Susan Elizabeth Phillips - A nagy menekülés

Kiadó: Victoria, 2014
Terjedelem: 368
Ár: 3850 Ft

Elégedett tulajdonosi büszkeség fog el, ahányszor rápillantok a Susan Elizabeth Phillips gyűjteményemre, amelyen csupán a Latin szerető és a Tűzgolyó kisasszony hiánya ejt foltot. A könyveket látva immár tizennyolc kötetnyi - szinte kivétel nélkül - kellemes emlék, a mellékszálakkal karöltve számos összecsiszolódott páros romantikus története kavarog a fejemben, akik közül többek a kedvenceim közé is emelkedtek. A regények olykor a jelent, olykor a néhány évtizeddel ezelőtti időket hozták el és fokozatosan laza háló fonódott közöttük, amely szövevényesen összekapcsolja a szereplőket... de nem  a teljes történeteket.

Lucy Jorikot két regényhez is fűzi fonál, hiszen a Szeretőm a First Lady-ben ismerkedhettünk meg az akkor még kamasz Lucyval, aki először lázadva és duzzogva utazta körbe az államokat a "szabadságon lévő" First Ladyvel, aki a történet végére a szeretett mostohaanyává vált. Majd a Zsák a foltjának bevezetőjében húzta fel a nyúlcipőt és hagyta faképnél az oltár előtt a tökéletes Mr. Ellenállhatatlant, azaz Ted Beaudine-t. Akkor nem a szökött menyasszonnyal tartottunk, hanem a csalódást méltósággal viselő vőlegény "bosszújának" és "vigasztalódásának" lettünk tanúi, ám már csak napok kérdése, hogy minden leendő olvasó előtt megnyíljon a lehetőség, hogy megismerje Lucy okait, félelmeit, a családja és a média figyelő szemétől távol töltött hónapokat, amelyek a boldogság felé tartó rögös utat jelentették a számára.

Lucy a templomból kiosonva egy a próbavacsoráról halványan ismerős motoros fazonba botlik, aki az egyszerű "Mizu? (...) Kipróbálod a mocit?" kérdéseivel azonnali lehetőséget kínál a lány számára, hogy két keréken villámgyorsan elhagyhassa botrányba fulladt majdnem esküvőjének helyszínét. A lány nem is habozik túl sokat, hogy motorra pattanjon  Panda mögé, akiről hamar kiderül, hogy nem épp az eszéért és elragadó természetéért kedvelik a nők. Ám faragatlan stílusa és ízléstelen pólógyűjteménye sem tudja kellően tompítani vonzóan férfias külsejét, amire Lucy egyre gyakrabban vet lopott pillantásokat és ezzel exponenciálisan növekednek a közöttük pattogó szikrák. A férfinak azonban van egy másik oldala is, hiszen ha Patrick Shade-é vedlik, akkor egészen más emberré változik. Azonban bárki is legyen a fickó, a közös utazással lehetőséget nyújt Lucy számára, hogy rátaláljon arra az önmagára, akivel békében és elégedettségben tud élni.

A szó szerinti menekülés cseppet sem merül ki abban, hogy leányzónk hátat fordít a boldogító igen kimondásának, mert bizonytalan szerelmében. Egy időre megszökik a világ elől is átgondolni eddigi életét, tetteit, álmait, vágyait és jövőjét. A Charity sziget pedig - amely a motor hátsó ülése és olcsó motelok után spontán utazásának végső állomásává válik és a regény jelentős részének helyszínéül szolgál - nem egy döntések és változások előtt álló embert rejteget. Kicsit más nézőpontból: mondhatni a szedett-vedett, dolgozott-foldozott családok, családtagok gyűjtőhelye.

Lucy a szigeten a vadóc Vipera bőrébe bújik. Harmincegy éves létére egy műtetkós, piercinges tinédzsserre inkább hajazó lánnyá vedlik, akitől távol áll a megfelelni akarás, a szófogadás, a visszafogottság és a kifogástalan megjelenés, amely az elmúlt tíz évét jellemezte. A szigeten először egy kisfiúval, Toby-val köt barátságot, aki a nagyanyja halála után teljesen magára maradt a világban, hiszen a gyámja, Bree West is inkább a múlton mereng és depresszióban senyved, minthogy a fiú támasza legyen. Bree élete már azelőtt sem volt rózsás, hogy meghallotta a hírt, hogy egykori barátnőjének fiát kell felnevelnie. Egy rossz házasság, megalázottság emlékei, a teljes elszegényedés és egy megrögzötten dédelgetett, ám fájó ifjonti szerelem foglalja le gondolatait azon a szigeten, ahol egykor a nyarakat töltötte. Azonban a nőnek nincs sok választása, előbb-utóbb össze kell szednie magát, hiszen már Tobyról is gondoskodnia kell. A tevékeny munka gyógyító ereje mellett Lucy és Mike Moody, a sziget első számú embere és Bree múltbéli mumusainak egyike is segítő kezet nyújt, hogy sikerüljön a talpra állás és hogy a múltat végleg el tudja engedni.

Panda számára is jelentőséggel bír a sziget, bár első látásra Mike mellett ő az egyetlen, akinek élete gondtalannak látszik. Pedig azon ritka alkalmakkor, amikor lelket feltáró őszinte szavak hagyják el ajkát sóvárgás, bűntudat, fájdalom bukkan a felszínre.

Bevallom őszintén olvasás közben néha eszembe jutott, hogy miért nem maradt meg az írónő egy módos, felelősségteljes lány és egy egyszerű fazon spontán románcánál, ahol Lucy ismét megízlelhette volna az igazi szabadság ízét, amikor felnőtt fejjel is igazán kedvét lelheti az életben, nem csak a kötelességét teljesíti a világ szeme láttára. Sokkal több felszabadultság jellemezhette volna azt a történetet. Helyette itt sokszor inkább magányt és szomorúságot éreztem, bár Temple Renshaw a meghízott fitneszguru dilijei és Lucy és Panda makacs összecsapásai, szexi pillanatai eloszlatták a depresszív felhőket.

Lassabb sodrású történet egy kicsit az életről, egy kicsit a szerelemről, a jól megszokott SEP-es fő és mellékcsapásokkal, előbb-utóbb szerethetővé váló szereplőkkel és az elmaradhatatlan boldog befejezéssel.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

Mások is posztoltak már róla...

Angelika blogja

Olvasószoba

Kristina blogja

Olvasónapló

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

N Y E R E M É N Y J Á T É K

Itt az utolsó lehetőség, hogy Tiéd legyen a kiadó által felajánlott ötödik példány a regényből. 

Gyere és játssz velem...

a Rafflecopter giveaway

Jill Mansell - Az első az utolsó?

Kiadó: Kulinária, 2012
Terjedelem: 375
Ár: 2990 Ft

Mostanában jelent meg Jill Mansell hatodik regénye, a Szerepcsere, amely újra az írónőre irányította folytonosan elkalandozó figyelmem. Az újat látva eszembe jutottak a régiek és bűntudatosan tekintettem fel a könyvespolcomon már jó ideje olvasatlanul rostokoló három korábbi regényére, amelyet a Szólóban olvasását követően szereztem be, attól a gondolattól vezérelve, hogy Jill Mansell bizony nekem való. Lelkiismeretem megnyugtatása végett gyorsan le is emeltem Az első az utolsó? c. kötetet, mondván jó is lesz esti olvasmánynak.

Bár a történet valóban úgy kezdődik, hogy - egy kis ízelítő a fülszövegből - "Jessie Roscoe évekig titkolta, ki is a fia édesapja, senki sem tudta az igazságot. Ám tizennyolc év elteltével a szóban forgó férfi – Toby Gillespie, a karizmatikus színész – épp Jessie szomszédságába költözik.  A titokra gyorsan fény derül,  (...) és a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az egykori szerelmesek között a szikra még nem hunyt ki." ám valójában az újbóli találkozás és kényes szituáció csupán egy roppant kicsiny szelete a kisvárosban színfalak mögött zajló kavarásnak és hazugságok hálójának.

Férjek, feleségek, anyósok, agglegények, kamasz lányok, kamasz fiúk, barátok, szomszédok, családtagok mindennapi élete tárul elénk, ám unatkozni nem fogunk, hiszen a családi szennyes előbb-utóbb mindenhol kiborul. Titkok, csalás, hazugság, ámítás rejlik minden kimondott szó mögött, és szövevényes kapcsolati hálóban hömpölyögnek a különféle érzések.

Sokszereplős történet van tehát szó, ahol a karakterek egyikéről sem mondható el, hogy fekete vagy fehér, előbb utóbb mindegyikük vétkezett, ám ennek ellenére is könnyen szemet szúrt, ki érdemes az olvasó szimpátiájára. Rövid fejezetekben mesél az írónő, ami azért is tetszett, mert a kevésbé érdekes történetszálakon is könnyebb volt így átlendülni. Néhány szereplő alkalmanként kezdte volna már megfeküdni a gyomrom, de egy lapozás után már el is terelődött a figyelmem róluk. Leginkább az állatorvos Drew és a háromgyerekes édesanya, Lili társaságában szerettem múlatni az időt.

Néhány laposabb fejezettől eltekintve elég szórakoztató regénynek bizonyult Jill Mansell ezen kötete is. Könnyed, olykor kifejezetten eszelős és humoros - a Kapus-lak a három agglegénnyel haláli egy hely - viszont a hűtlenségre érzékenyeknek nem ajánlott olvasmány.

Az írónő további regényei:

Vegyespáros (2008)

Miranda nagy tévedése (2008)

Újrakezdés (2008)

Szólóban (2009)

Szerepcsere (2014)

Gail McHugh - Ütközés

Emily Cooper a változások időszakát éli. Édesanyja halálát követően, a főiskolát befejezve, huszonnégy évesen New Yorkba költözik legjobb barátnőjével közös albérletbe és pincérnőként kezd el dolgozni. Rendkívül hálás barátjának Dillonnak, hogy mellette állt az elmúlt időszakban és boldognak tűnő kapcsolatukra csupán a párja és barátnője közötti feszült viszony - mondjuk ki kerek-perec, erőteljes utálat - vet árnyékot. Első munkanapjai egyikén találkozik össze a rendkívül vonzó Gavin Blake-kel, aki azonnal ostromolni kezdi a lányt, azonban a férfinak rá kell jönnie, hogy tiltott gyümölcsre figyelt fel, hiszen választottja nem más, mint közeli barátja sokszor emlegetett barátnője. A kölcsönös vonzalom azonban a körülmények ellenére sem akar múlni.
 

Ifjú üdvöskénk tehát szépen lassan egy szerelmi háromszögben találja magát. Ám, ez nem az a fajta romantikus történet, ahol a rajongók Team Dillon vagy Team Gavin "jelmezt" húzva drukkolnak választottjuknak, hiszen az olvasó elég hamar rálátást nyer Emily és Dillon valódi kapcsolatára és lánnyal ellentétben nem szenved vakságban és tétova, naiv természettel sem rendelkezik, így viszont kétsége sem lesz afelől, melyik férfi is méltó arra, hogy elnyerje a lány szívét.

Hősnőnk azonban kissé defektes, olyannyira, hogy kifejezetten erős idegzetű olvasók számára ajánlatos közelebbi kapcsolatba kerülni vele, hiszen a józan észnek ellentmondó viselkedése heves indulatot képes kiváltani az olvasóból. Valami csoda folytán jómagam mégis természetfeletti türelemmel viseltettem iránta a történet kilencven százalékában, és kifejezetten élveztem a regény sorait. Ám egy idegösszeomlás már az én tűrőképességem is kikezdte és a végére azt fontolgattam, hogyan is kellene lendületes találkozásban részesítenem Emilyt egy péklapáttal. A lány után összehoznám azt a bizonyos eszközt még a fordítóval is, akinek szintén kijárna némi "arcpaskolgatás", mert érhetetlen számomra hogyan volt képes fiúként kezelni az összes - harminchoz már közelebb álló - férfit és tette ezt milliószor ismételve.

Mint már említettem a lány gyenge személyiség, túl megbocsátó, naiv és befolyásolható, egyszerűen nem fogja fel, hogy rövid pórázon tartják és tulajdonképpen egy abuzív kapcsolatban él, pedig maga is érzi, hogy valami nincs rendben. Az írónő természetesen nem élezte túl komolyra a történetet, inkább Emily és Gavin lassan bontakozó kapcsolatára, flörtölő barátságára helyezte a hangsúlyt, amely nagyon lájtos keretek között zajlott... nesze neked félpucér páros és +18.

Gavin Blake majdnem tökéletes pasinak tűnik, hiszen playboy hírneve ellenére sem érződik, hogy bugyilebűvölő fráter lenne. Kifejezetten egy rendes pasi benyomását kelti, aki igyekszik tiszteletben tartani a határokat, aki nem akar azonnal az ágyba cipelni, és akivel egy puszta beszélgetés is élvezetes. Az pedig, hogy még pénze is van, tehát tulajdonképpen egy újabb gazdag és befolyásos ember, szinte alig-alig érződött. Egyetlen dolog árnyékolja csak glóriáját, mégpedig nehezen lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy tisztában van Dillon piszkos dolgaival és mégis hallgat, mint a sír. Érhetetlen, hogy ha vágyakozik egy nő után, vagy csak vágyik őt boldognak látni, akkor hogyan hagyhatja tudatlanságban kretén pasiját illetően, sőt egyáltalán, hogy lehet egy ilyen ember barátja.
Ám, ha Emily illogikus viselkedésén túl tudtam magam tenni - legalábbis elég hosszú ideig - akkor már Gavin kis gikszerén sem akadtam fent különösebben. Talán én is túl megbocsátó lennék? Lehet, de bejött nekem ez a pasi.

Alapvetően még mindig úgy gondolok vissza a történetre, hogy hibái ellenére is kedvemre való volt, ám nem feledem, milyen bosszús lettem a végére. Kíváncsi vagyok a folytatásra, már csak azért is, mert úgy tűnik Emilynek talán felnyílt a szeme és van esély, hogy kissé megkeményedik, az pedig nem kétséges számomra, hogy van még esélyük Gavinnel. 

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
  Sorozatinfó:

#1 Collide (2013) - Ütközés (2013)

#2 Pulse (2013)

Nora Roberts - BoonsBoro Inn trilógia

BoonsBoro főterén már kétszáz éve áll egy fogadó, melybe jó ideje már csak a holtak jártak és őrizték a régmúlt emlékeit. Justine Montgomery álmodta meg először a BoonsBoro Inn renoválását és újbóli felvirágoztatását, egy romantikus fogadóét, ahol a betérő vendégek híres szerelmespárokról - többek között Jane és Rochester, Elizabeth és Darcy, Titánia és Oberon vagy épp a jövő szerelmespárja, Eve és Roarke - elnevezett  szobákban tölthetnek el kellemes órákat, éjszakákat.  A projekt hamar a fiai és jóformán az egész város szívügyévé vált, így Beckett, Owen és Ryder, akik a mára már elhunyt édesapjuktól tanulták a mesterséget időt, pénzt, vért és verítéket nem kímélve dolgoztak az embereikkel hónapokon - három köteten - át, hogy a fogadó és környéke régi fényében ragyogjon. Munka közben apránként fedte fel magát a fogadó fiatal szellemhölgye, a szeszélyes Lizzy, aki barátságot köt a Montgomery családdal és barátaikkal, segíti őket szerelembe esni és ha közvetlenül elmesélni  nem is tudja történetét, de arra sarkallja szereplőinket, hogy kíváncsiságtól űzve igyekezzenek fényt deríteni rejtélyes kilétére.

A második kezdet indítja útjára a trilógiát, amelyben Beckett, a család építésze sok évnyi vágyakozás után végre szorosabbra fűzi kapcsolatát kamaszkori - viszonzatlan - szerelmével. Clare már a középiskolában rátalált élete párjára, Clint Brewsterre, akitől három fia született, azonban közös életük és boldogságuk véget ért, amikor a férfi katonaként hősi halált halt Afganisztánban. Az ifjú özvegy visszatért szülővárosába felnevelni gyermekeit és egy - a fogadóval szembeni - Olvasósarok nevű könyvesboltot nyitott. Sokáig meg sem fordult a fejében, hogy újra igaz szerelembe eshet, de a munkálatok megkezdésével egyre többet találkozott Beckettel és a férfi lassan beférkőzött a gondolataiba és a fiaival közös életébe. A bimbózó románcot a város aranyifja, a nemet nem ismerő Sam Freemont próbálja csak akadályozni, magának egyre erőszakosabban követelve Clare-t.

Szinte azonnal felsorakozott az a szűk társaság, akik a történetek végére egy nagy és boldog családot alkotnak majd. Izgatottan, vágyakozva tekintettek az előttük álló kihívásra, mivel ők már akkor maguk előtt látták azt a szépséget és érezték azt a meghittséget, kényelmet és elégedettséget, amit Nekem, mint olvasónak időbe tellett elképzelni. Így azonban a munkálatokkal töltött idő, a megbeszélések nem feltétlen kötöttek le minden pillanatban, pedig eközben adódott mód leginkább, hogy képet alkossak a szereplőkről.
Beckett megdobogtatta romantikus szívem azzal, hogy oly sok év után is képes volt álmodozó tekintettel nézni arra a nőre, aki iránt mindig is romantikus érzéseket táplált, és szinte csodaként élte meg az első meghitt pillanatokat. Sosem akarta figyelmen kívül hagyni a gyerekeket és nem akarta eltörölni Clint emlékét sem. A három lurkóval töltött idő számos aranyos jelenettel szolgált, amely közben Beckett egy másik család részévé vált, szerető lett és apa, ha pedig a körülmények úgy kívánták, egy védelmező.

Egy tartózkodó női szív...

Owen Montgomerynek és listáinak, folyamatos feljegyzéseinek köszönhetően a BoonsBoro Innben elvégzett feladatok többnyire a terveknek megfelelően haladtak, hiszen az alaposság, rendezettség és precizitás az alapelvei közé sorolandó és ugyanez a férfi lett Az első és utolsó szerelme a rendetlen és kissé szétszórt Avery MacTavishnek. A Montgomery és a MacTavish szülők mindig is jó barátságot ápoltak, és a közös pillanatok egy ötéves lányka szerelembe esését idézték elő, felnőve azonban őszinte barátságnál több nem alakult ki köztük... ezidáig. Mivel Avery pizzázója a Vesta szinte törzshelynek számított a Montgomery fivéreknél, és nem mellesleg szintén a fogadóval szemben foglalt helyet, így a lány is elég sok időt tölött a fiúkkal és a fogadó csinosításával. A többnyire rejtőzködő háziszellem akciójának köszönhetően pedig felmerültek a Mi volt ez? Mi lenne ha...? kérdések. A barátságból tehát szárba szökken a szerelem, Owennek köszönhetően lépésről lépésre, terveket szőve, azonban hosszú távra tervezni nem lehet egy olyan nővel, aki tartózkodik a tartós kapcsolatoktól. A megszokottól eltérően nem az elkötelezettség a probléma gyökere, hanem némi gubanc az önértékelésben az alapvetően magabiztos vörös bombázó részéről, mondhatni egy rossz "anyai örökség" emel akadályokat a páros elé.

Rokonszenves kettősről van szó, akik igyekeznek átgondoltan és lépésenként feszegetni barátságuk határait, ám érzéseimet irányukba leginkább a közömbösség jellemezné. Sem Owen, sem Averyvel közös párosuk sem tudott különösebben bevonzani, így azt kell mondjam, ez a kötet muzsikált számomra a leggyengébben. Leszögezném, hogy rossznak semmiképp sem nevezném, hiszen minél többet olvastam, annál inkább egynek éreztem magam közöttük, egyre jobban megszerettem magát a társaságot és elkezdett Lizzy is érdekelni. Kifejezetten jót derültem a fiúk rádöbbenésén, hogy az édesanyjuk, Justine nem tölti mindig magányosan az éjszakáit és reggeleit, partnernek pedig nem is akárkit talált. A BoonsBoro Inn pedig kinyitni készül a kapuit, első vendégek maguk a szorgos kezek gazdái.

Azok a konok férfiak...

Ryderre néha rájön a bolondóra és úgy viselkedik, mintha a család fekete báránya lenne. Ekkor kikapcsol benne a Montgomerykre oly jellemző udvariasság, távolságtartóvá, egy rosszkedvű  morgó medvévé változik... teszi ezt leginkább a fogadós, Hope Beaumont közelében. Az első pillanattól előítéletesen viseltetik a drága cipőket viselő nagyvárosi lánnyal szemben, pedig Hope-ra a sznobság legapróbb jelét sem lehet rábizonyítani. Idegenként pottyant közéjük, Avery főiskolai barátnőjeként kellett beilleszkednie egy összeszokott társaságba, ám ez számára nem volt kihívás, csupán Rydert igyekezett kerülni. Lizzy, a szellem által kiprovokált első csók után azonban kölcsönös fizikai vonzalom nyilvánvalóvá válik és nem is kell sok idő, hogy felmerüljön egy könnyed kapcsolat lehetősége, amelyből egyértelműen szerelem lesz.

A tökéletes társ nyerte el leginkább a tetszésemet, amely elsősorban Ryder nyers sármjának volt köszönhető. Szexi, kétkezi munkát kedvelő fickó, aki tudja magáról, hogy jóképű, - főleg félmeztelenül verejtéktől izzadva a tetőn, - nem is okoz számára nehézséget, hogy ágyba vigyen egy-egy nőt, azonban a családja és Dinka nevű kutyája iránt érzett szereteten túl mély érzéseket még senki iránt sem táplált. Hope lesz az első nő, aki nemcsak a külsejével vonzza a férfi figyelmét. A lány nagyvárosi szállodát és életvitelt, továbbá egy összetört szívet hátrahagyva érkezett BoonsBoroba, munka helyett azonban második családra lelt. Visszakapott lelki nyugalmát azonban felzavarják a közelmúlt "szellemei" és Ryder Montgomery.

Az utolsó kötetre kifogyott az írónő a közös előéletekből, így jóformán két idegen bonyolódott egymásba és egy viszony közben kerültek terítékre az alakuló érzelmek, amit a konok macsó fickó igyekszik tagadni, ám körülötte mindenki számára nyilvánvaló, hogy belehabarodott a fogadósba, A tökéletes társba.
Lizzy története is elérte a tetőfokát és meglepetésemre olyan megindító képekkel zárult, hogy őszintén meghatódtam, pedig kezdetben kissé erőtlen mellékszálnak éreztem egy szellem felbukkanását.

Ezek a történetek is beillenek a Nora Robertstől általam olvasott regények sorába, amelyeket szinte bármikor kellemes olvasni, de annyira már nem meghatározó élmények, hogy vágyjak később is elővenni őket. Nem nagy amplitúdójú, nem túl mozgalmas családi regények ezek, a folyamatos szervezkedések és megbeszélések kissé unalmas mókuskerekét csipetnyi romantika és a szerethető karakterek ellensúlyozzák csak.

Celeste Bradley - A szélhámos

Kiadó: Victoria, 2014
Terjedelem: 379

Ahogyan egy úrihölgynek is rendelkeznie kell bizonyos jellemvonásokkal, hogy elnyerje a társadalom tiszteletét, úgy a sikeres kosztümös regénynek is ki kell állnia a báj és szellemesség próbáját. Számomra legalábbis e két tulajdonság szükségeltetik leginkább ahhoz, hogy kellemesnek, egyúttal említésre méltónak nevezzek egy-egy romantikus regényt. Ha a történt híján van az imént említetteknek, egy kiskapu még mindig akad számára, mégpedig némi... mondjuk úgy, különcség.
Celeste Bradley első regényét, Az álruhást olvasva könnyűszerrel figyelmen kívül tudtam hagyni a báj kézzelfogható hiányát, hiszen szemfényvesztő, játszva hazudozó szereplőinek kalandos komédiája igazi mókával töltötte meg a történetet.
A szélhámos pedig bizonyította, hogy nem egyszeri esetről van szó, hanem az írónő igenis a bolondos romantika híve.

Dalton Montmorency egy éven keresztül a Királyi Négyes tagjaként a háttérből és titokban utasítgatta az Álruhások Klubjának szélhámosait, azonban Simon Raines leköszönése után mesterkémként átvéve pozícióját, már maga is a terepet járja.

Egyik első feladata, hogy fényt derítsen Sir Thorogood, a Korona által már nehezen tűrt provokatív karikaturista személyére. Célja érdekében magára ölti az eddig láthatatlan férfi szerepét, hogy ezzel csalja elő a valódit. Nyomozását rendre merényletek tarkítják, ami nem is csoda, hiszen számos közismert ember hírnevén és becsületén esett csorba a kíméletlen igazságra rámutató gúnyrajzok által. Ezeket a gaztetteket Mr. Montmorency ugyan könnyűszerrel kivédi, a karikaturista nyomára azonban úgy tűnik, nem akad, pedig a csali nagyon is horogra akadt. Dalton fejében azonban meg sem fordul, hogy a Londont lázban tartó művész tulajdonképpen egy nő.
Clara Simpson nem nézi jó szemmel, hogy egy piperkőc, papagájnak öltözött imposztor orozza el a tehetségéért járó bókokat, ezért ő is színjátékra adja a fejét. Magát féleszű, harsány és túlcicomázott hölgynek kiadva igyekszik kibillenteni szerepéből a szélhámost. A színészkedés azonban nem csak nappal, de az éjszaka leple alatt is folytatódik, immár egy harmadik személyiség magára öltésével. Az igazság azonban egyszer napvilágot lát és a férfi rádöbben, hogy nincs ember, akivel ne szállna szembe a nőért, pedig igazi valójukat még alig mutatták meg egymásnak.

Dalton Montmorencyt az első kötetben nem volt nehéz elképzelni egy nagyhatalmú lordnak. Tekintélyes ember benyomását keltette, talán kicsit megközelíthetetlennek is tűnt és bevallom őszintén nehezen tudtam róla elképzelni, ahogy könnyedén ölt magára különböző szerepeket. Mára már csodálkozom, hogyan is fordulhatott meg ilyesmi a fejemben, hiszen úgy tűnik, a fickónak a kisujjában van a mesterség. Hiába az elit tanulmányok, a rangra fittyet hányva bújik akár a tolvaj szerepébe is és lángra lobban egy egyszerű, ám annál szemrevalóbb lány iránt.

A hősnő is megérdemel minden tiszteletet, ám Clarat elsősorban nem nyilvánvaló (szín)művészi tehetségéért dicsérném, hanem birkatürelméért, amellyel minden további nélkül viselte sógornője nehéz természetét. Így nem csodálom, hogy az éles eszű, ha úgy akarja éles nyelvű, talpraesett nő önálló életről álmodozott. Sir Thorogood és az általa keresett pénz jelentette Clara számára a szabadsághoz vezető utat, mégis egy veszélyes kalamajka közben függetlenség helyett egy férfi karjai közé sodródott.

A magányos akció ellenére az Álruhások is belekeverednek a történésekbe. A boldog pár, Agatha és Simon segítő jobbot nyújt szükség esetén, James Cunnington inkább az eszét használja, a többi szélhámos pedig némi fejtörést okoz az új főnöknek. Button, a komornyikok gyöngyének utódja lehetett volna Dalton szolgája, azonban szereplése egy feldúlt macskával való afféron sajnos nem nyúlt túl.

Nincs rá jobb szó, minthogy egy újabb bohózat tárult fel előttünk, amely talán kevésbé késztetett hangos kacagásra, mint az álházasságot mímelő Agatha és Simon tette, ám eszement körülményekben most sem volt hiány. Olvasmányos, élvezetes történet, melynek folytatására, James és Collis kötetére, a kiadó ígérete szerint nem is kell oly sokat várnunk.

 

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
  Sorozatinfó:

ÁLRUHÁSOK KLUBJA

Liar's Club

1. The Pretender (2003) ~ Az álruhás (2012)
          Agatha Cunnington & Simon Raines
2. The Impostor (2003) ~ A szélhámos (2014)
          Clara Simpson & Dalton Montmorency
3. The Spy (2004) ~ A kém (2014)
          Philippa Atwater & James Cunnington
4. The Charmer (2004) ~ A szépfiú (2014)
          Rose Lacey & Collis Tremayne
5. The Rogue (2005)
          Jane Pennington & Ethan Damont

 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
A regényről még itt olvashatsz:

Angelika blogja

Keményfedél

Kristina blogja

Olvasószoba

Insane Life

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

NYEREMÉNYJÁTÉK

a Rafflecopter giveaway

Gina L. Maxwell - Elcsábítani Hamupipőkét

Kiadó: Ulpius-ház, 2013
Terjedelem: 316
Ár: 3499 Ft

"Sötétszőke haját tüskésre vágva és középen előrefésülve hordta, amitől kissé mohikános lett, karcosabbá téve modellszerű megjelenését. És aztán a tetoválások… Szent ég, a tetkók! Fekete komplikált törzsi minták díszítették a jobb karját, vállát, mellizmát, fel, egészen a nyaka jobb oldaláig. Bordáin, szintén jobbra, a Harcolj a győzelemért felirat volt olvasható kézírással..." 

Íme a modern kor hercege, akiről kiderült, hogy szívesen bújik a tündérkeresztanya szerepébe is. Koronáját félnehézsúlyú bajnoki címre cserélné, varázspálcája helyett pedig virgonc nyelve és bájdorongja művel csodákat. 

Az MMA harcos Reid Andrews mérkőzése előtt néhány hónappal komolyan megsérül, így annak az esélye, hogy visszaszerezze félnehézsúlyú bajnoki címét, elúszni látszik. Edzője elküldi gyógykezelésre, orvosa pedig nem más, mint Reid gyerekkori barátjának időközben felnőtt kishúga.
Lucie Miller, a szétszórt könyvmoly szintén segítségre szorul. Bármire képes lenne, hogy meghódítsa orvos kollégája és titkos szerelme szívét, így kapva kap az alkalmon, amikor Reid csábítási leckéket ajánl cserébe azért, hogy Lucie éjjel-nappal ellenőrizze felkészülését karrierje legfontosabb meccsére.
Reid hamarosan élete legnehezebb küzdelmét vívja Lucie szívéért, mielőtt a lány valaki másnak adná..

Hasonlóságot vélek felfedezni mi, a romantikus-erotikus irodalmat kedvelő nők és a kalandokat kereső férfiak között, hiszen tulajdonképpen mindketten skalpokat gyűjtünk. Képzeletbeli fekete noteszünk egyre gyarapszik  nevekkel és embertípusokkal egyaránt.  Legkönnyebben kapható a milliomos üzletember, a futballnak hódoló sportoló, a harcedzett katona, a gitár virtuóz zenész... Nyitott szemmel járva, azonban ritkább példány is horogra akadhat, mint például egy MMA, azaz kevert stílusban küzdő ketrecharcos. Romantika üzemmódba kapcsolva sokszor legyintünk az erőszakosságra, és egy harcos pillanatok alatt meghódítani vágyó szexi csődörré változik. Pikantériáját azonban csak addig őrzi meg, míg az író nem csinál belőle egy egyszerű, - bár gazdag - fickót.
Hogy őszinte legyek a történetet olvasva Reid Andrews lehetett volna akár egy kényszerszabadságon lévő dokkmunkás - habár a zsíros bankszámlát nehezen magyarázná a kétkezi munka, de ettől most eltekintek -, vagy akár állíthatta volna magáról, hogy ő az Amerika Egyesült Államok elnöke, mert arra a néhány hétre, amelyet a történet felölelt, nem volt több, mint egy kigyúrt és felajzott fickó, aki megingathatatlanul ragaszkodik a mindennapi futáshoz és edzőtermi izommozgatáshoz. Tétmérközésén sütkérezhetett volna az állatias erő izgató légkörében, azonban az öltöző küszöbén kénytelenek voltunk neki hátat fordítani és csatlakozni hősnőnkhöz, így azonban az írónő utolsó esélyét is elszalasztotta, hogy Reidet igazi harcosként őrizzem meg az emlékezetemben. Helyette kissé felejthető affér lett a szobrászkodni (is) vágyó divattanácsadó, flört- és szexmester.

Tanítványa igen tanulékony, elsőre ráérez a kacér flört és a lepedőakrobatika ízére, vagyis abszolút fejlődőképes karakter, aki fokozatosan kibújik a csigaházból. Ennek ellenére nem villanyozott fel egy újabb ízlésficamos, önértékelési zavarral küzdő nő, aki rendszerint rossz pasiba futott bele. Ahogy Reid harcos mivolta is tompítva lett, úgy Lucie foglalkozása sem játszott igazán szerepet a történetben, a színfalak mögött zajlottak a terápiás foglalkoztatások, amelyekre én azért belestem volna, persze csak akkor, ha  "véletlen" érintésektől, "látod, így kell ezt csinálni" összesimulásoktól emelkedett volna ott a hőmérséklet.
Az erotikus hangulatot azonban a pikk-pakk terítékre kerülő csábítás fortélyai kontra gyógyítás szóbeli paktum szolgáltatta, melyet a ruhatár ráncba szedését és a pincérrel való flörtölést követően kiterjesztettek az ágyra is. Maguk az erotikus részek egyébként kellemes keretek között zajlottak és bármennyire hangsúlyozom is a szexleckét, inkább voltak romantikus töltetűek és vággyal teliek, mint durván kettyintősek a tizennyolcas karika ellenére is.

Igazi Hamupipőke vonásokat nagyítóval sem lehetne nagyon találni a sorok között, így a mese pajkos verziójára vágyóknak nagy eséllyel csalódást okozna, különben pedig egy középszerű,  olvastam-már el is felejtettem történetként tudnám jellemezni. Nem volt, ami igazán megragadjon benne, de hírhedten rossznak sem tudnám titulálni. A folytatásban pedig majd egyszer Lucie-t legjobb barátnője, Reidet pedig harcostársa és egyben Lucie bátyja fogja váltani.

 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~
 

  Sorozatinfó: 

 

FIGHTING FOR LOVE 

1. Seducing Cinderella (2012)
      ~ Elcsábítani Hamupipőkét (2013)
      ~ Lucie Miller & Reid Andrews
2. Rules of Entanglement (2013)
       ~ Vanessa McGregor & Jackson "Jax" Maris
3. Fighting Irish (2013 dec.)
       ~ Kat MacGregor & Aiden "Irish" O'Brien
   
   Lesz 4. kötet is 2014-ben.
   

Jegyzetlapok (1)

2013 nem lesz épp a legtermékenyebb évem a bejegyzések számát tekintve. A képernyő azon oldalán, ahol épp pötyögök, kissé döcögősen jutok egyről a kettőre, így számos olvasott könyvélménnyel adós maradtam. Ezek egy részét szándékozom az év végéig heti gyakorisággal, a megszokottól kissé kurtább formában valamelyest pótolni.

Egy hancúrkönyv:

VIRNA DEPAUL - A ROSSZ TESTVÉRREL ÁGYBA BÚJNI

  

Műfaj: erotikus-romantikus

Olvasás: szeptember

Értékelés: 3 pont

A sztori: Melina Parker elbűvölő, kedves lány, de nem éppen a legjobb szerető. Mikor egy újabb férfi szakít vele emiatt, úgy dönt, ideje fejleszteni ágybeli képességeit.
Gyerekkori barátját, Max Daltont kéri meg, hogy adjon neki szexleckéket, pedig titokban a férfi ikertestvérébe, Rhysbe szerelmes már évek óta.  Melina végül rossz ágyban köt ki, és Rhys tanítja meg neki, mi az igazi szenvedély.

A vélemény: Rossz ágyban kikötni már egészen ismerős, hiszen nagyvonalakban a Rossz ágy, jó pasi is ugyanezen alapokon nyugszik: a kiszemelt szerető helyett véletlenül annak testvérével ágyba bújni, a tévedés ténye pedig már túl későn vág fejbe. Sorstársához hasonlóan a tálalás sokkal fülledtebb, mint valójában maga a történet, így inkább romantikus, mint merészen erotikus, pláne nem 'orrba-szájba' típusú. Fordításban túlszárnyalta ugyan a Katee Robert könyvet, de Melina Parker ugyanúgy bosszantóvá tette a sztorit, mint Elle. Kezdett már a frász kerülgetni a nőtől, aki mindent túlkomplikál, akinek az önbizalma abszolút nulla és nem tudott mást hajtogatni,  mint hogy nem elég jó nő, sosem lesz képes kielégíteni partnerét az ágyban, és máig felfoghatatlan számomra, hogyan tartozhat a kedvenc szexszel kapcsolatos szavai közé a közösülés, párosodás, korai magömlés... vagy esetleg a fordítót kellene szidnom? Mindenesetre, kedvesség, szerénység ide vagy oda, a folyamatos önmagát degradáló gondolatok negatív irányba befolyásolták a lányról kialakított véleményem.
Azonban a könyv mellett szólnak a Dalton ikrek és a tény, hogy még mindig szeretek megelevenedett emlékekről, gyerekkori titkos vonzalom beteljesüléséről olvasni, főleg, ha a pasi is teljesen bele van habarodva a lányba és nem csak női rajongást olvashatok. Rhys pedig évek óta epekedik egy elérhetetlen lányért, akit testvére, mint békejobbot szinte tálcán kínál fel neki, ő maga pedig gondoskodik, hogy az egy hétvégére szóló szexlecke minél élvezetesebb legyen.
Nem lehet elmenni szó nélkül a fiúk foglalkozása mellett, hiszen az írónők javarészt macsó sportolókat, öltönyös üzletembereket, rosszfiús zenészeket állítanak csatasorba, Virna DePaul mégis bűvészekről fantáziált. Ez a tény engem ugyan annyira nem hozott lázba, mégis egy kis változatosság nem árhat.  Rhys után pedig egyértelmű, hogy a sokkal inkább fenegyerek Max Daltonnak is kijár a szerelem. Nem fogok éppen nemet mondani neki sem, de nem is vagyok kétségbeesve, hogy ez nem a közeljövőben fog megtörténni, hiszen még eredetiben sem jelent meg.

Egy kis édes romantika:

 STEPHANIE PERKINS - ANNA ÉS A FRANCIA CSÓK

Műfaj: young adult 

Olvasás: július

Értékelés: 4 pont

A sztori:  Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. 

