Három mese,
három különböző történet egy olyan írónő tollából, aki a 18. századi
történeteinek hőseit bátorsággal, merészséggel áldja meg, hogy a kor
elvárásaira fittyet hányva tegyenek lépéseket a saját boldogságuk érdekében. A
férfi karaktereknél nem túl szokatlan a leplezetlen szexuális éhség, de számos
általam ismert hősnővel ellentétben Hoyt női alakjai nem bújnak az ártatlanság
álcája mögé, tapasztalatlanságuk nem akadályozza meg őket, hogy ébredező
vágyaiknak utat találjanak és így a könyvek a megszokottnál több erotikus
tartalmat és légkört árasztanak.
Habár úgy
kezdtem el olvasni az első könyvet, hogy mit sem tudtam a történetről a
fülszövegen kívül, hamar megbizonyosodtam, hogy a legnagyobb vonzerő bizony az
átlagos romantikusokhoz képest a fokozott erotika és a szabadabb gondolkodású
szereplők.
Arról pedig még
nem is tettem említést, hogy a címadó hercegek, a három kötetben megjelenő
mesék alakjai. Mindegyik történetét fűszerezi egy-egy mese, amelyet a főszereplők olvasnak, vagy mesélnek a könyv végéig apránként.
Az első könyv
után úgy gondoltam, hogy Hoyt kedvencé léphet elő, ha hasonlóan tetszetős
könyvekkel lát el a folytatásban, mint a Hollóherceg. Azonban csalódnom
kellett, a folytatás már nem nyűgözött le különösebben, szép lassan zuhantunk
az egyszer olvasós kategóriába.
