Tigrisvadászat

Rajongói üzemmód: ON!

Már bizseregnek a sejtjeim a vágytól, hogy birtokolhassam és magamévá tehessem a legújabb - egyben huszadik - Anita Blake kötetet, amely ismételten gyönyörűen fest.

A megjelenés változatlanul a Könyvhétre (június 12.) időzítve!

Sorozatgyilkos szedi áldozatait az Államok északnyugati vidékén, módszere kegyetlen és bestiális. A helyi rendőrség arra gyanakszik, hogy „szörnyetegek” is részt vettek a gyilkosságokban, ezért Anita Blake és Ted Forrester rendőrbírók segítségét kéri, hiszen náluk jobban senki nem ismeri igazán a szörnyetegek természetét. Akik közül néhány igenis valóságos.
Minden Sötétségek Anyjának halottnak kellene lennie, de csak a testét pusztították el. Most új porhüvelyre van szüksége, és neki éppen Anita Blake testére fáj a foga.
Edward szerint a sorozatgyilkosságok azt az egyetlen célt szolgálják, hogy Anitát a valaha volt legveszedelmesebb vámpír közelébe csalogassák. S a fajtájuk közt hiába tartják Edwardot a „Halálnak”, Anitát pedig a „Hóhérnak”, most mindennél nagyobb bajban vannak, mert Anyuci Drága eredt a nyomukba, hogy az egyikükkel végezzen, a másikuknak pedig megszállja testét, nem törődve azzal, hogy közben hány ártatlan embernek kell meghalnia.

Laurell K. Hamilton - Isteni vétkek

Kiadó: Agave, 2013
Terjedelem: 326
Ár: 3280 Ft

Hét sötét, vérrel és szexszel kikövezett történet kellett ahhoz, hogy egy halandó tündérhercegnő végső csatát nyerjen egy a koronáért és az életéért folytatott harcban. Merry teljesítette Andais, a Levegő és Sötétség királynőjének, az Unseelie udvartartás leköszönni "vágyó" uralkodójának feltételeit, gyermekeket hord a szíve alatt, egy utolsó ütközetben legyőzte ellenfelét, saját unokatestvérét, Cel herceget és megkapta az istenek áldását is a trónhoz. Ha nem L.K. Hamilton keze alatt született volna meg a történet, akkor az Elnyel a sötétség egy boldog befejezést rejtett volna, ahol Merry szerelemeivel egyetértésben uralkodik a sötét udvar felett, ami jóval kevesebb potenciált rejtett volna magában egy lehetséges folytatáshoz. Azonban ebben a tündérmesében a gonosz kifogyhatatlan erőforrás, ennek tudatában pedig Merry inkább választotta Fagyot és a los angeles-i életet, mint az uralkodást, így születhetett meg egy AZután kötet, avagy 'az élet megy tovább', amely a központi krimiszál által a kezdeti sztorikat idézi...
 
Ezekre a történekre mindig is kritikusabb szemmel tudtam tekinteni, mint Anita Blake kalandjaira, aki az első pillanattól kiváltságos helyzetbe került és máig is csak rajongó üzemmódban vagyok képes olvasni sorait, ám a faerie varázslatos és attraktív világa, feledhetetlen karakterei már-már majdnem annyira el tudtak bűvölni, mint a St. Louis-i történetek.  Így igazán csalódottan vettem tudomásul, hogy az angyalok városába visszatérve Hamilton egy pillanat alatt maga mögött tudta hagyni azt a komor, ám annál fantáziadúsabb birodalmat, amit eddig építgetett. A karakterekben rejlő, visszakapott erő ugyan nyomokban megmutatkozott, de a már ismerős megigéző varázslat csak halvány árnyékként áramlott a sorok között, így az Isteni vétkeket többek között ezért is az eddig látottak jóval szürkébb folytatásának érzem.

A hétköznapokba visszatérve némi nyomozás került terítékre, hiszen Merryt tündérmese-illusztrációt megelevenítő gyilkossági helyszínre hívják, ahol féltünde áldozatok gyilkosának kézre kerítéséhez kérik a segítségét. Merry azonban a koronát visszautasítva sem szűnt meg hercegnőnek lenni, az emberek között ráadásul az egyik legfelkapottabb híresség, akit újságírók hada követ, amely cseppet sem segíti elő a nyomozómunkát. Így, ha nem a helyszínen tereferélnek szereplőink, ami majdhogynem ki is meríti a nyomozómunka fogalmát, akkor a várandós hercegnővel a megveszett riporterek elöl menekülnek. Középtájt áldoznak néhány menetet a szerelem oltárán, hol a szívnek, hol az erőnek engedelmeskedve és a végére valahogy az ügy is megoldódik.
Nem túl dicsérő szavak ezek a krimiszálat illetően, de mit mondhatnék, ha inkább egysíkúnak és unalmasnak találtam, mint lebilincselően izgalmasnak, pedig az alapokban nem volt hiba.

A szereplők valója és érzései sosem múló téma, nem csak mi, hanem Merry is újra és újra szembesül, mily kevéssé ismeri szeretteit és a körülötte élőket. Mindig akadt egy-egy őszinte pillanat, amikor szóra nyílik a száj és a lelkük mélyéről szólnak a kiválasztottak, ezért is érezhető sokszor, hogy karakterközpontú a történet, annak ellenére, hogy a teljes szereplőgárdát kétségkívül lehetetlen  egyszerre szerepeltetni. Az Isteni vétkekben kifejezetten leszűkül a kör és számos, az olvasó számára kedves szereplő szinte csak rövid jelenésként tűnik fel. A Misztrál és Sholto rajongók például felettébb kiéhezve maradhatnak. Egy hangyányit jobban járnak Galen, Rhys és Repkény hívek, hiszen ezek a pasik már valamivel tevékenyebben kiveszik a részüket az eseményekből. Előtérbe kerül továbbá az ezidáig Cel kegyetlenkedésétől szenvedő női testőrök emlékei és rettegésük, és Barinthus hatalomvágya. Kifejezetten meglepetésként értek a Tengerek Urának gőgös, fennhéjázó szavai, amikor rákerült a hiszti sora és barátból egy fölényeskedő istenség szerepébe bújt, akivel szemben Merry kénytelen elővenni az  uralkodói hangnemét. Jól is teszi, mert jómagam is sokszor felejtkezem meg arról, hogy valójában kinek is kellene a kezében tartania az irányítást és ez ugye a hercegnőre nézve nem épp dicséret.

Annak ellenére, hogy nem vagyok a politika híve, el kell ismernem érdekfeszítőbb volt a veszedelmes és hataloméhes uralkodókkal folytatott udvarházi intrika, mint a kevesebb izgalmakat hozó nyomozás. Ha ez lesz az alappillére a rákövetkező könyv(ek)nek is, akkor sajnos azt kell mondjam, kár volt nem pontot tenni a történetre a hetedik kötet végén.

 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

  Sorozatinfó:

MERRY GENTRY

1. Árnyak csókja (2007) ~ A Kiss of Shadow (2000)
2. Az alkony ölelése (2007) ~ A Caress of Twilight (2002)
3. A holdfény csábítása (2008) ~ Seduced By Moonlight (2004)
4. Az éjfél simogatása (2009) ~ A Stroke of Midnight (2005)
5. Misztrál csókja (2010) ~ Mistral's Kiss (2006)
6. Fagyos érintés (2011) ~ A Lick of Frost (2006)
7. Elnyel a sötétség (2012) ~ Swallowing Darkness (2008)
8. Isteni vétkek (2013) ~ Divine Misdemeanors (2009)
9. A Shiver of Light (2014)

 

Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó

A Fogat fogért c. kötet talán sok kiábrándult Anita Blake rajongónak adta vissza a reményt, hogy az írónő újra kalandosabb vizekre szeretne evezni, hiszen a slepptől távol töltött, az Obszidián Pillangó hangulatát felelevenítő nyomozásban sokan újra kedvüket lelték. A tavalyi kisregények rövidségük miatt nem voltak épp alkalmasak teljes mértékben felvenni a visszatért lendületet, de a közel ötszáz oldalnyi Ezüstgolyó már bizakodásra adhatott okot... egészen a megjelenése napjáig.

Személy szerint újfent élvezetes olvasmányt találtam a lapok között, de tény, hogy Las Vegast maga mögött hagyva, Anita kénytelen olyannyira a belső köreire fordítani figyelmét, hogy csupán halovány kísérletként jelenik meg némi rendőri munka.  Jóformán a Kárhozottak Cirkusza alagsorának elhagyása nélkül lavírozik a sértett szeretők, egy testetlen vámpírúrnő uralta Tanács és vértigrisek hada között, emellett pedig már nemigen fért meg egy kis paranormális nyomozás, csupán néhány tanácstalan rendőr kér távoli segítséget  a szörnyszakértőtől.

A történet egy ártalmatlan művészeti előadással kezdődik, ahol Jason, Nathaniel és Stephen mutatják be tánctudásukat, mellőzve sztiptíztáncosi szerepkörüket. A nagy gratulációk hevében pedig akaratlan is Asher lelkébe gázolnak, aki úgy dönt, bevágja a durcit és mindent vagy semmit alapon igyekszik érvényesíteni akaratát, és ezzel egy igencsak kitárulkozó, őszinte beszélgetést indít meg, amelynek következménye a szexen kívül egy erősebb, szorosabb hatalmi szövetség. Erre szükségük is van, hiszen a halottnak hitt Minden Sötétségek Anyja visszatérőben van. Szívós egy öreglány, de mit várhatunk a vámpír faj teremtőjétől, akitől még a Tanács tagjai is tartanak.

Erősen karakterközpontú történettel találtam szembe magam, ami már azért is örömet okozott, mert A harlekin óta nem volt így együtt Anita gyarapodó "udvartartása". Asher feldúltsága kissé emlékeztetett a Haláltáncbéli viselkedésére, "hisztije" első pillanatra ugyan gyerekes, mégis teljesen érhető. A végére pedig egy szava sem lehet, hiszen szinte minden tekintetben kielégítették igényeit, álmai pasijai játszadoztak vele. Már csak az a kérdés, hogy az olvasók is elégetettek-e a kialakult helyzettel, befogadóak-e arra, hogy az írónő többekből előhozta - az egyeseknél eddig nem is létező - biszexuálitásukat és nem sumákolta el az M/M jeleneteket is tartalmazó orgiákat. Ezzel pontot tettek az Asher & Jean-Claude között hosszú ideje elhúzódó se veled, se nélküled kapcsolatra, hiszen Jean-Claude végre elhitte, hogy Anita meg bír birkózni a testiséggel két férfi között és nem fog fejvesztve menekülni előle, ha Asherrel is gyönyörteli pillanatokat él át. Richard nem csak homofóbiájának levetkőzésével okozott meglepetést, hanem azzal is, hogy szinte teljesen új személyiségként kínálta fel segítségét. Átváltozása kissé hihetetlennek tűnik, de így elmondható, hogy maga mögött hagyta hisztis viselkedését. Nem úgy, mint Haven, aki nem tudja a köz érdekében levetkőzni teljes dominanciáját, így az osztozkodásra képtelen Rex már nem csak kellemetlenség, hanem igazi veszedelem is. A drasztikus következmények pedig nem maradnak el. Egy kissé meglepett, hogy a Végzetes flört "Anita-áldozata", azaz a volt bérgyilkos Nicky ennyire előtérben mozgott, azon meg még inkább, hogy roppant szimpatikussá vált. Hiába csüng Anita minden szaván, parancsán, mégsem érzem ezért kevésbé férfinak, sőt esze és leginkább humora szórakoztatóvá tette őt. A szereplők sora itt nem ér véget, hiszen Edward kivételével szinte minden ismerős arc felbukkan, még ha rövid időre is... Micah, Nathaniel, Damien, Domino, Gonosz és Igazság, A harlekin és még sokan mások.

Bár igen vegyes az alakváltó felhozatal, most a vértigrisek uralták a történet második felét, és ezen a fronton nem ártott volna egy gyorstalpaló ismétlés, hiszen emlékezetemben nem maradtak meg kellőképpen a vértigris törzsek vagy minek is nevezzem a különböző színváltozatokat. A Kárhozottak Cirkusza egy estély színhelye lett, hogy Anita egy újabb titulussal bővíthesse így sem rövid listáját, és a túlélés érdekében a Tigrisek Úrnőjévé váljon és magához csábítsa a nagymacskák képviselőit. Kicsit több sztorizgatást még jobban élveztem volna a legendákról, mitológiáról, de így is ébren tartotta az érdeklődésem.

Bár a nyomozás elmaradt, mégis a drámázás, a fenyegetettség, a taktikázás miatt, így is tartogatott a kötet izgalmakat, meglepetéseket. Kicsit hirtelen lett ugyan vége, de számomra az Anita Blake könyvek varázsa mit sem kopott.

 

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

Sorozatinfó:

ANITA BLAKE, VÁMPÍRVADÁSZ

Ez volt a 19. Anita Blake kötet és még 3 évig biztosítva van a folytatás.
OLVASS BELE a kiadó oldalán!

Kiadó: Agave, 2013
Terjedelem:  496
Ár: 3280 Ft

Laurell K. Hamilton - Ezüstgolyó

ANITA BLAKE #19

Megjelenik a Könyvhétre!!!

Anita Blake élete lecsendesedett, majdnem normális hétköznapjait éli St. Louis-ban – már amennyire normális hétköznapokat élhet egy hivatásos vámpírhóhér és szövetségi rendőrbíró – amikor egy vámpír a múltból bejelentkezik. Minden Sötétségek Anyját elméletileg elpusztította egy robbantásos merénylet. Ugyanakkor hogyan lehetséges elpusztítani egy vámpírt, aki megteremtette magukat a vámpírokat? Meg lehet ölni egy istent? Eddig nem sikerült, és most ez az isten, pontosabban istennő, úgy érzi, eljött a nap, hogy végre hatalmába kerítse Anitát és Amerika összes vámpírját.

Minden Sötétségek Anyjának tetteit az vezeti, hogy szentül hiszi: Jean-Claude, Anita és a vérfarkas Richard Zeeman triumvirátusa elegendő hatalmat ruházhatna rá, hogy ismét testet ölthessen, és megvethesse lábát az Új Világban. Csakhogy a test, amire a fogát feni, már foglalt.

496 oldal lesz!!!!

*Rajongó vagyok!!!*

L.K. Hamilton - Micah

Kiadó: Agave, 2012 
Oldalszám: 192 
Ár: 2780 Ft 
A sorozat többi kötetéről 

Anita Blake, vámpírvadász #13

Nem hittem volna, hogy a kiadó valaha is beadja a derekát, hogy visszatérjen a kihagyott, eredetileg 13. kötetnek mondható kisregényhez, hiszen a hosszú ideje folyamatosan újra felbukkanó Lesz-e Micah kötet? kérdésre a nemleges válasz mellé eddig megnyugtatást kaptunk, hogy higgyük el, jobb lesz nekünk nélküle. Nem esett jól, szinte tüskeként szúrt a szívembe, de mivel nem tehettem ellene, így elfogadtam a megváltoztathatatlant. Ezek után váratlanul ért a semmiből jött bejelentés, hogy érkezik a várva várt kötet, így rendhagyó módon két fél adta ki idén az évi Anita Blake adagot és a nyári Végzetes flört mellé, majdnem napra pontosan, a születésnapi ajándékom részeként érkezett a Micah, gyönyörű borítóba csomagolva.

A történet:

Anita Blake-et ezúttal Philadelphiába szólítja a kötelesség. Szövetségi rendőrbíró kollégája helyett ugrik be a közelmúltban elhalálozott fontos koronatanú halottkeltése ügyében. A váratlan kiruccanás azonban kihívások elé állítja a nekromantát: egyrészt az asszisztensként vele tartó Micah, a leopárdkirály tartogat számára meglepetéseket, másrészt az ősi sírkertben is elszabadulnak az indulatok… Úgy látszik, az élet még Anitának is tud újat mutatni!

Gondolatok:

A látványos külcsín egy újabb rövid történetet takar, amiben túlzás lenne azt mondani, hogy a címadó Micahé a teljes főszerep, de kétségtelen, hogy Anita és Micah kettecskén vág neki az útnak, hogy egy egyszerűnek tűnő halottkeltést elvégezzenek. Micah látszatra a segítő kéz a temetőben, tulajdonképpen pedig táplálék az ardeur számára. Miután megtörténik az éjszakai segélykérő hívás és Anita lezavar két szópárbajt a helyi nyomozókkal, amelyben a szóbeszéd keltette előítéletek ellen küzd, a történetet két részre bontható, viszonylag éles határral. Először jön a lelkizés, majd a munka, amely nem meglepő módon cseppet sem megy simán.

Már a repülőúton nyilvánvalóvá válik, hogy a két fél nagyon másként tekint az elkövetkezendő napokra és másként éli meg a hirtelen kialakult szituációt, amely veszekedéshez, mélyenszántó beszélgetéshez és szó szerint véres szexhez vezet.

Az egyik fél Micah, akit felvillanyoz a lehetőség, hogy közös életükben először töltenek el egy éjszakát kettesben (Nathaniel társaságát is mellőzve) és kedve szerint alakítaná a helyzetet, csakhogy szokás szerint Anita rágörcsöl az egészre és túl sokat jár az agya, amellyel bizony kissé megtiporja a leopárdkirály szívét, aki a változatosság kedvéért, most hangot is ad sérelmeinek. Ez az a momentum, amiért azt mondom, hogy nagyon is megérte kiadni a történetet, mivel betekintést enged az egyik főszereplő eddig alig látott oldalába. Micah igenis azok közé a szeretők közé tartozik, aki sokat jelent a mi marcóna nekromantánknak, előkelő helyen van a szívében és életében, így megérdemel egy külön szeletet az egészből. Mindig is Micah volt a jófiú, aki Anita lelkét nyugtatgatta, igyekezett megértő, segítő társ lenni és csak ritkán engedte, hogy ő is beálljon a „hisztizők” sorába. Ebben a kötetben pedig nem fogadott el mindent szó nélkül és engedte, hogy látszódjon az arcán a megbántottság, a szomorúság és a félelem is. Elmesélte a tragédiát, melynek következtében leopárddá vált, szerelmi zűrjeit és ezáltal, úgy érzem még jobban megértem, még közelebb kerültem hozzám. Annak, aki szereti ezt leopárdszemű fickót, annak mindenképpen tud a történet nyújtani valami pluszt.

A másik fél természetesen Anita, aki most sem hagyta, hogy egyszerűen jól érezze magát, minek is könnyítette volna meg mindenki dolgát. Rájött a para rendesen és túlnyavalyogta az egészet. Ha nem szeretném fenntartások nélkül még mindig, akkor bizony azt mondanám, hogy fárasztó volt a felesleges hisztije, de engem még Anita nem tudott igazán kiborítani, így ezt csak olyan zárójelesen jegyeztem meg.

Miután ráncba szedték a lelküket és kielégültek az ágyban, elhagyták a hálószobát és irány a temető, ahol egy újabb szócsata következett. Hamilton rendkívül jól prezentálta, hogy az ügyvédek milyen jól csűrik-csavarják a szavakat, ennek következtében a halottkeltés mibenlétét minden oldalról megvizsgáltuk, viszont izgalmakban nemigen bővelkedett a sztori. Anita ugyan sejti, hogy valami nincs rendben, de mire rájön és eldurrannak az első petárdák, már vége is van a történetnek.

Én azt mondom, ez a kötet kifejezetten rajongóknak való, főleg azok számára, akik szimpátiát, kíváncsiságot éreznek Micahval kapcsolatban. Nálam ez nem volt kérdés a Leláncolt Nárcisszusban történő felbukkanása óta, hiszen dobogós helyen áll a kedvenceim között, így mindenképpen élveztem róla olvasni. Egyébként pedig csak a szokásos történet, amelyben van szex, de nem túl sok, van lelkizés, ami annál több, meg van a késő éjszaka a temetőben, ami viszont hiányzik, az a díszes társaság, hiszen Nathaniel kivételével megint mellőzünk mindenkit. Mindenesetre így nyugodt a lelkem, mert a hiányzó - pici - részt is feltehetem a polcomra.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Lissa Price - A testbérlők

Kiadó: Agave, 2012

Oldalszám: 328

Ár: 2980 Ft

Mivel elég ritkán fordulok meg könyvesboltban, így jóval a megjelenést követő hónapokban lehetett, amikor először kezembe vettem a könyvet és kissé ledöbbentem, hogy élőben mennyivel hatásosabb a borító. Figyelemkeltő és kissé félelmetes. Ekkor tudatosult bennem az is, hogy röpke órák alatt bekebelezhető, hiszen nem csak rövid, de igen szellős sorokkal került ki a nyomdából, és ahogy lenni szokott, hirtelen kedvet is kaptam az olvasáshoz, azonban még jó néhány hét szükségeltetett, hogy a könyvtárban ráleljek.

A történet:

A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni. Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik.

Gondolatok:

Hasonló élmény volt olvasni a könyvet, mint anno a Matchedet. Tetszett az alapgondolat, a szereplők megmaradtak teljesen semlegesnek és olvasás közben folyton nőtt bennem a harag.

Érdekes elgondolás a testbérlet, egyszerre félelmet és kíváncsiságot keltett bennem, a folyamatot látva pedig a Mátrix és az Avatar filmek jutottak eszembe, bár itt ugye egy tizenhat éves lány lép a főszerepbe. Ez a lány tartja életben az öccsét és barátját, szó szerint bármi áron és minden viszolygása ellenére kénytelen élni a titkos lehetőséggel. Őszintén semmi bajom nem volt Callie-vel, hiszen erős és bátor, talpraesettségnek és észnek sincs híján, viszont számomra teljesen közömbös karakter maradt. A családját a legjobb barátja, Michael és az öccse alkotta, missziója közben találkozott egy néhány baráttal, ellenséggel, de egyiket sem éreztem elég érdekesnek, igazán szimpatikusnak, főleg úgy, hogy annyira kevés szerepet kaptak.

Fentebb pedig említettem a haragot. Egyre inkább dühös lettem a társadalomra, mert szegény szerencsétlen, elszegényedett gyerekeket szinte emberszámba sem vették, pedig nekem az lenne a logikus, hogy a fiatalokat kellene leginkább védeni, hiszen ők képviselik a jövőt, főleg hogy a középkorúak eltűntek a föld színéről, de úgy tűnik, akik nem gazdagok, nem maradtak idős rokonaik, azok már nem is említésre méltók, csak patkányok az alagútba. Dühös voltam a testbankra, mert annyira behízelgők voltak, és hátsó szándékkal kihasználták a kétségbeesett kamaszokat. A kapzsiság, a hatalom utáni vágy egyre nagyobb méreteket öltött, bár ezen nem kellett volna meglepődnöm. És persze nem maradhatnak ki a szépkorúak sem, na jó csak a gazdagabb réteghez volt szerencsém, de mégis dühítő, amikor a sokat megélt embereknél, akikről feltételezném, hogy nem kevés bölcsességet és élettapasztalatot szereztek már, azt látom, hogy gondolkodás nélkül megszüntetnének fiatal életeket, csak hogy nekik jó legyen.

A könyvben egyébként van minden, hiszen a testbérlés kissé sci-fis, egy háború utáni világ disztópikus, bár ezzel a nagy háborúval és spórabombákkal nem foglalkoztunk túl sokat. Akad néha egy kis akció, hiszen Callie-t üldözik, és akaratlanul is küldetésre indul, melynek célja nem csak saját életének megmentése, hiszen sorstársai, generációját is veszély fenyegeti. Időközben elkerülhetetlen egy kis romantika, bár ez a könyv sem tocsog benne, és az én ízlésemhez mérve erősen gyenge lábakon, de található egy szerelmi háromszög. Kétségtelen, hogy süt Michaelról, a legjobb barátról, hogy odavan a lányért, de ezt fordítva már nem mondanám meg azonnal, viszont mindegy is, mert a fiú nem zavar sokat a képben. Blake pedig, a gazdag idegen, jelenléte kissé jelentősebb ugyan, mégis nehezen nevezném az érzéseiket valósnak. A helyzet hozta és formálta, egyszer így, máskor úgy.

Annak ellenére, hogy elég rövid sztoriról volt szó, a kezdeti oldalfalást, amelyben jóformán „megettem” a fél könyvet, már nem követett ugyanilyen folytatás. Igen is le tudtam tenni, és hullámokban éreztem azt, hogy ismét nyeregben van a történet. Persze, ahogy az lenni szokott, az utolsó oldalak nem csak a folytatást alapozták meg, hanem az én kíváncsiságom is. Viszont úgy érzem, hogy A testbérlők egyszer volt csak kellemes olvasmány.

 

Richelle Mead - A szukkubusz éjszakája

Kiadó: Agave, 2012

Oldalszám: 304

Ár: 2980 Ft

A sorozat többi kötetéről 

Georgina Kincaid #2

Ahogyan egyre közeledett a megjelenés dátuma, úgy járt az agyam egyre többet ezen a vegyes társaságon, és bizony nem bírtam ki, hogy ne vegyem elő A szukkubusz dalát és hangolódjak rájuk már jó előre. Ismét minden gond nélkül vonatkoztattam el az írónő Vámpírakadémia sorozatától és élveztem a kifejezetten pihentető, humorával igazi szórakozást nyújtó könyvet. Nem vártam egyebet a folytatástól sem, igaz volt bennem remény, hogy talán egy-két szereplőt jobban megismerhetek. Sajnos ebben a tekintetben csalódnom kellett, ha másban nem is.

A történet:

„Georgina Kincaid, Seattle város szukkubusza pokoli elismerésben részesül kiemelkedő lélek-megrontási teljesítményéért, és békességben él nagy szerelmével, a halandó Seth Mortensen regényíróval. Szerelmük egyetlen hiányossága a testi beteljesülés: könnyű csókokon és gyengéd simogatáson túl nem merészkedhetnek, mert azzal Georgina elszívná Seth életerejét. Kényszerű önmegtartóztatásuk dacára igen harmonikusan építik kapcsolatukat mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen Georgina régi inkubusz barátja, a sármos csábító, Bastien. Az inkubusz rejtélyes feladattal érkezik a városba: meg kell rontania egy híres tévésztárt, a bigott Dana Daileyt, akinek szervezete szigorú konzervatív értékeket hirdet, így igyekezve gátat vetni a földi romlottságnak és az ördög csábításának. Georgina természetesen barátja segítségére siet, ám miközben Bastien Danát igyekszik a romlásba vinni, Georginának is szembe kell néznie saját démonaival.”

Gondolatok:

A fenti kijelentésem tartom, hiszen csalódott nem lettem, de az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez is egy olyan sorozatnak bizonyult, amely azonnal levett a lábamról az első kötettel, és a második ezt már nem tudta űberelni. Az utóbbi időben szinte az összes sorozatom ezt a tünetet produkálja, bár hangsúlyoznám, hogy igazi panaszra persze nincs okom, hiszen minden esetben jólesett a folytatás is, csak kevésbé volt "laktató".

A fülszövegből nagyon úgy tűnt, hogy Kincaid kisasszony aktuális epizódja egy barát, vagy mondhatni sorstárs felbukkanása köré fog épülni. Azonban úgy érzem, hogy ha mérlegre tenném Bastien küldetését és Doug, a könyvesbolti kolléga körüli furcsaságokat, akkor a két oldal egyensúlyban lenne. Ha pedig választanom kellene, én bizony könnyen dobtam a süllyesztőbe az inkubuszos szálat. Hogy miért? Egyrészt azért, mert nem barátkoztam össze az ipsével, sőt jól le is írta magát a szememben, bár annak örülök, hogy Georginában emlékeket ébresztett és a halhatatlansága előtti idők helyett a párizsi életébe nyertünk picurka betekintést. Másrészt pedig a végére semmi értelmét nem láttam ennek az egész csábítósdinak, nem hozott igazán kedvelhető szereplőket sem, maximum néhány mosolygós jelenetet, de szinte ugyanannyi bosszúságot is.

Doug és csapatának hirtelen sikerszériája azért is tetszett jobban, mert Dougot mindig is kedveltem és tetszett az a felállás is, hogy a sötét oldal akar segíteni a halandóknak. Persze Georgináról már tudjuk, hogy cseppet sem gonosz(kodó), hiába léleklopó szexdémon, hiszen nagyon is emberi, számos érzelemmel a lelkében. Így pedig hű barátként nem ül ölbe tett kézzel, nézve a helyzet elfajulását, hiszen szemmel láthatóan nincs minden rendben a kollégájával. Amikor Georgina ezen a szálon kutakodott, többet bukkant fel – bár véleményem szerint még így sem eleget - a két jóbarát, Carter és Jerome is, akikről mindig az Elveszett próféciák béli duó, Crowley és Azirafael jut eszembe. Kicsit jobban megmozgatja a fantáziám Carter, a törődő angyal, de az ellenpólus, a parancsolgató főnök is jó alapanyag. Ők szolgáltattak információkat a könyv mitológikus részéhez, hogy a nefilimek után legyen valami változatosság.

Na és persze ott volt Seth és az igaz szerelem. Én azt a fickót egyszerre zabálom és megyek tőle a falnak. Tetszik a pasi, mert író (iszom is minden szavát), csendes, kissé szétszórt. Tetszik ahogy gondolkodik, tetszik, hogy egyik pillanatban teljesen papucsnak tűnik, de két mondattal később úgy érzem mégsem az. Viszont akkor is ki tudnak borítani a nem féltékeny, mindent megértő karakterek. Hősiesen tűri, hogy szerelme mással bújik ágyba, hősiesen ellenáll a testi vágynak, szóval túl jófiú. Nem akarok én tőle túl sokat, csak egy kicsit látványosabb vívódást. Lett volna lehetőség kis drámára, de túl könnyen elintézte a helyzetet, ezt kompenzálva azonban a végére rosszalkodott is egy kicsit. Egy icipicit, amin jót somolyogtam.

Szeretem, hogy a sötét oldal ilyen szerethető, szeretem, hogy ilyen soklényes a társaság. Jólesik, mert könnyed. Nem egy humorbomba, de sokszor mosolyra görbíti a szám.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

 

L.K. Hamilton - Elnyel a sötétség

Kiadó: Agave, 2012

Oldalszám: 352

Ár: 2980 Ft 

A sorozat többi kötetéről 

Merry Gentry #7

Moning után Hamilton tündérekkel teli világába tértem vissza, mint ahogy már néhány éve mindig megteszem. A Tündérkrónikákban Mac és Barrons nézett szembe a Seelie és Unseelie seregekkel, a félelmetes Sinsar Dubhval, most pedig Merry Gentry folytatta tovább sosem múló harcát a világos és a sötét, azaz a szintén Seelie és Unseelie udvartartással.

A történet:

„Meredith NicEssus hercegnőnek nincs sok ideje feldolgoznia nagybátyjától, a Fény és Illúzió Királyától elszenvedett erőszakot és kedvese, Gyilkos Fagy elvesztését. A vad falka élére áll, hogy megtorolja anyjaként szeretett és tisztelt nagyanyja halálát. A legfőbb célpontok azonban ő maga és méhében hordott ikergyermekei, valamint az utódok apjai, a testőrei. Andais, a Levegő és Sötétség Királynője Unseelie Udvartartásából a trón eddigi várományosa, Cel korábban sem fogta vissza gyilkos indulatait. Ezúttal is kíméletlenül a hercegnő és sarjai elpusztítására tör. Ugyanakkor nagybátyja, Taranis – feltételezett apai jogon – magának követeli Merry gyermekeit. Eközben a tündérdombok megvetett udvara, a sluagh virágba és mágiába borulva újfent megerősödik. Ám az éjfekete éjrepülők is kevesek megmenteni az önkéntes száműzetésbe kényszerülő újdonsült királynőt és kíséretét. Eljön a leszámolás, a mindent eldöntő csata ideje: Merry csak az Istennő, a Hitves segedelmében és oltalmában bízhat, hogy ő és gyermekei, szerettei túlélik az összecsapást. Vajon fény derül-e Meredith apja, Essus herceg halálának körülményeire? Lesújt-e újra a kegyetlen gyilkos? Mit kell feladnia a hús és vér kezének hatalmával bíró hercegnőnek azért, hogy elnyerje személyes boldogságát.”

Gondolatok:

Egy évem volt arra, hogy az egyik kedvenc írónőmnek megbocsássak, és feldolgozzam, hogy Gyilkos Fagy a mágia áldozatává vált. Nem mondom, hogy hosszú hónapokra estem letargiába miatta, de az első percekben igencsak megérintett a veszteség. Volt bennem még remény, hiszen ebben a sorozatban azt vettem észre, hogy sosem lehetek biztos abban, amit látok, mégsem hittem igazán és féltem, hogy a gyász(om) olyannyira rányomja a bélyegét a könyvre, hogy veszteni fog a vonzerejéből. Azonban Merry, ha akarná sem tudná hosszan végigjárni a gyász szakaszait, hiszen egyik sokkból a másikba esik, gondolkodás nélkül kell cselekednie, védeni magát és szeretteit, ami azért nem újdonság, így a hetedik kötetre. Most is Merry, még meg sem született babái és szerelmeinek élete forog veszélyben, a hercegnőnek újból brillírozni kell taktikázás terén, és az Istennőnek még bőven van mit visszaadnia faerienek.

A Fagyos érintésben (#6) megindított fonálra fűzzük tovább a szálakat, távol az Unseelie udvartartástól, a végéig távol Andais királynőtől, közel és még közelebb a Seeliekhez és Sholto birodalmához. A férfiakat tekintve Doyle-é, Sholtoé az igazi főszerep, de a többi szerető és most már apa is fel-felbukkan néha, így tehát Misztrál, Galen, Rhys és igen még a szarvasbika is feltűnik, ha kell.

Szerintem Merry is tudta, hiába a megfogant gyermekek, élete nem lesz könnyebb, járhat ugyan már a célegyenesben a babákkal és királyokkal, még mindig túl sok rosszakarója van. Azonban az Istennő még továbbra is őt segíti, még mindig adakozik, fényt visz a sötétségbe, erőt, hatalmat és választási lehetőséget ad.

A kötet véres, hiszen a bosszú vért kíván. A csatatér vérben úszik, ahol face-to-face csap össze Merry és Cel herceg, a vér kezének birtokosai. Merry most igazán maga vívja csatáit, Machez hasonlóan egyre keményebbé válik, maga mögött hagyja a tétovázást, gyengeséget, kardot ragad és kegyetlenül öl puszta kézzel vagy mágiával. A sorozat elején még voltak fenntartásaim vele szemben és lehetséges királynői képességeit tekintve, de egyre nagyobbra nő a szememben.

Hamilton most sem tett le az asztalra semmi formabontót. Megszokott a sötét, komor hangulat, az arrogancia, büszkeség mögül előbújó reménykedő férfiak sora. Vágyódás az elfogadás iránt, fájdalom, árulás, kétségbeesés és néhány napvilágra kerülő titok. Ami talán szokatlan, bár az előző kötet tükrében már nem is annyira, hogy most nem kell szex az élethez, nincs szerelmes együttlét, mert megtehetik, csupán egy igazi légyott jutott a lapokra. Nem pont ők jutottak volna először eszembe, de nekem hiányzott volna, ha nem jut egy cseppnyi hely sem az erotika számára.

Még mindig azt mondom, hogy meghajlok Hamilton tudománya előtt és imádom könyveit, hiszen annyira élővé tudja őket tenni, annyira mágikussá. Viszont most kifejezetten felmerül bennem a kérdés, hogy kell még ide folytatás? Persze maradtak nyitott szálak, de olyan érzésem lett az utolsó oldalakat olvasva, mintha egy befejező kötetet tartanék a kezemben, pedig bizonyíték van rá, hogy még van tovább. Szóval egy év várakozás elé nézek megint.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

Laurell K. Hamilton - Végzetes flört

Agave kiadó, 2012
176 oldal

2780 Ft

Anita Blake, vámpírvadász 17.

„Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli”, ugye valahogy így szól a mondás? Jelen esetben bele kell törődni abba, hogy az éves Anita Blake adag csupán egy rövid novellában testesül meg, de egy igazi rajongónak a semminél ez is több és örömmel kap a legapróbb morzsa után is. Azonban a borítót látva senki ne számítson farkasokra, mert most Hamilton cicákat, vagyis oroszlánokat sodor Anita útjába. Az utolsó oldalakon pedig egy kicsit közelebb kerülhetünk az írónőhöz, hiszen bepillantást enged a történet megszületésébe.

A történet:

Anitának egy makacs ügyféllel akad dolga, aki a nemet nem ismeri, és megtalálja a módját, hogy a halottkeltőt munkára bírja. Azonban, mint mások is tették a múltban, most is alábecsülik Anita képességeit, egész mivoltát és a rosszfiúk nem csak Anitát, de magukat is jó nagy kulimászba keverik.

Gondolatok:

Jelen pillanatban két ember tusakodik a fejemben. Egyik a blogger, aki objektíven igyekszik megítélni a könyvet, a másik a rajongó, aki rajongással imádja az összes Anita Blake történetet, legyen az gyengébb vagy ütősebb kötet.

A blogger, azt mondaná, hogy egy viszonylag korrekt novellát vehetett a kezébe. A rövidség ellenére Hamilton igyekezett minden megszokottat belepakolni a történetbe. Munka, magánélet, lelkizés, szex, szeretők, rossz fiúk, újabb zsákmányok. Az alapozás eltartott a történet feléig, ahol akár úgy is érezhettük, hogy toporgunk, de közben megmártózhattunk Jason, Micah, Nathaniel mosolyában, ölelésében. Az ártatlan flört pedig tényleg végzetesre sikerült, de így legalább megindultunk az izgalmak felé, ahol oroszlánok karjaiba futottunk. A „hosszú szemezést” a végjátékban szex, zombik, és a véres leszámolás követte.

Aki eddig se bírta Anitát, az ezután sem lesz jobb barátságban vele, mivel most már egyre kevesebb dolog szent és a számára fontos emberekért bármit elv alapján nem teketóriázik, mélységesen és kegyetlenül kihasználja metafizikai arzenálját. A történet rövidsége nem akadályozta meg abban, hogy tovább bővítse sleppjét, nem tudta kikerülni a szexet sem.

A történet maradt ugyanolyan sötét és komor, mint megszokhattuk, de a világot megváltani nem fogja, viszont a régi szép zombiidézés újra terítékre kerül.

És miután eleget tettem kötelességimnek, most szólaljon meg a rajongó énem.

Mikor Anita meglátta Nathanielt, nem csak az ő, de az én arcomon is megjelent a bamba mosoly, Nathaniel mögül kikukucskált Jason mosolygó arca és az enyém vigyorra váltott, majd jött Micah, hogy sóhajtsak egyet. Imádom őket, és alkalmam nyílt újra együtt látni kedvenceim egy részét, még ha csak egy ebéd erejéig is, ahol viccelődtek, flörtöltek, vigasztalták egymást. Nekem már ez sok mindent megér, hiszen még mindig a stílus mellett a karakterekben látom az utcahossznyi előnyt a többi sorozattal szemben. Cseppet sem érdekel, hogy nem tartogatott túl nagy meglepetéseket a történet, az se hogy ilyen rövid volt, amit röpke órák alatt bekebeleztem. Jólesett, mint mindig.

Külön öröm volt, hogy az írónő a könyv végén megosztotta velünk néhány gondolatát, a novella alapötletét adó eseményt, ami újfent mosolygásra késztetett. Néhány író írt akár külön könyvet is, amelyben bepillanthattunk a kulisszák mögé, most azonban csak néhány oldal jut nekünk, hogy még jobban megbizonyosodjuk róla, hogy ez a nő nem semmi és ha akarna se tudna másról írni, csak saját bevallása szerint is beteges szexről, erőszakról, sötét fantasyról, horrorról.

„Azt azért még gyakran szokták nekem szegezni, hogy „miért ír maga folyton szörnyekről meg szexről”?

Erre tényleg nem lehet mást felelni, mint:

- Ha lenne más választásom, talán nem tenném. De ha egyszer ilyenek jutnak az eszembe. És mindig is ilyenekkel volt tele a fejem. Ha valami kiszívhatja véremet, megehet vagy megdughat, akkor rögtön írni akarok róla.

Ez van. A legrendesebb lányoknak is kell egy hobbi.”

Elvetemült, de én szerintem pont ezért szeretem.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

5 pont

Glen Duncan - Az utolsó vérfarkas

Agave kiadó, 2012
327 oldal

2980 Ft

recenzió

Olvass bele!

„Egyenként kimerítettem az életmód-lehetőségeket: hedonizmus, aszkétaság, spontaneitás, elmélkedés, mindent kipróbáltam a nyomorúságos Szókratésztől az önfeledt sárban dagonyázásig. Kész, kifújt. Elfogyott az erőm. Érzéseim még vannak, de torkig vagyok velük. És ezzel is torkig vagyok. Egyszerűen… egyszerűen nem kérek az életből.”

A kiadó fokozatosan hozta meg a kedvet, a növekvő érdeklődést a könyv iránt. Először csak jöttek a távoli hírek, hogy igen, hazánkba is jön a könyv, valami különleges lesz, ínyencség. Olvashattunk interjút az íróval (amit én csak utólag tettem meg), végül láthattuk a gyönyörű borítót. Az én érdeklődésem is felkeltette, bár már akkor sejtettem, hogy merőben más olvasmány lesz ez, mint amit eddig fogyasztottam vérfarkas témában, azonban ezt az elején még cseppet sem bántam.

A történet:

„Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával – még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig.”

Gondolatok:

Kissé bajban vagyok, mit is írjak, mit írhatnék. Olyan könnyű lenne más tollával ékeskedni, hiszen szinte az összes kritikával egyetértek. Többek között ppayter karcosnak nevezte Jake-et, Chris David Duchovny-nak ajánlotta a képzeletbeli filmszerepet, amivel teljesen egyetértek, hiszen számtalanszor villant be előttem is a Kaliforgia sztárjának, a botrányos életet élő, szókimondó, kissé keserű Hank Moody-nak a képe. Azonban most a saját gondolataimat kellene közvetítenem, nem másokét.

Amikor elolvastam a „mintha a Drakula frissített változatát olvasnánk Bret Easton Ellis tollából” Agave ajánlást, úgy éreztem sikeresen körbehatároltam mit is fogok kapni. Ellis könyvhöz már volt szerencsém, és bár a Nullánál is kevesebb nem aratott igazi sikert nálam, azért még van olyan könyve az írónak, amiről biztosan tudom, hogy el fogom olvasni. Ennek tükrében pedig nem ringattam magam abba az elképzelésbe, hogy a szokásos urban fantasy sablon lesz.

Glen Duncan vérfarkasa pedig nem is a nők által igazán simogatható fajta, igencsak farkavezérelte példány, amit Mr. Marlowe sosem hagy elfelejteni. Az ölés mellett a szex a szörnyeteg másik hajtóereje. Nem felel meg az ízlésének csak az emberhús, és ha akad is némi bűntudat, akkor is öl a következő teliholdkor, mivel a bundás oldalnak nehéz ellent mondani. „Olvasóm, megettem. Úgy három óra önmegtartóztatás után.”

Hősünk elmélkedése jelentős ideig lekötötte az érdeklődésem, és ekkor még gyorsan peregtek a kezeim között a lapok. Volt, hogy azt gondoltam, minek ide párbeszéd, elég ha Jake járatja a száját, vagyis gondolatait. Elég hangulatosak voltak a visszaemlékezései, mivel úgy éreztem tényleg visszautaztam az időben, ahol megismerhetem vérfarkassá válásának történetét, egykori szerelmét. A jelenben is megmaradt a kíváncsiság, hiszen úgy tűnt van egy titkokat rejtő könyv, növekedett az  üldözők hada, vámpírok, emberek, barát és ellenség. Azonban ahogy haladtam előre a történetben, az egyre fakult, döcögött, belassult. A NŐ felbukkanásával pedig kifejezetten dagonyáztam az unalomban. Hotelszobák, álcázás, állandó menekülés, bujdosás folyamatos mókuskereke. Ez alól talán a telihold estéje volt kivétel, ahol legalább éreztem némi adrenalint száguldozni a szereplők vérében. Nem értettem milyen irányt vettek az események, miért nem foglalkozunk a Quinn könyvével, hol vannak az egyszer már feltűnt szereplők, ha annyira kell nekik Jake miért nem tesznek már valamit.
Olvasás közben hamar ráérez az olvasó, hogy nem véletlenül hangzanak el bizonyos szavak, így szinte minden esetben előre lehetett tudni a meglepetésnek szánt híreket. Ez azonban nem gátolt meg abban, hogy az utolsó negyven-ötven oldalt igazán élvezzem, ahol végre volt egy kis izgalom, akció. Az utolsó sorok, még ha lezárt történetnek is tűnik, a folytatásnak adnak alapot, amely idén lát napvilágot.

