2011. júl. 26.

Brent Weeks - Az árnyékvilág peremén

Éjangyal trilógia 2.

Még januárban olvastam a trilógia első részét és azóta a kedvenceim között tudom a köteteket. Ezt a sorozatot tekintem az első igazi fantasy könyvemnek (igen tudom, mérföldes lemaradásban vagyok a nagy művekből, de valahol el kellett kezdenem), amelyben nem a romantika és a férfi hímek, hanem az igazi csaták, a politikai trükközés és a kegyetlenség áll a középpontban.
Ha röviden jellemeznem kellene, három szó jutna eszembe:

KEGYETLEN! MOCSKOS! IGAZSÁGTALAN!

A történetet ott hagytuk abba, hogy az Istenkirály elfoglalta Cenariát és a nép retteghet. Kylar az Elene-nel közös élet mellett döntött. Durzo halott. Logan pedig inkább a Bendőt választotta menekülésnek, de életben maradt?
Innen fel is vehetjük a fonalat, mert minden innen folytatódik. Sok szálon végigkövetjük a különböző szereplők életét, küzdelmét. Elene, Kylar és Uly együtt próbál új és normális életet élni, miközben Kylar küzd magával és kétségeivel. Logan a Bendőben tölti napjait, élet-halál harcot vívva a túlélésért. A király megtapasztalja a szenny, a mocsok, a megaláztatás minden módját. Vi Sovari, a mestergyilkos lány élete is fontosabb szerepet kap, megismerjük milyen is lehet női gyilkosnak lenni, aki a testét is felhasználja, ha kell és aki menekülne az őt fogva tartó erők elöl, miközben egyre több érzelem tör fel belőle. Nem felejtkezhetünk meg a mágusokról, az Istenkirályról és magáról a népről sem, aki küzd a túlélésért.

Elég érdekes élmény lett volna mellettem ülni és nézni engem miközben olvasok. Az elején sokat ráncoltam a szemöldököm és kicsit értetlenül pislogtam, mert fél év alatt néhány elem, személy a feledés homályába veszett. Hirtelen nem mindig tudtam beazonosítani a használt mágiát, vagy személyt, de ezen hamar túlléptem, mert elkezdtem emlékezni. Ezek után pedig hangosan felkiáltgattam, leginkább az írót szidva. „Te szadista!”, „Ez annyira kegyetlen!”, „Miért???”, „Oh, ne!!”, „Ez nem fair!”, „Oh, hogy az a…”. Szinte minden órában, egy újabb kegyetlen fordulat után összecsaptam a könyvet és vagy fél percig csak bámultam a semmibe, hogy ezt nem lehet csinálni… majd mély lélegzetet véve felkészültem a legrosszabbakra és olvastam tovább. Mert hát letenni nem tudtam.

Az első könyvről írtam, hogy „ az igazságot hírből sem ismeri.” Nem is tudom melyik könyv volt a kegyetlenebb. Itt nem, hogy nem nagyon kaptak lehetőséget a szereplők, hogy sorsuk jobbra forduljon, mert ahogy kipattant egy ötlet, amit épphogy elkezdtek volna megvalósítani, taszított rajtuk az író még egyet, hogy még mélyebbre süllyedjenek, a helyzetük legyen még reménytelenebb, vagy távolodjanak még jobban el a kívánt boldogságtól. Az én szívem pedig úgy szorult egyre összébb.

Hihetetlen volt, hogy egy ember halála, vagy épp halálhírének cáfolata tömegeket tudott megmozgatni, reményt vagy erőt tudott adni. Olvasva a Nocta Hemata, azaz a Vér éjszakájának eseményeit, vagy Logan beszédét, borzongás futott végig rajtam, pedig ezek csak néhány oldalt foglaltak el a könyvből, mégis annyira hatásosak voltak.

Nagyon érdekesnek találom, hogy a könyvet körülöleli az erőszak, a prostitúció, a lányoktól, nőktől vagy erőszakkal veszik el a testüket, vagy önként adják a túlélésért. Miközben néhány főszereplő pedig az igazi szerelem ellenére is őrzi ártatlanságát. Logan és Kylar számára is egy álom válna valóra, ha elmerülhetnének a szeretett nőben és a sors még ennyi örömöt sem ad meg nekik. Ez a kettősség nekem nagyon tetszik.

Kylar hol kérlelhetetlen gyilkos volt, hol kételyekkel küzdő férfi, hol a lába közötti lüktetéstől morgó kis kiskamasz, néha irult-pirult és néha humorizált. Nagyon szeretem őt.
Logan még mindig személyes kedvencem. Talán még Kylarnél is jobban szeretem. Bármilyen furcsa, de a legjobban mindig a Lyukban töltött eseményekre szerettem visszatérni, azokról olvasni. Ott a mocskot lehet szó szerint érteni, egy külön világ, saját szabályokkal.
Vi lelkébe, gondolataiba is belekukkantottunk, nem is kis mennyiségben. Nem egy egyszerű eset a lány, megvannak a maga elvei, de ő most lépett csak a változás útjára és még nem lehet tudni mi is lesz belőle és milyen sorsra jut.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig őrlődik majd Kylar és próbál meg normális életet élni. Azt sem gondoltam volna, hogy Logan ilyen hosszú ideig kénytelen a Bendő "vendégszeretetét élvezni", bár kétség sem fér hozzá, hogy az átéltek mennyi mindent adnak hozzá a személyiségéhez. Fel sem merült volna bennem, hogy Vi-t egyszer kedvelni fogom, de megszenvedte ő is az eddig életét.

Az biztos, hogy a végén számos tekintetben bizonytalanságban hagyott engem az író, hiszen egyes szereplők tettei, mondatai olyan dolgokat sejtetnek, amik jól megbonyolítják a dolgokat és nem tudok elképzelni egy boldog befejezést, legalábbis nem olyat, mint elsőre gondoltam vagy épp szerettem volna.

Egyszerűen imádom a könyvet, a kiszámíthatatlan, sok szálon futó, néha-néha egymást keresztező eseményeket, de leginkább a főszereplőket. Sokszor ledöbbent, sokszor az agyam majd eldobom, sokszor hitetlenkedek és jónéhányszor hangosan fel is kacagok. Annyira, de annyira jó.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!

 5 pont

A sorozat további kötetei:
1. Az árnyak útján tovább
3. Túl az árnyakon tovább

1 megjegyzés:

  1. Egy olyan kérdésem lenne, hogy Logan és Jenie egymásra talál vagy a lány meghal?

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...