Suzanne Collins - Futótűz

Az éhezők viadala 2.

Mondhatnám magam szerencsésnek, hogy a Futótűz megjelenése előtt nemsokkal vettem csak kezembe az első könyvet, így egyáltalán nem kellett túl hosszú időt várnom a folytatásra. Buzgott bennem a hév, hogy újra megborzongjak a sorokat olvasva, szerettem volna ugyanazt a sokkot átélni és kíváncsian vártam ugyan mit tartogat számunkra a Viadal utáni időszak és mivé fog fajulni a Kapitólium fenyegetése. Azonban a hév talán nagyobb volt, mint kellett volna, mert igencsak sok oldalnak kellett eltelni, hogy úgy érezzem valamit visszakaptam az első színvonalából.

Főhőseink néhány hónap nyugalom és úgymond „távolságtartó különélés” után kénytelenek újra magukra ölteni a mosolyt, a szerelmes érzéseket és elindulni a győzelmi körútra, végigjárva a körzeteket és hajbókolni a Kapitóleum akarata előtt. A körúton azonban főhőseink szembesülnek a valósággal, hogy Katniss „lázadása” futótűzként terjed, és a nép háborog. Snow elnök pedig újabb kegyetlenségek elé állítja az elátkozott szerelmeseket, hiszen itt a 75. Éhezők Viadala, azaz a Nagy Mészárlás, ami minden tekintetben rendhagyónak tekinthető.

A könyv első olvasásakor a kezdetekben csalódást éreztem, mert nem annyira tetszettek a kezdeti események. Egyszerűen úgy éreztem, hogy próbál az írónő mindenbe belekapni egy picit, egy kis körút, egy kis szépítkezés, egy kis vita. Dühített, hogy Peeta és Katniss ennyire eltávolodott egymástól, dühített, hogy megváltoztak a körülmények a Tizenkettedik körzetben, bosszantott, hogy Katniss ugyanolyan vaksi bizonyos dolgokra, mint eddig, de amint bejelentették a Nagy mészárlást, egyszerűen újra sokkolva éreztem magam. Ehhez kellett olvasnom Katniss reakcióját, látnom kellett Haymitch viadaláról készült felvételt és a szereplőknek el kellett menniük a Kapitóleumba, hogy személyesen is megismerjék a vetélytársakat. Magát a viadalt kifejezetten rövidnek éreztem, viszont megvolt benne a kellő taktika és logika, hogy öröm volt olvasni. Számos olyan jelenet volt, ami már tényleg igazi lázadás volt a rendszer ellen, és ilyenkor éreztem, hogy nagyon elegánsan viszik véghez ezeket a tetteket.

A „romantikus szál” most kezd bonyolódni. Van nekünk két reménytelen szerelmes férfiúnk, Gale és Peeta. Pechükre egy olyan lányba szerettek bele, akitől nagyon távol áll a szerelem és a romantika gondolata. Haymitch már megmondta az előző kötetben, hogy annyi romantika van benne, mint egy darab kőben és ez bizony nem is változik, mégis elkezd a két fiú között őrlődni. Egyszer az egyik mellett maradna, máskor őt elárulva a másikat választaná, de sosem igazi szerelemből. Így csak sajnálni tudom szegény fiúkákat. A helyzet azonban gyorsan el is dől, mivel újra belépünk egy arénába.

Másodjára már szinte halál nyugalommal olvastam Katniss rosszabbnál rosszabb terveit, elképzeléseit, de azért most is majd szívbajt kaptam, amikor majdnem keresztülhúzza mindenki számítását a butaságával, de hála égnek az utolsó pillanatban mindig a megfelelő döntést hozza és csak leesnek neki a dolgok.

A kötet hozott néhány kedvelhető figurát is, akiket nem szabad elfelejteni, és most főleg Finnickre, a szexi szigonyos "félistenre" gondolok.

Azt mondhatom másodjára már sokkal jobban tetszett a könyv, és az utolsó oldalak, sorok előrevetítik a sötét valóságot, de nem azt a valóságot, amire én első gondoltam volna.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak.

4,5 pont

A sorozat további kötetei:

1. Az éhezők viadala tovább

3. A kiválasztott tovább