Lara Adrian - Az éjfél árnyai

Az éjfél szülöttei 7.

A Sorozat Szombat rovatban írtam róla

Néhány hete meghozta a kiadó az idei Lara Adrian adagot, amely szinte a semmiből pottyant az ölünkbe. Szívesen mondanám, hogy rendkívüli örömmel töltött el, de mégsem tehetem, mert szinte minden más sorozatuk következő részének megjelenése jobban érdekelt volna. Azonban ez sem akadályozott meg abban, hogy – magamat is meglepve – elég hamar és gyorsan a kezembe kerüljön a könyv, annak ellenére, hogy Az éjfél szülöttei sorozat már egy ideje nem tartozik az kedvenceim közé, hiába imádtam az első három könyvet, mára az igazi élvezet kiveszett az olvasásból. Az írónő számomra túl minimális energiát fektet, hogy bevezesse a leendő főszereplőit, ezzel pedig nem tudja fellobbantani bennem az érdeklődés szikráját, és a közömbösen induló karakter általában közömbös is maradt. Így járt az aktuális vámpírhapsink, Kade is.

Kade, a Rend újonc harcosainak egyike hazai vizekre evez és visszatér Alaszka tájaira, hogy a brutális gyilkosságokat elkövető szörnyeteg után nyomozzon. Munka közben pedig igen hamar megismerkedik és összemelegedik a helyi pilóta hölggyel, Alex Maguire-rel, aki ha elfogadja, ha nem, nem először kerül szembe az éjszaka lényeivel és az emlékei, titkai nem maradhatnak tovább lakat alatt. A Dragosra mért csapások egy újabb állomása közben néhány régi ismerős is felbukkan, ahogyan az Ős sem maradhat ki a „buliból”. Harc, családi kötelékek, szerelem, erotika… egy újabb szokásos Lara Adrian mű.

A történetre igazi panaszom nem lehet, nyugodt szívvel mondom rá, hogy jó iparosmunka, de semmi több. Átlagos élmény, az egyszeri olvasás élvezhető, kedvelhető szereplőkkel, látványos akcióval. Az írónő mindent összerakott egy korrekt történethez, amibe a fordítónak sikerült néhol belerondítani, hiszen miért is ne kerülhetett volna új kezekbe az eredeti történet, ahol egy újabb fordító sajátosságaihoz kell hozzászoknunk. Számomra újdonságként és rendkívül zavaró tényezőként hatott a Gen Egy megnevezés, az első generációs vámpírokra, olyan hatása volt, mintha valami robotot hívnának így. Az erotikus jeleneteket pedig cifra mondatok tarkították, amelyek leginkább szemöldökráncolásra és hitetlenkedésre késztettek, ahelyett, hogy valamelyest romantikus hangulatba kerüljek, mert nehezen hittem el, hogy ezt tényleg leírták. Csak egy példa (jelöld ki) *– Bassza meg! – lihegte, amikor Alex kéjbarlangjának selymes falai megfejték pumpáló farkát, és a lány szája szörnyűséges felfordulást okozott az érzékeiben. – Alex… ah, Krisztusom!* A trágárság és vulgaritás azonban még mindig magas fokon ég, csak az évi egy adag miatt elszoktam kissé tőle.

Kade az zöldfülű újonc szerepéből átvedlett egy igazi vámpír harcossá, mondhatni sikerült férfivá érnie a szememben. Figyelmes szerető, veszélyes harcos, egy ikerpár egyik fele, akit érdekes képességgel ajándékoztak meg. Örülök, hogy az írónő beleszőtte a történetbe Kade családját, akikkel bizony nem felhőtlen hősünk viszonya. Emlékek, fájdalom, bűntudat és tenni akarás dúl Kade-ben, amivel mondhatni meg tudott érinteni engem is, és tartalmasabb figurát véltem felfedezni benne,  mint az elején gondoltam.   Párjául pedig egy bátor és talpraesett lányt kapott, Alex személyében. Örültem, hogy nem játszottuk el igazán a megijedünk a gonosztól játékot, és Alex nem rohant sikítva az igazságot hallva, a néhol fellépő bizalmatlanság pont elegendő volt. Az meg pláne tetszett, hogy ő is csábításba kezdett.

Mikor már azt hittem, hogy teljesen elfelejtettük, hogy a Rendnek több tagja is van, végre érkezik egy kis frissítés néhány harcos személyében. Tegan, az örök kedvencem, Brock az igazán laza csávó, akinek minden olyan – idézem – „kúl”, csak szegénynek igencsak befagy a segge a világ végén, bár ne panaszkodjon, mert szembetalálja magát a végzetével. Chase személyisége már egy ideje fordulatot vett és egyre jobban elveszni látszik, de azt kell mondanom, hogy eszement viselkedése személy szerint rendkívül tetszik. A Vadász pedig… nem is tudom, az írónő feltette a sakktáblára ezt az izgalmas, lehetőségekben gazdag karaktert és őszintén úgy érzem nem használja fel igazán. Kevés ez így nekem, és mi még tovább halványítjuk a férfit azzal, hogy Vadászozzuk. Szerintem Hunterként is beszédes neve lenne.

Úgy vettem észre többeket érdekel az Ős, és az írónő azok közé tartozik, akik igyekeznek láttatni az ellenséget is, most pedig néhány sor erejéig, bizony az ő fejébe is bekukkanthatunk, bár nem kapunk igazán sokat, csak apró érzelemfoszlányokat, néhány bevillanást.

Összességében nem róhatnék fel nagy hibákat, sokkal kellemesebb történet jutott Kade-nek, mint vártam volna, annak ellenére, hogy kicsit hiányoztak a többiek, kicsit sok volt a hideg és a sötétség. Újongani azonban már nem tudok, azok az idők már elmúltak, de a kezdeti mondataim egyikét mégis sikerül megcáfolnom, hiszen most Brock és Jenna felkeltették az érdeklődésem és ha türelmetlenül nem is várom, de azért szeretném olvasni a folytatást.

3,5 pont

Kiadó: Ulpius-ház
Sorozat:  Az éjfél szülöttei #7

1. A vámpír csókja
2. A vámpír ölelése
3. A vámpír vére 
4. A vámpír éjjele
5. A vámpír bosszúja
6. A vámpír sírja

Megjelenés: 2012
Oldalszám: 414

Ár: 3499 Ft

Egyedi értékelés: 3,5 pont
Forrás: nem saját példány

Sorozat szombat (1)

Lara Adrian - Midnight Breed series

Az éjfél szülöttei

7. kötet
Kade  & Alexandra Maguire
2012. március/április

Kegyetlen rém garázdálkodik Alaszka fagyos, sötét vadonjában. Borzalmas vérengzésének nyomaira bukkan üzleti útján Alexandra Maguire pilóta. A feltűnően csinos lányt sokkolja a látvány – sok-sok éve kísértetiesen hasonló módon, szeme láttára ölték meg édesanyját és kisöccsét.
Az események rettegéssel töltik el Harmony városka lakóit is, ahol – nem véletlenül – ekkor jelenik meg Kade, az állig felfegyverzett vámpír harcos, aki küldetést teljesít, célja a szörny felderítése és ártalmatlanná tétele.
A törékeny fiatal nő és a jó kiállású férfi között hamar szerelem szövődik, ám súlyos titkokat őriznek mindketten, harcolnak démonjaikkal. Közben a fantom tovább gyilkol. És nem csak ő…

Lara Adrian - A vámpír sírja

Midnight Breed 6.

Egy bosszútól majdnem megtébolyult vámpír, különleges pirokinetikus képességgel, ami egyre inkább sodorja a halál felé. És egy álmokba utazó kiválasztott, aki tudtán kívül lett egy szinte nevetséges bosszú eszköze, ami miatt kénytelen egy boldogtalan kapcsolatban élni. A régen volt szerelmesek újra egymásra találnak. A félreértések tisztázódnak, a titkok kiderülnek. A bosszú beteljesedik, a kérdés már csak az, hogy Andreas elveszik, avagy sem. A bosszú és a Rend folyamatos harca keresztezi egymást, hogy közösen vegyék fel a harcot a gonosszal.

A Midnight Breed sorozat a 3. kötetig nagy kedvencem volt, aztán bekövetkezett egy törés, amitől úgy mond „kegyvesztett” lett a szememben. Igazából nem is tudnám mit hiányoltam a 4-5-ös kötetből. Inkább csak az én ízlésemnek kevésnek bizonyultak a jó jelenetek. Na meg az aktuális hősök villantottak valami érdekeset számomra, hogy aztán valami mást kapjak. Amitől érdekesek lettek számomra egy pillanatig, az nem köszönt vissza a saját könyvükben. Andreas is majdnem hasonló sorsra jutott.

Lara Adrian - A vámpír vére

Midnight Breed 3.

Egy férfi és egy nő története, akik egyszer már elvesztették párjukat, de a sors most ad nekik még egy esélyt, hogy olyan érzésekben legyen részük, amiről azt hitték, már sose tapasztalhatják meg.

Elise a bátor kiválasztott, aki elvesztette férjét és fiát, bosszúra adja a fejét és kést ragadva öl, miközben küzd a saját képessége ellen.

Tegan pedig nem tudja feledni azt a röpke pillanatot, mikor a nőt védelmezve ölelte és egy nap megint a megmentésére kell sietnie. Hogy aztán egy párost alkotva utazzanak Berlinbe, a nő diplomáciai kapcsolatait felhasználva kutassanak információk után. Egy kedves barát Andreas Reichen segítségére mindig számíthatnak. Bár azért feszültséget is kelt ez a barát nem egészen baráti közeledése Elise felé, de mégis az ő tettei feszítik Tegan idegeit a döntő lépésig. Jól bevált taktikaként most se marad el egy kis harc a végére és befejezve ott állunk, hogy a vérszopók és a Rend közötti harc egy új fordulatot vesz. Most lesznek csak igazán bajban a mi kis vámpírkáink.

Lara Adrian - A vámpír bosszúja

Midnight Breed 5.

Nikolai valahogy az előző kötetek alatt nem nagyon keltette fel az érdeklődésem, nagyon keveset szerepelt. Rio könyvében viszont kiderült milyen jó barátságban vannak és ott tetszett a dühe, ahogy letámadta barátját az őrültsége miatt. Tetszett, ahogy rohant a harc elébe, hajtotta az ölhetnék. Ezt a viselkedést vártam volna most is.

De Niko most nem volt olyan kemény, mint akartam volna. Helyette néhol nagyon is édes volt, főleg mikor alig tudta kinyögni, hogy mit érez. És mikor használta a különleges adottságát, hogy menedéket készítsen magának és Renatanak.
Szóval Nikot megszerettem.
Renatat viszont annyira nem. Én valami harcos amazont vártam volna, valami Gena Showalter Anja hasonmást. De nem kaptam. Bátor?... lényegében az. Erős?...lelkileg. De összeségében nekem egy olyan nehéz múlttal rendelkező nőci, aki nem enged magához senkit, nem kér segítséget és nem ismeri a vámpírokat igazán.
Pedig most végre nem játszatták el a női főszereplővel, hogy megijedt az igazságtól, mikor kiderül, hogy a szerelme vámpír. Nem fut el Nikotól, mert ő más, de nagyon keveset tud a vámpírok világáról. Legalábbis szerintem.

A könyvről összességében felemás a véleményem. Szó szerint ketté lehetne vágni a könyvet. Az elő fele tele van három vámpír életének eseményeivel. Niko keresi az elsőgenerációs vámpírt. Meg is találja, úgy-ahogy. Aztán kiderül a fickóról, hogy egy idegesítő, szadista állat. A fia se jobb. Aztán még ott van az ügynökség vezetője. Niko nagy bajba kerül... kínzások.... megmentés. Jó néhány rész a gonosz emberek miatt számomra idegesítő volt.
Na itt a fordulópont, amikortól már inkább szerepelnek a főszereplők.
A végére az akció elég jó lett, bár Renata itt egyszer felidegelt, de nem baj. Az ellenség még mindig Dragos és nagyhatalmú tervei. Eddig bántam, hogy Marek meghalt és az Ős és leszármazottja lett az új ellenség. Szaporítás, kínzás, hadsereg... de most már egész érdekesek az események alakulásai.

Van egy jós kislány benne, a végére feltűnik egy gyilkos vámpír, aki nem is biztos, hogy olyan rossz. A Vadász felkeltette az érdeklődésem.

Események következnek be, amik hatással vannak Andreas Reichenre, így az ő könyvét most már nagyon várom. Már az elejétől szimpatikus volt nekem, de ezek után....

Szóval olvastam már ennél jóval jobb könyvet Adriantól, de azért várom a folytatást.

3,5 pont

Lara Adrian - A vámpír ölelése

Midnight Breed 2. 


Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség; az első érintés halálos.

Félig ember, félig démoni lények ők, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő... Tess Culver megment egy idegent a biztos haláltól, és furcsa kapcsolatuk szenvedélyes szerelemmé alakul. A férfi, aki Dantének nevezi magát szörnyű látomásokból ismeri a jövőt, és tudja, hogy a vámpírháború sok áldozatot követel, de szerelmével talán a halált is legyőzhetik, csak ahhoz előbb át kell lépni az életen...

„Erotikus, vérszomjas, csábító”
- J. R. Ward, az Éjsötét szerető írója

Itt a következő harcos, aki "megérett" a szerelemre. DANTE

A neve személy szerint nekem nagyon tetszik, ahogy az egész fazon is. Kegyetlen, halálos, nagyon sokat káromkodik, csúnyán beszél, DE..... a szerelmével gyengéd, lágy, gondoskodó, érzéki. Imádom. Én is lennék az ő Angyala.

Dante éli a harcosok életét, harcol vadászik. Ellenfélre, nőre, vérre. Halloween éjjele azonban megváltoztatja az életét. Egy szokványos kis bunyó rosszul sül el. Kellemetlen meglepetés éri és majdnem otthagyja a fogát.

Menekülve egy állatklinika raktárában köt ki, ahol szembetalálja magát a sorsával. Tess Culverrel. Éltető vérre van szüksége, ott a lány.... szóval tudjátok. De a nő, nem akármilyen nő, kiválasztott. Így már semmi sem olyan egyszerű. Szóval azon kívül, hogy akaratán kívül a nőt magához kötötte, még azonnal bele is szeret, bár erre csak későn jön rá.

Szóval érzi, valahogy a lány közelébe kell jutnia, találkoznia kell vele. A találkozás nagyon meghittre sikerül és onnan már nincs megállás. Belekerül a képbe Harvard, egy kis elhanyagolt terrier, exbarát, drog.... szóval sok-sok veszély és titok, látomások, majdnem félresikerült végzet.

A vérszopók aljas kis trükkje, elég okos ötlet. Drog a vámpíroknak, hogy vérszopókká váljanak. De hát megállítják majd őket.

Tess különleges nő, különleges képességekkel. Képes a gyógyításra, varázsérintése van és tragikus múltja. Mindig fut, menekül.

Expasija, Ben Sullivan. Először sajnáltam. Rendes fickónak tűnt, aki viszonzatlan szerelemtől szenved. Aztán kiderültek dolgok és már nem sajnáltam. Egy idő után már képes lettem volna megbocsátani, de aztán..... hát igazán rühelltem a fickót.

Sterling Chase egy vámpír ügynök. Személyes mentőakció és bosszú hajtja és kéri a Rend segítségét.

Nehezen tudtam hova tenni a fickót. Elég érdekes ügyei vannak, ha kivetkőzik nyugodt jelleméből. De úgy döntöttem a végére, hogy szimpi, kedvelem. Voltak rossz döntései, de megbocsátom. Szegényke szerelmes, viszonzatlanul és hát ez vámpírnál extra gáz. Szerintem még vissza fog térni.

Olvasás közben egy ponton kicsit megdöbbentem. Úgy vélem, sőt tudom, hogy ki lesz Tegan párja. (Ő lesz a következő könyv főszereplője.) Már az első furcsa mondatnál rájöhettem volna, de csak a másodiknál eszméltem fel. Tegan ilyet nem mondana és tenne, ha nem lenne oka rá.

Azok, akik az első részre azt mondták, hogy túl sokat káromkodtak benne és ez nem tetszett, azok most még jobban ki fognak akadni. Már nekem is feltüntek a káromkodások, beszólások. Pedig én jól bírom az ilyeneket. Szó sincs róla, nekem bejönnek ebbe is, csak tényleg sok van.

Jó volt a könyv, volt tényleg rendes története is, és jó volt látni Dantét átváltozni szerelmes vámpírrá. Meg volt benne a kellő harc, harag, düh, féltés, érzelem, erotika. Felismerések, fordulatok. Egyik kedvenc jelenetem a Múzeumos, Dante annyira édes volt.

Nemsokára folytatás.... Tegan....(ha kicsit is hasonlít majd Zsadistra, akkor nagy kedvencem lesz.) Meglepő módon felcsigázott Rió is az aprócska és egyetlen jelenetével. Már ő is egy megtört lelkű vámpír. Szóval kíváncsi vagyok.

5 pont

Lara Adrian - A vámpír csókja

Legyőzhetetlen vágy, túlvilági érzékiség, az első érintés halálos. Félig ember, félig démoni Lények ők, akik több ezer éve velünk élnek. A múltban a Rend őrei biztosították a békét, de a múlt köddé vált, ez már a jövő ...
Véres háború Dúl. A Vámpírok ellepték az utcákat, kedvükre lakmároznak, senki sincs biztonságban. A Rend közbelép, de harcosainak lelkében sötét titkok rejlenek. Lesznek, akik győzedelmeskednek, és lesznek, akik elbuknak, de minden harcosnak tudnia kell: ha megkísérti a szerelem, csakis egy kiszámíthatatlan és kegyetlen nő képében teszi, és ez még a legkeményebb harcost is térdre kényszeríti.

Gabrielle egy barban pillantja meg a sötét hajú, érzéki férfit. Beleborzong a nézésébe, azonnal megkívánja. Azonban pár pillanat múlva egy véres gyilkosság szemtanúja lesz, és túl későn eszmél rá, hogy démoni játszmába keveredett egy vámpírfejedelem oldalán ...

"Erotikus, vérszomjas, csábító" - JR Ward, az Éjsötét szerető írója


Nem ez az első vámpíros-erotikus kötet amit olvastam. Imádom JR Ward Fekete Tor Testvériség sorozatát. Sokan hasonlítgatják a két sorozatot. Igen ez a kötet Lara Adrian Midnight Breed könyvsorozatának 1. kötete.

Idén jelent meg hazánkban végre english fordításban. Mivel, igen nagy az érdeklődés mostanság egy Vámpírok iránt. Manapság azonban már nem azonosítjuk a vámpírokat ugyanúgy ahogy régebben. De ezt másik értekezésben részletezem.

Megint felbukkant egy fantasztikus erejű vámpír, aki mellesleg isteni szerető is. Micsoda meglepetés! :)

A főszerep itt Lucan Thorne és Gabrielle Maxwell párosé. Igazán szerethető figurák. A harcosok vezére, az Ősi, első generációs vámpírharcos és a magányos, munkájának élő fényképész Szerelmet követhetjük nyomon, nem kevés akció kíséretében.

Nekem kicsit merész és nehezen feldolgozható, hogy a vámpír faj itt egy másik bolygóról idetévedő KÜLÖNÖS Lények leszármazottai. Eddig még nem olvastam ufo vámpírokról. Örökérvényű törvényként jelen van, hogy az éj leple után kezdődik az igazi élet, a nappalt mindenki elbújva tölti. A Vámpírok vért isznak. A jó Vámpírok "önkéntes" donorból, akit elcsábítottak és mentálisan megbűvöltek a fájdalom megszüntetésére. Emlékek pedig nem maradnak, egy nem mindennapi élmény után.

De vannak gonosz Vámpírok, akik felemésztik magukat és saját vérszomjuk áldozatául esnek, és mint függők már képtelenek kontrolálni magukat. Ők a vérszopók, akiknek elvette az eszét a vérszomj és kegyetlenül gyilkolnak. A jók szimbiózisban élnek az emberekkel, egyrészt táplálkoznak belőlük, de meg is védik őket.

Egy harcosokból álló csoport felesküdött a vérszopók ellen, ez emberek és a faj védelmében. E csoport vezére Lucan. Hűséges társakra lelt Gedeon, Nikolai, Dante, Tegan, Rio és Conlan személyében. Nagyon különböző "emberek", titkokkal, fájó emlékekkel. Az ő történetük is egy-egy kötetben bontakozik ki.

A szerencsések - bár valaki máshogy gondolja - parra lelnek, és örök szerelemben élnek. A vámpírokra jellemző birtokási vagy a hon Szeretett nő iránt Szintén megjelenik. Ebben a világban csak férfi Vámpírok vannak. És itt jön a kérdés, hogy talál Parra, hogy gyarapszik a vámpír faj. Az emberek között a nők egy része, a Kiválasztottak különleges jellel meg vannak jelölve. Ezek a különleges DNS-Kiválasztottak adottságokkal rendelkeznek. (Hát nekem ez is egy kicsit furcsa volt.) Őket szánta a sors a Vámpírok párjának.

A Vámpírok között egy újkeletú háború kezdődik. Természetesen mindkét félnek vannak veszteségeik, történnek árulások. Meglepetésként éri a harcosokat ki egy vérszopók vezére. Persze nem árulom el, senkitől se akarom elvenni a meglepetés erejét.

A háború ellenpontjaként megjelenik a mindent elsöprő, felforgató szerelem a harcosok életében, a melynek következtében megváltozik életük. De a változás csak megerősíti őket.

Természetesen nem maradhat ki az elsöprő szenvedély. A hatalmas test, erő nem csak harcra teremtetett.

Mindenkinek ajánlom, aki egy kicsit el akar menekülni a valóság elöl, hogy egy új érzéki, néha halálos világba csöppenjen.

Lara Adrian neve JR Ward mellett ajánlás egy jó könyvre. Személy szerint nem feltétlen hasonlítanám össze a két könyvsorozatot, mindamellett, tényleg hasonlóságok találhatók. Azonban számomra egy teljesen más hangulatot hozott a könyv. Talán a környezet leírása miatt, amit én személy szerint egy modernebb világnak mondanék.