romantikus lelkem a történet, a szereplők, és igen legfőképpen a férfi főhősök. Számos más hasonló történetet is imádok, de ezeknek külön hely jutott a szívemben.

Nem hibátlan könyvek, nem felettébb izgalmasak, mondhatni kiszámíthatóak, nem csöpögnek a romantikus nyáltól, mégis modernkori romantikusok, mi mások, némelyik már a borító alapján beskatulyázható és mégis imádom minden sorukat, mert nem tehetek mást. Nem tudom megmondani mi az, amitől mások nekem ezek a könyvek, milyen pluszt érzek, csak azt, hogy sose akarom letenni őket és csak csipetnyi bűntudat sarkall mégis a könyv félretételére, hiszen óvni kell a szemem világát is, ha még sok száz és ezer könyvek szeretnék olvasni.

Jennifer Crusie - Álmaimban kísértesz

Ha Jennifer Crusie-ra gondolok rögtön mosoly terül el az arcomon, mert eszembe jutnak a Dempsey és a Goodnight család tagjai, és hogy mennyi őrültséget tudott összehordani az írónő a történetükben. De eszembe jut Cal és Min is, akik tündérien bájosak. Eszembe jut sok-sok dal, étel, jellegzetesség, ami kapcsolódik egy-egy könyvéhez, amik mindig vidámak, kicsit őrültek, tele vannak humorral, sziporkákkal. Imádom őket, muszáj újra és újra elővennem a könyveket és idén megjelent egy újabb az írónő tollából, de néha meg kellett kérdeznem magamtól, hogy biztos egy Crusie könyvet olvasok?

Az első fejezet elolvasása előtt felhívja a figyelmünket, hogy „Ez a történet 1992-ben játszódik. Miért ne.” Engem ez a „miért ne” végigkísért a könyvön, mert sokszor úgy éreztem, hogy az írónő csak a hasára ütött, és miért ne alapon akart írni valami mást, valami komolyabbat. Ennek eredménye pedig egy olyan könyv lett, amiben megcsappant a humor, eltűnt az önfeledség, sokasodtak a sötét felhők és össze tudott szorulni a szíved, főleg a gyerekek miatt.

Rachel Gibson - Jane vékony jégen táncol

Hokisok 2.

Kezdjük az azonnal észrevehető dolgokkal. Számomra tetszetős és rendkívül hívogató borítóhoz párosul egy szerintem igencsak ötletes cím. Viszont ha a könyvet az éléről nézzük, akkor azzal szembesülünk, hogy roppant vékony. Ez adhat némi aggodalomra okot, hiszen csak remélni tudjuk, hogy a 260 oldalnyi terjedelembe megfelelő arányban tudta belesűríteni az írónő egy romantikus könyv kötelező kellékeit, vagyis a nagy találkozást, a fújunk egymásra, de közben majd elepedünk szindrómát, a minden szép és jó képet kettéhasító problémát a nagy konfliktussal, ami mindig napvilágra lát, de tudjuk, hogy mindig boldog vége lesz. Általános recept, és aki szereti a műfajt az többnyire nem unja, mások meg kézbe se veszik, mert nem szeretik a lerágott csontot.

Személy szerint nem éreztem azt, hogy bármi is kimaradt volna, és a lapok gyors pergése sietette volna a lezárást. De ez lehet, hogy az elfogultságomból adódik, mivel a történet nagyon is megvett magának. Szó szerint imádtam minden sorát.

Rachel Gibson - Jégbe zárt szívek

Hokisok 1.

Már említettem itt a blogon, hogy meggondolatlanul és sok esetben olvasatlanul nem szoktam könyveket vásárolni. Ezt a könyvet mégis megláttam és egyszerűen addig nem nyugodtam míg meg nem vettem, természetesen – a kivétel erősíti a szabályt alapon - olvasatlanul. Meg volt bennem az érzés, hogy hasonló élményt fog nyújtani majd, mint egy SEP könyv és azt kell mondjam igazából nem is tévedtem. A bejegyzés megírására pedig már a másodszori olvasás sarkallt. Szóval igazán a szívembe zártam a történetet, talán újbóli nekifutásra még jobban.

Katherine Center - Szépségtapasz

Lanie Coates egy nap rádöbben, hogy nem ilyen életre vágyott. Hiába van három fia, akiket imád, hiába büszke a férjére, akiből egyszer talán híres zeneszerző lesz, hiába valósult meg számára az „amerikai álom", mégsem boldog. Kétségbeesetten próbál visszaemlékezni fiatalkori álmaira, de minden energiáját lekötik a gyerekek, és képtelen kiszabadulni a hétköznapok taposómalmából. Végül egy szerencsétlen találkozás egy régi iskolatárssal megadja neki a lökést, amely ahhoz kell, hogy megváltoztassa az életét.

Lanie nekiáll, hogy kihalássza a pelenkás doboz aljáról azt a ragyogó embert, aki azelőtt volt, mielőtt az anyaság minden mást kiszorított az életéből. Sportolni kezd, visszatalál régi hobbijához, megpróbál új életet lehelni szexuális életébe, és legfőképpen azért küzd, hogy elhitesse önmagával: még mindig szép – bár ez utóbbi sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolta. Az idő múlásával egyre elkeseredettebben vágyik arra, hogy újra régi önmaga legyen – ám ezt egyáltalán nem olyan könnyű elérnie, főleg miután rádöbben, hogy a nagy átalakulással a házasságát is veszélybe sodorja…

Katie Fforde - Száz boldog esküvőm

Már nagyon régóta vágytam ezt a könyvet olvasni, de nem vitt rá a lélek, hogy egy képernyőt bámulva olvassam a sorokat. Nem igen találtam könyvtárban sem, megvenni olvasatlanul nem akartam. Viszont két Fforde könyv után úgy döntöttem nekem kellenek a könyvei, szinte bármi áron és a kiadó egy akció folytán kegyes volt hozzám, így vándorolt is gyorsan a kosaramba. Szívesen mondanám, hogy megérte a várakozást, vagy hogy meghaladta azt. De sajnos nem mondhatom. A nem igazán várt, hirtelen mégis elolvasott első könyve, a Szerelmes levelek belopta magát a szívembe, viszont a várva várt esküvős történet csalódást okozott.

Sarah sok száz boldog és sikeres esküvőn van túl. Egy pici bökkenő van a dologban: egyiken sem ő mondta ki a boldogító igent. Sarah ugyanis profi esküvőszervező, aki mellesleg nem hisz a szerelemben. Egy óvatlan pillanatban két menyegzőt vállal el egy napra; egy bonyodalmakat ígérő sztáresküvőt és egy családi lagzit. Az esküvőbrigád működésbe lép, de valahogy semmi nem akar összejönni. Az évszázad partijának küszöbén a fodrászlány szakít, a varrónő összeomlik, a fotós kiakad, és mindezek tetejébe még Sarah-t is megkörnyékezi a szerelem… pedig még egy esküvőt nem bír el ez a nap. Vagy mégis?

Susan Donovan - Csábíts el!

Susan Donovan neve nem volt ismeretlen számomra. A kitartott nő c. könyve volt az első Kelly kiadós könyveim egyike. Csak egy könyv alapján, de megállapítottam, hogy nem egy Jennifer Crusie élmény, mégis nagyon szerethető az írónő fantáziája, stílusa is. Megörültem, hogy egy újabb könyvét is kiadják, de legelsőnek a borítója csábított el. Így olvasás után a történet nem annyira napfényes, gondtalan és tengerparti, mint a külcsín ígéri, de szórakoztató. Donovan most sem hazudtoltam meg magát az erotika és humor terén, így úgy tehettem le a könyvet, hogy kellemes olvasmány volt. Se több, se kevesebb.

Jill Mansell - Újrakezdés

Nemrég írtam az írónő Szólóban c. könyvéről, amit minden hibája, felesleges jelenete ellenére nagyon szerettem. Kihasználva kicsiny könyvtárunkat, Jill Mansell egy újabb könyvét vehettem most a kezembe, bár hasonló lelkesedést nem tudok mutatni, mint a fent említett könyv iránt.

Ginny Holland az elvált nő, az utóbbi 9 évet lánya felnevelésével töltötte, aki most elköltözve éli a friss egyetemisták életét. Az édesanya magára maradva, kétségbeesik mivel is töltse a temérdek szabadidejét. Magányát el lakótárs enyhítené, de Laurel képtelen kilábalni élete szerelme elvesztésén és depressziójával és állandó Kevinezésével az őrületbe kergeti az asszonyt. Hogy ne kelljen mindig otthon ülnie, Ginny egy elegáns, hangulatos étteremben lesz felszolgáló, ahol igen érdekes fantáziaképeket dédelget a főnökről, a kicsit morcos, mogorva Finnről, akivel emlékezetes első találkozást tudhatnak a magukénak. Közben felbukkan az exférj, egy titokzatos Hamish nevű férfi, Jem az egyetemista lány és barátai. Akad egy legjobb barátnőnk, egy luxusra ácsingozó kis lotyónk, na meg Perry Kennedy, aki… aki… inkább nem is mondom el milyen alak, már az elején se állt jól a szeme.

Katie Fforde - Hív Amszterdam

Katie Fforde Szerelmes levelek c. könyvét pillanatok alatt elolvastam és a várttal ellentétben imádtam. Hiába akarom én nagyon olvasni a Száz boldog esküvőmet az írónőtől, valahogy mégsem jutok el addig, de nagyon kedvező áron be tudtam szerezni ezt a kötetét. Valahol azt mondták, hogy jobb, mint a Szerelmes levelek, máshol azt olvastam, hogy gyengébb. A fülszöveg elég tetszetős, de közel sem fedi a teljes igazságot. Szóval egyáltalán nem erre számítottam.

Mit tegyünk, ha a férjünk lecserél egy szexi, fiatal szőkére? Vagy mit tegyünk, ha az álomesküvő előtt eszmélünk rá, hogy a Nagy Ő mégsem az Igazi? Jo Edwards sohasem tervezte, hogy hajón fog élni. Még azt sem tudja biztosan, hogy szereti-e a vizet. De amikor a férje kidobja, mégis egy állóhajóra költözik… Dora Hamilton sohasem tervezte, hogy meglép a tulajdon esküvőjéről. De amikor eljön a várva várt nap, mégis menekülőre fogja – és egyetlen lehetősége, hogy elfogadja Jo ajánlatát, ő is a hajó fedélzetén keres menedéket… A két barátnő elhatározza, hogy örökre lemond a férfiakról, arra viszont nem számítanak, hogy a pasik hamarosan csőstül rajongják körül őket, sőt, miután kihajóznak, életük legnagyobb kalandja veszi kezdetét.

Kerstin Gier - Felettébb tisztességtelen ajánlat

Bár beterveztem, hogy az írónő összes magyarul megjelent könyvét elolvasom, mert pihentető olvasmányok, mégsem ugrom azonnal a könyveire. Eddig csak a Halálom után felbontandót sikerült olvasnom. Viszont most annyira megtetszett a történet alapötlete, hogy tudtam, ez nekem minél hamarabb kell.

„Tatataaa tatatataaa! Gaertnerék – egy bámulatos család. A főbb szerepekben: Fritz Gaertner, a vén házizsarnok. Legidősebb fia, Oliver, aki a tévénél dolgozik, és Jennifer Aniston ikertestvérét vette feleségül. Öccse, Stephan, akinek kertészete van, na meg a felesége, aki úgy néz ki, mint egy fej káposzta. További szereplők: Katinka, Stephan termékeny húga, és férje, akinek a hasa úgy néz ki, mintha három szófa bélését tömködték volna bele. A mai adásban: A vasárnapi reggeli… „

Öreg korára az embernek már saját magának kell valami szórakozást kitalálni, hogy elüsse az unalmas hétköznapokat. Az idős és pénzben nem szűkölködő tatákból álló „banda” fogadásra adja a fejét, ami Fritznek lehetőséget ad, hogy rendbe hozza fiai - szerinte elbaltázott – életét és azt a helyes kerékvágásba zökkentse. Alkut ajánl, a két báty kap 1-1 millió eurót egy egyszerűnek tűnő ellenszolgáltatásért cserébe. Fél évre feleséget kell cserélniük. Így aztán két menye fél évre beköltözik egymás férjéhez, egymás otthonába – az álmodozó Olivia a városi luxuslakásba, a számító és gyönyörű Evelyn az omladozó, városszéli kertészetbe.

