 |
| Kiadó: Agave, 2013 Terjedelem: 326 Ár: 3280 Ft |
Hét sötét, vérrel és szexszel kikövezett történet kellett ahhoz, hogy egy halandó tündérhercegnő végső csatát nyerjen egy a koronáért és az életéért folytatott harcban. Merry teljesítette Andais, a Levegő és Sötétség királynőjének, az Unseelie udvartartás leköszönni "vágyó" uralkodójának feltételeit, gyermekeket hord a szíve alatt, egy utolsó ütközetben legyőzte ellenfelét, saját unokatestvérét, Cel herceget és megkapta az istenek áldását is a trónhoz. Ha nem L.K. Hamilton keze alatt született volna meg a történet, akkor az Elnyel a sötétség egy boldog befejezést rejtett volna, ahol Merry szerelemeivel egyetértésben uralkodik a sötét udvar felett, ami jóval kevesebb potenciált rejtett volna magában egy lehetséges folytatáshoz. Azonban ebben a tündérmesében a gonosz kifogyhatatlan erőforrás, ennek tudatában pedig Merry inkább választotta Fagyot és a los angeles-i életet, mint az uralkodást, így születhetett meg egy AZután kötet, avagy 'az élet megy tovább', amely a központi krimiszál által a kezdeti sztorikat idézi...
Ezekre a történekre mindig is kritikusabb szemmel tudtam tekinteni, mint Anita Blake kalandjaira, aki az első pillanattól kiváltságos helyzetbe került és máig is csak rajongó üzemmódban vagyok képes olvasni sorait, ám a faerie varázslatos és attraktív világa, feledhetetlen karakterei már-már majdnem annyira el tudtak bűvölni, mint a St. Louis-i történetek. Így igazán csalódottan vettem tudomásul, hogy az angyalok városába visszatérve Hamilton egy pillanat alatt maga mögött tudta hagyni azt a komor, ám annál fantáziadúsabb birodalmat, amit eddig építgetett. A karakterekben rejlő, visszakapott erő ugyan nyomokban megmutatkozott, de a már ismerős megigéző varázslat csak halvány árnyékként áramlott a sorok között, így az Isteni vétkeket többek között ezért is az eddig látottak jóval szürkébb folytatásának érzem.
A hétköznapokba visszatérve némi nyomozás került terítékre, hiszen Merryt tündérmese-illusztrációt megelevenítő gyilkossági helyszínre hívják, ahol féltünde áldozatok gyilkosának kézre kerítéséhez kérik a segítségét. Merry azonban a koronát visszautasítva sem szűnt meg hercegnőnek lenni, az emberek között ráadásul az egyik legfelkapottabb híresség, akit újságírók hada követ, amely cseppet sem segíti elő a nyomozómunkát. Így, ha nem a helyszínen tereferélnek szereplőink, ami majdhogynem ki is meríti a nyomozómunka fogalmát, akkor a várandós hercegnővel a megveszett riporterek elöl menekülnek. Középtájt áldoznak néhány menetet a szerelem oltárán, hol a szívnek, hol az erőnek engedelmeskedve és a végére valahogy az ügy is megoldódik.
Nem túl dicsérő szavak ezek a krimiszálat illetően, de mit mondhatnék, ha inkább egysíkúnak és unalmasnak találtam, mint lebilincselően izgalmasnak, pedig az alapokban nem volt hiba.
A szereplők valója és érzései sosem múló téma, nem csak mi, hanem Merry is újra és újra szembesül, mily kevéssé ismeri szeretteit és a körülötte élőket. Mindig akadt egy-egy őszinte pillanat, amikor szóra nyílik a száj és a lelkük mélyéről szólnak a kiválasztottak, ezért is érezhető sokszor, hogy karakterközpontú a történet, annak ellenére, hogy a teljes szereplőgárdát kétségkívül lehetetlen egyszerre szerepeltetni. Az Isteni vétkekben kifejezetten leszűkül a kör és számos, az olvasó számára kedves szereplő szinte csak rövid jelenésként tűnik fel. A Misztrál és Sholto rajongók például felettébb kiéhezve maradhatnak. Egy hangyányit jobban járnak Galen, Rhys és Repkény hívek, hiszen ezek a pasik már valamivel tevékenyebben kiveszik a részüket az eseményekből. Előtérbe kerül továbbá az ezidáig Cel kegyetlenkedésétől szenvedő női testőrök emlékei és rettegésük, és Barinthus hatalomvágya. Kifejezetten meglepetésként értek a Tengerek Urának gőgös, fennhéjázó szavai, amikor rákerült a hiszti sora és barátból egy fölényeskedő istenség szerepébe bújt, akivel szemben Merry kénytelen elővenni az uralkodói hangnemét. Jól is teszi, mert jómagam is sokszor felejtkezem meg arról, hogy valójában kinek is kellene a kezében tartania az irányítást és ez ugye a hercegnőre nézve nem épp dicséret.
Annak ellenére, hogy nem vagyok a politika híve, el kell ismernem érdekfeszítőbb volt a veszedelmes és hataloméhes uralkodókkal folytatott udvarházi intrika, mint a kevesebb izgalmakat hozó nyomozás. Ha ez lesz az alappillére a rákövetkező könyv(ek)nek is, akkor sajnos azt kell mondjam, kár volt nem pontot tenni a történetre a hetedik kötet végén.
Sorozatinfó:
Ezekre a történekre mindig is kritikusabb szemmel tudtam tekinteni, mint Anita Blake kalandjaira, aki az első pillanattól kiváltságos helyzetbe került és máig is csak rajongó üzemmódban vagyok képes olvasni sorait, ám a faerie varázslatos és attraktív világa, feledhetetlen karakterei már-már majdnem annyira el tudtak bűvölni, mint a St. Louis-i történetek. Így igazán csalódottan vettem tudomásul, hogy az angyalok városába visszatérve Hamilton egy pillanat alatt maga mögött tudta hagyni azt a komor, ám annál fantáziadúsabb birodalmat, amit eddig építgetett. A karakterekben rejlő, visszakapott erő ugyan nyomokban megmutatkozott, de a már ismerős megigéző varázslat csak halvány árnyékként áramlott a sorok között, így az Isteni vétkeket többek között ezért is az eddig látottak jóval szürkébb folytatásának érzem.
A hétköznapokba visszatérve némi nyomozás került terítékre, hiszen Merryt tündérmese-illusztrációt megelevenítő gyilkossági helyszínre hívják, ahol féltünde áldozatok gyilkosának kézre kerítéséhez kérik a segítségét. Merry azonban a koronát visszautasítva sem szűnt meg hercegnőnek lenni, az emberek között ráadásul az egyik legfelkapottabb híresség, akit újságírók hada követ, amely cseppet sem segíti elő a nyomozómunkát. Így, ha nem a helyszínen tereferélnek szereplőink, ami majdhogynem ki is meríti a nyomozómunka fogalmát, akkor a várandós hercegnővel a megveszett riporterek elöl menekülnek. Középtájt áldoznak néhány menetet a szerelem oltárán, hol a szívnek, hol az erőnek engedelmeskedve és a végére valahogy az ügy is megoldódik.
Nem túl dicsérő szavak ezek a krimiszálat illetően, de mit mondhatnék, ha inkább egysíkúnak és unalmasnak találtam, mint lebilincselően izgalmasnak, pedig az alapokban nem volt hiba.
A szereplők valója és érzései sosem múló téma, nem csak mi, hanem Merry is újra és újra szembesül, mily kevéssé ismeri szeretteit és a körülötte élőket. Mindig akadt egy-egy őszinte pillanat, amikor szóra nyílik a száj és a lelkük mélyéről szólnak a kiválasztottak, ezért is érezhető sokszor, hogy karakterközpontú a történet, annak ellenére, hogy a teljes szereplőgárdát kétségkívül lehetetlen egyszerre szerepeltetni. Az Isteni vétkekben kifejezetten leszűkül a kör és számos, az olvasó számára kedves szereplő szinte csak rövid jelenésként tűnik fel. A Misztrál és Sholto rajongók például felettébb kiéhezve maradhatnak. Egy hangyányit jobban járnak Galen, Rhys és Repkény hívek, hiszen ezek a pasik már valamivel tevékenyebben kiveszik a részüket az eseményekből. Előtérbe kerül továbbá az ezidáig Cel kegyetlenkedésétől szenvedő női testőrök emlékei és rettegésük, és Barinthus hatalomvágya. Kifejezetten meglepetésként értek a Tengerek Urának gőgös, fennhéjázó szavai, amikor rákerült a hiszti sora és barátból egy fölényeskedő istenség szerepébe bújt, akivel szemben Merry kénytelen elővenni az uralkodói hangnemét. Jól is teszi, mert jómagam is sokszor felejtkezem meg arról, hogy valójában kinek is kellene a kezében tartania az irányítást és ez ugye a hercegnőre nézve nem épp dicséret.
Annak ellenére, hogy nem vagyok a politika híve, el kell ismernem érdekfeszítőbb volt a veszedelmes és hataloméhes uralkodókkal folytatott udvarházi intrika, mint a kevesebb izgalmakat hozó nyomozás. Ha ez lesz az alappillére a rákövetkező könyv(ek)nek is, akkor sajnos azt kell mondjam, kár volt nem pontot tenni a történetre a hetedik kötet végén.
~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~
Sorozatinfó:
MERRY GENTRY
- Árnyak csókja (2007) ~ A Kiss of Shadow (2000)
- Az alkony ölelése (2007) ~ A Caress of Twilight (2002)
- A holdfény csábítása (2008) ~ Seduced By Moonlight (2004)
- Az éjfél simogatása (2009) ~ A Stroke of Midnight (2005)
- Misztrál csókja (2010) ~ Mistral's Kiss (2006)
- Fagyos érintés (2011) ~ A Lick of Frost (2006)
- Elnyel a sötétség (2012) ~ Swallowing Darkness (2008)
- Isteni vétkek (2013) ~ Divine Misdemeanors (2009)
- A Shiver of Light (2014)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése