Darynda Jones: Első sírhant

Kiadó: Athenaeum, 2013
Terjedelem: 424
Ár: 3490 Ft

A halál angyala személyében egy újabb belevaló hősnővel és regénysorozattal bővül a paranormális történetetek sora. Darynda Jones Charley (Charlotte) Davidson kalandjait vetette papírra, amelyben a vagány huszonéves lány szellemekkel diskurál, segíti őket a továbblépésben, miközben magánnyomozói prakszist működtett, nagybátyján keresztül rendőrségi nyomozásban vesz részt és álmaiban egy őrülten szexi pasival szeretkezik.

Az Első sírhantban három, körülbelül egyazon időben elhalálozó ügyvéd kapcsán folyik a nyomozás, amelyben maguk az áldozatok szellemei is tevékenyen részt vesznek, miközben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az álompasi nagyon is valóságos, csak nem teljesen emberi. Vajon akkor mégis ki ő?

Az Athenaeum kiadó a Sírkertek Királynője után újra paranormális regénnyel jelentkezett, ám míg Amanda Stevens regényét a misztikus, olykor hátborzongató hangulat határozta meg, addig Darynda Jones a szarkasztikus humor eszközével élt. Ám tette ez olyan mennyiségben, hogy az már az elején erősen negatív értelem mellbe vágott. Ez a fajta poénrengeteg és ezáltal a hősnő stílusa ahelyett, hogy szórakoztatott volna, inkább fárasztóan, már-már irritálóan hatott, így magát a regényt sem tudom az egekig magasztalni.

Charley Davidson alapvetően a kedvencek között is kedvenc karakterem, Anita Blake jellemvonásait - és családi hátterét - öltötte magára. Egy olyan belevaló nőét, aki megy a maga feje után, egyedül is megállja a helyét a világban, nem fél szembenézni a gonosszal, sőt úgy érzi egyedül is szét tud csapni közte és teszi mindezt gunyoros stílusban, amelytől még vagányabbnak tűnik. Ám míg Anita Blake sokszor tudatában sincs a szavait átható szarkazmusnak és pókerarccal tarkítja poénokkal gondolatait, hiszen ő ilyen formában tesz megállapításokat, addig Charley vigyorogva löki a sódert, teljesen tudatosan, szinte kényszeresen lődözi poénjait, egy félmondattal mindig sikerült többet mondania, gondolnia, mint amennyi nálam belefért. Ha valamit kifejezetten jó szövegnek tartott többször el is sütötte, folytonosan produkálta magát és cserébe elvárta, néha úgy éreztem tőlem, az olvasótól is, hogy vigyorogjak rajta, ha akarok, ha nem. Önön nagyszerűségében dagonyázásnak tekintem a fejezetek elején olvasható Charley Davidson idézeteket is. Ez pedig így már erőltetett, művi és hervasztó. 

Lehet, hogy Charleyval nem leszünk puszipajtások, ám környezetében két fickónak is sikerült szimpátiát ébresztenie bennem, az egyik kifejezetten érdekes mellékszálként emelte is a kötet színvonalát. A történet fő csapása ugyan az ügyvédek gyilkosának kézre kerítése, ám hősnőnk gondolatai nem csak a nyomozás körül forognak. Emlékek, tények kerülnek felszínre, amelyek egyre közelebb viszik a titokzatos álomszerető, Reyes kilétéhez, aki már nem csak éjjel, az álmaiban jelenik meg és nem csupán gyönyörben részesíti a halál angyalát. A pasi nemcsak szexi, akinek megjelenésével azonnal felforrósodik a levegő, hanem sokkal misztikusabbá teszi a regény eme történetfonalát, a benne rejlő erő és sötétség által lesz érdekesebb, főleg, hogy olyan lassan és keveset ad magából és ezért is fogom folytatni a sorozatot. 

Romantikára érzékeny, kombináló oldalam Reyes lehetséges vetélytársát látja Garrett Swopesban, aki a természetfelettiben igencsak kétkedő nyomozó. Szívesen köszörülik egymáson a nyelvüket a lánnyal, ám súrlódásokkal teli kapcsolatukban látni vélek némi titkolt vonzalmat is. Garrett lehet, hogy egy hétköznapi fickó, és nem ellenfél egy Reyes kaliberű és karizmájú alaknak, mégis üde színfoltja tudott lenne a regénynek.

Nagy reményeket fűztem a kötethez, így némi keserű szájízt hagyott maga után, hogy nem tudtam rokonszenvezni a hősnővel és ez E/1-ben azért nem elhanyagolható probléma. Kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban esetleg visszavesz-e magából, formálódik-e a karaktere. Mivel volt a történetben olyan részlete, amely megragadta az érdeklődésem és a későbbiekben látom kibontakozni, így kísérletet teszek a Második sírhanttal is. Egy új nyomozás, egy új esély...

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
  Sorozatinfó:

 CHARLEY DAVIDSON

1. First Grave On the Right (2011) - Első sírhant (2013)
2. Second Grave on the Left (2011) - Második sírhant (2014)
3. Third Grave Dead Ahead (2012)4. Fourth Grave Beneath My Feet (2012)
5. Fifth Grave Past the Light (2013)
6. Sixth Grave on the Edge (2014)7. Seventh Grave and No Body (2014)

Rachel Gibson - Jane vékony jégen táncol

Hokisok 2.

Kezdjük az azonnal észrevehető dolgokkal. Számomra tetszetős és rendkívül hívogató borítóhoz párosul egy szerintem igencsak ötletes cím. Viszont ha a könyvet az éléről nézzük, akkor azzal szembesülünk, hogy roppant vékony. Ez adhat némi aggodalomra okot, hiszen csak remélni tudjuk, hogy a 260 oldalnyi terjedelembe megfelelő arányban tudta belesűríteni az írónő egy romantikus könyv kötelező kellékeit, vagyis a nagy találkozást, a fújunk egymásra, de közben majd elepedünk szindrómát, a minden szép és jó képet kettéhasító problémát a nagy konfliktussal, ami mindig napvilágra lát, de tudjuk, hogy mindig boldog vége lesz. Általános recept, és aki szereti a műfajt az többnyire nem unja, mások meg kézbe se veszik, mert nem szeretik a lerágott csontot.

Személy szerint nem éreztem azt, hogy bármi is kimaradt volna, és a lapok gyors pergése sietette volna a lezárást. De ez lehet, hogy az elfogultságomból adódik, mivel a történet nagyon is megvett magának. Szó szerint imádtam minden sorát.

Rachel Gibson - Jégbe zárt szívek

Hokisok 1.

Már említettem itt a blogon, hogy meggondolatlanul és sok esetben olvasatlanul nem szoktam könyveket vásárolni. Ezt a könyvet mégis megláttam és egyszerűen addig nem nyugodtam míg meg nem vettem, természetesen – a kivétel erősíti a szabályt alapon - olvasatlanul. Meg volt bennem az érzés, hogy hasonló élményt fog nyújtani majd, mint egy SEP könyv és azt kell mondjam igazából nem is tévedtem. A bejegyzés megírására pedig már a másodszori olvasás sarkallt. Szóval igazán a szívembe zártam a történetet, talán újbóli nekifutásra még jobban.

Jodi Picoult - A nővérem húga

Jodi Picoult sokáig olyan írónő volt a szememben, akit azért nem olvasok, mert túl komoly témákat boncolgat. Én a könnyed, kevésbé elgondolkodtató műveket szeretem a leginkább. Aztán persze ott volt a tény, hogy mindenhonnan csak arádoztak róla és főleg erről a könyvről. Akkor már határozottan "csakazért se fogom olvasni" állapotban voltam. Egy kedves barátnőm azonban beleszeretett a könyvbe, az írónőbe. Na mondom, ha én elolvasom és lehúzom szegényt, azzal hogy nem tetszik, akkor bajban leszek. De nem kellett csak egy röpke 15 perces buszozás egy reggel ama bizonyos barátnővel és olyan szinten ráhangolt a könyvre, hogy még aznap elővetem és meglepve tapasztaltam, hogy nem tudom abbahagyni az olvasást.

Jodi Picoult - Tizenkilenc perc

Mindig is úgy gondoltam, hogy ha én egyszer egy Jodi Picoult könyvet veszek a kezembe, akkor ez lesz az első. Valahogy ennek a témája keltette fel leginkább az érdeklődésem. Aztán úgy alakult, hogy befaltam a Nővérem húgát és szinte rögtön vettem a kezembe a Szívtől szíviget, amivel még mindig "szenvedek", de másodikként akkor is a Tizenkilenc perc került befejezésre. 

2007. március 6-ai reggel egész Sterling életét megváltoztatta. Peter Houghton fegyverekkel felszerelkezve ment iskolába és megölt 10 embert és 19-et megsebesített. Hogy miért? "Ők kezdték." Mindent megismerünk ugrálva az időben és a szereplők között. Elénk tárulnak Peter megpróbáltatásai, megaláztatásai az iskolai előkészítő óta. Hogyan lesz valaki barátból ellenség, majd újra barát. A szülők története, mert szinte mindenki kapcsolódik valakihez. A tárgyalás pedig tartogat meglepetéseket.

Carrie Ryan - Kezek és fogak erdeje

Megint egy olyan könyv, amit nem vágytam különösebben olvasni, de már sokat hallottam róla és az "egyszer majd elolvassuk ezt is" kategóriába tartozott. A könyvtárban pedig meglepetésként szembejött velem, és mégiscsak kedvet kaptam. 

Mary világában egyszerű szabályok uralkodnak. Ha élni szeretnél, nem hagyod el a faludat és nem lépsz be a Kezek és Fogak Erdejébe, a zombik közé…
A falu lakói életüket a közösségnek szentelik: elfogadják a Nővérek irányítását, buzgón szolgálják Istent, párt találnak maguknak és gyermeket nemzenek. A Föld utolsó túlélőiként kötelességük elfogadni sorsukat.
A faluban azonban rejtélyes események történnek, ráadásul Mary nem a neki rendeltetett férfiba szeret bele. Nincs maradása: elindul, hogy a védelmező kerítés túloldalán kilépjen az ismeretlenbe, és választ kapjon kérdéseire. De vajon győzedelmeskedhet-e a szerelem, ha látszólag a halálról szól az élet?