A történetet még feldobja egy kis marihuána ültetvény az üvegházban, néhány süti, showműsor, hazugságok.

Jill Mansell - Szólóban

Ha jól emlékszem a molyon találkoztam először a könyvvel és hirtelen nagy késztetést éreztem, hogy elolvassam. Persze ahogy sokszor lenni szokott, a terv nem jött össze. Sőt később járt már nálam a könyv első része a könyvtárból, mégis olvasatlanul került oda vissza. Néhány hete újból a könyvtárban -, amit terveztem kivenni szokás szerint addigra már nem volt benn -, csak kóboroltam a sorok között és mit láttak szemeim. Mind a két kötet ott árválkodott, nem volt szívem otthagyni őket. Aznap mikor elkezdtem szerettem volna valami csajosat olvasni, mert a mostani megkezdett könyveim nem kötnek le úgy igazán. Gondoltam, csak olvasok egy kicsit, erre azt mondhatom, hogy a kezembe maradt a könyv, mert annyira tetszett. Nem láttam a könyvhöz olyan sok igazán pozitív értékelést, így nem lepett volna meg, ha unalmas lesz, de nem volt az.

Meg Cabot - A fiú a házból

Na a sok szereplő közül kezdjük ott, hogy egy gazdag hölgyet leütnek a saját lakásában, és a szomszéd nő talál rá. Főhősünk Melissa Fuller, a pletykarovat újságírója a New York Journalnál. Lelkiismeretesen sétáltatja a kómában fekvő hölgy kutyáját, ami már majdnem a munka rovására megy. Így hát bekerül a képbe a mammer unokaöccse, Max Friedlander. Csakhogy ő inkább cicázik a tengernél egy topmodellel, minthogy hazatérjen. Így egy régi "szívesség" kapcsán küldi maga helyett John Trentet, hogy játssza el a szerepét. John kelletlenül, de a "mi baj lehetne belőle" elv alapján elvállalja. John egy gazdag család különc tagja, milliomos lévén bűnügyi újságíróként rendes állással rendelkezik, mégpedig a rivális lap, a New York Chronicle-nél. És gyengéi a vörös nők. Mit ad isten, Mel épp vörös. Szóval fülig szerelmesek lesznek egymásba, de mint tudjuk már hazugsággal kezdődött a kapcsolat, amiből sok jó nem sülhet ki.

Ehhez adjunk még hozzá egy bátyt és terhes feleségét. Egy legjobb barátnőt és leendő férjét. Rengeteg munkatársat az újságnál. 

Mindez e-mailes levelezéseken keresztül tárul az olvasó elé Meg Cabot tollából, könnyed, szórakoztató stílusban. Kikapcsolódás garantált.

Nem ez az első e-mailes történetem az írónőtől. Az Esküvő olasz módra anno megvett magának. Imádtam minden sorát, kellemesen könnyed és szórakoztató volt. Így nyugodt szívvel vettem a kezembe ezt a könyvét is, habár először azt hittem az ifjúság számára íródott. Nem is kellett csalódnom, bár a másik történet jobban magával ragadott. 

Olvasás közben Sophie Kinsella Tudsz titkot tartani? c. könyve jutott állandóan az eszembe. Nagyon hasonló hangulatot kaptam.

Kedvenc szereplőim John mellett, a terhes és hormonoktól túltengő, szexuálisan kiéhezett sógornő, Mell főnöke és a legjobb barátnő vőlegénye volt. Nem mondom, hogy a barátnők és munkatársak idegesítettek volna, inkább csak közelítettek néha ahhoz a határhoz, amikor már túl sok lesz belőlük. 

Nincs semmi extra a történetben, nagyon gyorsan olvasható mégis kikapcsol, megmosolyogtat. Egy hangyányit bugyuta, de a szórakoztató módon. Szeretem az ilyen történeteket. 

4 pont