Glen Duncan - Az utolsó vérfarkas

Agave kiadó, 2012
327 oldal

2980 Ft

recenzió

Olvass bele!

„Egyenként kimerítettem az életmód-lehetőségeket: hedonizmus, aszkétaság, spontaneitás, elmélkedés, mindent kipróbáltam a nyomorúságos Szókratésztől az önfeledt sárban dagonyázásig. Kész, kifújt. Elfogyott az erőm. Érzéseim még vannak, de torkig vagyok velük. És ezzel is torkig vagyok. Egyszerűen… egyszerűen nem kérek az életből.”

A kiadó fokozatosan hozta meg a kedvet, a növekvő érdeklődést a könyv iránt. Először csak jöttek a távoli hírek, hogy igen, hazánkba is jön a könyv, valami különleges lesz, ínyencség. Olvashattunk interjút az íróval (amit én csak utólag tettem meg), végül láthattuk a gyönyörű borítót. Az én érdeklődésem is felkeltette, bár már akkor sejtettem, hogy merőben más olvasmány lesz ez, mint amit eddig fogyasztottam vérfarkas témában, azonban ezt az elején még cseppet sem bántam.

A történet:

„Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával – még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig.”

Gondolatok:

Kissé bajban vagyok, mit is írjak, mit írhatnék. Olyan könnyű lenne más tollával ékeskedni, hiszen szinte az összes kritikával egyetértek. Többek között ppayter karcosnak nevezte Jake-et, Chris David Duchovny-nak ajánlotta a képzeletbeli filmszerepet, amivel teljesen egyetértek, hiszen számtalanszor villant be előttem is a Kaliforgia sztárjának, a botrányos életet élő, szókimondó, kissé keserű Hank Moody-nak a képe. Azonban most a saját gondolataimat kellene közvetítenem, nem másokét.

Amikor elolvastam a „mintha a Drakula frissített változatát olvasnánk Bret Easton Ellis tollából” Agave ajánlást, úgy éreztem sikeresen körbehatároltam mit is fogok kapni. Ellis könyvhöz már volt szerencsém, és bár a Nullánál is kevesebb nem aratott igazi sikert nálam, azért még van olyan könyve az írónak, amiről biztosan tudom, hogy el fogom olvasni. Ennek tükrében pedig nem ringattam magam abba az elképzelésbe, hogy a szokásos urban fantasy sablon lesz.

Glen Duncan vérfarkasa pedig nem is a nők által igazán simogatható fajta, igencsak farkavezérelte példány, amit Mr. Marlowe sosem hagy elfelejteni. Az ölés mellett a szex a szörnyeteg másik hajtóereje. Nem felel meg az ízlésének csak az emberhús, és ha akad is némi bűntudat, akkor is öl a következő teliholdkor, mivel a bundás oldalnak nehéz ellent mondani. „Olvasóm, megettem. Úgy három óra önmegtartóztatás után.”

Hősünk elmélkedése jelentős ideig lekötötte az érdeklődésem, és ekkor még gyorsan peregtek a kezeim között a lapok. Volt, hogy azt gondoltam, minek ide párbeszéd, elég ha Jake járatja a száját, vagyis gondolatait. Elég hangulatosak voltak a visszaemlékezései, mivel úgy éreztem tényleg visszautaztam az időben, ahol megismerhetem vérfarkassá válásának történetét, egykori szerelmét. A jelenben is megmaradt a kíváncsiság, hiszen úgy tűnt van egy titkokat rejtő könyv, növekedett az  üldözők hada, vámpírok, emberek, barát és ellenség. Azonban ahogy haladtam előre a történetben, az egyre fakult, döcögött, belassult. A NŐ felbukkanásával pedig kifejezetten dagonyáztam az unalomban. Hotelszobák, álcázás, állandó menekülés, bujdosás folyamatos mókuskereke. Ez alól talán a telihold estéje volt kivétel, ahol legalább éreztem némi adrenalint száguldozni a szereplők vérében. Nem értettem milyen irányt vettek az események, miért nem foglalkozunk a Quinn könyvével, hol vannak az egyszer már feltűnt szereplők, ha annyira kell nekik Jake miért nem tesznek már valamit.
Olvasás közben hamar ráérez az olvasó, hogy nem véletlenül hangzanak el bizonyos szavak, így szinte minden esetben előre lehetett tudni a meglepetésnek szánt híreket. Ez azonban nem gátolt meg abban, hogy az utolsó negyven-ötven oldalt igazán élvezzem, ahol végre volt egy kis izgalom, akció. Az utolsó sorok, még ha lezárt történetnek is tűnik, a folytatásnak adnak alapot, amely idén lát napvilágot.

Ha történetvezetés tekintetében nem is teljesen, de azt mondhatom erre számítottam és őszintén sajnálom, hogy útközben elvesztettem az igazi érdeklődésem, és a stílus, ami nekem nagyon is bejött nem bizonyult elegendőnek, hogy egy egyszer olvasós történetnél többre tudjam értékelni.
A könyv után elolvasva az íróval készült interjút az SFmag oldalán végig mosolyognom kellett, abszolút fellelhető a hasonlóság Glen Duncan és Jake Marlowe között, nem semmi egy hapsi lehet, egofronton biztos nem akad problémája.

A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!

3 pont

Andrea Cremer - Bloodrose - A döntés

Nightshade 3.

Andrea Cremer története úgy kezdődött, mint egy szokásos csitri könyv és úgy ért véget, mint egy kalandos történet.

Bármennyire is belekeveredtek a történetbe a farkasok, gonosz természetfeletti lények, legendák, a jó és a rossz csatája, az első könyv számomra leginkább egy sulis történetnek érződött, ahol a fiatalok bandáznak, menőznek, Calla pedig két fiú között találja magát. Csapódunk hol ide, hol oda. Az utolsó sorok tartogatták az izgalmakat, amik igazán elindították a történetet, hiszen Calla talán az ellenség kezére jutott.

A folytatás tartogatott egy „mesedélutánt”, amely több olvasó számára az unalom szigetét jelentette, számomra mégis sokkal érdekesebb olvasmánynak bizonyult. Új – sokkal kedvelhetőbb - szereplőket ismerhettünk meg, újfent egy fiatal csapat tagjainak személyében, akik küzdelmes élettel a hátuk mögött harcolnak a gonosz ellen. Az ő szájukból hallhatjuk a legendák, a múlt igaz történetét, amelyet egyre több mágia sző át és egy újabb összecsapásban mérik össze erejüket.

A Wolfsbane ott ért véget, hogy Calla és Adne minden szó nélkül, titokban indulnak Ren keresésére, hogy megmentsék. Az írónő pedig a portálon keresztül való utazáskor otthagyott minket, hogy türelmetlenül várjunk a folytatásra. Ren jó oldalra csábítása nem is vesz olyan sok időt igénybe és már indulhat is a mostanra már szinte barátokká érett csapat, hogy megszerezzék gonosz elleni harc végső fegyverét, a két kardot, amellyel Shaynek esélye van legyőzni Bosque-t és az alvilági szolgáit, így biztosítva a keresők győzelmét. Három küldetést, mondhatni kincskeresést kell megvalósítaniuk, amely közben idő és lehetőség adódik, hogy az érzelmekben dúskáló fiatalok párra leljenek. Azonban a nehezen megszerzett néhány percnyi boldogságnak gyorsan véget vet a végső csata, amelybe nem várt fordulatok keverednek.

Kincskeresés, akció, romantika. Ezek a szavak nagyon jól jellemzik a könyvet.

Küldetéseket kell végrehajtaniuk a Haldis csapatnak, amelyben a nem létező hegymászó és búvártudásukat is elő kell kapniuk, és a körültekintő előkészületek ellenére is mindig akad számukra néhány kellemetlen meglepetés. Tehát cseppet sem lehet mondani, hogy unalmas perceket élhetnénk át olvasás közben.

Két akció közötti „pihenőidő” pedig bőven elegendő, hogy románcok alakuljanak.

Egyáltalán nem volt meglepő számomra, hogy a morgó Ethan és a magánakvaló Sabine egymás karjaiban találták magukat, hiszen az előző kötet már mindent sejtetni engedett. Egy Adne-Connor páros pedig már csak hab volt a tortán.

