Suzanne Collins - A kiválasztott

Éhezők viadala 3. 

Mostanság szembe szoktam találni magam néhány könyvvel, amiről szinte csak ódákat zengenek a rajongók, ilyen például a Matched, Delírium, Incarceron, vagy az újonnan megjelent Simone Elkeles könyv, a Tökéletes kémia. Ezekben az esetekben még nem tudhatom személyes tapasztalatokból, hogy nagyobb e a füst, annál a bizonyos lángnál, de nemegyszer tapasztaltam, hogy nálam nem mindig égnek olyan magas hőfokon az ehhez hasonló „kiemelkedő” művek, mint az olvasók többségénél.

És hát Susanne Collins trilógiájának befejező részével kapcsolatban is igencsak dobálóznak a fanok a „zseniális”, „fantasztikus” szavakkal, és már nagyon vártam, hogy én is belekezdjek az olvasásba. Egy remek és szerintem is zseniális sorozat befejező kötetétől én is extázist, felkavaró történetet vártam és úgy tűnik, hogy a többiek ezt meg is kapták, így kíváncsi voltam, hogy én mit fogok kapni, amikor becsukom a könyvet és lezárom a történetet.

Elölről kezdtem a sorozatot, hogy mindent a kezdetektől lássak, hogy hangulatba kerüljek. Imádtam az első részt és máig az marad a kedvencem és rá kellett jönnöm, hogy hiába kukacoskodtam kicsit a második kötettel, amint bejelentik a Nagy mészárlást már ugyanolyan fantasztikus könyv lett, mint az első volt. A befejező sorok sok jót nem ígérnek és gondoltam lelkiekben már felkészülve kezdek neki az utolsó könyvnek, azonban a háború nem ilyen leírására számítottam.

Suzanne Collins - Futótűz

Az éhezők viadala 2.

Mondhatnám magam szerencsésnek, hogy a Futótűz megjelenése előtt nemsokkal vettem csak kezembe az első könyvet, így egyáltalán nem kellett túl hosszú időt várnom a folytatásra. Buzgott bennem a hév, hogy újra megborzongjak a sorokat olvasva, szerettem volna ugyanazt a sokkot átélni és kíváncsian vártam ugyan mit tartogat számunkra a Viadal utáni időszak és mivé fog fajulni a Kapitólium fenyegetése. Azonban a hév talán nagyobb volt, mint kellett volna, mert igencsak sok oldalnak kellett eltelni, hogy úgy érezzem valamit visszakaptam az első színvonalából.

Főhőseink néhány hónap nyugalom és úgymond „távolságtartó különélés” után kénytelenek újra magukra ölteni a mosolyt, a szerelmes érzéseket és elindulni a győzelmi körútra, végigjárva a körzeteket és hajbókolni a Kapitóleum akarata előtt. A körúton azonban főhőseink szembesülnek a valósággal, hogy Katniss „lázadása” futótűzként terjed, és a nép háborog. Snow elnök pedig újabb kegyetlenségek elé állítja az elátkozott szerelmeseket, hiszen itt a 75. Éhezők Viadala, azaz a Nagy Mészárlás, ami minden tekintetben rendhagyónak tekinthető.

Suzanne Collins - Az éhezők viadala

Az éhezők viadala 1.

 Mielőtt a kezembe vettem volna a könyvet, szinte teljesen ismeretlen volt előttem a disztópiás regény fogalma. Nem igazán tudtam elképzelni mire is kellene számítanom, azon kívül, hogy elég ütős témának találtam az egymást gyilkolászó fiatalokat. Arról nem is beszélve, hogy számos dicsérő értékeléssel találtam szembe magam. Nem sejtettem, hogy amint kinyitom a könyvet ott ragadok és sokkolva, dobogó szívvel fogom olvasni a sorokat és szívem szerint csak akkor tenném le a könyvet, ha már az utolsó oldalt is elolvastam.

Mára már másodszor is olvasásra került a könyv és még mindig csak dicsérő szavakat tudok róla írni.

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.