 |
| Kiadó: Könyvmolyképző, 2012 Terjedelem: 288 Ár: 2499 Ft |
Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember pedig nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg... és micsoda kapitány válik belőle!
Egyik kedves barátnőm szava járásával, Genius Calderon egy unikum. Utánozhatatlan, nehezen felejthető, hatalmas figura. Árad belőle a groteszk humor, szarkazmus, némi hanyag eleganciával viselt seggfejség. Állítólag halni vágyik, hiszen a történet kezdetén már a nyolcadik kísérlete dőlt dugába, pedig nem válogatott az eszközökben, mégis mikor közel a vég és csak meg kellene adnia magát, inkább harcba száll. Leginkább a játék kedvéért és ha nem is vallja be, de a legénységéért... némi jóság is megbújik tehát a nemtörődöm, nagyképű felszín alatt. Ráadásul tagadhatatlanul eszes és éles látó, így mindenfajta szorult helyzetből kivágja magát, hiszen Calderon szavakat bűvölve, szenvedéllyel szédíti a körülötte lévőket, kihívásokat keresve játszik egy kimondatlan játszmát szinte mindenkivel, aki az útjába akad. Ők pedig hol tudatosan, hol tudtukon kívül partnerek ebben. Taina Tives, a tradícionális japán családból származó fiatal kadét mélyebbre lát a férfiban, felfedezi a szavak mögöttes tartalmát és hamar méltó ellenfél válik belőle, aki már nem csak egzotikus szépségével, hanem éles eszével és nyelvével is vonzza Calderont. Összefogva pedig méltó páros a Wellston legénységét likvidálni és a hajót elfoglalni akaró bűnözők ellen.
A támadással vált számomra igazán érezhetővé, hogy fantasztikus irodalmat olvasok, az előzményben Genius problémája, a különböző kultúrák pedzegetése, kiemelve a japán hagyományokat hősnőnk részéről és a nemesi bálok látogatása valahogy elhalványította a végtelen űr birodalmát a számomra. Mivel nem vagyok járatos a műfajban, ez talán szerencsésnek is mondható, hiszen fokozatosan fogadtam be a bolygók és űrsiklók világát.
Szumma-szummárum, kellemesen érintett a történet humora. Tetszett, hogy nem csak a levegőbe puffogtak a poénok, a kissé abszurdnak tűnő kezdet komolyabb, politikával, cselszövéssel megtöltött történetet kapott. Volt itt kedvemre való leheletnyi romantika, némi misztikum, véres, áldozatokat követelő fegyverropogás és egy szemfényvesztő kapitány, aki akár egymaga elviszi a hátán a történetet. Ezek után ki nem hagynám a folytatást.
