Jegyzetlapok (1)

2013 nem lesz épp a legtermékenyebb évem a bejegyzések számát tekintve. A képernyő azon oldalán, ahol épp pötyögök, kissé döcögősen jutok egyről a kettőre, így számos olvasott könyvélménnyel adós maradtam. Ezek egy részét szándékozom az év végéig heti gyakorisággal, a megszokottól kissé kurtább formában valamelyest pótolni.

Egy hancúrkönyv:

VIRNA DEPAUL - A ROSSZ TESTVÉRREL ÁGYBA BÚJNI

  

Műfaj: erotikus-romantikus

Olvasás: szeptember

Értékelés: 3 pont

A sztori: Melina Parker elbűvölő, kedves lány, de nem éppen a legjobb szerető. Mikor egy újabb férfi szakít vele emiatt, úgy dönt, ideje fejleszteni ágybeli képességeit.
Gyerekkori barátját, Max Daltont kéri meg, hogy adjon neki szexleckéket, pedig titokban a férfi ikertestvérébe, Rhysbe szerelmes már évek óta.  Melina végül rossz ágyban köt ki, és Rhys tanítja meg neki, mi az igazi szenvedély.

A vélemény: Rossz ágyban kikötni már egészen ismerős, hiszen nagyvonalakban a Rossz ágy, jó pasi is ugyanezen alapokon nyugszik: a kiszemelt szerető helyett véletlenül annak testvérével ágyba bújni, a tévedés ténye pedig már túl későn vág fejbe. Sorstársához hasonlóan a tálalás sokkal fülledtebb, mint valójában maga a történet, így inkább romantikus, mint merészen erotikus, pláne nem 'orrba-szájba' típusú. Fordításban túlszárnyalta ugyan a Katee Robert könyvet, de Melina Parker ugyanúgy bosszantóvá tette a sztorit, mint Elle. Kezdett már a frász kerülgetni a nőtől, aki mindent túlkomplikál, akinek az önbizalma abszolút nulla és nem tudott mást hajtogatni,  mint hogy nem elég jó nő, sosem lesz képes kielégíteni partnerét az ágyban, és máig felfoghatatlan számomra, hogyan tartozhat a kedvenc szexszel kapcsolatos szavai közé a közösülés, párosodás, korai magömlés... vagy esetleg a fordítót kellene szidnom? Mindenesetre, kedvesség, szerénység ide vagy oda, a folyamatos önmagát degradáló gondolatok negatív irányba befolyásolták a lányról kialakított véleményem.
Azonban a könyv mellett szólnak a Dalton ikrek és a tény, hogy még mindig szeretek megelevenedett emlékekről, gyerekkori titkos vonzalom beteljesüléséről olvasni, főleg, ha a pasi is teljesen bele van habarodva a lányba és nem csak női rajongást olvashatok. Rhys pedig évek óta epekedik egy elérhetetlen lányért, akit testvére, mint békejobbot szinte tálcán kínál fel neki, ő maga pedig gondoskodik, hogy az egy hétvégére szóló szexlecke minél élvezetesebb legyen.
Nem lehet elmenni szó nélkül a fiúk foglalkozása mellett, hiszen az írónők javarészt macsó sportolókat, öltönyös üzletembereket, rosszfiús zenészeket állítanak csatasorba, Virna DePaul mégis bűvészekről fantáziált. Ez a tény engem ugyan annyira nem hozott lázba, mégis egy kis változatosság nem árhat.  Rhys után pedig egyértelmű, hogy a sokkal inkább fenegyerek Max Daltonnak is kijár a szerelem. Nem fogok éppen nemet mondani neki sem, de nem is vagyok kétségbeesve, hogy ez nem a közeljövőben fog megtörténni, hiszen még eredetiben sem jelent meg.

Egy kis édes romantika:

 STEPHANIE PERKINS - ANNA ÉS A FRANCIA CSÓK

Műfaj: young adult 

Olvasás: július

Értékelés: 4 pont

A sztori:  Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. 

A vélemény: Hiába lett az Anna és a francia csók a megjelenés után látványosan kapós és százával keltek szárnya a dicsérő szavak, én tartózkodó maradtam. Étienne St. Clair egészen addig nem birizgálta a fantáziám, míg el nem kezdett bosszantani, hogy az idei Álompasi választáson azon kevesek közé tartozott, akikhez még nem volt szerencsém olvasmányaim kapcsán.  Így nyáron megadtam magam neki s a történetnek és bevallom, én is kellemes órákat töltöttem vele. Letaglózva ugyan nem lettem, de az aranyos, ártatlan és fiatalos, szerencsére nem túl csitri történet bőven megérintette a romantikus szívem. Az Anna és a francia csók pedig tényleg nem akar több lenni, többnyire mellőzi a komolyságot, abszolút realisztikus, minden misztikától mentes. Kiérződik a sorok közül némi franciásság, bár meghatározóbb jelenlétre számítottam, ha már az írónő elhagyta Amerika földjét. És Étienne... tény, hogy vonzó fiatalember, még vonzóbb, hogy lerí róla, hogy odavan Annáért, de ennyit tépelődni és ennyire hosszú ideig 'barátoknak' lenni... néha már idegőrlő volt.
Mivel a regény megjelenése tavalyi, a sikere pedig tagadhatatlan, így kissé megdöbbent, hogy 2013 úgy fog eltelni, hogy a folytatásnak se híre, se hamva. Tény, hogy boldog befejezéssel zárult, és köztudott, hogy más párocskák következnek, de Stephanie Perkinst akkor is érdemes lenne kiadni.

A képzelet birodalma: 

JON SPRUNK - AZ ÁRNY FIA

Műfaj: fantasy

Olvasás: szeptember

Értékelés: 2 pont

A sztori: Othir szent városában ármány és korrupció uralkodik, így eszményi hely a független és gátlástalan bérgyilkosok számára. Caim az egyik legjobb közülük, ám egy félresikerült megbízást követően rá kell döbbennie, hogy fondorlatos összeesküvésbe keveredett. A törvény tisztességtelen őrei, a rivális orgyilkosok és az Odaátról származó mágia ellenében csupán utolsó célpontjának előkelő leányára számíthat, és Kitre, az oltalmazó szellemre, aki mások számára láthatatlan. 