Ha történetvezetés tekintetében nem is teljesen, de azt mondhatom erre számítottam és őszintén sajnálom, hogy útközben elvesztettem az igazi érdeklődésem, és a stílus, ami nekem nagyon is bejött nem bizonyult elegendőnek, hogy egy egyszer olvasós történetnél többre tudjam értékelni.
A könyv után elolvasva az íróval készült interjút az SFmag oldalán végig mosolyognom kellett, abszolút fellelhető a hasonlóság Glen Duncan és Jake Marlowe között, nem semmi egy hapsi lehet, egofronton biztos nem akad problémája.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

3 pont

Sorozat szombat (8)

Laurell K. Hamilton - Anita Blake, vámpírvadász
Anita Blake, vampire hunter

17. kötet
Agave Kiadó 

2012. június 6.
2780 Ft

Amikor Anita Blake, a dögös vámpírvadász találkozik megbízójával, Tony Benningtonnal, még tele van együttérzéssel. Ugyanis a férfinak nemrég halt meg a felesége, és Anita feladata az lenne, hogy a nőt reanimálja. Vagyis felélessze halottaiból.

Anita tud néhány dolgot életről és halálról, és tisztában van azzal is, mit jelent szeretni valakit. De azt is tudja, hogy amit ő nekromantaként fel tud ajánlani Tony Benningtonnak, az nem egészen az, amire a férfi vágyik. Mert az a teremtmény, akit Anita képes előhívni a néhai Mrs. Bennington sírjából, az nem a csodálatos Mrs. Bennington lesz. Sőt. Nagyon nagyon messze lesz a csodálatostól.

Megjelenés:
Könyvhétre jön, június 6-án.

A borító: 5/5 

Nem csak a sorozat a szívem csücske, de határozottan imádatom tárgyát képezik a borítók is. Nem mindegyikért vagyok oda és vissza, de határozottan többségben vannak a fantasztikusak. Nekem bejön a kissé új design is, bár az a farkas egy picit furcsán néz ki.

Érdeklődési indexem: 5*/5

A sorozat összes kötete a polcomon, egy póló a szekrényben, két Anita Blake bögre: egy Agaves hivatalos és egy csak nekem készíttetett ajándék. Szerintetek mennyire várom már az évi Anita Blake adagomat? Beérem én egy novellával is, mint ez, csak jöjjön.

A sorozatról

Műfaj:  urban fantasy

Ez az a sorozat, ami úgy tűnik sosem ér véget és személy szerint nem is szeretném, hogy valaha is eljöjjön a The end. Sok rajongóval ellentétben nekem úgy jó ahogy van, elfogadom, szeretem Anitát, szeretem az őt körülvevő háremet, a változatos szereplőket, a jó dumákat. Kemény, csípős, stílusos.
Életem első blogbejegyzése is a sorozatról szólt, mivel akkoriban napjaimat már egy ideje Anita világában töltöttem és cseppet sem akartam elszakadni tőlük.

Őszintén remélem, hogy a 17. magyar kötetre tényleg a keménymag, fanatikus rajongók maradtak, mert kissé már unom a "nem is tudom miben reménykedtem, már néhány éve nem az igazi... Anita egy nagy k....a" és hasonló megjegyzéseket. Ha nem tetszik már hosszú kötetek óta, akkor NE OLVASD EL!!!!

Rangsorolni nem tudok, de kedvencek azért vannak.
Kötetek: Telihold kávézó, Gyilkos tánc, Leláncolt Nárcisszusz, Lidérces álmok, A Harlekin, Fekete vér
Karakterek: Richard, Jason, Micah, Requiem és szinte mindenki más.

A sorozat kötetei:

1. Guilty Pleasures (1993) - Bűnös vágyak (2003)
2. The Laughing Corpse (1994) - Nevető holttest (2003)
3. Circus of the Damned (1995) - A kárhozottak cirkusza (2004)
4. The Lunatic Cafe (1996) - Telihold kávézó (2004)
5. Bloody Bones (1996) - Véres csontok (2004)
6. The Killing Dance (1997) - Gyilkos tánc (2005)
7. Burnt Offerings (1998) - Égő áldozatok (2005)
8. Blue Moon (1998) - Sápadt hold (2005)
9. Obsidian Butterfly (2000) - Obszidián pillangó (2006)
10. Narcissus in Chains (2001) - Leláncolt Nárcisszusz (2006)
11. Cerulean Sins (2003) - Égkék bűnök (2007)
12. Incubus Dreams (2004) - Lidérces álmok (2007)
13. Micah (2006) - nincs magyar kiadás
14. Danse Macabre (2006) - Haláltánc (2008)
15. The Harlequin (2007) - A Harlekin (2009)
16. Blood Noir (2008) - Fekete vér (2010)
17. Skin Trade (2009) - Fogat fogért (2011)
18. Flirt (2010) - Végzetes flört (2012)
19. Bullet (2010)
20. Hit List (2011)
21. Kiss the Dead (2012) - június 5. jelenik meg külföldön

Az írónő honlapja itt.

Patricia Briggs - A vér kötelez

Mercy Thompson 2.

Volt idő, amikor kétségbeesve olvastam a híreket, hogy bizony az általam igencsak megkedvelt sorozat, az autószerelő prérifarkas lány, azaz Mercy Thompson története sanyarú sorsra fog jutni és hiába várom majd a folytatást, lehet nem is fog jönni (egyhamar). De legnagyobb örömömre, az Agave kiadó mindent megtesz, hogy a kevésbé sikeres sorozatait is vigye tovább, és ígéretüknek megfelelően, csupán némi késéssel már a kezemben foghatom a folytatást. Továbbá igyekeztek az olvasók kedvére tenni azzal is, hogy stílust váltottak a borítón. A kissé semleges, bár azért rikító pirosságával mégiscsak feltűnő, és sokak számára pont ezért nem túl tetszetős borító után, igyekeztek megfogni a kisváros Tri-City és Mercy személyiségét. Hatalmas piros pont érte, nekem nagyon tetszik, ahogyan maga a könyv is ismét elnyerte a tetszésem.

Mercynek mindenfelé vannak barátai, még a legsötétebb helyeken is. És most az egyiküknek tartozik egy szívességgel. Beleegyezik, hogy testőrként a jóbarátjával, Stefannal tartson, amikor a vámpírnak egy üzenetet kell átadnia egy fajtatársának. De ez az új vérszívó távolról sem mindennapi, ahogy a benne élő démon sem az. A démonlovas vámpír olyan mészárlást rendez a városban, amilyet Tri-City települései még nem láttak, és ez a titkos vámpírközösséget is leleplezéssel fenyegeti, így a helyi vámpírkirálynő Mercyhez fordul segítségért. Egy prérifarkas nem lehet ellenfél egy démon számára, de Mercynek több titkos fegyver is lapul a tarsolyában.