Francica blogja: Gail McHugh

2014. febr. 11.

Gail McHugh - Ütközés

Emily Cooper a változások időszakát éli. Édesanyja halálát követően, a főiskolát befejezve, huszonnégy évesen New Yorkba költözik legjobb barátnőjével közös albérletbe és pincérnőként kezd el dolgozni. Rendkívül hálás barátjának Dillonnak, hogy mellette állt az elmúlt időszakban és boldognak tűnő kapcsolatukra csupán a párja és barátnője közötti feszült viszony - mondjuk ki kerek-perec, erőteljes utálat - vet árnyékot. Első munkanapjai egyikén találkozik össze a rendkívül vonzó Gavin Blake-kel, aki azonnal ostromolni kezdi a lányt, azonban a férfinak rá kell jönnie, hogy tiltott gyümölcsre figyelt fel, hiszen választottja nem más, mint közeli barátja sokszor emlegetett barátnője. A kölcsönös vonzalom azonban a körülmények ellenére sem akar múlni.

Ifjú üdvöskénk tehát szépen lassan egy szerelmi háromszögben találja magát. Ám, ez nem az a fajta romantikus történet, ahol a rajongók Team Dillon vagy Team Gavin "jelmezt" húzva drukkolnak választottjuknak, hiszen az olvasó elég hamar rálátást nyer Emily és Dillon valódi kapcsolatára és lánnyal ellentétben nem szenved vakságban és tétova, naiv természettel sem rendelkezik, így viszont kétsége sem lesz afelől, melyik férfi is méltó arra, hogy elnyerje a lány szívét.

Hősnőnk azonban kissé defektes, olyannyira, hogy kifejezetten erős idegzetű olvasók számára ajánlatos közelebbi kapcsolatba kerülni vele, hiszen a józan észnek ellentmondó viselkedése heves indulatot képes kiváltani az olvasóból. Valami csoda folytán jómagam mégis természetfeletti türelemmel viseltettem iránta a történet kilencven százalékában, és kifejezetten élveztem a regény sorait. Ám egy idegösszeomlás már az én tűrőképességem is kikezdte és a végére azt fontolgattam, hogyan is kellene lendületes találkozásban részesítenem Emilyt egy péklapáttal. A lány után összehoznám azt a bizonyos eszközt még a fordítóval is, akinek szintén kijárna némi "arcpaskolgatás", mert érhetetlen számomra hogyan volt képes fiúként kezelni az összes - harminchoz már közelebb álló - férfit és tette ezt milliószor ismételve.

Mint már említettem a lány gyenge személyiség, túl megbocsátó, naiv és befolyásolható, egyszerűen nem fogja fel, hogy rövid pórázon tartják és tulajdonképpen egy abuzív kapcsolatban él, pedig maga is érzi, hogy valami nincs rendben. Az írónő természetesen nem élezte túl komolyra a történetet, inkább Emily és Gavin lassan bontakozó kapcsolatára, flörtölő barátságára helyezte a hangsúlyt, amely nagyon lájtos keretek között zajlott... nesze neked félpucér páros és +18.

Gavin Blake majdnem tökéletes pasinak tűnik, hiszen playboy hírneve ellenére sem érződik, hogy bugyilebűvölő fráter lenne. Kifejezetten egy rendes pasi benyomását kelti, aki igyekszik tiszteletben tartani a határokat, aki nem akar azonnal az ágyba cipelni, és akivel egy puszta beszélgetés is élvezetes. Az pedig, hogy még pénze is van, tehát tulajdonképpen egy újabb gazdag és befolyásos ember, szinte alig-alig érződött. Egyetlen dolog árnyékolja csak glóriáját, mégpedig nehezen lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy tisztában van Dillon piszkos dolgaival és mégis hallgat, mint a sír. Érhetetlen, hogy ha vágyakozik egy nő után, vagy csak vágyik őt boldognak látni, akkor hogyan hagyhatja tudatlanságban kretén pasiját illetően, sőt egyáltalán, hogy lehet egy ilyen ember barátja.
Ám, ha Emily illogikus viselkedésén túl tudtam magam tenni - legalábbis elég hosszú ideig - akkor már Gavin kis gikszerén sem akadtam fent különösebben. Talán én is túl megbocsátó lennék? Lehet, de bejött nekem ez a pasi.

Alapvetően még mindig úgy gondolok vissza a történetre, hogy hibái ellenére is kedvemre való volt, ám nem feledem, milyen bosszús lettem a végére. Kíváncsi vagyok a folytatásra, már csak azért is, mert úgy tűnik Emilynek talán felnyílt a szeme és van esély, hogy kissé megkeményedik, az pedig nem kétséges számomra, hogy van még esélyük Gavinnel.