Andrea Cremer - Bloodrose - A döntés

Nightshade 3.

Andrea Cremer története úgy kezdődött, mint egy szokásos csitri könyv és úgy ért véget, mint egy kalandos történet.

Bármennyire is belekeveredtek a történetbe a farkasok, gonosz természetfeletti lények, legendák, a jó és a rossz csatája, az első könyv számomra leginkább egy sulis történetnek érződött, ahol a fiatalok bandáznak, menőznek, Calla pedig két fiú között találja magát. Csapódunk hol ide, hol oda. Az utolsó sorok tartogatták az izgalmakat, amik igazán elindították a történetet, hiszen Calla talán az ellenség kezére jutott.

A folytatás tartogatott egy „mesedélutánt”, amely több olvasó számára az unalom szigetét jelentette, számomra mégis sokkal érdekesebb olvasmánynak bizonyult. Új – sokkal kedvelhetőbb - szereplőket ismerhettünk meg, újfent egy fiatal csapat tagjainak személyében, akik küzdelmes élettel a hátuk mögött harcolnak a gonosz ellen. Az ő szájukból hallhatjuk a legendák, a múlt igaz történetét, amelyet egyre több mágia sző át és egy újabb összecsapásban mérik össze erejüket.

A Wolfsbane ott ért véget, hogy Calla és Adne minden szó nélkül, titokban indulnak Ren keresésére, hogy megmentsék. Az írónő pedig a portálon keresztül való utazáskor otthagyott minket, hogy türelmetlenül várjunk a folytatásra. Ren jó oldalra csábítása nem is vesz olyan sok időt igénybe és már indulhat is a mostanra már szinte barátokká érett csapat, hogy megszerezzék gonosz elleni harc végső fegyverét, a két kardot, amellyel Shaynek esélye van legyőzni Bosque-t és az alvilági szolgáit, így biztosítva a keresők győzelmét. Három küldetést, mondhatni kincskeresést kell megvalósítaniuk, amely közben idő és lehetőség adódik, hogy az érzelmekben dúskáló fiatalok párra leljenek. Azonban a nehezen megszerzett néhány percnyi boldogságnak gyorsan véget vet a végső csata, amelybe nem várt fordulatok keverednek.

Kincskeresés, akció, romantika. Ezek a szavak nagyon jól jellemzik a könyvet.

Küldetéseket kell végrehajtaniuk a Haldis csapatnak, amelyben a nem létező hegymászó és búvártudásukat is elő kell kapniuk, és a körültekintő előkészületek ellenére is mindig akad számukra néhány kellemetlen meglepetés. Tehát cseppet sem lehet mondani, hogy unalmas perceket élhetnénk át olvasás közben.

Két akció közötti „pihenőidő” pedig bőven elegendő, hogy románcok alakuljanak.

Egyáltalán nem volt meglepő számomra, hogy a morgó Ethan és a magánakvaló Sabine egymás karjaiban találták magukat, hiszen az előző kötet már mindent sejtetni engedett. Egy Adne-Connor páros pedig már csak hab volt a tortán.

Ami viszont egy kis szemöldökráncolásra adott okot, hogy furcsállom én ezt a nagy természetességgel bújjunk ágyba a szerelmi vallomás után dolgot. Tény, nem vagyunk jelen, csak utalásokat olvasunk, de szerintem ez teljesen felesleges körítés volt.

Természetesen a legnagyobb főszerep Shay-Calla-Ren hármasé. Kis helyen, három alfa, akik szerelmesek és szövetséget kötöttek… feszültségforrás a köbön. Ebben a könyvben éltem ki az édeshármas iránti rajongásomat a legjobban az utóbbi időben. A két fiatal alfahím nem fogta vissza magát, ha egy légtérben tartózkodtak. Morogtak, forrongtak, egymás torkának ugrottak. Ha pedig a kiszemelt lánnyal sikerült kettesben maradniuk, akkor csábították, igyekeztek megkaparintani őt. Én pedig, mint egy elvetemült nőszemély tapsikoltam örömömben Calla döntésképtelenségén.

Jómagam könnyedén választottam, és Ren mellett tettem le a voksom már igen hamar, mert sokkal eredetibb, gazdagabb karaktert láttam benne. Meg tudott érinteni a szenvedése, egyre gyakrabban felszínre kerülő mély érzései és képtelen voltam elhinni, hogy Calla újra és újra Shay-hez fut. A srácot az elején még kedveltem, de kötetről kötetre kezdett egyre idegesítőbbé válni a szememben, ezzel együtt pedig élt bennem a remény, hogy az írónő majd nekem kedvez és a számomra szimpatikus pasit választja Calla párjául.

Erre a választ csak sejthettem, ahogyan azt is, hogy nem könnyű befejezéssel lesz dolgom. Néhány elejtett mondat, feltett kérdés és egy mélyről jövő sugallat arra engedett következtetni, hogy két lehetőség között fog eldőlni a befejezés. Vagy rossz lesz, vagy fájni is fog. Az eredmény pedig az lett, hogy rossz volt, kis fájdalommal, de nem döntött teljes letargiába. Cremer tette meg azt, amit mástól vártam volna és erre még rátett egy lapáttal is, hogy mindenki sorsa gyökeresen megváltozzon. Az írónő szerintem egy merész döntést hozott és számomra az utolsó sorok se segítették elő,  hogy úgy tegyem le a könyvet, hogy ennek így kellett lennie, nekem ez túl nagy ár volt.

Kétségtelen, hogy a sorozat sikere felfelé ívelt, kiléptünk a csupán csitri könyv kategóriájából és a szerelem mellett egy érdekes világ tárult fel, amely kalandokat, izgalmas pillanatokat tartogatott. Nem hibátlan történet, de a szereplők kárpótolni tudtak. Ha Calla, vagy épp Shay nem is nőtt a szívemhez, a többiek mindenképpen szerethető karakterek, és humorukkal mosolyt csaltak az arcomra. Beletörődtem, hogy az írónő ennyire drasztikusan megváltoztatta a szereplők sorsát, de megértem a zúgolódó olvasókat.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

4 pont

Kiadó: Egmont Dark
Sorozat:  Nightshade #3

1. Nightshade - Az őrzők

2. Wolfsbane - A keresők
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 416

Ár: 3999 Ft

Egyedi értékelés: 4,2 pont
Forrás: saját példány (recenzió)