A moly keretén belül az olvasást népszerűsítő események egyike Az olvasás 7 hete. Én is résztvevő vagyok és ezentúl hét héten át megosztok egy-egy történetet, élményt, véleményt a témákkal kapcsolatban.
Az első hét az első könyvélményekkel foglalkozik.
Úgy gondolom nekem sok első élményem van, így inkább az utamat próbálnám felvázolni, hogy lettem könyvmoly, milyen könyvek vezettek el ahhoz, hogy megtaláljam az ízlésemnek megfelelőket.
Én sokáig - mondhatni az egyetem első évéig - az a típus voltam, akinek ha könyvet akartak volna a kezébe nyomni, csak fújjog és aki, ha rendszeresen olvasó emberrel találkozik nem érti mit szeret benne, de gond nélkül elfogadja ezt a „furcsa tevékenységet”. Így visszagondolva jót mosolygok magamon, pedig másodikos általános iskolásként rendszeres könyvtárbajáró voltam, de aztán…
Egy iskolai látogatás a könyvtárba, és már én is tag lettem. Így azt is mondhatnám, hogy fiatalon kezdtem, de mégsem érzem így. Nem igazán emlékszem miket vettem ki, de a Walt Disneys Arielle, a kishableány és az Öreg néne őzikéje örök emlék marad.
Valamikor alsó tagozatban lett volna kötelező a Tüskevár, de választottam inkább a filmsorozatot, minthogy elolvastam volna, de A Pál utcai fiúk megtörte a jeget és ezt tartom az első önálló, igazi regényemnek. Őszintén, akkor nagyon tetszett, de az olvasáshoz nem hozta meg a kedvem. Sebaj az általános iskola még hozott magával egy szinte alap klasszikus művet, a Rómeó és Júliát. Egyértelműen imádtam és középiskolában újra szintén el is olvastam. 
Számos kötelező olvasmány lett volna a négy év alatt ott is. Az első két évet mondjuk úgy, hogy szorgalmasan végigolvastam kezdve az Odüsszeiától, a Szigeti veszedelemen át a Candide-ig és még néhány címet azért tudnék mondani. Azonban az élvezet ritkán társult az olvasáshoz, inkább csak megnyugtattam a lelkiismeretem, hogy igen elolvastam és nem fogok a tanár szemébe hazudni. De igazából olvasás után már nem sokra emlékeztem a történtekből. Az utolsó két évemet inkább a kötelezők röviden különféle verzióinak szenteltem és nem szenvedtettem magam, akár Kafka Átváltozásával. Őszintén nem szégyellem bevallani, hogy számos nagy művet nem olvastam. Nem érzem azt, hogy megértettem volna őket akkor, és inkább tanultam a történelemleckét, mint órákat szenvedjek egy könyv felett. Viszont a Vörös és fekete még ott van a listámon, azzal mostani fejjel megpróbálkoznék.
Na de a középiskola nem csak kötelezőket hozott nekem. Igen ám, nagyjából az utolsó évben (asszem) megjött a kedvem a Harry Potter könyvekhez és egy karácsonyi szünetre elkértem az első három kötetet. Gondoltam, – én kis buta – hogy majd kitart a kb. két hétre. De rá kellett jönnöm, hogy nagyjából egy nap egy könyv, így igen hamar kivégeztem a könyveket és tapasztaltam, hogy az olvasás élvezetes is lehet. Szóval befaltam a HP könyveket, közben megnéztem a 2005-ös Büszkeség és balítélet filmet, ami hirtelen nagy kedvenc lett és hozta a kedvet a könyvhöz. Míg a molyos @Namidának a HP könyveket, addig @inka0507 molynak a klasszikusokat köszönhetem.
Szóval rávetettem magam Jane Austen-ra. Próbálkoztam az Üvöltő szelekkel is, de első próbálkozásom kudarcba fulladt, de jelentem másodjára kivégeztem és még valamelyest tetszett is. Közben volt egy kis da Vinci-kód és szép lassan el is kezdtem egyetemi életem. Ha az első félévekben ritkábban is, később azonban már egyre gyakrabban cipeltem magammal könyveket. Egyik első akkori szerzeményem (szintén film után) az Ian McEwan Vágy és vezeklés c. könyve volt és beleszerelmesedtem Jane Eyre Rochesterébe is. 
Majd mondhatni jött egy nagy váltás – egyszerre az életemben is – és elkezdtem gőzerővel falni a könyveket. Nem tudom mennyire gáz, hogy egy Stephenie Meyer Twilight indított el a „lejtőn”, de kétségkívül én nagyon meghatározó könyvnek érzem. Szóval szinte a semmiből kikönyörögtem magamnak a könyvet. Nem tudtam róla semmit, még a filmnek sem néztem utána, de barátnőm (a fent említett Inka) áradozott, hogy jó lesz. Hév nem volt bennem, hogy annyira olvassam, de vizsgaidőszak közepén a számítógépem „meghalt” minden elektronikus jegyzetemmel együtt, szóval a vizsgákat eltoltam és a semmitevést elkerülve olvasni kezdtem. Na nem is tartott sok időbe, szinte csak órákba, hogy beleszerelmesedjek a könyvbe. Ez az érzés elhalt, már szinte taszít a sok Twilight dolog, és amit vele el akarnak eladni. De a könyveket azért még szeretem, csak el kell különítenem magamban az ő történetüket és amit a világ köré rakott. 
Szóval fogtam magam és elmerültem az olvasás világában. J.R. Ward Fekete Tőr Testvérisége saját szerzemény volt. Őszintén még a Twilight előtt szemeztem vele, de bátorságom nem volt ismeretlen könyvre költeni, de az egyetem ebben is segített, jegyzettámogatás formájában. Majd jött az Anita Blake, ami azonnal és örök elsőszámú kedvenc lett, megállíthatatlanul folyamatosan faltam a köteteit és mivel későn kezdem, így volt is mit falni.
Így visszagondolva, akkor mégnnem találtam meg az igazi önmagam a könyves témában a romantikusabb fantasy kívül. Vettem meg olyan könyveket nagyhirtelen, amik vagy olvasásra se kerültek, vagy nem a várt élményt hozták. Mára ez megváltozott, bővült a repertoárom a műfajokban és kijelenthetem, hogy nagyjából 90%-os valószínűséggel megjósolom mi mennyire fog tetszeni.
Tehát első fantasy szárnypróbálkozásaim a Twilight Saga, Fekete Tőr Testvériség és az Anita Blake sorozatokhoz kapcsolódnak. Egy ismerőstől kölcsönkapott kis csomag által beleolvashattam a történelmi romantika műfajába is. Mondhatni elsöprő sikert aratott Julie Garwood A titok c. könyve. Hatalmas kedvenceim a skót történetetek, az igazi romantikus könyvek.
Első csajos íróm Jennifer Crusie. A Fogadj rám beette magát a szívembe, majd számos alkalommal olvastam Susan Elizabeth Phillips nevét is és nem hagyhattam ki a Chicago Stars szériát. Mára már más nevekkel is bővült a chick lit, limonádé, nőcis könyveket író szerzők szekciója.És azt hiszem, hogy az utolsó kedvenc témám a krimi. Első próbálkozásaim Agatha Christie-hez kötődnek, de nem ő lett az én íróm. Én az igazán őrült, pszichopatákoz „vonzódom”. Minél brutálisabb, kegyetlenebb gyilkosságok, minél pörgősebb rendőri nyomozás, némi szerelem a főszereplők között és már kész is a tökéletes krimi a számomra. Az első, de nem egyetlen kedvencem Karen Rose.
Igazából ezekből a műfajokból úgy érzem, még nagyon kevés írót/írónőt/sorozatot ismertem meg, hiszen próbálok mindenbe belekapni, de még csak néhány éve vagyok rendszeres olvasó, tehát a lemaradásom elég nagy és lépést kell tartanom az új kiadásokkal is, de remélem még egy élet áll előttem, hogy mindent behozzak.
Én azt mondom, hogy nem szabad a könyveket tukmálni az emberre, nem kell mindenáron mindenkinek ajánlani az olvasást, egyszerűen csak meg kell lovagolni egy adott pillanatot, amikor az ember kedvet érez, mert akkor lehet igazán jó. Én későn érő könyvmolynak tartom magam, aki hirtelen buzult bele a könyvekbe. Nem bánom, hogy régebben nem olvastam, hiszen akkor más kötött le, de most megérettem rá. Nem rögtön találtam meg a magamnak való könyveket, de mára már ráéreztem, mi a jó nekem. Még biztos írni fogok később róla, de a leírtakból is jól látszik, hogy teljes mértékben megmaradtam a szórakoztató irodalomnál, amin nem kell gondolkodni, csak önfeledt élvezni a sorokat.
Így a végére is csak annyit mondok: OLVASNI JÓ!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése