 |
Ha igazán az én
kezemben lenne az irányítás egy-egy bejegyzés megszületése közben, akkor már
néhány hete kiírtam volna magamból az élményt, és örömmel informáltam volna az
elkövetkezendő Simone Elkeles dedikálásról a rajongókat. Viszont az ihlet és a
ráhangolódás egy-egy könyvre nem jön olyan könnyen, mint maga az olvasás, így
csak most rendezem sorokba a gondolataim, túl az írónő látogatásán.
A történet:A szókimondó, és meglehetősen szabadszájú középső Fuentes testvér, Carlos, nem találja a helyét Mexikóban, ezért a család visszaküldi Amerikába Alex és Brittany közelébe, hogy távol tartsák a bajtól. Ami természetesen Coloradóban is rátalál. Már az első hetekben összeakasztja a bajszát a helyi kábítószer kereskedőkkel, ráadásul megismerkedik egy különös lánnyal, aki szabadidejében hegyet mászik, autót szerel, és meleg a legjobb barátja. Carlos úgy gondolja, hogy Kiara Westford túl jó hozzá, ezért igyekszik érzelmileg nem belebonyolódni a kapcsolatba. Kiarát viszont elvarázsolja az a néhány pillanat, amikor Carlos az igazi énjét mutatja meg. Szó szerint fájdalmas az egymás felé vezető út. Vajon mindketten túlélik a közeledést?
Gondolatok:
Két Carlos
Fuentes létezik számomra. Egyiket Simone Elkeles megálmodta, a másikra rálelt, az egyikről az első gondolatom az volt, hogy „de piszok jóképű
vagy”, a másiktól ellenben megkérdeztem volna „Hogy lett belőled ekkora
seggfej?”. Az ellentét abból adódik, hogy az egyiket a saját szememmel
látom, például a book trailerben, és mit ne mondjak, nagyon bejön nekem az a
srác, viszont az igazi Carlos, akinek a szavait, gondolatait valóban ismerhetem,
az a könyvből köszön vissza és valahogy a megismert extra arcoskodást nem tudom
összehozni a trailer béli képpel, pedig vele képzelni el a történetet, nagyon
is vonzó gondolat.
Mindenesetre, a
jól bevált hagyományom követve, egy Tökéletes kémiát újrázva vetettem rá magam
a várt könyvre, de meglepve tapasztaltam, hogy nem tudok Carlosra hangolódni.
Egyszerűen annyira nagyképű, megjátszós keménylegény volt, hogy cseppet sem
találtam szimpatikusnak. Idő és nem egy megmosolyogtató szituáció kellett
ahhoz, hogy közelebb engedjem magamhoz, kicsit jobban belelássak a fejébe és megbizonyosodjak,
hogy az elvárt szerethetőség benne is meg van, még ha az elején mélyre is
rejtette előlem.
Az előző kötetet
úgy fejeztem be, hogy Carlosnak még Destiny adott erőt és reményt, most azonban
két év után a lány már a múlt, és Kiara Westford lépett az életébe, vagyis pont
fordítva, hiszen Carlos lépett a lány és családja fészkébe. Kiara egy
hétköznapi lány, akitől a családját egy picit irigylem, pedig a túl szép, hogy
igaz legyen kategóriának tartom. Őszinték, hűek egymáshoz, jól működő
kapcsolatok, szabályok, tudatosság és valódi nevelés jellemzi az életüket.
Kiarában tetszett, hogy első ránézésre egy félénk, szerény lány, aki erősen
küzd a beszédhibája ellen és mégis tud huncut és vakmerő lenni. Nem fél a kapcsolatoktól,
ártatlansága, tapasztalatlansága cseppet sem gátolja tetteit, és vagányan még a
kocsikhoz is ért. Ahhoz képest, hogy igen hamar egy fedél alatt kénytelenek
lakni, - hiszen Carlosnak tető kell a feje felé, a Westford család pedig kifejezetten segítőkész ebben- , csak szép lassan kerültek közel egymáshoz és Carlos gondolataiba is lassan
ette be magát a lány. Volt alkalom veszekedésre, féltésre és szenvedélyre.
Nagyon tetszett,
hogy már az elején a cím is jelentőséget kap, hiszen papírra vetik A vonzás
szabályait, majd megelevenedik a borítóbéli jelenet is, ahol valóban elcsattan
egy csók a kocsiablakon kihajoló pár között, mégpedig nem is akármilyen éjszaka
után.
Szívem szerint kihagytam volna a történetből az újabb bandákat és drogügyleteket, főleg, hogy sokáig csak lappangott a téma a sorok mögött, és a végére olyan érzésem volt, mintha Elkeles kötelezőnek érezte volna egy nagyobb durranás erejéig előkapni a témát a kalapból és gyors lezavarni egy akciós jelenetet.
Majd
elfelejtettem megemlíteni, hogy bár Luis, a legfiatalabb testvér most sem
szerepelt sokat, jóformán a szereplése a nullával volt egyenlő, de Alex és
Brittany megtisztelték a történet jelenlétükkel, bár kapcsolatuk pont egy
hullámvölgyet élt át. Mivel a Fuentesek jóformán csak ketten voltak, így inkább Kiara oldaláról akadtak szimpatikusabb szereplők, akiket érdemes megemlíteni. Ilyen volt a kisöcsi, aki mosolyt csalt az arcomra, mert egyszerűen aranyos, és a legjobb meleg barát, akinek viszont már kifejezetten van humorérzéke is, bár a humorhoz mindenki hozzáadott egy kicsit.
Ha választani
kellene, akkor még mindig maradnék Alex párti, mindaddig míg meg nem látom a trailert, mert akkor egyértelműen a középső testvérre tenném le a voksom.
A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése