Kinley MacGregor - A kitaszított

MacAllister széria 3.

 "...Sin egész életében arra ítéltetett, hogy megmentsen másokat. Ezáltal elvesztette ártatlanságát, gyermekkorát, szabadságát, a lelkét..."

Egy napon, senki nem tudja melyiken, egy gyermek született angol földön. Anyja undorodva eltaszította, mostohája megvetette, apja nevét se ejtette ki, sőt rá se nézett.
Nem kapott ajándékot, nem kapott skót ruhát. Négy testvére boldogságát a sarokba bújva árnyékként figyelte, fájdalommal teli szemmel. Ártatlan vérét folyatta, hogy vérének angol részét elveszítse. Neve nem volt, de mégis Sin lett. "...bűnben fogant, bűnben született, és így is fog meghalni. Ezért az egyetlen megfelelő név az, hogy Sin, azaz bűn." Eltaszították, eladták, ütötték, verték. Éhezett, gyilkolt, igaz barátra nem nagyon lelt. Mindenki félt tőle, magának az ördögnek tartották. Kitaszított, se nem skót, se nem angol, nincs aki birtokolja. Gyűlöl mindent és mindenkit. Értéktelennek érzi magát, akit nem lehet szeretni. Bár mondogatja, hogy már nem érez semmit, nem vágyik semmire, ez mégse igaz. Olykor olykor késként hasít a "nem létező" szívébe a fájdalom, a kín és néha a remény.

Míg jön egy kitartó tüzes skót leány, aki változást hozhat az életébe, ha mer hinni, bízni és remélni. A könyv végére pedig Sin megkapja, hogy egy emberként áll mögé a népe és családja.

MacGregor/Kenyon a fájdalmak leírásának mestere. Olyan kínzó, fájdalommal teli múltat tud kreálni főhőseinek, hogy én az Olvasó összeszoruló szívvel, néha könnyes szemmel, az igazságtalanságtól feldúltan olvasom sorait. Annyira vágyom rá, hogy megszabadítsam az aktuális főhőst a szenvedéseitől, hogy megrázzam, hogy ordítsam neki, hogy megérdemli a boldogságot, a szerelmet. Hogy van aki szereti, aki megvédi, akire mindig számíthat.

Sin történetét olyan volt olvasni, mint a középkorba helyezett Zarek (Dark Hunter - Ördögi tánc) történetét. Olyan fájdalmakat, megaláztatást élt túl, amit száz ember együttvéve se. Sehol nem találja a helyét, sehol nem lel felhőtlen boldogságra, és szeretetre.

Callie egy nagyon kedves lány, aki meglátja a férfiban a jót és foggal-körömmel küzd, hogy áttörje a falakat a férfi szíve körül. De nehéz dolga van. Meg kell küzdenie a férfival, a klánjával, a gyűlölettel.

Azért akadt néhány önfeledt pillanat is, vicces szócsatákkal a testvérek között, egy boldogító párnacsata és egy kis bikafuttatás is, amik előhozták Sin humorérzékét és néhány perc felhőtlen boldogságot.

Ha őszinte akarok lenni, eddigi információim alapján úgy gondoltam, hogy ez a mű valami különleges, kiemelkedő történet lesz. Így olvasás után nem érzem annyira extrának. Nagyon jó, mert skót, mert nagyon fájdalmas Sin sorsa, de alapból hozza azokat az elemeket, amiket egy felföldi történetnél megszokhattuk. MacGregor odatette a szívszorító részeket, de nekem még mindig a sorozat első kötete a kedvencem, a Vágyak vonzásában és most már értem, hogyan is kapcsolódott Draven története, a többi testvérhez, főleg Sinhez.

Csökkentsd a várólistádat 12/1.

Romantikus top30 2010 5. helyezett (8/3.)

4,5 pont

A sok jelenet közül egy, amikor majd megszakadt érte a szívem. 

Az anyám adta neki. Amikor Braden megszületett, és megkeresztelték, Sin tudni akarta, miért hívják egyszerűen kölyöknek. Keresztnevére irányuló kérdésével apámhoz fordult, de ő szó nélkül faképnél hagyta. Szégyellte magát amiatt, hogy senki sem vette a fáradságot, hogy megkeresztelje Sint. Ekkor szólt közbe az anyám. Azt mondta, hogy ha már ennyire nevet akar magának, akkor stílusosan kell nevet választani. Azt mondta, hogy bűnben fogant, bűnben született, és így is fog meghalni. Ezért az egyetlen megfelelő név az, hogy Sin, azaz bűn. Soha nem felejtem a rémült arcát. Emlékszem, amint kihúzta magát, és azt válaszolta: Rendben, legyen Sin. A papok is azt prédikálják, hogy az emberek szeretik a bűnt. Talán, ha Sin leszek, engem is szeretni fog majd valaki.