Brent Weeks - A Fekete Prizma

A FÉNYHOZÓ #1

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Oldalszám: 792
Ár: 3499 / 4499 Ft

OLVASS BELE!

A puding próbája az evés... számomra egy fantasyé pedig többnyire az első néhányszáz oldal, mivel akárhogy nézem az írók azonnal a határtalan képzelet mélyvízébe dobnak. Egyszerre kell letapogatnom a teremtett világ földrajzát, társadalmát, politikáját és be kell fogadnom nem kevés mágiát, varázslatot. Saját tapasztalatból tudom, hogy aki nem falja az ilyen könyveket nagy mennyiségben, annak könnyű búcsút mondani egy történetnek már az elején, ha nem könnyű eligazodni az ismeretlenben, és felcsigázni sem igazán tud az, amit nehezen értünk. Brent Weeks sem osztogatta bőkezűen az információkat, így közel háromszáz oldalon keresztül csak csipegettem a morzsákat, próbáltam nem kétségbeesni a fejemben kavargó káosztól. Viszont egyértelmű volt, hogy nem adom fel, hiszen az író már maga mögött tud  egy regényfolyamot, az Éjangyal trilógiát, amelyet személyes kedvencként tartok számon, így bizalmam ellensúlyozta a félelmeim.  

A fekete prizma kalauzol minket elsőként a kromaturgia, azaz színmágia világába, a Hét Szatrapia földjére, ahol Orholam után a Fehér, a szatrapiák képviselőiből álló Spektrum és a Prizma a legnagyobb hatalom. A Prizma a legtehetségesebb színmágus, hiszen önmagában elemeire tudja bontani a fényt és az összes színből képes luxint önteni. Ő őrzi a mágia egyensúlyát a világban, abban a hét, tizennégy, szerencsés esetben huszonegy évben, amelyet egy Prizma uralkodhat, míg el nem veszíti a színek erejét és meg nem hal. Gavin Guile a valaha élt legnagyobb Prizmák egyike, azonban valódi énjét csak kevesen ismerik, és mindent el is követ, hogy titkai ne kerüljenek napvilágra. A történet elején szembesül azzal, hogy van egy kamasz fia. Kip abban a Szatrapiában született, amely a 16 évvel ezelőtt lezajló Prizmák háborúja helyszínéül szolgált, ahol Gavin és öccse, Dazen harcolt a pozícióért, és most Gavin a fia keresése közben szerez tudomást, hogy a tartomány feje, Garadul király megelégelte az elnyomást és a szabadságért, hatalomért háborút akar indítani.

Az író elég sok karakter sorsát követve meséli el a jelen hatalmi viszályait, a múlt háborús tetteit és Kip mellett ismeri meg igazán az olvasó a színmágia rejtelmeit. A tizenöt éves fiú a szükségben feléledt képességét Chromériába, a Hét Szatrapia központjába, mondhatni fővárosába megy próbára tenni, majd igyekszik minél több tudást magába szívni. A hétköznapi színmágus attól függően, hogy hány - általában egymás melletti - színből képes különböző halmazállapotú anyagot materializálni, azaz luxint önteni, lehet monokróm, bikromát, polikromát vagy szuperkróm. Egy színöntő élete azonban igencsak véges, minél többet és nagyobb mennyiségben él a mágiával, annál inkább megrövidíti az életét. A véghez közeledve választhatja önként a halált a Felszabadulók ünnepén, vagy színholttá válik, akit már csak az őrület vezet (állítólag).

A papírra vetett mágiarendszer kellőképp egyedi, művelése elég látványos, Chroméria pedig tagadhatatlanul a varázslat kézzel fogható bizonyítéka. Ám a színöntés elképzelése néha már majdnem kifogott rajtam, kezdetben kifejezetten nehezen vizualizáltam a leírtakat, de ahogy kezdtem egyre otthonosabban mozogni a szereplők társaságában, úgy vált egyre könnyebbé a luxinöntés is. 

Az Éjangyalhoz hasonlóan a Fényhozó is bővelkedik színes személyiségekben, és szintén elég magas a központi karakterek száma. Jómagam valamiért a hölgyekkel szemben éreztem nagyobb szimpátiát, Fehértölgy Karris, a nemeshölgyből lett Fekete Gárdista és Liv Danavis a fiatal színmágus is talpraesett, bátor harcosként viselkedett. Gavin legtöbbször kedélyes, humoros, a nők számára igencsak vonzó oldalát mutatta, ereje kétségtelenül bámulatos, cseppet sem picinyke titka pedig árnyékot vetett a tökéletességére és ez így jó. Kip nem egészen apja fia, bár amilyen suta tudott lenni, ő is könnyen mosolyt csalt az arcomra és a duckó srác tapasztalatlanságát kompenzálta a bátor szíve és akaratereje.

Jó fantasy nem ér véget csata nélkül, az író pedig nem hagyta az utolsó pillanatra a harci jeleneteket, épp csak kezdtem magabiztosabban járni a világban, amikor már vonult a több ezer fős sereg és az ütközetek izgalma határozottan ellensúlyozza a hosszadalmas tapogatózást a világba. A sztorit pedig az eltitkolt igazság, egy-egy kósza emlék teszi csavarossá.

Nem tudok eltekinteni attól, hogy milyen rajongással szeretem az Éjangyal trilógiát, így hozzá mérve tudom csak értékelni eme történetet. A Fekete Prizma pedig bár szinte teljesen eltér tőle és abszolúte erős és kidolgozott fantasy, remek rituálékkal, attraktív mágiával, mégis karakterek és események tekintetében mégsem tudom a trilógia elé helyezni. Még.

Küzdelmes volt a kezdet, de megérte.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
Sorozatinfó:

Sorozat: Lightbringer
Részek száma: 4
Eddig 2 kötet készült el.
Műfaj: fantasy
Trailer:

Brandon Sanderson - Ködszerzet I-II. A végső birodalom

Kiadó: Delta Vision, 2009
Oldalszám: 384
Ár: 2490 Ft

Anne McCaffrey és Brent Weeks könyvek olvasása óta kacsingatok a vérbeli fantasy felé, de eddig igazából csak a várólistám gyarapítottam a lehetséges jelöltekkel, és csak az utóbbi időben léptem a tettek mezejére. Szárnypróbálgatásaim azonban kudarcba fulladtak, hiszen a nívósnak tartott Patrick Rothfuss A szél neve és a viszonylag friss Mark Lawrence Tövisek hercege c. könyvek olvasását igen hamar feladtam. Az utóbbi zavaros volt, az előbbi pedig 90 oldal után sem mozgatta meg a fantáziám. Halvány emlékeim vannak még Joe Abercrombie Első törvény trilógiájának első kötetéről, de ismeretségünk szintén rövid úton véget ért. A Ködszerzetről azonban már az első oldalon éreztem, hogy megtöri a sikertelen próbálkozások rövid sorát.

A könyvtár sorait róttam, amikor megpillantottam 4 vaskos kötetet és eszembe villant milyen régóta "porosodik" az első a várólistámon. Már szorított az idő, így jóformán gondolkodás nélkül kaptam le gyorsan kettőt, amelyek együtt alkotják az első kötetet és már ott sem voltam. Akkor még naivan azt hittem, hogy sokat "markoltam" és érintetlenül kerülnek majd vissza, de a moly közbeszólt. @Shannara és @Titti tudtukon kívül buzdító üzemmódba kapcsoltak és minden elismerő szavuk, amellyel a történet nagyszerűségét illették, egy-egy nyilacska volt a kíváncsibb felembe, a tudat pedig, hogy csak karnyújtásnyira van tőlem is, nem hagyott nyugodni. Közel három héttel ezelőtt volt, amikor kényelembe helyeztem magam az ágyikómban, ölemben a könyvvel és engedtem magam beleélni a Végső birodalom világa. Hiába tanultam és készültem a vizsgákra napközben, a gondolataim sokszor vándorolnak a történet felé és vártam a lenyugvó napot, hogy elérkezzen a legális olvasási idő, amikor újra visszatérhetek hozzájuk és bizony sokszor éjjel kettő körül kényszerítem magam, hogy letegyem. Ebből pedig egyértelműen kiderül mennyire egy hullámhosszra kerültem a történettel és nem kis rajongás buzgott bennem.

Kiadó: Delta Vision, 2009
Oldalszám: 544
Ár: 2790 Ft

Brandon Sanderson történetében ezer évvel ezelőtt a Megdicsőülés Kútjánál egy megjövendölt hős legyőzte a Mélységnek nevezett erőt, és ezzel elfoglalta a Végső Birodalom trónját. A magát istennek kikiáltó Uralkodó rettegett királlyá vált és alattvalói egyik felét természetfeletti képességekkel ruházta fel, akik allomantaként képesek a fémekből belső égetéssel különleges erőt meríteni, míg másokat rabszolgasorba taszított, így elnyomva élik életüket. Nemesek és szkák alkotják tehát a népet, egy olyan világban, ahol a nap vörösen ég, nem ismerik a növények zöldjét, mert nappal hamueső esik, éjjelente pedig köd száll a tájra. 

A nemesség közül nem mindenki rendelkezik allomantikus képességekkel, és félvér szkákban is éledhet erő. Míves lesz az, aki a 8 alapfém - acél, vas, ón, forrasz, sárgaréz, cink, vörösréz és bronz - egyikét tudja csak égetni, így egy különleges képesség birtokában van. Ködszerzetként híresültek el azok a kiválasztottak, akik mindegyik fémből mágikus erőt nyernek, sőt az alapfémeken túl a főfémek is segítik harcukat.

"A köd a barátod, Vin. Elrejt, megvéd... és erőt kölcsönöz. A minisztériumi tanok szerint - amiket aligha osztanak meg a szkákkal - a ködszerzetek annak a férfinak a leszármazottai, aki egyedül maradt hű az Uralkodóhoz a megdicsőülés előtti napokban. Más legendák még az Uralkodó hatalmánál is nagyobb erőt tulajdonítanak nekünk. Olyan erőt, ami aznap született, amikor a köd először ereszkedett a földre."

A Ködszerzet első része pedig félvér mívesekből és két ködszerzetből verbuválódott tolvajbanda cselszövéseit meséli el, akik meg akarják buktatni az Uralkodó hatalmát és felszabadítani a szkákat a rabszolgasorból. 

Mivel még nem vagyok túl járatos a műfajban, így gondolom a komótos történetvezetés sajátos vonása, bár Sanderson gördülékeny mesélése mellett cseppet sem bántam a ráérős tempót. A több mint 900 oldal is elég teret ad az események kibontakozásának, amelynek egyik fele a szavak játéka, vagyis tervezés, taktikázás és politikai cselszövések  sora, megtűzdelve akrobatikus mutatványokban gazdag összecsapásokkal, némi véres, megtorló mészárlással. A végső harc előtt pedig rájön az olvasó, hogy csak hitte, hogy mindent tud a tervről.

A mágiára épített világ bejövős, és egész hamar érhetővé is válik, kellőképp kidolgozott. A szimpatikus szereplőgárda - akiket sokadik látásra is igen nehezen lehetne elnyomott szkának mondani - egyéniségekből áll, bár kétségtelen, hogy igazi főszerepet csupán két szereplő követel, így mester és tanítványa szemszögéből követhetjük leginkább az eseményeket.

Kelsier, Hathsin Túlélőjeként elhíresült ködszerzet vakmerő terve hívta életre a történetet, és az ő jelenléte, kitartása, bátorsága buzdítja az elnyomott népet a harcra. A határozottan kulcsfiguraként fellépő fickó azonban állandó vigyorgásával, olykor könnyelműnek tűnő viselkedésével borzolja társai idegeit.
Kelsier vette pártfogásába Vint, az utcán élt, allomantikus képességeit csak tudat alatt használó tolvajlányt. Beilleszkedése a csapatba nem volt könnyű, hiszen eddigi életét félelemben, magányban és legfőképp bizalmatlanságban töltötte, így nehéz elhinnie, hogy létezik valódi bizalom és barátság a világban. A rendkívül ügyes lány azonban sorra társul szegődik a mívesek mellé, hogy finomítsa képességeit és tudását, közben pedig akaratlanul is barátokra, szinte már családra talál. Megtanulja, hogy a fémek és képességek párban járnak, hatás és ellenhatásra épülve egymás ellentettjei, így az érzelmeket csillapítani és buzdítani lehet, a fémtárgyakat vonzani vagy taszítani, fizikai erőt vagy belső érzékeket élesítése, allomanciát felfedni vagy elrejteni. Az átium egy pillanatnyi jövőjét, az arany pedig a ködszerzet saját múltját mutatja.

Ködszeretté válás közben Vin vidéki nemes kisasszony szerepébe bújik, hogy nyitott füllel tudjon járni a parádézó nemesség között. A bálokon járva-kelve pedig óvatlanul szerelmes lesz a leghatalmasabb nemezi ház örökösébe, Elend Venture-be. Az én számízemnek bizony kissé sovány a romantikus szál, de így is garantálta, hogy Elendet a kedvenc szereplőim közé soroljam. Már az első mondatával mosolyt csalt az arcomra 

"- Lám, lám: ez történik, ha az ember elmegy újratöltetni a poharát.
A váratlanul megszólaló hangra Vin aprót ugrott, és megpördült. Fiatal férfi állt mögötte. Öltönyénél látott már szebbet, és a mellénye sem volt olyan díszes, mint a többieké. A zakó és az ing kicsit lógott rajta, és a haja is kissé ziláltnak tűnt. Egy pohár bort tartott a kezében, és külső mellényzsebe könyv alakban kidudorodott, de a könyv túl nagynak bizonyult börtönéhez képest.
- Az a baj - folytatta a fiatal férfi -, hogy mire az ember visszaér, egy csinos lány elrabolja a kedvenc helyét. Nos, egy úriember ilyenkor keres magának egy másik helyet, és hagyja, hogy a hölgy tovább elmélkedjen. Ugyanakkor ez a legjobb hely az erkélyen; az egyetlen olyan, ami elég közel van a lámpákhoz, hogy olvasni lehessen.
Vin elvörösödött. - Sajnálom, uram!
- Ó, ne! Én érzem magam bűnösnek. Minden egy pohár bor miatt. Nézze, van itt bőven hely két ember számára is csak húzódjon odébb egy kicsit!"

és kivétel nélkül élveztem minden közös csipkelődő, évődő párbeszédüket Vinnel. Az idealista nemes úrfin még látszik, hogy van mit fejlődnie, de a kissé faragatlan, látványosan lázadó viselkedése mögött megbúvó álmodozó fiatal bennem igen  hamar szimpátiát ébresztett.
Akit még kifejezetten szerettem, az Sazed, a szolgalelkű  Őrző, aki a mágia egy másik válfaját, a ferukimiát képviseli a történetben. Kedvelem, mert egyszerűen barátságos, segítőkész és a terrisi nép tagjaként hatalmas tudásszomj jellemzi.

Sok mindenről lehetne még írni, hiszen nem esett szó az acélminisztérium hátborzongató lényeiről, az átium utáni kutatásról, az uralkodó tetteiről, a nép félelméről, de ezt a történetet olvasni kell. Nem tagadom, engem az első kötet abszolút lehengerelt.

Brent Weeks - Túl az árnyakon

Éjangyal trilógia 3.

Előző részre spoileres!

Január első kilenc napját Brent Weeks képzeletbeli hősei között, Midcyru vidékeit járva töltöttem, leginkább Kylar, Logan, Vi, Elene, Durzo Blint, és Dorian társaságában. A trilógia első oldalától az ezerkilencszázhetvennegyedikig velük éltem át a lelki és fizikai csatákat, küzdelmet a jóért, békéért, barátságért. Dagonyáztak a mocsokban, loptak, csaltak, hazudtak, de mindenki a végsőkig kitartott, meghozta a maga áldozatát, levedlette büszkeségét és ebben az igazságtalan, kegyetlen világban a harc a szemünk láttára véget ért.

Brent Weeks - Az árnyékvilág peremén

Éjangyal trilógia 2.

Még januárban olvastam a trilógia első részét és azóta a kedvenceim között tudom a köteteket. Ezt a sorozatot tekintem az első igazi fantasy könyvemnek (igen tudom, mérföldes lemaradásban vagyok a nagy művekből, de valahol el kellett kezdenem), amelyben nem a romantika és a férfi hímek, hanem az igazi csaták, a politikai trükközés és a kegyetlenség áll a középpontban.

Ha röviden jellemeznem kellene, három szó jutna eszembe:

KEGYETLEN! MOCSKOS! IGAZSÁGTALAN!

A történetet ott hagytuk abba, hogy az Istenkirály elfoglalta Cenariát és a nép retteghet. Kylar az Elene-nel közös élet mellett döntött. Durzo halott. Logan pedig inkább a Bendőt választotta menekülésnek, de életben maradt?

Innen fel is vehetjük a fonalat, mert minden innen folytatódik. Sok szálon végigkövetjük a különböző szereplők életét, küzdelmét. Elene, Kylar és Uly együtt próbál új és normális életet élni, miközben Kylar küzd magával és kétségeivel. Logan a Bendőben tölti napjait, élet-halál harcot vívva a túlélésért. A király megtapasztalja a szenny, a mocsok, a megaláztatás minden módját. Vi Sovari, a mestergyilkos lány élete is fontosabb szerepet kap, megismerjük milyen is lehet női gyilkosnak lenni, aki a testét is felhasználja, ha kell és aki menekülne az őt fogva tartó erők elöl, miközben egyre több érzelem tör fel belőle. Nem felejtkezhetünk meg a mágusokról, az Istenkirályról és magáról a népről sem, aki küzd a túlélésért.

Brent Weeks - Az árnyak útján

Éjangyal trilógia 1.

Megláttam a borítót, elolvastam a fülszöveget és megszületett bennem az érzés, hogy kell nekem. Megláttam élőben a könyvet, eltátottam a szám, azta mekkora és milyen gyönyörű. Kinyitottam és a belső borítón áll a Hard Selection úgymond útmutatója, ajánlója és vigyorogva végigolvastam, bólogattam, hogy igen ez nekem való. És annyira örülök, hogy egy ilyen könyvet megkaparintottam.