Ami viszont egy kis szemöldökráncolásra adott okot, hogy furcsállom én ezt a nagy természetességgel bújjunk ágyba a szerelmi vallomás után dolgot. Tény, nem vagyunk jelen, csak utalásokat olvasunk, de szerintem ez teljesen felesleges körítés volt.

Természetesen a legnagyobb főszerep Shay-Calla-Ren hármasé. Kis helyen, három alfa, akik szerelmesek és szövetséget kötöttek… feszültségforrás a köbön. Ebben a könyvben éltem ki az édeshármas iránti rajongásomat a legjobban az utóbbi időben. A két fiatal alfahím nem fogta vissza magát, ha egy légtérben tartózkodtak. Morogtak, forrongtak, egymás torkának ugrottak. Ha pedig a kiszemelt lánnyal sikerült kettesben maradniuk, akkor csábították, igyekeztek megkaparintani őt. Én pedig, mint egy elvetemült nőszemély tapsikoltam örömömben Calla döntésképtelenségén.

Jómagam könnyedén választottam, és Ren mellett tettem le a voksom már igen hamar, mert sokkal eredetibb, gazdagabb karaktert láttam benne. Meg tudott érinteni a szenvedése, egyre gyakrabban felszínre kerülő mély érzései és képtelen voltam elhinni, hogy Calla újra és újra Shay-hez fut. A srácot az elején még kedveltem, de kötetről kötetre kezdett egyre idegesítőbbé válni a szememben, ezzel együtt pedig élt bennem a remény, hogy az írónő majd nekem kedvez és a számomra szimpatikus pasit választja Calla párjául.

Erre a választ csak sejthettem, ahogyan azt is, hogy nem könnyű befejezéssel lesz dolgom. Néhány elejtett mondat, feltett kérdés és egy mélyről jövő sugallat arra engedett következtetni, hogy két lehetőség között fog eldőlni a befejezés. Vagy rossz lesz, vagy fájni is fog. Az eredmény pedig az lett, hogy rossz volt, kis fájdalommal, de nem döntött teljes letargiába. Cremer tette meg azt, amit mástól vártam volna és erre még rátett egy lapáttal is, hogy mindenki sorsa gyökeresen megváltozzon. Az írónő szerintem egy merész döntést hozott és számomra az utolsó sorok se segítették elő,  hogy úgy tegyem le a könyvet, hogy ennek így kellett lennie, nekem ez túl nagy ár volt.

Kétségtelen, hogy a sorozat sikere felfelé ívelt, kiléptünk a csupán csitri könyv kategóriájából és a szerelem mellett egy érdekes világ tárult fel, amely kalandokat, izgalmas pillanatokat tartogatott. Nem hibátlan történet, de a szereplők kárpótolni tudtak. Ha Calla, vagy épp Shay nem is nőtt a szívemhez, a többiek mindenképpen szerethető karakterek, és humorukkal mosolyt csaltak az arcomra. Beletörődtem, hogy az írónő ennyire drasztikusan megváltoztatta a szereplők sorsát, de megértem a zúgolódó olvasókat.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

4 pont

Kiadó: Egmont Dark
Sorozat:  Nightshade #3

1. Nightshade - Az őrzők

2. Wolfsbane - A keresők
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 416

Ár: 3999 Ft

Egyedi értékelés: 4,2 pont
Forrás: saját példány (recenzió)

Maggie Stiefvater - Forever - Örökké

Mercy Falls farkasai 3. 

Köztem és a történet között kialakult a szerelem már első látásra. Egyszerűen, amint besiklott a Shiver a látóterembe már mániákusan vártam a megjelenést, hiszen a farkasok már akkor is a kedvenc fantasy lényeim közé tartoztak. Akkoriban még nem számítottam semmi kiemelkedő történetre, betudtam egy újabb YA regénynek, így pedig teljesen felkészületlenül ért, hogy semmiképp sem tudom beskatulyázni. El sem tudtam képzelni, hogy ennyire fájdalmasan gyönyörű képeket, jeleneteket fest majd a képzeletemben az írónő, és ott volt Sam, a farkas, akinek minden vágya egy lány és hogy ember legyen. Ő egy olyan karakter, aki megismételhetetlen és felejthetetlen. Azonban ez még csak a kezdet volt, hiszen a Shivert – ami szerintem akár önmagában is megállta volna a helyét – követte, szerény véleményem szerint, ami talán többekkel ellentétes egy még fantasztikusabb folytatás, mégpedig a Linger személyében. Gyarapodtunk egy újabb remek karakterrel, az önmarcangoló Cole-lal, és immár két különböző pár kapcsolatát követhettük nyomon. Most pedig elérkeztünk a trilógia befejező kötetéhez. Sokan várták már, azóta sokan csalódtak, mind külföldön, mind hazánkban, azonban én azok pártjára állok, akik ugyanolyan színvonalasnak, szerethetőnek találták az utolsó kötetet is, mint az eddigieket. Ugyanúgy nem tudtam letenni, minden betűt élveztem és kicsit sajnálom, hogy már nem találkozom velük egy újabb ismeretlen történetben, de addig is, a Mercy Falls farkasai kötetek az enyémek és még sokszor újraolvasásra kerülnek majd.

Bree Despain - Fehér farkas

The Dark Divine 2.

Nagyon kellemesen csalódtam a sorozat első részében, minden hibája, twilight beütése ellenére nagyon hangulatosnak éreztem, a szereplőket megkedveltem. Melengette lelkem a némi paranormálissal megspékelt, de számomra teljesen szerelmi történet. A kötet vége azonban előrevetítette, hogy a problémák, a gondok nem ülnek el, egy kicsit másfajta küzdelmet kell vállalniuk a szereplőknek, így türelmesen vártam a folytatásra, amely ismét gyönyörű és csábító köntösben meg is érkezett hozzánk.

Előző részre spoileres!

Grace az igaz szerelemmel telve feláldozta lelkét, hogy megmentse Daniel életét és most a fiatal lánynak kell megküzdenie a benne növekvő farkassal. Igazi Menny kopójává akar válni, miközben Jude megmentésén fáradozik és elkezd sodródni az árral, őrlődni a sok „jóakaró” között. Szerettei visszatartanák, egy ismeretlenből felbukkanó srác buzdítaná és a végére kiderül, hogy ki lesz erősebb, a farkas vagy a tiszta szívű lány.

Sarah Blakley-Cartwright - A lány és a farkas

Először úgy gondoltam, hogy szeretném elolvasni a könyvet, majd megnézni a filmet. Később már kételkedtem, hogy én valaha el fogom olvasni a könyvet. Belenézegettem a filmbe is, de... nem ragadtam a képernyő előtt, szóval azt is gondoltam, hogy a filmnek is annyi. De most azt mondhatom, hogy el olvastam és meg is néztem.

Andrea Cremer - Wolfsbane - A keresők

Nightshade 2. 

Előző részre spoileres!

Az őrzőkben megismerhettünk egy nem mindennapi, egyedi történet első fejezetével, ahol a szerelmi háromszög mögött igen érdekes szálak gabalyogtak és egy függővéggel ottmaradtunk a kétségbeesésben, hogy Calla és Shay a gonosz karmai közé került vagy épp a gonosz elöl menekült meg? Hát most kiderül.

Calla kinyitva a szemét egy idegen helyen találja magát, tudva, hogy a keresők kezére jutott, akiket eddig a rossz oldalnak tartott és akiktől védelmezte a vigyázóit. Azt már tudta, a Shay-jel folyó kutatása által, hogy amit eddig tudott az igen megkérdőjelezhető és már nem lehet biztos benne mi is igazság és mi hazugság. De úgy tűnik a keresők megadják a választ kérdésire. 

Bár Shay életének megmentését mindennél előbbre tartotta és Rennek búcsút mondva menekült, most mégis bűntudat gyötri és a szerelmesek közé újfent befurakodik annak a fiúnak az emléke, aki segített neki és ezzel bajba sodorta magát és a falkát. A kérdés tehát az, hogy Calla és Shay melyik oldalra áll, milyen titkok látnak napvilágot és hogy a szerelme tényleg igaz és erős a Sarj iránt? Megmentheti és felszabadíthatja a barátait a kötöttségek, a vigyázók hatalma alól?

L.K. Hamilton - Telihold kávézó

Anita Blake, vámpírvadász 4.

„A tündérmesék, a szerelmes regények és a szappanoperák mind hazudnak. A szerelem nem győz le mindent.”

Anita Blake szerelmes, hirdeti a borító. És tényleg, Richard berobbant az életébe (na nem úgy mint, majd Micah fog), de azért nem minden szép és jó. El tudja fogadni Richard farkas énjét és természetét? Lelke sötét oldala mennyire befolyásolja Jean-Claude-hoz való viszonyát? Mert Jean-Claude aztán nem adja fel.

Ez a kötet a favoritok között van, azok közül is az első nagy kedvenc-kedvenc kötet. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy igen központi szerepet kap most a vérfarkasok falkája, maga Richard minden mondatával és tettével, továbbá Jean-Claude se mutatja a nyugodt arcát, sőt féltékeny és alkudozik.

Andrea Cremer - Nightshade - Az őrzők

Nightshade 1. 

Egy külföldön is nagyon friss (2010. okt.) könyvet vehetünk a kezünkbe már magyarul is. A gyönyörű eredeti borító megmaradt és belül újdonságként gyönyörködtet minket a fejezeteket elválasztó éjjeli hold egész oldalas változó képe.

A fülszöveg nagyon a szerelmi háromszögre koncentrál szerintem, és nagyon is egyetértek, hogy egy ízig-vérig tini könyvet olvashatunk, de társul hozzá egy sajátos világ is.

Nalini Singh - Vonzódás

The psy/changeling series 1. 

Nalini Singh már az Angyali vadász sorozatával belopta magát a szívembe, és íme a másik sorozata szintén megdobogtatta a szívem és birizgálta a fantáziám.

Szintén egy modern világ, olyannyira, hogy ugrunk az időben is, jó néhány évet 2079-be. Egymás mellett a gépesített világ és a természet egy sci-fi szerű történetben, amely épp csak annyira science fiction, hogy a mentál faj élethű és hiteles legyen.

„Egy világ – két faj – állandó küzdelem” hirdeti a borító. Az érzéketlen, szinte emberi gépezetek, a mentálok és az ösztönös, összetartó alakváltó csoportok. Szinte egymás ellentétei, akik nehezen tudják megérteni a másikat. Az egyik felsőbbrendűnek hiszi magát mindenkinél, míg a másik talán okosabb, mint bárki más, pedig bennük még ott él az állat és állandóan küzd, hogy a felszínre törjön.

Patricia Briggs - Megszólít a hold

Mercy Thompson 1.

Szeretem mikor egy kiadó meglebbenti a fátylat az újdonságai során és néhány hét múlva már a kezembe is foghatom a könyvet és nem kell "éveket" várni rá. Szegény könyv borítója nem sok dicséretet kapott, pedig ahogy látom mi csak az angol borítókat vettük át pici változtatással. Nem lévén barátságom a piros színnel jobban tetszene a rózsaszín, de hát az ember ne panaszkodjon egy jó könyvre, ha a külcsín nem is a legjobb, de a belbecs annál inkább.

A könyv első lapján az egyik ajánló már megvett magának, mindig is bírtam az ilyen szövegeket. Igaz az állítással nem értek teljes mértékben egyet, de a figyelmem felkelti.

„A természetfeletti seggeket szétrúgó főhősnők népes világában kétségtelenül Mercy a legjobb.”

Ebből ki is derül, hogy nem egy szerelmes fantasy könyv került a kezünkben. Nem lesznek előtérben a mély érzelmek, a szerelem és az erotika. Inkább akciósabb, igazi falkaszellemmel átitatva, főszerepben a vérfarkasokkal.

Maggie Stiefvater - Linger - Várunk

Mercy Falls farkasai 2.

Vártam is ezt a könyvet, meg nem is. Igazából nem tudtam elképzelni, hogy mit lehet írni még ehhez a történethez. Az első kötet teljesen elment volna egy önálló történetnek.
De most mikor már befejeztem ezt a könyvet, csak azt mondhatom, hogy ez igen, nagyon is jó lett a folytatás és hát ezek után már kétségem se lenne, hogy lesz egy következő kötet is.

Négy szereplő élete... múltja, jelene, jövője, néha külön, néha együtt. Nyugtalanság, várakozás, elmélkedés. Erről szól a könyv.
Számomra hangulatot árasztott, érdekelt és tetszett a szereplők érzelmeinek, gondolatainak, múltjának leírása. Ezért volt számomra nagyon jó a könyv. Összességében nem sok minden történt, csak élték nyomorúságos életüket, szenvedtek, menekültek és várták az elkerülhetetlent.

Az előszó már meghozza a nyugtalan, várakozó hangulatot. Néztem is egy kicsit, mikor elolvastam, mert hát eléggé kitalálható belőle, hogy mi is fog történni. És igazából ezért volt találó a kezdés.
Grace igazából még mindig nem lett a szívem csücske, de semmi problémám nem lehet vele. Sokat voltak külön Sammel. Most ő játszotta a lázadó kamaszt, miközben nyomorúságosan érezte magát.

Sam, végre ember. Sam Sam maradt és éli életét. Fél és még el se hiszi teljesen, hogy nem kell a hidegtől tartania. Hiányzik a családja, a farkasok, de nem akar visszaváltozni. Most már Beck helyett ő vigyáz a falkára és az újakra.

Isabel mindig is szimpatikus volt számomra. Már nem ő a népszerű lány, aki csak magával törődik. Megviselt, csapongó és lázadó lett. Bűntudat gyötri és néha meggondolatlanul cselekszik. De igazi barát válik belőle, még ha ezt rejtegetni is akarja. Az ő családja is zűrös, a látszat ott is csal.

Cole, az egyik új farkas. Az elzüllött zenész, a híres Narkotika együttes frontembere, egy zseni fia. Elcseszettnek érzi magát, nem akar Cole lenni, ezért akart farkassá válni. Szegény azonban túl hamar változott vissza emberré és menekül önmaga elöl.

Isabel és Cole jót tett a könyvnek, szerettem őket. Cole az önmarcangoló, menekülő jelenét és a drogos, zenész, züllött múltját mindig szívesen olvastam. Nagyon jól át tudta adni az érzéseket az írónő.

Ami eléggé ki tudott akasztani, hogy pont a legrosszabbkor ébredt fel Grace szüleiben a szülői ösztön. Pont Samtől próbálják távol tartani a lányukat. Pedig Sam a szememben a lányos szülők álma. Kedves, érett, művész, vannak céljai. Igaz ezeket nem tudhatják, mert nem ismerik, de nem ilyen bánásmódot érdemelnek a szerelmesek, főleg, hogy Grace sokkal inkább felnőtt, mint maguk a szülők.

Egészen a könyv végéig nem veszik figyelembe az árulkodó jeleket, csak mikor már úgy tűnik nem lehet tenni semmit. De ekkor Cole zseni agya működésbe lép Isabel unszolására és hát jön a drámai végkifejlet.
Igaz most nem könnyeztem meg a búcsút, mint a Shiverben, az összetört kocsis jelenetnél, de mégis talán megrázóbbnak éreztem. Lehet csak azért, ahogy Sam mesélte a történetét.

Mind az előszó és az utolsó fejezetet is úgy tudom elképzelni, mint egy film első és utolsó jelenetét. Szól a zene, pörögnek a képek és közben Grace és Sam elmeséli az összegző szomorú valóságot.

Most is a hangulatot elősegítette számomra pár zeneszám. Kicsit furán hangozhat, hogy Naruto aláfestő zenéket hallhattam olvasás közben. De azok a lassú, szomorú dallamok, annyira illettek ide. Nincs szöveg, csak a dallam, mint mikor a versnél nem a szöveg értelmére figyelünk, csak a szavak hangzásra.

Szerettem és várom a folytatást.


5 pont

L.K. Hamilton - Fekete Vér

Anita Blake, vámpírvadász 15.

Ez volt az első AB kötet, amire egy évet várnom kellett. Én azt mondom megérte. Imádtam ezt is, ahogy bármelyik kötetet.

Előtte csupa rossz kritikát olvastam, hogy milyen gyenge kötet, meg főleg csak ment a sárdobálás a szokásos témában, hogy Anita milyen kurva még mindig és Hamilton, hogy elcseszte a történetet. Igazából nem értem, ők még mindig miért olvassák a köteteket? Valami nagy pálfordulásra számítanak? Én remélem nem változik semmi és még sok-sok könyvet ír az írónő.

Na de ennyit a kellemetlenségekről és jöjjön a lényeg.

Spoiler!

Ebben a központi férfi főszerepet Jason kapja, az édes kis farkaska. Na meg a hasonmása, akivel sose találkoztunk.
Hazautaznak Jason családjához, a haldokló papához és így megismerjük Jason komolyabb, komorabb oldalát, a fájdalmát.

Már nem vigyorgott, csak nézett rám komolyan, mélyen. Ezt szerettem a legjobban Jasonben, hogy pillanatokra lehámlott róla a komolytalan bohóc maszkja, és megmutatta magát a lelke legmélyéig, az elgondolkodó, értelmes lelkét, hagyta, hogy időnként belelássak, hiába rejtőzködött olyan magabiztosan a nevető szemei mögé az idő nagy részében. Ettől a komoly pillantástól egyszeriben öregebbnek tetszett, de még ez is jól állt neki, ezt is imádtam.

 

Látjuk családi szeretetre vágyó kisfiúként, flörtölős tiniként, kétségbeesett farkasként és persze fantasztikus szeretőként. A végére még jól ránk hozza a frászt, mert miért ne kínoznák majdnem halálra, de a vége mégis happy end.

Elején olyan Anitásan keményen belecsaptak a közepébe, mivel meg volt a vad szex, talán Anitához mérve is merészebb szóhasználattal, ami persze sok embernél kicsapja a biztosítékot, de én élveztem. Nathaniel jól meglepett, már ő játssza a domináns szerepét. Ki se néztem volna belőle. Ilyen édeshármas se nagyon volt még.
Viszont nem kell félni, mert ez a kötet nem a szexről szól, bár volt egy kétnapos orgia, mivel Ká Anyu jól belepiszkált az agyukba, de ezt mi már csak homályos részletekként látjuk, mint ahogy Anita memóriája is csak egy ködös folt.

Sokat beszélgettek Anita és Jason. Analizálták egymást, az érzéseket, vágyakat. Amiből úgy tűnhet nincs is cselekménye a történetnek. Viszont személy szerint én annyira szeretem Jasont, hogy örültem, hogy jobban megismerhetem. Mert nem csak egy kis táncosfiúka, aki szereti a szexet.
Azt már eddig is tudtuk, hogy szeretne valakihez tartozni, romantikáznak, valaki mindene lenne. Viszont most már azt is tudjuk, vagyis ő is rájött, hogy ezt még se annyira akarja. Perdita, a sellőcske barátnő majd megfojtotta, féltékenykedett, amit persze nem bírt elviselni. És Richard egyik akciója során rádöbbentek az igazságra:

Jason érezte az érzelmeimet, azokat is, amiket Richard csiholt bennem, én pedig éreztem Jason rettenetét attól, amiről pedig azt állította, hogy élete álma. A borzadályt attól, hogy egyetlen ember szerelmében emésztődjön el, hogy egyetlen emberhez kelljen kötődnie. Jason korábban azt állította, hogy a szíve legféltettebb vágya egy ilyen valaki, de hazudott, becsapta önmagát. Ugyanabba a fullasztó, mindent eltelítő pillanatban egyszerre döbbentünk rá, hogy nem ezt akarja. Hogy ezt nem akarja. Az életre szóló egyetlen szerelem kényszere jegyes rémületbe zsibbasztotta a szívét.

A "kedves" család, csak aprócska szerepet kap, amit én nem bántam. Ez is bőven elég volt, így is fel tudtak idegesíteni rendesen. Nem bírom, ha bántják a szívem csücskét (bárki is legyen az éppen). Böki az egész család csőrét, hogy Jason nem olyan férfias és hogy Jean-Claude "kurvája". Szóval azt hiszik, hogy meleg, ami pedig számukra főben járó bűn.
A végére azért meg volt a hollywood-i nagyjelenet és békülés a papával. Szerintem az szép volt és ezért megbocsátok nekik.

A könyv 2/3-a Jason és Keiht hasonlóságán alapszik, amit az újságírók jól kifordítanak és ez kellemetlen lesz még J.C. számára is. Félresikerül a lánybúcsú is, és hát nagy kalamajka alakul ki. És itt lépünk át lényegében egy kis filmszakadással az izgalmasabb ösvényre.

Jön Marée Noire és a vértigrisek. Talán az első bundás lények, akik egyáltalán nem lettek szimpatikusak. Se a törvényeik, se a megjelent képviselők. Na jó Alexszel nem volt baj, de Crispin. Nekem nem jön be. Na de nem is ez a lényeg, mert hát ízlések és pofonok. Két napos orgia, memoriavesztés, teljes agybabra és jön Richard.
Hullámoznak vele szemben az érzelmeim, mert nálam ő a No. 1 pasi, de hát tudjuk milyen és most is hozza a formáját.
Először kiakad, jön a nagy energialöket, felpiszkálja Anita állatait, aztán jön a csere és Anita elnyeli, vagy visszakapja a dühét, amiből már a tápláléka lesz. Cserébe Richard kapja meg az ardeurt, célirányos vágyakkal. Szóval vámpírbűbájként akarja Anitát rávenni az örök szerelemre, monogámiára. Ez már felér a többiek szemében egy nemi erőszakkal, de Jason megmenti a helyzetet és hát Anita egy újabb hívóállataként keveredik ki belőle.
Érdekesen alakultak az események és még érdekesebb helyzeteket ígér a jövőre nézve. Richard meg az új ardeur....
Persze meg volt a nagy féltékenykedés, mind az idegenekre, de legfőképpen Jasonre. Mégis csak ő az Ulfric és hát a lupáját egyik kis gyenge farkasa dugja és nem csak az ardeur kedvéért. Már nem csak kaja.

Aztán jön egy kis elrablósdi, kínzások, mert hát megint Jasont kapták el Keith helyett, aki nem volt egy hűséges vőlegény és férjes asszonyt, vámpírasszonykát szöktetett. A férj persze zabos és bosszúra éhes, de csúnya vége lesz. Mert hát Anita öl, ha muszáj.

Anita, domináns tigriskirálynő lett, úgy néz ki, persze ez is Ká Anyu segítségével jött össze, aki tervez valamit, szóval még ezt a problémát is fel kell venni a megoldandók listájára.
Jason iránti érzései változtak, nem lett az "egyetlen nagy Ő", de már nem csak egy jóbarát.

Számomra élvezetes volt a történet, és szerintem én mindig azok táborába fogok tartozni, akik mindig, minden körülmény ellenére szeretni fogják ezt a sorozatot. Nagyon a szívemhez nőttek a szereplők. Ezek után pedig határozottan Jason áll a második helyen a kedvencek között. Őt nem lehet nem szeretni....

5 pont

Steve Feasey - Szunnyadó vadállat

Vérfarkaskölyök I.

Leginkább azért írok róla, mert sokan sok helyen kérdezgetik milyen is ez a könyv. Felesleges pénzkidobást senki sem akar és mostanság túl sok hasonló témába vágó könyv jelent meg.

Határozottan tini kategória, semmi romantika, egy kis akció.

Ez egy bevető kötet, mégpedig nagyon. Ezért körülbelül a könyv feléig csak annyit történik, hogy Trey megtudja kicsoda is valójában és elkerül az intézetből. Továbbá megismerünk egy-két szereplőt és megkezdődik a gyerek felkészítése.

Majd történik egy-két nem várt esemény és muszáj már megindítani a harcot. Mentőakcióba kell kezdeni és elutaznak Hollandiában. Csetepaté itt-ott és már vége is a könyvnek.
Az utolsó oldalon van utalás a folytatásra, hogy merre is haladnak majd az események, amiből több akció és izgalom várható.

Leginkább azért vettem meg a könyvet, mert megtetszett a borító és hát a főszereplő egy vérfarkas srác.
Igazából még nem tudom megbántam-e, hogy megvettem, mert igaz, hogy a könyv fele eléggé unalmas volt, de azért kíváncsi vagyok a folytatásra és a befejezéssel nem volt semmi problémám.

Trey Laporte, a 14 éves főszereplő srác. A 14 év annyira fiatalnak tűnik, de a könyvben egyáltalán nem tűnt annak. Nagyon is felnőttesen beszélt. Sőt mikor vérfarkassá változott akkor még kevésbé tűnik gyereknek.
Kicsit fura volt nekem, hogy a farkasembert tényleg egy vérengző dögnek képzeljem el, mint a filmekben. Igaz azért Trey megőrizte az emberi önuralmát és nem tört ki belőle a vadállat, de mégis nem egy kedves kis "kutyusnak" kell elképzelni. Egy kb. kétméter magas, karmos, vicsorgó dög.
Érdekes, vagy elsiklottam a részletek felett, vagy nem is szemléltette az író, hogyan is néz ki Trey. Mert jelen pillanatban sem a haja színét, sem a szeme színét nem tudnám megmondani.

Lucien, egy vámpír. Kopasz, kecskeszakálla vámpír. Igazából kedvelem. Rendes fazon és fiaként szereti és védi Treyt.

Lucien lánya, Alexa. Félig vámpír, félig varázsló. Egy 16 éves lány. Imád vásárolni és kutatni. Fejleszti a képességeit.
Talán ő lesz majd Trey szereleme? Nagyon úgy tűnik, hogy a srác kedveli, de valahogy nem tudom mennyire fog az író belemenni egy romantikusabb szálba.

Tom egy ízig-vérig ember, de tökös srác. Sebhelyes, néha mogorva és rideg. Máskor viccelődik. Sokféle feladatot ellát, jól ért a harchoz, a fegyverekhez. De ő szolgálja fel a teát is, néha mosogat, szóval elég mindenes.

Az ellenség Lucien bátyja Caliban. Hatalomra akar törni, az embereket az uralma alá akarja hajtani.
Egy jóslat miatt öldösi a vérfarkasokat és Treyben látja a megjósolt vesztét.

Találkozunk egy-két démonnal, óriási mérges pókokkal, mágikus gyűrűvel.

Nem teremt a könyv egy mágikus hangulatot, világot. De a szereplők szerethetők, a történet meg szerintem azért jobb lesz az első kötetnél.

Hát nagyjából ennyi a vélemény, nem egy nagy könyv, de igazából az Egmont kiadótól nem is vártam nagy durranást.

3,5 pont

Maggie Stiefvater - Shiver (Borzongás)

Mercy Falls farkasai I.

Úgy érzem most nem a történetről fogok leginkább írni, főleg nem a cselekményről. Inkább a könyvhöz kapcsolódó érzéseimről, élmenyeimről.

Maradok az angol címnél, jobban tetszik, mint a magyarosított változat. Nekem már a Twilight is, csak Twilight.

Borító... szép, nagyon tetszik. Élőben még szebb, szeretem simizni.

Még a könyv megjelenése előtt egy fórumon olvastam elsőnek a leírását és már akkor teljesen beleszerelmesedtem. Már egy ideje nagyon szívemhez nőttek a vérfarkasok és most jött egy könyv, ami csak róluk szól. Nem is annyira róluk, mint inkább Samről, a főszereplőről.
Már szinte számoltam vissza a napokat mikor fog megjelenni és tudtam, hogy nekem ezt a könyvet meg kell vennem. Kell nekem.
Volt egy kis vita egy barátnőmmel a könyv kapcsán, amit nem fogok részletezni, de elég zaklatott lelkiállapotba kerültem és már majdnem úgy voltam vele, nem is olvasom el rögtön, inkább félrerakom. Szinte elment a kedvem az olvasásától. De hála az égnek a belső vonzás nagyobb volt, így gyorsan faltam a lapokat.

Szerintem ez volt az első olyan könyvem, ami igazán szívszorító volt, megható, szomorú és reménykedő.
A fülszöveg szerintem tökéletesre sikeredett (na jó a könyvön nem ez van, de ezzel reklámozzák):

A hideg - Grace évek óta figyelte a házuk mögötti erdőben élő farkasokat. Egy sárga szemű farkas - az /ő/ farkasa - visszanéz rá. Nagyon ismerős, de nem tudja, miért.
A forróság - Sam két életet élt. Farkasként néma társa a lánynak, akit szeret. Aztán egy rövid ideig minden évben emberként, aki nem meri megszólítani Grace-t... Egészen mostanáig.
A borzongás - Grace és Sam számára a szerelem mindig távoli volt. De amikor már kimondták, nem takargathatták tovább. Samnek küzdenie kell, hogy ember maradjon - és Grace harcol, hogy megtartsa a fiút - még ha ez a múlt sebeit, a jelen törékenységét és a képtelen jövőt jelenti is...

Vösörs pöttyös könyvként azt írják hozzá "elszorul a torkod" - az nem kifejezés.

Grace, a női főszereplő valahogy nem nőtt a szívemhez, néha már majdnem idegesített is. Igazából nem is tudom mi zavart benne, csak nem tudtam megszeretni. De talán az, hogy túl "kemény csaj" volt. Sokkal finomabban és nőiesebben is viselkedhetett volna néhány helyzetben. Túlságosan felnőttként kell viselkednie a szülei miatt.
Ellenben Sam.... imádtam. Annyira kedves, aranyos. Leginkább az tetszett benne, hogy mennyire ragaszkodik emberi formájához. Milyen sokat tud és szeret tanulni. Nem akar beletörődni a farkassá válásába. Minden egyes sort jó volt olvasni, ami az ő szemszögéből íródott.

Nagyon sajnálom, hogy egy olyan ember vagyok, aki nem tudja értékelni, élvezni és legfőképp megérteni a verseket. Sam szereti Rilke verseit, sokszor idéz tőle és annyira szeretném látni a versekben én is a gyönyörűséget, csak nem tudom. :(

Az események néhol pörögnek, néhol lassan csordogálnak. A vége nagyon izgalmas és a legszomorúbb, legalábbis az utolsó oldalig.
Csak egyszer sírtam el magam, de ott muszáj volt. Ahogy leírta az a jelenetet a kocsiban.... ott nem volt választásom, csak könnyezni tudtam.

Ha nem lenne Grace, akkor Sam már rég farkas lenne. Kevés idő adatott meg neki a többi farkashoz képest, amikor még mindkét alakját fel tudja venni. Neki már csak Grace és iránta érzett érzései maradnak, amik erősebbek a farkaslét törvényinél.

A folytatást nagyon várom, kíváncsi vagyok mit tud még kihozni a történetből az írónő és mi lesz a többiek sorsa. Már biztos helye van a könyvnek a polcomon.

4,5 pont

Anita Blake 14. - A Harlekin

Mondhatnám, hogy haláli volt.... ez most komoly.

Ez az utolsó magyarul megjelent Anita Blake kötet. Lesz még pár, de a kérdés az, hogy mikor. Valahogy a magyarok nem sietik el a megjelenéseket.

Szóval A Harlekin.

Először is el kell mondanom, mennyire tetszett ez a rész. Nagyon nagy volt. Eszméletlen. Eltér az előzőektől. Sokkal több akció, kevesebb szex, sok érzelem. Igaz gyilkossági eset most sincs, de attól még bővelkedik akcióban. Az emberek meg mintha kivetkőztek volna magukból. Újra feltünnek régen megismert emberek.

Richard rajongóknak egy nagy szívfájdalom. Lehet, hogy tényleg vége??? Fáj.....

Többször volt úgy, hogy kicsit le kellett raknom a könyvet. Megnyugodni, felkészülni a folytatásra. A sírás is kerülgetett, nem is egyszer. Én annyira szerettem volna tényleg sírni, de nem igazán jött össze. És még fel se fogtam szerintem teljesen, hogy egy ideig nem olvashatok új részeket. Na de ezt majd máskor elsírom nektek.

Innentől SPOILER!!!!!!!!

Meglepetések sorozata volt a könyv. Legalábbis a szereplőket illetően. Néha leesett az állam, máskor könnyes szemmel pislogtam, kacaj is keveredett azért rendesen.

Nem is volt meglepetés, hogy megint valaki ki akarja nyírni a szorosan összetartó, egyre erősödő társaságot. Most a Harlekin. A vámpírok rémei, akiktől mindenki fél. Ők lennének a törvény, és semlegesen tevékenykednek, megfigyelnek, büntetnek. Na és akkor innentől ennyit a semlegességről. Nem épp barátságos szándékkal jöttek és piszok erősek. De nem szabad feladni.

Megszállják az ember agyát és felerősítik az ember kétségeit, bizonytalanságát, félelmeit. Nem minden esetben lehet tudni, hogy tényleg megbabrálták e az ember agyát, de az biztos, hogy a legtöbbjük viselkedése meglepő.

Nathaniel már annyira felfejlődött, hogy küzd a vágyaiért. Na és mi is az? Hát egy kis szadomazó, kötözés, miegymás. Neki ez kell, mert így boldog. Már attól elalélt, hogy Byron hátrarántotta a fejét a hajánál fogva. Anita persze fél, hogy ha ezt is teljesíti, mi jöhet még ez után.

Micah-val se lehet cicózni egy ideje. Ha megsértik, akarva akaratlanul, szóváteszi. Richarddal is lépten nyomon szembeszáll.

Requiem szegény már szinte letargiába esik, hogy őt nem szereti Anita. A Harlekin a féltékenységét erősíti fel. Nem tudja mit tegyen, küzdene, de úgy látszik hiába.

Richard először mindent megpróbál, hogy elfogadja a helyzetet. Négyesben alukálnak éjszaka, vad szexben táplálja az ardeurt. Mondhatni már véresnek is, de ez is csak azért volt, hogy valamiben ő legyen ez első, az egyedüli. De Micah így is beelőzőtt. A féltékenységével mégse tud mit kezdeni. Elfajulnak a dolgok, annyira, hogy kap egy ezüst golyót a szívébe, megtámadja és majdnem megöli Jean-Claude-ot. De a vége a legszomorúbb. A Harlekin kimondatja vele a legbelsőbb érzéseit, hogy fél Anitától, Jean-Claude-tól. Az ardeurtől egyenesen retteg. Gonosznak tart már szinte mindenkit. Kitaszított lesz a szerelmes érzés megmentő eseményéből, mikor az igaz szerelemből merítenek erőt a többiek, egymáshoz bújva. De Richard már nincs ott, és úgy látszik valami elveszett. Anita már nem érez szerelmet iránta. Valai megtört, elszakadt. Ez olyan hihetetlen nekem, nem tudom felfogni. De még talán vissza lehet csinálni. De most véglegesnek tűnik a szakítás.

Jean-Claude és Anita belefáradt, hogy harcoljon Richarddal, Richardért. Ő sose csinált semmit, ő a gyenge láncszem. Nem vállalja kilétét, nem tud megbékélni a sorsával. Jean-Claude szeretné, hogy ne kelljen mindig figyelembe vennie Richard és Anita érzéseit, elvárásait. Szeretné szeretni Ashert, hatalmát úgy táplálni ahogy igazából kell. És még igazi romantikára is vágyik, évfordulót ünnepelni....

A végén majdnem elvesznek, annyira elbizonytalanodnak, hogy majdnem feladják. Régi fájó emlékekkel kínozza őket a Harlekin. Damien látja újra elégni barátját, Nathaniel bátyja halálát, Anita mikor megtudja meghalt az anyja, Asher és Jean-Claude Julianne sikolyait. De Nathaniel őszinte hite, feltétlen szeretete, szerelme megmenti először Anitát a kételyektől, majd mindenki felerősödik. "Nem futnak el!!!" Az ardeur már nem csak kéjjel jelentkezik, már az igaz szerelmet is felismeri, abból is táplálkozik. Ez új lehetőséget is megnyit majd.

A háborúnak vesztesei is vannak. Nem is emlékszem volt e már olyan, hogy elvesztettünk egy közelebbi barátot. Áldozat mindig volt, de a legtöbb névtelen, alig ismert.

De most két testőr halálát is végignézhettük. Először Cisco, majd Remus, a hiéna önfeláldozását. Szomorú volt.

Régi ismerősökként visszatért Edward, Peter és Olaf. A közeli múltból pedig Haven.

Edward is változott. Szinte már családos apa. Már gondolni kell a családjára is, bár érzi, hogy nem veheti el Donnát, szerintem mégse fogja elhagyni őket.

Peter már szinte felnőtt. Traumáit próbálja feldolgozni. 16 éves és jól bánik a fegyverrel. Retteg a likantrópoktól, de rezzenetlenül küzd, ha kell. Meg is menti Anita életét és ezzel majdnem ő is vértigrissé válik.

Olafnál is észlelhető változás. Mondjuk még mindig egy szociopata gyilkos, de rajong Anitáért. Anita persze retteg tőle, de másnak ezt be nem vallaná. Mindig figyelő szemmekkel pásztázza, tartja szemmel. Míg Anita altatás alatt volt, belopódzott hozzá, hogy sérülését tapizza. A végén meg egy bizar jelenetet is kapott. Együtt vették ki egy vámpír szívét. Kéz simult kézhez. Kéjjel áhitott szemmel nézte közben Anitát és még egy csókot is lopott. Mondom én, hogy bizarr volt, de békében eltünt.

Haven a kis "Sütiszörny" rosszfiú véroroszlán. Visszajött, hogy az áruló Joseph falkáját átvegye és ő legyen a Rex. Mellesleg meg akar változni. Először életében érdekli egy nő igazán. Régi életét már silánynak érzi, Anitára gondol mindig és most jött megszerezni. A kívánt célt még nem érte el, de szerintem meg lesz az is. Mindenesetre ő az egyik új kedvencem.

És akkor jöjjön az elmaradhatatlan elem, az arduer és a szex.

Megint érdekes helyzetek születtek. Két új név, két meglepő személy.

Először is Rafael, a patkánykirály. A jóbarát, a szövetséges. Most mégis pomme de sang-nak jelentkezik. Persze, csak a hatalom és védelem érdekében. Viszont egy elfajult helyzet úgy hozza, hogy máris közelebb kerülhet Anitához. Richard totál paff lesz, nekiugrik Jean-Claude-nak. Két szívseb, mely halálos is lehet. Egy ezüst golyó Richardnak, egy karmolás Jean-Claude-nak. Hogy mentsék az életüket, energia kell. Rafael van a legközelebb és mivel ő király, így tudják a népéből táplálni a sérülteket. Ez majdnem halálos volt, mert a Harlekin is közbeavatkozott, elszívták az energiákat, de Anita jól seggbe rúgta őket.

A másik személy Donovan Reece, a hattyúkirály. Megint csak szükség van rengeteg energiára. Mindenki a kórházban fekszik. Jean-Claude kómában, Richardot lélegeztetik. Donoven meg beáldozza magát és az ország hattyúit a megmenekülésért.

Anitáéknak meg kell küzdeni a pletykákkal is. Mindenki azt hiszi, Jean-Claude is mindenkivel lefekszik. Hogy Anita is gondolkodás nélkül bárkivel együtt van, kortól függetlenül. Főnöke, Dolph megint baszogatja és már inkább tartják szörnyetegnek, mint zsarunak. Graham még mindig lendületlenül próbálkozik, igaz megzavarják az agyát. Jasonnek barátnője van, Perdita a sellő.

A Harlekin létszáma a végére kicsit megcsappan, néhány tag kiléte kiderül. Ahogy az is, hogy nem mindneki rossz köztük. A Tanács egyes tagjai bérelték őket fel.

Anita egy amulettel képes már távol tartani magát Mareé Noire-től. Belle Morte-tal is volt egy kis "kalandja". Belle Jean-Claude oldalán még elviselné Anitát, de senki másnak nem lehet a szolgája, inkább haljon meg.

Anita gyarapodott egy újabb állattal, már a vértigris is felkerült a repertoárba. De egyre jobban bánik a barlanglakókkal.

Az ardeur is megszelidült kicsit. A szerelemből is tud már táplálkozni.

Az biztos, hogy nagy változások lesznek a folytatásban. Richardért fáj a szívem. Nem hiszem el, hogy ennek meg kellett történnie. Ki bírom egyáltalán heverni, ha már nem jön vissza?

Mindenesetre kimondhatom, aki sokalta a szexet és keveselte az akciót, az most pozítívan fog csalódni. Nem fájdalmas ömlengés lesz, mint a Haláltáncban, hanem inkább mindenki kimondja, ami bántja és reményre lel majdnem mindenki.

Jelen pillanatban az elsőszámú kedvencem ez a kötet.

Anita Blake - Lidérces Álmok

Rengeteg SPOILER!!!!

Nem is tudom le lehet e egyáltalán szavakba írni az egészet. Annyit biztos, hogy eszméletlen.

Szerintem azért ez a rész egy vízválasztó lehet az olvasók számára. Mert szerintem csak az igazán fanatikus, kitartó rajongóknak tetszhet igazán. Aki nem sokalt be a sok szeretőtől és a szextől, de már az idegei alig bírják, annak ez a kötet lehet talán az utolsó, amit elolvas. De én igazán nagy fan vagyok, szóval nekem nagyon bejött.

A nyomozási történet nagyon a végére szorult, de láttunk egy kis kommandós akciót, viszont az igazi nagy mestervámpírt nem sikerült elkapni. De a sorozatgyilkosságok abbamaradtak, a főgonosz elhagyta a várost.

A két kötet során megjelentek új szereplők, akik igaz csak kisebb szerepet kaptak, de állandó szereplőké növik majd ki magukat. Ilyen szereplők:

- Byron: kicsit érdekes figura. Eddig Bobby Lee becézgetése viszi a pálmát a "prüntyőkémmel", de Byron is szorosan követi a "csillagvirággal", a "bogaram", "babám", "mucus" szavakkal. Ezek valamelyikét minden mondatába belefűzte, miközben Anitával beszélt. Biszex csávóka, nemrég érkezett Londonból. Ő is táncos a Bűnös Vágyakban.

- Requiem: érzem őt szeretni fogom nagyon. Ő is Londonból érkezett. Nagyon udvarias, tisztelettudó. Ereje, hogy fel tudja éleszteni a testi vágyat, de ritkán használja, mert ő azt akarja, hogy a nő lelke is kívánja, necsak a teste.

Byronnal Anita táplálta az arduert, Requiem pedig megharapta közben. Így végül is mondhatni hármasban mentek egy menetet. Requiem kapott még egy lehetőséget, de úriemberként, csak azt tette, amit Anita megengedett, így a bőrnaci maradt.

- Gonosz és Igazság: testvérpár egy különös történettel. Ők az egyetlenek, akik lemészárolták vérvonaluk összes tagját, megölték a mestervámpírjukat és életben maradnak. Persze ezek után nem látja szívesen őket egyik vámpírúr se, de jön Anita és a véletlen. Szóval megköttetik a vámpíreskü. A cuki és szexi pasik mellé kaptak két igazi harcost is Jean-Claude-ék.

- Graham: vérfarkas. Számomra meglepő, hogy magázza Anitát és fordítva is természetesen.

Anita erkölcsei, elvei szép sorban döltek meg. Eleinte 2 pasival járt párhuzamosan, de no szex. Richard megmutatja állati voltát, Anita Jean-Claude karjaiba fut és több évi várakozás után egy forró fürdőkádas jelenetben megtörténik az első szeretkezés.

Innentől exponenciálisan nő a szeretők száma és csökken a szeretkezések között eltelt idő. Viszonylag sokat várunk, hogy Richard is bekapcsolódjon a buliba, kicsit kierőszakolt körülmények között, de meglesz az is.

Micah jön, lát, győz. Néhány órás ismeretség után beveszi Anita várát, és vele táplálja először az ardeurt. Micah azért különleges eset, mivel Anita Nimir-Raj-ja. Így természetüknél fogva vonzzák egymást.

Megint egy előrelépés. Anita bevállalja az első hármast, Asher-Anita-Jean-Claude. De azért még ez se az igazi, Asher csak harap. De innentől kezdve ő is a szeretője.

A következő a sorban Jason. Csak bejut Anita bugyijába. Ehhez kellett a szerencse, hogy Nathaniel pont ki volt ütve. És persze Belle Morte, hogy kicsit felpiszkálta az arduert. Jason jókor van jó helyen és nagyon magabiztosan tudja mit akar, és meg is szerzi.

Eddig ez öt személy. Jean-Claude és Asher állandó szeretők lesznek, Richard csak akkor ha épp nincs fasirtban Anitával és nem marcangolja önmagát. Jason csak alkalmi partner. Ez 6-11. kötet termése.

Na de a 12. kötetbe belehúzunk. 4 új szerető és számtalan szex.

Először is Damian. Számtalan nő érinti a Dance Marcabe-ban, de ez neki nem elég. Anitára vágyik és a helyzet úgy hozza, hogy meg is kapja. Aszisztál hozzá Nathaniel is, végig fogja Antita kezét és velük élvez, de neki akkor se az igazi. Kicsit furcsa események vezetnek hozzá. Megalkotják a triumvirátusukat, ahol Anita a mester. Mivel még nem szoktak hozzá, így néha a helyzet veszélyessé válhat, mivel Anita ritkán figyel magára és Damienből veszi tartalékait.

Egy összetűzés, verekedés után Primót meg kell állítani, de Jean-Claude energiái fogynak, szóval valahonnan energia kell. Hát tápláljuk az ardeurt, mégpedig Byron van a legközelebb. És jön Requim, aki harapásával fokozza a hatást.

Anitának persze dolgoznia is kell, de legyengült állapotban nem mehet egyedül. Megy vele Requiem és Graham is. Graham kell, hogy melegítse Anitát, mikor már vészesen fogy az energiája. Arról nem beszélve, hogy közben Damien meg majd kihül. Szóval cselekedni kell, hát Reqviem veszi kézbe a dolgokat. A kocsi hátsó ülésén egy furcsa együttlét következik be. Csak altesti bőrnacis dörzsi van, de ha nekik így is jó... Igaz kicsit fájdalmasra sikeredik, de Anita élvezi a fájdalmat. Mindenesetre Damien is életben marad.

Nathanielnek még előtte beígért egy kis harapdálást a színpadon. Nathaniel táncol Anitának, kicsit nehézkesnek bizonyul, hogy Anitán épp nincs bugyi, mert Requiem előtte letépte. Előkerül korbács is és Jean-Claude. Nathaniel kicsit kiütve az élvezetektől pihenget, közben Anitát és Jean-Claude-ot elkapja a hév. Íróasztal, ciciharapás, vérivás...

Nathaniel már az első találkozás óta akarja Anitát, és szerelmes is belé. De Anita nem vallja be magának se, hogy hasonlóan érez. Eddig mindig szex nélkül táplálta Nathaniellel az arduert. Ebben a részben jött rá Anita mennyire kihasználta a srácot. Az első együttlétük is furcsára sikeredett, Nathaniel nem is ment el, várja az igazi alkalmat, mikor nem kényszerből lesznek együtt. Ami össze is jön és meglepetéseket tartogat. Először csak kettesben vannak, de aktus közben Anita szörnyetege ki akar törni. Richard is besegít metafizikailag, és Jason is megjelenik. Így alakváltás lesz a vége. És itt jön a meglepi. Alig hittem el. Nathaniel leopárd alakban is megkapja Anitát. Ha nem jött volna Richard lehet, hogy már nekem is sok lett volna.

A másik amin meglepődtem Richard is enged homofóbiájából és bevállalja Anitát Jean-Claude-dal együtt, bár J.C. érintését még mindig nehezen bírja, és azért vele nem..., de Anitáért majdnem mindent. Igaz nem lesznek újra egy pár, de ő is táplálja majd az ardeurt.

A végén, a sok vámpírölés után, amit a kommandósokkal együtt hajtott végre. A nehéz nap Micah-val ér véget a kádban.

Nekem ennek a könyvnek a befejezése tetszett a legjobban eddig, mert ennek volt igazán vége. Igaz a fő sorozatgyilkos nem lett meg, de akkor is volt a könyvnek vége, legalábbis nekem az érzés megvolt.

Jean-Claude-ról és az ő pici lelkéről is tudtunk meg infókat. Ahogy arról is mi nyomja a mi Richardunk szívét. Anita kezdi felfogni, hogy szerelmes és hogy most igazán jó az élete, csak jobban kellene figyelnie magára. Új képességei vannak, ahogy a legtöbbjüknek is a triumvirátusokból. Anita már inkább likantrópként viselkedik és nem emberként, a vámpírjegyek ellenére sem. Nathaniel kezd egyre inkább önálló és domináns lenni. Ronnie Smith is kap egy kis szerepet. Kicsit kiakad, hogy Louie megkérte, és nemet mond. Kicsit kiakadni megy a Lidérces álmokba, ami egy csak sztriptízbár, csak férfi táncosokkal a város másik végén. Anita viszi magával Micat és Nathanielt is, akiket táncosoknak néznek és alig bírták magukról levakarni a táncosokat, akik ugye férfiak. Nathaniel egész jól viselte, de Micah kicsit kiakadt a helyzettől.

Összességében egy jó kis rész volt, igaz elég hosszú és szexszel teli, de megéri.

Stephenie Meyer - The Twilight Saga

Mersz szeretni? Az életed árán is?

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…


A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!

Ne állj ellen, az Alkonyat úgyis leszáll.



Twilight, Akonyat, Robert Pattinson, Kristen Stewart, Edward & Bella, és nem utolsó sorban Stephenie Meyer szinte mindenki számára ismert fogalom/személy. Mára már hatalmas világhírnévnek örvendő sorozatra nőtte ki magát.

Igazából így volt ez már jóval a magyar megjelenés és a film elkészítése előtt. De azóta csak méginkább szaporodik a rajongók tábora.

Személy szerint én mikor megvettem a könyvet, mert előbb vettem meg, mint láttam volna a filmet, jóformán semmit sem tudtam róla. Először még azt sem, hogy egy sorozat része. Láttam ajánlást, plakátot ismertetőt a filmről. Ismerős is mondta, mennyire jó. Hát nem sokat gondolkoztam lesz ami lesz, nekem ez kell. Szó szerint kényszert éreztem, hogy megvegyem és elolvassam.

Be kell vallanom a karácsonyi vásárban vettem meg. De nem olvastam el rögtön, odaadtam anyukámnak, hogy majd ez lesz az egyik karácsonyi ajándékom. Jött a karácsony meg is kaptam, de még mindig nem olvastam. És jött az következő égi sugallat, jel. Kipurcant a gépem. Újra kellett telepíteni pont karácsonykor. Ezért hát pár napig nem volt gépem. Mivel is kellene elütni az időt, vizsgaidőszak kellős közepén. Oké, pihenjünk, ezért elkezdtem olvasni.

Hát mit mond az első perctől beleszerelmesedtem Edwardba. Le se tudtam tenni. Oké én szinte minden könyvvel így vagyok, mert szeretem egyhuzamba gyorsan elolvasni őket. De ez nagyon megfogott. Persze a filmet is be kellett szerezni. Na az meg pláne, mikor látjuk is fizikai valójában Edwardot. A sminkesek nagyszerű munkát végeztek Robbal. Mert személy szerint én nem vagyok oda annyira Robert Pattinsonért, de mint Edward isteni. A hangja, ahogy beszél. Imádnivaló. Mit ne mondjak napi rendszersséggel néztem meg a kedvenc részeimet, ami volt bőven.

Na de mi is fogja meg az embereket? Nehéz igazából megmondani. Főleg fiatal lányok, de férjes nők, asszonyok is rajongók lettek. Ki ne szeretne magának egy igazi úriembert. Mert Edward az.

A Twilight Saga egy négy kötetből álló sorozat, Stephenie Meyer tollából. Már mindenki hallhatta, hogy Stephenie egyszer álmodott egy emberlány és egy vámpír szerelméről és a rétről. Vette is a bátorságot és megírta a történetét. Persze házalhatott vele eleget, mire valaki meglátta benne a lehetőséget. De még milyen jól tette hogy megírta és volt aki ki is adta. Mi csak nyertünk vele, képzelhetitek ők mennyit nyertek. Ja a piszkos anyagiak ;-)

A zárkozott, csendes, a baleseteket igencsak vonzó lányka apjához költözik. Ezzel gyökerestől megváltozik az élete. Betoppan az életébe a Nagy Ő. De még milyen Nagy Ő. Edward Cullen, a gyönyörű, de mások számára igen hűvüs, különcéget sejtető fiú. Egyszerre vonzó, de ösztönből érzed, hogy jobb lenne őt elkerülni. Mivel ő és családja vámpírok. "Vegetáriánus" vámpírok, azért ez már egy fokkal jobb, mint ha emberből táplálkoznának. De a végzet elöl nem lehet menekülni. Márpedig őket egymásnak teremtették, csak erre rá kell jönniük. Edward is szerelmes lesz, nehezen küzd meg belső "szörnyetegével", lelkét elveszettnek tekinti, de megtalája Bellában amit már évtizedek óta vár.

Na de hogy ne legyen minden szép és jó, és mivel Bella vonza a bajt, az meg is találja. Folyamatos küzdelemnek vannak kitéve, nem elég, hogy Edwardnak még magával is meg kell küzdenie, valaki mindig Bella halálát akarja.

Az első kötet a Twilight. Itt megismerjük a szereplőket. Lassan de biztosan egymásba szeretnek. Mikor már minden kezdene szép és jó lenni, jön James. Egy nem túl kedves vámpír, ja és meg akarja ölni Bellát. Na de a Cullenek már a család részeként tekintenek rá, és így mindenárom megvédik. Bellának néha bután viselkedik, de a vége mégis happy end.

Következik az New Moon. Egy igen szomorú, fájdalmas hangvételű kötet. Edward elhagyja egy félresikerült szülinapi partyn történtek miatt. Hiába szereti, vagyis inkább azért mert szereti úgy érzi, jobb lenne a lánynak ha nem lennének együtt. Hogy mással boldogabb lenne. Na de tényleg így van? .... Hát nem. Azt a szomorúságot, ürességek, mélységes fájdalmat még egy kedves, odaadó barát, mint Jacob Black se tudja igazán feledtetni. Pedig ő mindent megpróbál. Jacob körül is furcsa dolgok történnek. Bella egyik szörny karjaiból, egy másikba került. Jacob vérfarkassá változik. Vagyis alakváltó farkassá. A vámpírok ősi ellentétjeként. Ők védik meg Bellát James társa Victória bosszújától. De a végén, egy véletlen félreértés, hosszú utazás és alkudozás után vissztér a régi rend, és persze Edward.

A sorozat 3. kötete az Eclipse. Harc Bellárért. Bella rendíthetetlenül és visszavonhatatlanul beleszeretett ugyan Edwardba, de most egy kicsit azért meginog. Jacob is közel került a szívéhez. Eddig hittük, hogy csak mint barát, de néha már annál több. Jacob is nagy harcos, minden alkalmat megragad, hogy Bella őt válassza. De a két ellenfélnek, Edwardnak és Jacobnak azért össze kell fogniuk, hogy kiiktatassák Victóriát. Mert a csaj nem adja magát könnyen. De hát a gonosz nem győzhet, ahogy a legjobb barát se lesz soha főhősnő párja. Bella véglegesen döntött, nem meglepő Edward mellett. Egy régi gyűrűvel, úriemberhez méltóan, térden állva Edward meg is kéri Bella kezét. Amire a válasz természetesen igen.

A Breaking Dawn-ban megtörténik az esküvő és persze a nászút is, a nászéjszakával. Ifjúsági regényhez méltóan igen diszkréten, kedvesen, romantikusan haladnak az események. De vannak meglepő és nem várt következmények. Útban a baba! Edward eddig győzködte Bellát, hogy ne akarjon vámpírrá válni. Bella persze hajthatalan volt, de kompomisszumokkal jelen pillanatban még mindig ember. Szóval milyen is lesz a gyerek. Hát félvámpír. De ennek nem mindenki örül. A Volturi főleg nem. Egy igen meglepő, brutális szülés után és közben megtörténik Bella átváltozása. Meglepően jól viseli, nem ragadják el a vámpír ösztönei, inkább csak a vágy Edward iránt, de hát ez érthető. Az események bonyolódnak. Jacob lenyomata Renesmé lesz, Edward és Bella lánya. Továbbá jön a Volturi, hogy elpusztítja a Cullen családot. Valamit tenni kell, megkezdődik a felkészülés az ütközetre. Jönnek barátok, rokonok, ismerősök. Bella képessége, hogy védőpajzsábal meg tudja védeni a többieket és blokkolja más vámpírok képességeit. Ez igen hasznos lesz. A Voltui meg is ijed Bellától és nehezen, de békében távoznak. Mivel is zárulhatna egy ilyen sorozat, mint boldog, örökké tartó szerelemmel, boldogsággal.

Mostanság mindenki Bella akar lenni, hogy neki is legyen egy Edwarja, vagy esetleg egy Robja. Én maradnék csak Edwardnál. Mostanság imádom Jacobot is, szeretem a humorát és hogy olyan forró. Örültem, hogy ő is boldog és megtalálta szerelmét Renesmében.