Az olvasás 7 hete 5.

Az ötödik hétre a kedvenc műfajaim témát választottam, amiről igazából már számtalanszor említést tettem, így csak röviden összefoglalnám a lényeget.

Három fő téma köré csoportosulnak a kedvenceim. Ezek pedig a fantasy, a romantika és egy kis krimi. Elmondhatom magamról, hogy ezek már tényleg kedvencek, hiszen túlestem azon a szakaszon, mikor még kerestem a számomra megfelelő olvasmányokat.

A fantasy történetek közül elsősorban az urban fantasyt részesítettem eddig előnyben, hiszen itt is jelentősebb szerepet kap a romantika, a szerelem. Az igazi klasszikus történetek között még csak próbálgatom a szárnyaim és nem tudhatok igazi nagy műveket felsorakoztatni, bár terveim igen szép számmal vannak. Nem vetem meg a young adult könyveket sem, amik leginkább a könyvmolyképző repertoárjából kerülnek ki.

Én egy végtelenül romantikus lélek vagyok, nem bánom, ha csöpög a szirup a lapok közül. Romantika területén nem bánom a sablonokat, a hasonló műveket, hiszen szeretem új köntösben újra és újra olvasni a kedvenc helyzeteimet.

Elsődleges kedvenc korom a középkor, minél koraibb, annál jobb. A skót történetek állnak a leginkább közel a szívemhez. De nem vetem meg az 1800-as évek bálozó korszakait sem. A Malory család történeteit olvasva pedig rájöttem, hogy a hajózás, kalózkodás is igen jótékony hatással van a lelkemre. Leginkább a csípős párbeszédeket, a hangos vitákat és a féltékenységi jeleneteket szeretem a legjobban. Humorból minél, több annál jobb.

Nem állítanám, hogy túl sok írónő stílusába belekóstoltam már, de gondolom ez megbocsátható, hiszen a romantikus regények igencsak elöntötték már a könyvpiacot. 

A romantikus kötetekhez sorolom a jelenkori női regényeket, azaz a könnyű limonádét is. De én csak ezeket nőcis könyveknek nevezem. Kevésbé nyálas, kevésbé romantikus az én szememben, inkább egy-egy (néha akár több) női lélek felemelkedését vélem felfedezni bennük, hiszen általában egy-egy nő áll a sarkára és megtalálja igazi önmagát, aki mindig is akart lenni, ebben pedig szinte mindig segít egy nagy Ő is.

Kicsit szomorú vagyok, hogy úgy kell éreznem, manapság már nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki nyíltan vállalja, hogy ezen könyvek nagy rajongója, hiszen számos könyvmoly néz még most is furcsán ránk, az ízlésünk miatt. Na de sebaj, én ugyan nyíltan vállalom, hogy szeretem és nem hagyom, hogy bárki eltántorítson a kedvenceim mellől. 

Utolsóként pedig szót ejtenék a krimi kedvenceimről is. Szintén egy olyan műfaj, amiben még csak olvasópalánta vagyok, hiszen úgy érzem minimális krimi művet olvastam el, és még számos remekmű vár rám. Eddigi tapasztalatok alapján azonban az olvasását nagyon élvezem.

Most már határozottan tudom állítani, hogy nem vagyok egy Agatha Christie fan, egyszerűen az ő művei nem igazán kötnek le. Nekem túl lassúak és nagyjából semmilyen elem nem található meg nála, amit én igazán szeretek. De ez van.

Személy szerint nagyon szeretek a gyilkos szemszögéből is olvasni eseményeket. Mondjuk úgy, hogy a különös kegyetlenséggel lesújtó őrültek a szívem csücskei. Minél kegyetlenebb, ötletesebb a tett, annál jobb. Lássak benne valami művészetet, ne csak egyszerű elkövetést. Szomorú vagyok, ha a kiváltó okban nem találok valami érdekeset. Szeretem olvasni a pörgős rendőri nyomozást és ha lehet legyen minimális szerelmi szál is. Nem várom el, hogy egy mellékszálként jelen legyen két főhős szerelmi csatározása, de legalább legyintse meg őket az érdeklődés egymás iránt. Erre viszont eddig nem volt panaszom, jószerével minden olvasott könyvben megtörtént.

Hát ezek lennének az én favoritjaim, valamiben még gyerekcipőben járok, de egyre jobban elmélyülök bennük.

Olvasás 7 hete 4.

 Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett

Mint a blogban megjelent könyvek is tanúsítják, én a szórakoztató irodalmat részesítem előnyben. Ez abból fakadt, hogy az olvasás nekem kikapcsolódás, menekülés a valóságból és a szórakoztató irodalom adja meg azt, hogy olyan világba lépjek be, ahol különleges lények élnek, ahol olyan csaták folynak, amik a valóságban sosem. Ha romantikára vágyom kiválaszthatom a kort és ebből adódóan azt a hősszerelmes férfit is, akire épp vágyom. Tudom, hogy túlzó lesz. Valószínűleg kevésbé valósághű, de megkapom, amire vágyom. Ha már földhözragadt témát akarok, akkor találok olyan női regényeket, amik az élet nagy lépéseit mutatják be, különböző sorsokat, eseményeket, de úgy érzem ilyenkor is el lehet különíteni, mi történhet meg akár velem is, és mi az ami teljesen fikció. 

A szórakoztató irodalom nem jelenti azt, hogy teljes sületlenségek halmazát tegyük az olvasó elé, akit néhány órára elkábítunk. Sok olyan könyv van, ami valós helyezetek vesz górcső alá, és lehet számos része kitaláció, mégis elgondolkoztat minket. Kicsit sokkol, jól az arcodba vág, hogy ilyen is. 

Számos műfaj közül választhatunk, és ezek legtöbbjének az a célja, hogy kikapcsolja az olvasót, pihentesse, megadja neki azt, amit vár és nem feltétlenül akar tanítani. Néha csak erre van szükség, semmi többre. Néhány óra fantáziára, amikor az agyunk nem a hétköznapi problémákon, az előttünk álló feladatokon jár,  hanem amikor pihen.

Úgy érzem a szórakoztató irodalomnak is van értéke, és nem szabad lebecsülni.

Olvasás 7 hete 3.

Mivel már megint késésben vagyok, és mivel megint elég szimpi témák közül választhatok, így most próbálok nagyon rövid lenni.

Tehát Olvasás 7 hete 3. forduló, indul.

Mi alapján értékel egy könyvet? 

Aki olvassa a blogom, az tudhatja, hogy nem szoktam mélyenszántó elemzésekbe kezdeni, mint irodalomórán. Nem kötözködök a sablonos eseményekkel, egydimenziós karakterekkel, sose róttam még fel egy könyv kapcsán sem az összetett mondatok hiányát. Így én azt mondtam, hogy egyszerűen az olvasási élményt pontozom. Igazából a legfontosabb számomra, hogy olvasás közben éljem a fejemben a történet, és a könyv adjon számomra egy sajátos hangulatot. Általában megvan, hogy az egyes műfajoknál miket szeretek a legjobban. Egy kriminek legyen kegyetlen gyilkosa és gyilkosságai, a nyomozás lehetőleg legyen pörgős. Ha romantikus könyvet veszek a kezembe elvárom, hogy a szerelmesek között sok sok jelenet legyen, ahol veszekednek, civódnak, ugratják egymás és persze szeretkeznek. Urban fantasynál is fő számomra a romantika és az erotika, ha akcióra vágyom, akkor nem egy Nalini Singh könyvet fogok a kezembe venni, hanem valami igazi fantasyt. 

Nem fogom szidni a könyvet, ha sablonos a történet, vagy a főszereplők egyszerűen közömbösek, ha valami mással meg tud fogni. Legyen az a hangulat, nem megszokott események. 

Egy 5 pontos könyvet nem szívesen hagyok ott az éjszaka közepén, mert álmos vagyok. Az ilyen könyveknél szó szerint tud kétszeres sebességgel dobogni a szívem, ilyenkor tudok izegni-mozogni ültemben, hogy "jajistenem, jajistenem". 

Tehát azt pontozom, hogy belőlem milyen reakciókat váltott ki a könyv.

Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?

Hát ez egy vicces téma. Én olyan listázós ember vagyok és mára már kialakult, hogy minden hónap elején írok egy listát, hogy miket szeretnék a hónapban elolvasni. Ez a lista 100%ban borulni fog és képtelenség betartani, de jó kiindulási alap. A moly, az új megjelenések és persze a könyves blogok következménye, hogy a várólistám mindig gyarapszik, de ezek közül sokat előre is tudok venni és már rögtön olvasásra kerülnek. 

Mostanság tuti van minden hónapban ami újraolvasás, valami könyvtári könyv, valami e-book, valami ami újdonság, de saját könyv és valami amit a blogokon, molyon találtam és hirtelen nekem azt olvasnom kell. Egy 60%-ban be tudom tartani a listámat, és néha többet is összeírok a kelleténél, ha véletlen nem lenne kedvem néhányhoz.

Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? 

Ez egy egyszerű kérdés és egyszerű a válasz is. Mert szeretem és ezt tekintem hobbimnak. Ha őszinte akarok lenne - és nem haragszik meg az olvasótáborom - akkor az egész blog a magam szórakoztatására van. Nagyon jólesik a lelkemnek, mikor látom, hogy valaki a bejegyzésem hatására olvas el egy-egy könyvet és hogy egyáltalán valaki olvasásra érdemesnek találja az írományaimat, de ha nem is olvasná senki akkor is jólesik néha kiírni magamból a gondolataimat, amiket esetleg barátnőkkel nem lehet rögtön kibeszélni, vagy épp nem az ő műfajuk egy-egy könyv. 

Amilyen anyagias világban élünk mondhatnám, hogy a reci könyvekkel még néha meg is éri blogot vezetni, mivel azonban jóval a recik megjelenése - legalábbis tudomásomra jutása előtt - kezdtem el poénból blogot vezetni, így ezt csak egy kis mellékes dolognak tartom. Ha nem lenne reci példány, a blogom akkor is létezne. 

Szeretek bogarászni a könyves blogok között is. Néha csak azért, hogy olvassam az általam már írt könyvekről más emberek véleményét, vagy épp, hogy új könyvekre bukkanjak. Szerintem nincs olyan hét, hogy ne találnék valami új könyvet blogolás közben. Nekem élmény írni és olvasni is.

Könyves szokások

Eljött a második hét és én már megint a végét járom és az utolsó pillanatban rittyentek ide valamit, pedig most mindegyik témáról szívesen írok. Ezek pedig a következők.

Vegyem vagy vigyem, avagy könyvtár vagy vásárlás?

Én mind a kettőre voksolok, hiszen könyvet is veszek, és könyvtárba is járok.

Igazából van egy olyan furcsa hóbortom, hogy zavarnak a polcomon az olyan könyvek, amik nem tetszettek, vagy már tudom róluk, hogy nemigen fogom őket újra elővenni. Mivel nem dúskálok elkölthető milliókban, így jól meg kell gondolnom, hogy milyen könyvet veszek.

Mondhatni a mottóm lehetne, hogy „ne vegyél könyvet, míg előtte el nem olvastad”. Persze léteznek kivételek, mégpedig a következők:

-  a vásárlandó könyv egy sorozat legújabb kötete

-   kedvenc szerző új könyve

-  akcióban ingyen adják a többi mellé (ilyenkor szoktam „csak érdekel” kategóriába eső

könyveket is megvenni)

-   valami nagyobb esemény után megajándékozom magam néhány könyvvel

Egyéb esetekben marad a könyvtár vagy e-book. Ha letesztelem, és úgy ítélem meg, hogy nekem kell, akkor előbb utóbb megszerzem magamnak

Nem igazán szeretek könyvesboltokba járni. Igazából látom a sok szép könyvet, de sose állnék neki ott beleolvasni a könyvbe. Ez egyáltalán nem szokásom, hiszen ha már eldöntöttem, hogy valamit elolvasok, akkor így vagy úgy, de valahonnan megszerzem és majd olvasás után döntöm el, hogy elővenném-e még egyszer, kell-e nekem itthonra. Ha vásárolok, szinte minden esetben akcióban, tehát -30% felett. Persze itt is vannak kivételek, amikor nem tudok várni és szinte előrendeléssel már el is hozom, de az ilyen nagyon ritka. Teljes áron pedig végképp nem vásárolok.

Könyvtárba már lassan másfél éve járok folyamatosan. Számos olyan könyv van, amiről tudom, hogy nem lesz számomra száz százalékos élmény, mégis el akarom olvasni, vagy épp az egyszer olvasós kategóriát látom bennük. Így ezeket pénzkidobás nélkül el tudom olvasni, csak türelmesnek kell lennem, hogy akkor is bent legyenek, amikor én is a könyvtárban járok.

Két könyvtárba is beiratkoztam, szóval szinte állandóan van nálam nem saját könyv.

Szerintem ez eléggé jól működik. Ritkán kell azt érezem, hogy csak pocsékoltam a drága pénzt és tudom, hogy a kedvenceimet bármikor levehetem a polcról és már a könyveim nagyrésze többször járt a kezemben.

E-book vs. könyv

Természetesen könyvet ajánlok mindenkinek. Kényelmesebb, talán kevésbé szemkárosító és mégis csak tapinthatod, szagolhatod. Kedvencek kötelezőek könyvben meglenni otthon, de én nem vetem meg az e-bookot sem. Egyrészt azért, mert sok könyvhöz hamarabb tudok így hozzájutni. Igen számos sorozatommal türelmetlen vagyok, de nincs mindig anyagi lehetőségem az egy hónap alatt kiadott 5-6 új friss példányt megvenni.

Nem érzem úgy, hogy bármilyen negatív hatással lenne az olvasás élményére, ha azt laptopon teszem, a fantáziám kompatibilis a gépi szöveggel is. Bár szemüveges vagyok, mégsem érzem, hogy annyira zavarná a szemem, ha monitort kell bámulnom. Még e-book olvasót nem szereztem be, és nem is tudom, hogy erre mikor is lesz lehetőségem.

Kalózkodás ide vagy oda, én örülök hogy vannak e-bookok, annak meg még inkább, hogy már venni is lehet e-bookot, mert hát a legalitásra buzdítsuk a népet. Lehetetlenség lenne bírni a tempót nélkülük.

Sorozatok…

Nagyjából már meghaladja az otthoni magánkönyvtáram a 200 db példányt és azt mondhatom, hogy nem azt kell megszámolnom, hogy hány darab könyvem van, ami sorozathoz tartozik, hanem azt, ami nem tartozik valahová. Igen könnyebben kapok egy számot, ha az önálló köteteket nézem, és azt mondhatom, hogy nemigen haladja meg a 40db-ot. És ezek csak az itthoni könyveim. Ha azt nézem, hogy az összes elolvasott könyvem közül mik voltak önálló kötetek, nagyjából ugyanez az arány szintén fennállna.

Így már ki merem jelenteni, hogy sorozatfüggő vagyok. A blogon vezetek is egy kis listát, hogy miket olvasok, hol tartok.

Ifjúsági sorozataim tovább

Paranormális romantikusok tovább

Romantikus könyvek tovább

Szerintem ez még nem is az összes, de a lényeg ebből is leszűrhető.

A könyvespolcaim rendszere

Nem mondhatnám, hogy van kifejezetten könyvespolcom. Mondjuk van egy kisebb, de az inkább dekoráció gyanánt készült, hogy elfedje a nagy üres falat, de nagyobbra nem mertem, mert félek, hogy leszakad az éjszaka közepén az ágyamra. A legtöbb könyvem így a szerkényem polcain rostokol.

Elsődleges szempont a kiadók szerinti elkülönítés, de igyekszem a műfajban közelállókat egymáshoz közel pakolni. Kiadókon belül nincs különösebb rendszer a műfaji elkülönítésen kívül, inkább próbálok úgy pakolni, hogy a gerincek stílusa, színe harmonizáljon.

Büszkeségem az Agave polc, viszont nagyon úgy tűnik, hogy betelt. Csodaszépek egymás mellett L.K. Hamilton művei.

Jó nagy részt kitesznek az Ulpius paranormális sorozatai, míg az Ulpius romantikusok mellett helyet kaptak a Gabo történelmi romantikái.

A Könyvmolyképző képviseli az ifjúsági szekciót, de látvány és a könyv formája, stílusa miatt az Egmont Dark könyvei foglalnak helyet mellette. Van egy nőcis és egy fantasy Kellys részleg és van még külön néhány keménykötéses könyv is.

Én látom bennük a rendszert, de nagy bajban vagyok, mert helyszűkében szenvedek. Kénytelen leszek egymásra pakolni, fordítgatni a könyveket, ha még szeretnék magamnak vásárolni.

Utam a kötelezők rövidentől a molyságig

A moly keretén belül az olvasást népszerűsítő események egyike Az olvasás 7 hete. Én is résztvevő vagyok és ezentúl hét héten át megosztok egy-egy történetet, élményt, véleményt a témákkal kapcsolatban. 

Az első hét az első könyvélményekkel foglalkozik.

Úgy gondolom nekem sok első élményem van, így inkább az utamat próbálnám felvázolni, hogy lettem könyvmoly, milyen könyvek vezettek el ahhoz, hogy megtaláljam az ízlésemnek megfelelőket. 

Én sokáig - mondhatni az egyetem első évéig - az a típus voltam, akinek ha könyvet akartak volna a kezébe nyomni, csak fújjog és aki, ha rendszeresen olvasó emberrel találkozik nem érti mit szeret benne, de gond nélkül elfogadja ezt a „furcsa tevékenységet”. Így visszagondolva jót mosolygok magamon, pedig másodikos általános iskolásként rendszeres könyvtárbajáró voltam, de aztán…

Tehát kezdjük az első lépésekkel.