Becca Fitzpatrick - Crescendo

Hush, Hush 2. 

Van néhány sorozat, ami rendkívül látványosan megosztja az olvasókat, na jó igazából minden könyvről elmondható ez, de most hadd hozakodjak elő konkrét példákkal, és maradjunk az ifjúsági, young adult könyvek között. Úgy érzem, hogy az Éjszaka háza, Evernight, The Dark Divine sorozatokra sokan előszeretettel dobálnak kígyót-békát. Azért hoztam fel pont ezeket, mert én az ellentétes táborba tartozom és örömmel olvasom az újabbnál újabb köteteket. Sokszor egyszerűen nem tudom felfogni, hogy azok a bizonyos ellendrukkerek miért akadnak fenn apróságokon, miért gondolják, hogy minden második mondat arra érdemes, hogy élcelődjenek rajta. Én is látom a könyvek hibáit, én is azokat a sorokat olvasom, viszont én játszi könnyedséggel siklok át a gyerekes, akár logikátlan dolgokon és a könyv letétele után, mintha ezekről megfeledkeznék, és csak azt marad meg bennem, hogy bár nem rendkívül kiemelkedő, nem hibátlan könyvek, mégis néhány órányi szórakozásnak tökéletesen megfeleltek.

És most, én, a nagy könyvbarát, aki gyengébb kötetekkel szemben is megőrzöm a nagylelkűségem, az agyam eldobom a gyönyörű borítójú Crescendo című iromány miatt, beállok az élcelődök közé és remélhetőleg kulturált formában, másokhoz képest gondolom szerényen, de igyekszem szidni ezt a művet, mert bizony most teljesen értetlen vagyok, hogy ugyan mit lehetetett ezen a könyvön szeretni, mert bizony a moly társaság jelen pillanatban azt bizonyítja, hogy nem egy magyar rajongóval büszkélkedhet Becca Fitzpatrick sorozata.

Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt

Hush, hush series 1.

Rövid leszek, tömör, csak a véleményem.

Sokakkal ellentétben nem vártam sokat a könyvtől, így egy kellemes egynapos szórakozást kaptam. Nem varázsolt el a történet, a téma, csak kikapcsolt.
Elég kiszámítható volt a történet alakulása, de azért egyszer a végén meglepett az egyik szereplő kiléte és hát Folt is kicsit megingatott, hogy akkor most hova is tegyem őt.

Azok közé a könyvek közé tartozik számomra, ahol a butaságok, túlzások, erőltetett jelenetek nem zavartak vagy dühítettek, hogy végig idegeskedjem őket. Inkább gyorsan túlléptem rajtuk.

Számomra nem volt benne különösebben szimpatikus, vagy unszimpatikus személy. Igaz Vee azért már majdnem az idegeimre ment.
Nora gyanakvása, gyanúsítgatása szerintem az elején indokolatlan és eltúlzott volt. Lehetnek valakinek megérzései, de azért ez már azért sok volt.

Nora és Folt beszélgetései megmosolyogtatóak voltak, talán azok a legjobb részek a könyvben.
Biológia óra ide vagy oda... bármelyik készült előbb... Twilight vagy Hush, Hush (érdemes nem előre véleményt alkotni, olvass utána) számomra azok a jelenetek sokat dobtak a könyvön.

Ajánlom? Nem ajánlom?
Elég vegyes a könyv fogadtatása. Én nem bántam, hogy megírták és hogy olvashattam. Folytatást is biztos fogom.

Borítót nem tudom hova tenni, élőbe a kép szerintem nem olyan szép. Lehetne az angyal sokkal finomabb, a cím meg miért nem maradhatott az angol. Nem muszáj mindent magyarosítani. Szerintem.

4 pont 

A sorozat további kötetei:
Crescendo tovább