A véleményem: Egy újabb fantasy, amibe beletört a bicskám... Úgy tűnik, amint mindkét nemnek szórakozást ígérő fantasy történet kerül a kezembe, meredeken zuhan annak az esélye, hogy tetszeni fog. Az Árny fiát egyszerűen nem tudtam befejezni, bár jóval-jóval tovább kitartottam, mint a A szél neve, A penge maga vagy Tövisek hercege esetében. Ha nem ketyeg a könyvtári óra, akkor talán előbb-utóbb a végére érek, de így feladtam a küzdelmet. Egyrészről mérhetetlenül untam, úgy éreztem még a felénél is, hogy nem történik a világon semmi. Nem tudott felmutatni egyetlen szereplőt sem, akit szimpatikusnak találtam volna, Caim egyszerűen hidegen hagyott, pedig fura mód vonzanak az orgyilkosok. Biztos vagyok benne, hogy származása és Kit, a fel-felbukkanó szellemtárs is nyújthatna még érdekességeket, de érzésem szerint, nekünk itt örökre elváltak útjaink.

A duplázó: 

SUSAN DONOVAN - A KITARTOTT NŐ

Műfaj: romantikus chick lit

Olvasás: 2010. január, 2013. november

Értékelés: 4 pont

A sztori: Samantha Monroe háromgyerekes elvált édesanya, foglalkozását tekintve remek fodrász és nem mellesleg egy elkeseredett nő. Anyagi gondokkal küzd, legkisebb fia nem hajlandó megválni a pelenkájától, pedig már rég ideje lenne és annyi nyugodt perce sincs, hogy kedvenc hobbijában, a festészetben kikapcsolódást kereshessen. Egy csajos este folyamán kicsúszik a száján, hogy szívesen lenne kitartott nő, ezt meghallva pedig az asztaltársaság egy tagja terveket sző. Így kerül közelebbi (ál)kapcsolatba Sam és a szenátori címre pályázó, rossz reputációjú Jack Tolliver. A nőnek pénzre, a férfinek pedig jó hírnévre van szüksége, amelyet egy hétköznapi többgyermekes nő melletti lehornyozás által akar megszerezni, és megszületik egy hat hónapra szóló szerződés, amely ugyan kimondja, hogy ez csapán egy megjátszott románc, a két ember azonban ennek ellenére is végzetesen elkezd egymáshoz vonzódni. 

A vélemény: Akinek a szerződést és a kitartott nőt hallva valami mostanság futó erotikus történet jutott eszébe, az gyorsan felejtse is el. Susan Donovan ugyan nem veti meg a szexet regényeiben, olykor szabad szájú is, mégsem a mostanság felkapott erotikus történeteket írja. Évekkel ezelőtt olvastam először, az első Kelly kiadós könyveim között volt és határozottan kellemes olvasmánynak tartottam, ezért is gondoltam egy váratlan pillanatban, hogy újra el kellene olvasnom. Szerencsére leporolás után sem változott a véleményem, nekem még mindig tetszik. A szereplőkben van kurázsi, belevalók, nem ritkán humorosak. Jack egyértelműen a női nem nagy rajongója, és tudja is mit kezdjen velük, főleg ha a vonzalom kölcsönös. Munkáját tekintve cseppet sem egy törtető sznob, mint aki lehetne, így igazán nincs ellenemre a fickó. Samantha esetében talán meg kellene kérdőjelezni, hogy jó anya-e, hiszen gyermekeit is hazugságra, színlelésre kényszeríti, de legalább magába roskadás helyett a tettek mezejére lép. Őszinte, nyílt nő, aki három gyerek, szenvedélytelen rutin menetek és egy melegnek álló férj után is tud csábító lenni, aki megszédíti kiszemelt áldozatát, jelen esetben Jacket. A legjobb barátnő, Monté és a gyerekek sem semmi figurák. Dakota, a legifjabb poronty külön említést érdemel, annyiszor késztetett mosolygásra. Mivel a történet hazugságra épül, így várható, hogy akad valaki, aki a látszat mögé lát és a maga javára akarja fordítani a teremtett helyzetet, ezáltal pedig kissé több intrika tanúja lettem, mint szerettem volna, de még épp belefért.

Sophie Kinsella - Csörögj rám!

Kelly kiadó, 2012

366 oldal

2890 Ft

Eddig is úgy gondoltam Sophie Kinsellára, mint akivel barátságos viszonyt ápolok, bár nem rohanok a neve hallatán megvenni a legújabb könyvét, de van, amelyik pillanatok alatt felkelti az érdeklődésem, míg a másik teljesen hidegen hagy. Utóbbi sorsra jutott a Boltkóros sorozata is, mert eddig úgy gondoltam nem vagyok kellően befogadó egy vásárlásmániás nőre, de miután láttam a filmet, vagy mondjam úgy, hogy láttam Luke Brandont – játszó színészt -, mindjárt jobb színben tűnt fel és most már meg akarom nézni magamnak. Tehát egyre szorosabbra fűzöm én ezt a barátságot, pedig eddig az írónő  csupán a Tudsz titkot tartani? könyvével tudott maradéktalanul levenni a lábamról. A Csörögj rám! az első pillanattól „akarom” könyv volt, de azt nem hittem volna, hogy ennyire jó lesz. Nem csupán a kellemesen elszórakoztató, hanem az eszméletlenül imádlak féle.

A történet:

„Poppy Wyatt élete legboldogabb napjára készül, alig egy hét van hátra az esküvőjéig, amikor barátnőivel pezsgőzni megy egy elegáns szállodába. De az álomból hirtelen rémálom lesz, amikor egy tűzriadó miatti kavarodásban a gyűrű eltűnik, majd Poppy telefonját is ellopják. Pánikba esve járkál fel-alá a szálloda halljában, amikor váratlanul eldobott mobiltelefont pillant meg a szemetesben. Hurrá, mégis van telefonszáma, amit meghagyhat a szálloda személyzetének arra az esetre, ha megtalálnák a gyűrűjét!

Egyetlen apró bökkenő van csak: a telefon tulajdonosa, Sam Roxton egyáltalán nem lelkesedik az ötletért. Vissza akarja kapni a telefonját, és annak sem örül, hogy Poppy olvasgatja az üzeneteit, sőt, némelyikre még válaszol is a nevében…”

Gondolatok:

Szerintem a sikere a megfelelő arányokban és a főszereplőkben rejlik, mert túl sok újdonságot nem mutatott karakterek, stílus, vagy történetvezetés tekintetében, mint amit eddig megszoktam Kinsellától.

Poppy is egy tagadásban élő hősnő, aki épp a kedves, jólelkű, konfliktuskerülő lányt alakítja, aki alárendeli magát másoknak. Annyira jó szíve van, hogy nem bírja tétlenül nézni, hogy az új – a kukában találtam - telefonjának igazi tulajdonosa udvariatlan módon megválaszolatlanul hagyja e-maileit, üzeneteit, így kedveskedő válaszokat pötyög a gyanútlan feleknek Sam nevében, így pedig nem kevés bosszúságot, félreértést okoz a férfinak. Mégis minden kotnyelessége, sokszor naivsága ellenére egy roppant szerethető lány, aki a legkevésbé sem tudott idegesíteni. Sőt a kínos szituációi, azokból való kilábalása hangos nevetésre, folyamatos vigyorgásra késztetett.

Sam Roxton az elfoglalt üzletember, akinek szintén a kezéhez ragadt a telefon, és szerencsétlenségére Poppy gondoskodik róla, hogy megszokott munkáját meglepetések tarkítsák. Szerencsére nem halmozódnak a titkok és félreértések, hogy az utolsó pillanatban robbanjon a nagy tűzijáték, hanem folyamatosan kisebb petárdákként látnak napvilágot. Sam pedig úgy tűnik birkatürelemmel van megáldva, mert bár sokszor vágott morcos képet és nyúlt meg kissé az arca, de alapvetően elég nyugodtan fogadta a kisebb sorscsapásokat és mindvégig egy roppant vonzó, intelligens és éleslátó pasas benyomását keltette. Elkérhetném a telefonszámát?

Magnus a vőlegény már az első mondatánál elvágta magát, de erre is mondhatom, hogy nem meglepő, hiszen Kinsellánál az aktuális barátok, férjek, vagy férjjelöltek mindig ebben a szerepben tetszelegnek és hála égnek meglehetősen keveset vannak szem előtt. Jelen esetben a barátnőket is hanyagoltuk és istenem milyen jó volt, mert lehet nem viseltem volna el sokkal többet belőlük, így pedig leginkább a főszereplőkre koncentrálhattunk.

Az alapgondolat, hogy sms-ben kommunikáljanak a szereplők, kicsit hasonlít a Meg Cabotnál már ismert e-mailezgetéshez, ami nekem már nála is nagyon tetszett. Tehát itt is roppant édesnek találtam az üzenetváltásokat, a lassú megismerkedést, az egymásra találást, amely ugyan nem volt zökkenőmentes, de bugyuta sem.

Kacagtató, szórakoztató történet, könnyed, kissé romantikus, de máztól mentes. Abszolút kedvenc, imádtam.

5 pont

Sophie Kinsellától olvastam:

Tudsz titkot tartani?  |  Velem alszol?  |  Emlékszel rám?

Louisa Edwards - Forr a vérem!

Kelly kiadó, 2012
333 oldal

2980 Ft

saját példány

Recept a szerelemhez 1.

Engem rendkívül könnyű elcsábítani, gondolkodás nélkül ugrom egy újabb nyári chick lit olvasmányra, mert imádom a csajos könyveket, itt pedig már a borító meggyőzött arról, hogy kell nekem, nem is kellett elolvasnom a fülszöveget, bár abból egyértelműen kiderült, jól sejtettem van még egy vonzó tulajdonsága a könyvnek, mégpedig, hogy konyhaművészettel fűszerezzük a történetet. Most már tudom, hogy reményeim nem csaptak be és tényleg bepillanthattunk egy ínyenc étterem zajos, nyüzsgő kulisszáiba, a hely igazi motorjába. A szereplőknek pedig tényleg forrt a vére, Adam Temple-nek több okból is, hiszen Miranda nem csak testét korbácsolta fel, de néha erőteljesen hevítette benne a fojtogatási vágyat is.

A történet:

„Miranda Wake, egy menő New York-i magazin kíméletlen étteremkritikusa a századik kritika után arról álmodik, hogy végre továbbléphessen a könyvkiadás izgalmas világába, és komoly feltáró művet írhasson egy feltörekvő, új étterem konyhájának kulisszatitkairól. Amikor az arrogáns, de szívdöglesztő főszakács, Adam Temple hirtelen jött ötlettől vezérelve fogadást ajánl, Miranda egy percig sem habozik. Lehet, hogy a pasi csak valami béna csajozós dumának szánta ezt az “úgysem bírsz ki egy napot sem a konyhámban”-szöveget, de Mirandának esze ágában sincs elszalasztani a lehetőséget. Sőt! Ha már lúd, legyek kövér… Egyetlen nap alatt úgysem derül ki semmi, és Miranda nem azért rámenős újságíró, hogy ne tupírozza föl a fogadást rögtön egy hónapra. Egy teljes hónap a legújabb, legmenőbb helyen! Most aztán mindent megtudhat arról, mi folyik valójában a legszuperebb manhattani étterem konyhájában. Arról persze senkinek sem kell feltétlenül tudnia, hogy még egy tojást is alig tud megfőzni. Csak ez a kiállhatatlan pasi ne lenne ilyen pofátlanul, bosszantóan helyes… És ott van még Jess is, a lány öccse, aki rejtélyes módon egyszer csak megjelenik, közli, hogy hazaköltözik, de sötét titkot rejteget a múltjában…

Fülledt nyári esték, ínycsiklandó ételek, szex, szerelem, intrika…”

Gondolatok:

Nem vagyok egy konyhatündér, sőt különösebben enni sem szeretek, csupán tudomásul veszem, hogy az élethez nélkülözhetetlen a táplálkozás, ráadásul az ég rendkívül válogatós bendővel áldott meg. Ez azonban egy fikarcnyit sem érdekel, ha könyvről, vagy filmekről van szó, mivel ebben az esetben mindig hívogatónak érzem a gasztronómiát. Most pedig Adam Temple és Market nevű éttermében léphetünk be, ahol a séf kiteszi szívét lelkét, hogy tökéletest alkosson, hogy hódoljon szenvedélyének, élete egyik értelmének, a főzésnek. Ilyen szenvedély, odaadás, kitartás láttán kevesek szíve maradhat közömbös a fickó iránt, amely nekem már jó alapanyag egy élvezetes olvasmányhoz.

Társnője azonban már igencsak megosztott, hiszen hullámokban enyhült meg a szívem iránta, hogy aztán a következő oldalon legszívesebben jól le hülyepicsázzam, szívtelen perszónának gondoljam. Pedig nem az, csak valami jót, rossz tettekkel akar elérni. Eleinte nyugodt szívvel tartottam a távolságot a fikázó firkász kritikustól, aki jegyzetfüzettel, - lehetőleg minél mocskosabb - pletykára éhesen szimatolt a számára kissé idegen közegben. Viszont testvére színre lépésével egyre jobban a lelkébe láttunk és meggyőződhettünk, hogy ha akarja, nagyon nagy szíve van. Ez azonban nem fogta vissza abban, sőt talán még tovább fokozta, hogy újfent előjöjjön belőle az agyatlan, sikerhajhásznak tűnő énje.

Az elején szentül hittem, hogy az Adam által bemutatott kis csapat szerves részét fogja képezni a történetnek, mindenki megkövetel majd egy kis epizódot, az írónő több sort szán majd rájuk, hiszen szinte rögtön megtudtuk, hogy a mára már összeszokott „család” tagjai hányatott sorssal a hátuk mögött robotolnak a konyhában. Sajnos azonban csak néhányan kapták meg a maguk szeletét.

Eleinte azt hittem Angelika posztjáról, hogy kissé spoileres, viszont az írónő egyáltalán nem rejtegeti Jess, az öcsike titkát, hiszen hatalmas utalásokkal, és rendkívül gyors szerelemmel hull le a lepel róla. Így én sem rejtélyeskedem, hanem mondom, hogy az olvasók Jess és Frankie, egy punk rocker pasi kapcsolatának alakulását követhetik nyomon. Jess a fiatal srác végig szimpatikus volt nekem, és öröm volt látni, hogy kibújt a csigaházból és vállalta önmagát. Frankie-ről azonban sokáig nehezen hittem el, hogy igaz érzelmek lakoznak benne, valamiért olyan érzésem volt, hogy csupán a szórakozás kedvéért csap le a friss húsra. Pedig nem és ezt mindenki számára be is bizonyította. Továbbá elkaptunk néhány meghitt pillanatot is, bár így is rendkívül lájtos keretek között maradtak a képkockák, ha valakinek megnyugtatásra van szüksége.

Az írónő kitalált egy kellemes főhőst, és szerethető szereplőket. Miranda sablonos hibákkal megáldott, de alapvetően kedves lány, aki azért az olvasó idegeire tud menni. Amivel pedig az idegeire megy, azzal már eleve borítékolva van egy nagy bomba, egy hatalmas baklövés, ami igazi konfliktust okoz, ezért nem is értem mit akart az írónő az ezt megelőző „derült égből villámcsapás” majdnem katasztrófával. Teljesen feleslegesnek érzem azt a bizonyos jelenetet, és nem egészen vagyok megelégedve a befejezéssel, a nagy vallomással sem. Persze nagyvonalú, viszonylag látványos, a maga módján aranyos is, de kissé elcsépelt. Bár ettől nem mondanám, hogy elrontotta a könyvet, mivel élvezetes olvasmánynak tartom így is. Kellemes volt, szórakoztató, kellően szexi, néhol kifejezetten erotikus. Várom a folytatást és nagyon örülök, hogy a Kelly kiadó Louisa Edwards nevét is felvette a repertoárjába.

4 pont

Sorozat Szombat (6)

Louisa Edwards - Recept a szerelemhez 
Recipe for Love series

1. kötet
Kelly kiadó
május 4.
2980 Ft

Miranda Wake, egy menő New York-i magazin kíméletlen étteremkritikusa a századik kritika után arról álmodik, hogy végre továbbléphessen a könyvkiadás izgalmas világába, és komoly feltáró művet írhasson egy feltörekvő, új étterem konyhájának kulisszatitkairól. Amikor az arrogáns, de szívdöglesztő főszakács, Adam Temple hirtelen jött ötlettől vezérelve fogadást ajánl, Miranda egy percig sem habozik. Lehet, hogy a pasi csak valami béna csajozós dumának szánta ezt az “úgysem bírsz ki egy napot sem a konyhámban”-szöveget, de Mirandának esze ágában sincs elszalasztani a lehetőséget. Sőt! Ha már lúd, legyek kövér… Egyetlen nap alatt úgysem derül ki semmi, és Miranda nem azért rámenős újságíró, hogy ne tupírozza föl a fogadást rögtön egy hónapra. Egy teljes hónap a legújabb, legmenőbb helyen! Most aztán mindent megtudhat arról, mi folyik valójában a legszuperebb manhattani étterem konyhájában. Arról persze senkinek sem kell feltétlenül tudnia, hogy még egy tojást is alig tud megfőzni. Csak ez a kiállhatatlan pasi ne lenne ilyen pofátlanul, bosszantóan helyes… És ott van még Jess is, a lány öccse, aki rejtélyes módon egyszer csak megjelenik, közli, hogy hazaköltözik, de sötét titkot rejteget a múltjában…

Fülledt nyári esték, ínycsiklandó ételek, szex, szerelem, intrika…

Megjelenés
Mivel mind a Bookline, mind az Alexandra május 4-ét ír, így bízom benne, hogy semmiféle csúszás nem jön közbe.

A borító: 4,5/5 
Simán megvehető vagyok az ilyen borítókkal, szóval nekem bejön. Meghozza a kedvem az olvasáshoz.

Érdeklődési indexem: 5/5

Jelen pillanatban a lelkesedésemből kiindulva az öt pont roppant keveset mond, mennyire is várom már a megjelenést.
Bevallom őszintén, ritkán vásárlok Kelly könyvet a kiadó 1+1 akcióján kívül, hiszen így éri meg a legjobban, és még van néhány könyv, amit szívesen megkaparintanék az ajándékkönyvek közül. Viszont most úgy érzem, hogy amint kapható lesz az Alexandra oldalán, már pakolom is befelé a várt könyveket a kosaramba. Remélem nem fekszi meg a pocakom a sok kaja, hiszen ott van még Susan Mallery Citrom és osztriga könyve is.

Úgy láttam, hogy Angelika már el is fogyasztotta a könyvet az év elején, és bár nem egy lehengerlő történetként írta körül, mégis voltak számára is élvezetfokozó elemek. A bejegyzés végét egy kissé spoileresnek vélem, hiszen fellebbenti a titkot az öcsikéről, bár így még jobban felkeltette az érdeklődésem.

A sorozatról

Műfaj: modernkori romantika

A sorozat kötetei:

1. Can't Stand The Heat (2009) - Forr a vérem (2012)
2. On the Steamy Side (2010)
3. Just One Taste (2010) 
4. Too Hot to Touch (2011)
5. Some Like It Hot (2011)
6. Hot Under Pressure (2012) 

Az írónő honlapja itt.

Melissa Marr - Törékeny örökkévalóság

Tündérvilág 3.

Nem hagytam sok időt a sorozat köteteinek olvasása közben. Ez egyrészt abból adódott, hogy rendkívül zavart, hogy nem tudtam magamban hova tenni az egész történetet. Egyszerűen nem tudtam azt mondani a sorozatra, hogy rossz, hiszen a negatívumok mellett mindig akadtak kellemes pillanatok az olvasásban, amik miatt a jó szívem kétségek között őrlődött. Másrészt azonban, mondhatni a jó szívemmel ellentétben, úgy éreztem, hogy ha felfüggesztem az olvasást és az utolsó magyarul megjelent kötetet pihentetnem egy darabig, akkor bizony igen nagy erőfeszítéseket igényelne, hogy újra a kezembe vegyem.
Viszont a fáradozást siker koronázta, abban a tekintetben, hogy dűlőre jutottam és a válaszom most már egy határozott NEM. A sorozat nem nyerte el a tetszésem. Nem a tündérek világával, társadalmával van problémám, egyszerűen nem tetszett az érzelmek tálalása, alakulása és legfőképp a főszereplők lettek egyre unszimpatikusabbak.

Melissa Marr - Veszélyes álmok

Tündérvilág 2.

Nem gondolkoztam sokat, az egyik nap letettem a Veszélyes játékot, a másik nap már nyúltam is a folytatásért. Na, nem azért, mert annyira ellenállhatatlanul beleszerettem volna a nyitó kötetbe, inkább, hogy végre dűlőre jussak, hogy le merjem-e tenni a voksom a sorozat mellett.

Előző részre nézve spoilert tartalmazhat!

Történetünket ott hagyjuk abba, hogy Keenan megtalálta a Nyárkirálynőjét és most már hatalma teljes birtokában tudja védeni alattvalóit. A boszorka Beira trónjára Donia lépett és egy új Télkirálynőt köszönthet a Téli Udvar. Tehát látszólag a béke útjára léptek tündéreink. Azonban ez nem mindenkinek kedvez, hiszen a Sötét Udvar, élünkön Iriallal a káoszból, a sötét vágyakból, fájdalomból táplálkozik és béke idején igencsak éhínség sújtja őket. Így Irial kénytelen lépéseket tenni ennek megszüntetésére, mégpedig felhasználva Aislinn legjobb barátnőjét, Leslie-t. A lány élete nem fenékig tejfel, igen sötét és veszélyes időszakot él át egy alkoholista apa és egy drogos báty mellett. Erőt meríteni pedig egy különleges tetoválásból akar. Csakhogy, az a tetoválás aztán tényleg nagyon különlegesre sikeredik.

Melissa Marr - Veszélyes játék

Tündérvilág 1.

Attól, hogy nem egy friss sorozat olvasásába kezdtem bele, még élénken él az emlékeimben mikor először megláttam a Kelly kiadó kínálatában. Azonban már akkor csatát vesztett, hiszen a Moning kötetekkel került fel az újdonságok listájára és mind a borító, mind a történet alapján a Tündérkrónikákhoz húzott a szívem. Úgy látszik a tudatalattim már akkor tudott valamit.

Aislinn rendelkezik a tündérlátás képességével és már 17 éve próbálja nagyanyja szabályait követve figyelmen kívül hagyni a világban szabadon garázdálkodó tündérek százait. Eddig sikeresen kerülte őket, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy egy páros a nyomában jár. A lány távolról figyeli, a fiú azonban igyekszik minél inkább a közelébe férkőzni.
Keenan nem más, mint a hatalmát korlátozottan gyakorló Nyárkirály, aki évszázadok óta keresi párját, a leendő Nyárkirálynőt, hogy megtörje anyja, a Télkirálynő és a Sötét király átkát. Azonban nem mindenki alkalmas a posztra, a kiszemeltek rosszul is járhatnak, úgy mint Donia, akinek most már kötelessége Keenan mellett járva figyelmeztetni a jelölteket a veszélyekre. A Nyárkirály pedig Aislinnben látja a következő jelöltet, így a lány nem menekülhet a tündérek elől.

Madeleine Wickham - Sophie Kinsella - Velem alszol?

Mikor először szembetalálkoztam a könyvvel számomra cseppet sem tűnt fel a borítón virító Sophie Kinsella név. (Lehet, hogy akkor még nem is volt rajta, bezzeg most meg majd kiszúrja a szemem.) Így gondoltam egy új írónővel bővült a Kelly kiadó tárháza. Gyors megcsodáltam a borítót, ami számomra igencsak hívogató, mert már elülteti a fejemben a nyári hangulatot, a napsütést és ezzel együtt a széles mosolyokat. Ugorva a fülszövegre még inkább erősödött bennem az érzés, hogy kell nekem, lehetőleg minél hamarabb, mikor jelenik már meg, mikor lesz akció, gyere babám légy enyém. Már előre dörzsöltem a tenyerem az elképzelt csípős szócsatákon a két család között. Egy kis idő múlva megkaptam a plusz információmorzsát, hogy Madeleine Wickham nem más, mint a már általam is ismert, bizonyos Kinsella kisasszony. Nem büszkélkedhetem munkásságának bő olvasottságával, viszont az a néhány könyv (Tudsz titkot tartani?, Emlékszel rám?... vicces, úgy látszik engem Kinsella „nagy kérdései” vonzanak) elég volt ahhoz, hogy nevetést, mosolyt társítson a könyvei olvasási élményéhez. Megjelenés után hiába találkoztam lekicsinylő értékelésekkel, kedvem nem szegte, mivel jó megérzéseim voltak. Bár elmondhatom, egyáltalán nem azt kaptam, amire számítottam, azért csalódnom nem kellett.

Sophie Kinsella - Emlékszel rám?

Sophie Kinsella neve nem ismeretlen előttem, bár nem a Boltóros sorozatával mutatkozott be számomra, sőt szerintem Becky és az én útjaink még egy ideig biztos el fogják egymást kerülni, de ez nem gátolt meg abban, hogy önálló köteteit igenis a kezemben forgassam. Nem mintha egy komoly számmal büszkélkedhetnék, hiszen ez csupán a második könyve volt, de tervben vannak még továbbiak is.

Szóval néhány évvel ezelőtt karácsonyra úgy ügyeskedjem, hogy landoljon szerény hajlékomba a Tudsz titkot tartani? c. könyve. Remélve a legjobbakat… egy kis nevetést, szórakozást várva kezdtem neki a könyvnek, aminek olvasása bizony váratlanul elvett egy napot a vizsgaidőszaki tanulásból. A könyvben nem volt semmi különleges, egyszerű kis történet, de annyira kellemesen megmosolyogtató volt, hogy bizony a karácsonyi ajándék karácsony előtt ki lett végezve. Akkor már az Emlékszel rám? is virított ránk a boltokból, de a fülszöveg alapján nem éreztem késztetést az olvasására, így telt múlt az idő és most már szinte ingyen nekünk adja a kiadó az akciói során ajándékkönyvként. Ha én nem is, de  egy kedves barátnőm a régmúltban lecsapott erre a bizonyos Emlékszel rám? kötetre, és önfeledten újságolta, milyen remek kis történet egyszerűsége ellenére. És most eljutottam én is odáig, hogy hazajött velem és hamar az utolsó oldalra is értem. Önkéntelenül is hasonlítgatom a Tudsz titkot tartani?-hoz, de hát mit tehetnénk, nekem az annyira bejött. A „versenyben” pedig szegény Lexi maradt alul.

Marc Levy - Mint a mennyben

Szerintem kezdjük ott, hogy Marc Levy, francia szerző 1999-ben írt egy történetet - induljunk ki az angolból - If Only It Were True címmel, melyet 2001-ben az Európa könyvkiadó elhozott számunkra Ha igaz volna… címmel. 2005-ben filmet is készítettek belőle, ami szintén Ha igaz volna… nevet kapta kis hazánkban. Erre szinte azonnali reakcióként egy éven belül a Kelly kiadó le is csapott, hogy filmbéli főszereplőkkel villogva megéljen a könyv egy újabb kiadást, a film angol címét (Just Like Heaven) felhasználva Mint a mennyben névvel, bár a Ha igaz volna... is viszonylag nagy betűkkel villog rajta. Szóval keresztül kasul trükköztek itt a címekkel, divatoltak a filmes borítóval, szerény személyem szerint teljesen feleslegesen. Úgy gondolom nemigen válthatta be a hozzá fűzött reményeket, mert mára már a Kelly is ingyen szeretné hozzánk vágni, ajándékba adja, csak vigyék már a megmaradt példányokat. Hát hozzám is így érkezett meg, gondoltam jöjjön, ha már a film igencsak belopta magát a szívembe évekkel ezelőtt. A könyvről azonban nem tudok túl elismerően nyilatkozni.

Jennifer Crusie - Álmaimban kísértesz

Ha Jennifer Crusie-ra gondolok rögtön mosoly terül el az arcomon, mert eszembe jutnak a Dempsey és a Goodnight család tagjai, és hogy mennyi őrültséget tudott összehordani az írónő a történetükben. De eszembe jut Cal és Min is, akik tündérien bájosak. Eszembe jut sok-sok dal, étel, jellegzetesség, ami kapcsolódik egy-egy könyvéhez, amik mindig vidámak, kicsit őrültek, tele vannak humorral, sziporkákkal. Imádom őket, muszáj újra és újra elővennem a könyveket és idén megjelent egy újabb az írónő tollából, de néha meg kellett kérdeznem magamtól, hogy biztos egy Crusie könyvet olvasok?

Az első fejezet elolvasása előtt felhívja a figyelmünket, hogy „Ez a történet 1992-ben játszódik. Miért ne.” Engem ez a „miért ne” végigkísért a könyvön, mert sokszor úgy éreztem, hogy az írónő csak a hasára ütött, és miért ne alapon akart írni valami mást, valami komolyabbat. Ennek eredménye pedig egy olyan könyv lett, amiben megcsappant a humor, eltűnt az önfeledség, sokasodtak a sötét felhők és össze tudott szorulni a szíved, főleg a gyerekek miatt.

Sarah Dessen - Figyelj rám!

A régóta akart Tökéletes c. Dessen könyvet igen hamar követte egy másik. Mondhatni amint letettem az egyiket már nyúltam a másikért. Lehet nem kellett volna, hiszen nem tudtam nem hasonlítgatni a két történetet, a szereplőket és az érzéseket, amiket kiváltottak belőlem. A Figyelj rám! pedig alulmaradt a küzdelemben, na nem nagyon, de érezhetően nagyobb hatást tett rám Macy és Wes, mint Annabel és Owen.

Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca…

Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól.

Aztán egy új barátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából.
De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának? Vigyázat, ha elkezded olvasni, nem tudod letenni! Hidd el, nem érdemes kockáztatni, hogy elkobozza a tanár: ne olvasd órán, pad alatt…

Diana Rowland - A démon jele

Démonlátó sorozat 1. 

Az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a molyos figyeltek, ismerősök közül egyre többen vágnak bele ezen könyv olvasásába. Én meg elkezdtem bosszankodni, hogy még mindig nem olvastam, pedig csak egy karnyújtásnyira van tőlem a polcon, csak le kellene venni. Így minél többször jött fel egy-egy olvasás, értékelés a molyon, egyre inkább azt éreztem, hogy én is akarom. Szóval egyszer csak gondoltam egyet és fellapoztam, kíváncsian várva a végeredményt, hiszen számos jót olvastam róla. 

Amikor a fiatal rendőrnőt, Kara Gilliant ötévnyi utcai járőrözés után előléptetik nyomozóvá, azonnal egy brutális gyilkosság közepébe csöppen. Az áldozat holttestére a helyi víztisztítótelepen találnak rá, testén a kegyetlen kínzásokra utaló ezernyi seb között rábukkannak egy művészi tökéletességgel kidolgozott és hátborzongatóan ismerős jelre. A louisianai Beaulacban azt hitték, három éve véget ért a rettegett sorozatgyilkos vérengzése, most azonban minden jel arra utal, hogy a Jelfaragó visszatért.

Hamar nyilvánvalóvá válik, hogy ez nem egy átlagos gyilkosság, hanem egy természetfeletti erővel rendelkező démon borzalmas bűntette. Mivel Kara misztikus képességekkel rendelkezik – másik látása révén képes megidézni a démonokat –, különös összefüggésekre bukkan, és nemcsak arra jön rá, mire készül a gyilkos, de arra is, hogy mikorra tervezi mindent elsöprő gaztettének végrehajtását. Mire eljön a telihold napja, már csak a gyilkos személye kérdéses.

Kara az életét kockáztatva szembenéz a gonosszal, miközben egy természetfeletti szépségű Démon Lord kísért az álmaiban, nappal pedig egy jóképű, de gyanakvó FBI-ügynök követi minden lépését.

Katherine Center - Szépségtapasz

Lanie Coates egy nap rádöbben, hogy nem ilyen életre vágyott. Hiába van három fia, akiket imád, hiába büszke a férjére, akiből egyszer talán híres zeneszerző lesz, hiába valósult meg számára az „amerikai álom", mégsem boldog. Kétségbeesetten próbál visszaemlékezni fiatalkori álmaira, de minden energiáját lekötik a gyerekek, és képtelen kiszabadulni a hétköznapok taposómalmából. Végül egy szerencsétlen találkozás egy régi iskolatárssal megadja neki a lökést, amely ahhoz kell, hogy megváltoztassa az életét.

Lanie nekiáll, hogy kihalássza a pelenkás doboz aljáról azt a ragyogó embert, aki azelőtt volt, mielőtt az anyaság minden mást kiszorított az életéből. Sportolni kezd, visszatalál régi hobbijához, megpróbál új életet lehelni szexuális életébe, és legfőképpen azért küzd, hogy elhitesse önmagával: még mindig szép – bár ez utóbbi sokkal nehezebb feladatnak bizonyul, mint gondolta. Az idő múlásával egyre elkeseredettebben vágyik arra, hogy újra régi önmaga legyen – ám ezt egyáltalán nem olyan könnyű elérnie, főleg miután rádöbben, hogy a nagy átalakulással a házasságát is veszélybe sodorja…

Susan Donovan - Csábíts el!

Susan Donovan neve nem volt ismeretlen számomra. A kitartott nő c. könyve volt az első Kelly kiadós könyveim egyike. Csak egy könyv alapján, de megállapítottam, hogy nem egy Jennifer Crusie élmény, mégis nagyon szerethető az írónő fantáziája, stílusa is. Megörültem, hogy egy újabb könyvét is kiadják, de legelsőnek a borítója csábított el. Így olvasás után a történet nem annyira napfényes, gondtalan és tengerparti, mint a külcsín ígéri, de szórakoztató. Donovan most sem hazudtoltam meg magát az erotika és humor terén, így úgy tehettem le a könyvet, hogy kellemes olvasmány volt. Se több, se kevesebb.

Karen Marie Moning - A hajnalra várva

Tündérkrónikák 3. 

Kedves kis társaság a moly és nagy hatással vannak ott egymásra az emberek. Rám legalábbis biztos. Már nagyon vártam a sorozat új kötetének megjelenését és úgy gondoltam nagyon jó szórakozás lesz újra elővenni az első köteteket is, hiszen kedvencek. Na de azt is gondoltam, hogy egy picit várok, hiszen annyi minden be volt nekem tervezve. De hát az a fránya moly dobálta nekem a kötetről írt értékeléseket, ahol csak ötös pontszámmal találtam magam szembe, továbbá hűledező, lelkendező, szinte már a könyv letétele után elvonási tünetekkel rendelkező olvasók sokaságával. Ezek után nem bírtam ám én sem sokáig, hogy kézbe vegyem az első kötetet újra, mert annyi akaraterőm még volt, hogy elhatározásom betartva, ténylegesen a második után vegyem a kezembe a harmadikat. És nem meglepő módon számomra is hihetetlen élmény volt és vitte a pálmát.

Karen Chance - Átölel az éjszaka

Cassandra Palmer 3.

A Cassandra Palmer sorozat sokakat megoszt. Többen szeretik, de szerintem még többen kevésbé. Én azok táborát erősítem, hogy szeretem olvasni a köteteket, de kedvenc nem lesz. A harmadik kötetnél láttam azt, hogy akik nem adták fel pozitívan csalódtak ebben a részben. Úgymond én akkor már olyan reménnyel kezdtem neki a könyvnek, hogy ez még akár feljebb is tornázhatja magát a tetszési listámon. De nem jött össze neki.

A történetet ott hagyjuk abba, hogy Cassie megkapta a Pythia hatalmát, ugráltunk térben, időben. Van egy geis Mircea munkálkodása által, ami szegény vámpírunkat már duplán űzi Cassie felé, amibe akár bele is őrülhet. Pritkin, a hadmágus ellenségből segítőtárssá lépett elő, egy közös cél érdekében. Mégpedig megtalálni a Codex Merlinit, egy nagyhatalmú varázskönyvet, benne a geis ellenvarázslatával. A könyv azonban sok mindenkinek kellene, de senki nem tudja hol is van, hiszen annyi legenda kering körülötte.

Tehát ezen könyv lapjai között a fő cél a Codex megtalálása. Hogy ne legyen egyszerű a helyzet jól megkavarjuk a már jól ismert eseményeket, személyeket. Néhány titok fellebben, többen megmutatják valódi szándékaikat. Lesz élet-halál harc, csábítás, időutazás.

Karen Chance - Árnyak vonzásában

Cassandra Palmer 2.

