Jill Mansell - Újrakezdés

Nemrég írtam az írónő Szólóban c. könyvéről, amit minden hibája, felesleges jelenete ellenére nagyon szerettem. Kihasználva kicsiny könyvtárunkat, Jill Mansell egy újabb könyvét vehettem most a kezembe, bár hasonló lelkesedést nem tudok mutatni, mint a fent említett könyv iránt.

Ginny Holland az elvált nő, az utóbbi 9 évet lánya felnevelésével töltötte, aki most elköltözve éli a friss egyetemisták életét. Az édesanya magára maradva, kétségbeesik mivel is töltse a temérdek szabadidejét. Magányát el lakótárs enyhítené, de Laurel képtelen kilábalni élete szerelme elvesztésén és depressziójával és állandó Kevinezésével az őrületbe kergeti az asszonyt. Hogy ne kelljen mindig otthon ülnie, Ginny egy elegáns, hangulatos étteremben lesz felszolgáló, ahol igen érdekes fantáziaképeket dédelget a főnökről, a kicsit morcos, mogorva Finnről, akivel emlékezetes első találkozást tudhatnak a magukénak. Közben felbukkan az exférj, egy titokzatos Hamish nevű férfi, Jem az egyetemista lány és barátai. Akad egy legjobb barátnőnk, egy luxusra ácsingozó kis lotyónk, na meg Perry Kennedy, aki… aki… inkább nem is mondom el milyen alak, már az elején se állt jól a szeme.

Legnagyobb problémám a könyvben a szereplőkkel volt. Nagyjából volt néhány szimpatikus mellékszereplőnk, mint Davy és Lucy. Nagyjából ők képviselték a jóságot és kedvességet, na meg néha az értelmet. A nem kedvelhető kategória Tamsin, Perry és néha Carla, de hála ők viszonylag keveset szerepeltek. És akkor ott vannak a főszereplők, akik igazából egy nagy szerencsétlen rakás. Nem tudok mást mondani rájuk, mert azok. Naivak, átverhetők, az orruknál fogva vezethetők, vagy épp meglátják a dolgok igazi valóját, de vagy teljesen elvakultak és elhessegetik a problémát, vagy nem hisznek benne, hogy nekik is sikerülhet.

Ginny az elején nagyon szánalmasnak tűnt, hiszen világvégeként élte meg, hogy a lánya már nincs mellette, bejelentés nélkül állít be hozzá, hogy meglepje, miközben meg sem fordul a fejében, hogy ez a lányának ciki lenne, vagy épp a barátaival akarna lenni. Viszont legalább felfogja a helyzeteket, nem akaszkodott a nyakába, inkább magában szenvedett. Próbálkozásai a férfiakkal is néha mellésikeredtek. Én hamarabb láttam, hogy kit is akar valójában, mint ő. (Mondjuk ez könyveknél megszokott.) De azt is láttam, amit ő nem akart észrevenni és inkább menekült, vagy a homokba dugta a fejét.

Ginny lánya Jem… tipikus butus, naiv 18 éves, aki azt hiszi szerelmes és hiába látja a bunkó, beképzelt pasijában a hibákat nem törődik vele és inkább választja, hogy egyedül marad a „nagy Ő-vel”, minthogy kinyissa a szemét. Kicsit olyan, mint az anyja, hagyja magát átvágni, mert nem veszi le a rózsaszín szemüveget, hisz „őrülten szerelmes”. Buta, buta, buta lány.

Finn, a szexi régiségkereskedés és étteremtulajdonos, a FŐNÖK. Egy nagyon jó karakter lett volna, akit imádnék. Viszont keveset foglalkozott vele az írónő, kicsit olyan tutyimutyinak állította be, legalábbis nekem úgy tűnt. Nem volt elég kezdeményező, és őt is simán átvágták nem is egyszer. Pedig úgy tűnt lenne annyi esze, hogy ne engedje.

Laurel, a depressziós szobabérlő. A szerencsétlenség mintapéldánya. Istenem ennyit keseregni, áradozni az exről, akit még mindig úgy szeret… szánalmas volt, viszont a végén sikerült egy hatalmasat kacagnom az élete alakulásán.

Nem szabad kihagynom az exférjet. Ő egyszerűen egy olyan figura, aki annyira őszinte, hogy szinte már bunkó. Nem egy nagymenő szépfiú, mégis stílusa lehengerlő, de annyira, hogy nem sikerült nem kedvelnem. Nagyon jókat mulattam a dumáin, hatalmas figura, pedig nem vagyok oda a 20 éves miniszoknyás csitrik után ácsingozó férfi karakterekért.

Egy délutánra lekötött a történet, de túl szerencsétlenek voltak a szereplők, hogy igazán élvezzem. Olvastatta magát, hiszen nem mondhatom, hogy szívesen tettem le a könyvet, de számtalanszor felhördültem, hogy „Te buta!”, „Vak vagy?”, „Na ne már…”.
A könyvben megint pozitívumként éltem meg, hogy nem korlátozódott egy párra a történések leírása, hanem szinte minden szereplő lelkébe jobban beleláttunk és végigkövethettük tetteit és választásait.

Remélem a kicsi hullámvölgy után újra jó könyvet vehetek majd a kezembe az írónőtől. Megszerettem a könyvei hangulatát.

3 pont

Az írónő további művei:

• Szólóban tovább