Egy kis emlékezetfrissítő újraolvasás után, már folytattam is a sorozat 2. kötetével. Mit mondjak Karen Chance-nek van egy sajátos stílusa, mondhatni mindent szeret halmozni. Az akciót, a természetfeletti lényeket, az ismert személyeket. A folytatás semmit sem változott az előző részekhez képest, de azt kell mondjam, jobban tetszett. Ehhez gondolom hozzájárul, hogy egyáltalán nem zavar ha telezsúfolnak egy könyvet számtalan fajta lénnyel, ahol akad köztük a történelem számos híres alakja. Akció akciót követ, pihenni nem lehet és az írónő fantáziája pedig csak szárnyal.

Jennifer Crusie - Szerelmes szélhámosok

Ma volt egy kis sírás-rívás, kiborulás. Minden és mindenki idegesített, nem jött össze semmi. Egy szóval nem az én napom volt. Este mikor már nem bírtam tovább, olvasnom kellett. Mostanában több olyan könyvet vettem a kezembe, amik nem nőttek a szívemhez, így mindenképp valami olyat szerettem volna, amiben tudom, hogy nem csalódhatom. Így került a kezembe újraolvasás céljából ez a kötet.

Jennifer Crusie abszolút egy kedvenc szerzőm. Ami magyarul megjelent tőle azt mind olvastam. Kedves, bájos, abszolút humoros. Legkevésbé se nyálas szerelmi sztorik.

Mikor az első olvasásnál írni próbáltam a könyvről egyszerűen nem ment. Nem jöttek a szavak, nem tudtam mit is kellene leírnom. Remélem most sikerül.

Karen Marie Moning - Álom és valóság

Tündérkrónikák 2.

Már megint egy könyv, aminek az olvasásáért meg voltam kergülve. Már majdnem lelki gyötrelmeket okozott, hogy láttam a molyon, hogy mennyien elkezdték már olvasni, én meg csak csorgathatom a nyálam utána. De "ami késik, nem múlik" alapon, vártam, vártam és tegnap sikerült megkaparintanom. És igen, ma már be is fejeztem.

Érdekes volt, mert az eddigi vélemények alapján úgy tűnt, hogy a második kötet mérföldekkel jobb, mint az első rész. Aztán ott volt Katamanó fordításában a Jericho Barrons interjú, amit nem hagyhattam ki és ami tovább tüzelte vágyakozásom.
És lehet itt volt a probléma... annyira nagy elvárásokkal indultam, hogy a könyv 2/3-ig csak néztem ki a fejemből, élveztem a világot, a történetet, a szereplőket, de nem éreztem semmivel sem többet, mint az első könyv olvasása közben. Sőt az első könyvnél valahogy jobb hangulatba kerültem. Jobban magába szippantott a világ. Lehet, hogy én sokkal jobban élveztem, sokkal jobban tetszett az első kötet, mint másoknak és így jutottam ebbe a helyzetbe.

Eddig lehet úgy hangzott nem élveztem volna a könyvet, vagy csalódtam volna benne. De nem, erről szó sincs. Nagyon is jó volt, és kedvenc ez a sorozat a maga stílusával, világával együtt.

Szeretem, ahogy Mac mesél és magát a csajt is. Másokkal ellentétben néha jobban tetszik mikor végre egy kis színt visz az életébe, ruhatárába, ledobja a sötét ruhákat és egy kicsit újra az a déli fruska lesz. Ami ebben a könyvben igen ritkán adatott meg neki.

Egyik kedvenc jeleneteim azok a néma párbeszédek voltak, mikor csak némán néznek egymás szemébe és úgy folyik Mac képzeletében egy beszélgetés.

Őszintén keveseltem Barrons felbukkanásait a könyv 2/3-ában. Pedig ő mindig fel tudja dobni a dolgokat. Még az interjú olvasása után is, néha meg tudok lepődni mennyire arrogáns, parancsolgató alak. De szerintem nem lehet nem szeretni.
Na aztán meg ott van, mikor Mac már nagyon nagy pácban van és hát súlyos dolgok történnek és Barrons hirtelen tegeződni kezd. Az már valamit elárul számunkra. Aztán a "megható" jelenet után már pár oldallal kiabálnak egymással, beszólogatnak egymásnak és igen végre történik is valami közöttük. Az nagyon jó volt, bár lesz ennél még jobb is. (Remélem).

Na és igen az utolsó harmad már olyan igazi, belevaló, izgalmas, rejtélyes volt. Na meg az utolsó sorok... Ő tudja, de mi NEM. Ez azért már szívatás.

V'lane-t még mindig bírom, tőlem akár többet is szerepelhetne, mert azért most se vitte túlzásba a felbukkanást.
A rejtélyes Ryodan, az állítólagos barát, vagy segítő. Hát a beszélgetés alapján szimpatikus, egyetértettem vele, amiről beszélt és már várom a következő felbukkanását.
Kicsit hasonló karakternek érzem most, mint a Cat & Bones sorozatban Bones barátját Spádét. Legalábbis nekem rögtön ő jutott eszembe róla.

És még van egy pár új szereplő, igazából ők kevésbé érdekelnek, bár arra kíváncsi vagyok, mit tudhat Christian.

A történetről nem nagyon írtam, de hát minek is, a nyomozás folytatódik a Sötét Könyv után, Mac néha pácba kerül, de legtöbbször Barrons megmenti.

Összességében azért a -fél pont, mert az én ízlésemnek kicsit kevés volt a közös jelenet, pedig azokat a legjobb olvasni és most valahogy nem éreztem eleganciát a kutatásban, az árverésen. Ami jó volt, hogy egyre több információt kapunk a tündérekről, a látókról, meg úgy általában a legendákról. Barrons körüli rejtély tovább nő. Ki is ő, mi is ő?

Egy érdekes dolgot vettem észre képkeresés közben. Szerintem a Libri és a Bookline igen népszerű online webshopok és én már cikinek érzem ezt tőlük. A szerző neve Karen MARIE Moning és e két helyen, ott a szép borító a helyes szerzői névvel és mégis magán az adatlapon Karen Maria Moning van feltüntetve. Szomorú, szomorú.

4,5 pont

A sorozat további kötetei:

1. Keserű ébredés tovább

3. A hajnalra várva tovább