A vélemény: Hiába lett az Anna és a francia csók a megjelenés után látványosan kapós és százával keltek szárnya a dicsérő szavak, én tartózkodó maradtam. Étienne St. Clair egészen addig nem birizgálta a fantáziám, míg el nem kezdett bosszantani, hogy az idei Álompasi választáson azon kevesek közé tartozott, akikhez még nem volt szerencsém olvasmányaim kapcsán.  Így nyáron megadtam magam neki s a történetnek és bevallom, én is kellemes órákat töltöttem vele. Letaglózva ugyan nem lettem, de az aranyos, ártatlan és fiatalos, szerencsére nem túl csitri történet bőven megérintette a romantikus szívem. Az Anna és a francia csók pedig tényleg nem akar több lenni, többnyire mellőzi a komolyságot, abszolút realisztikus, minden misztikától mentes. Kiérződik a sorok közül némi franciásság, bár meghatározóbb jelenlétre számítottam, ha már az írónő elhagyta Amerika földjét. És Étienne... tény, hogy vonzó fiatalember, még vonzóbb, hogy lerí róla, hogy odavan Annáért, de ennyit tépelődni és ennyire hosszú ideig 'barátoknak' lenni... néha már idegőrlő volt.
Mivel a regény megjelenése tavalyi, a sikere pedig tagadhatatlan, így kissé megdöbbent, hogy 2013 úgy fog eltelni, hogy a folytatásnak se híre, se hamva. Tény, hogy boldog befejezéssel zárult, és köztudott, hogy más párocskák következnek, de Stephanie Perkinst akkor is érdemes lenne kiadni.

A képzelet birodalma: 

JON SPRUNK - AZ ÁRNY FIA

Műfaj: fantasy

Olvasás: szeptember

Értékelés: 2 pont

A sztori: Othir szent városában ármány és korrupció uralkodik, így eszményi hely a független és gátlástalan bérgyilkosok számára. Caim az egyik legjobb közülük, ám egy félresikerült megbízást követően rá kell döbbennie, hogy fondorlatos összeesküvésbe keveredett. A törvény tisztességtelen őrei, a rivális orgyilkosok és az Odaátról származó mágia ellenében csupán utolsó célpontjának előkelő leányára számíthat, és Kitre, az oltalmazó szellemre, aki mások számára láthatatlan. 

A véleményem: Egy újabb fantasy, amibe beletört a bicskám... Úgy tűnik, amint mindkét nemnek szórakozást ígérő fantasy történet kerül a kezembe, meredeken zuhan annak az esélye, hogy tetszeni fog. Az Árny fiát egyszerűen nem tudtam befejezni, bár jóval-jóval tovább kitartottam, mint a A szél neve, A penge maga vagy Tövisek hercege esetében. Ha nem ketyeg a könyvtári óra, akkor talán előbb-utóbb a végére érek, de így feladtam a küzdelmet. Egyrészről mérhetetlenül untam, úgy éreztem még a felénél is, hogy nem történik a világon semmi. Nem tudott felmutatni egyetlen szereplőt sem, akit szimpatikusnak találtam volna, Caim egyszerűen hidegen hagyott, pedig fura mód vonzanak az orgyilkosok. Biztos vagyok benne, hogy származása és Kit, a fel-felbukkanó szellemtárs is nyújthatna még érdekességeket, de érzésem szerint, nekünk itt örökre elváltak útjaink.

A duplázó: 

SUSAN DONOVAN - A KITARTOTT NŐ

Műfaj: romantikus chick lit

Olvasás: 2010. január, 2013. november

Értékelés: 4 pont

A sztori: Samantha Monroe háromgyerekes elvált édesanya, foglalkozását tekintve remek fodrász és nem mellesleg egy elkeseredett nő. Anyagi gondokkal küzd, legkisebb fia nem hajlandó megválni a pelenkájától, pedig már rég ideje lenne és annyi nyugodt perce sincs, hogy kedvenc hobbijában, a festészetben kikapcsolódást kereshessen. Egy csajos este folyamán kicsúszik a száján, hogy szívesen lenne kitartott nő, ezt meghallva pedig az asztaltársaság egy tagja terveket sző. Így kerül közelebbi (ál)kapcsolatba Sam és a szenátori címre pályázó, rossz reputációjú Jack Tolliver. A nőnek pénzre, a férfinek pedig jó hírnévre van szüksége, amelyet egy hétköznapi többgyermekes nő melletti lehornyozás által akar megszerezni, és megszületik egy hat hónapra szóló szerződés, amely ugyan kimondja, hogy ez csapán egy megjátszott románc, a két ember azonban ennek ellenére is végzetesen elkezd egymáshoz vonzódni. 

A vélemény: Akinek a szerződést és a kitartott nőt hallva valami mostanság futó erotikus történet jutott eszébe, az gyorsan felejtse is el. Susan Donovan ugyan nem veti meg a szexet regényeiben, olykor szabad szájú is, mégsem a mostanság felkapott erotikus történeteket írja. Évekkel ezelőtt olvastam először, az első Kelly kiadós könyveim között volt és határozottan kellemes olvasmánynak tartottam, ezért is gondoltam egy váratlan pillanatban, hogy újra el kellene olvasnom. Szerencsére leporolás után sem változott a véleményem, nekem még mindig tetszik. A szereplőkben van kurázsi, belevalók, nem ritkán humorosak. Jack egyértelműen a női nem nagy rajongója, és tudja is mit kezdjen velük, főleg ha a vonzalom kölcsönös. Munkáját tekintve cseppet sem egy törtető sznob, mint aki lehetne, így igazán nincs ellenemre a fickó. Samantha esetében talán meg kellene kérdőjelezni, hogy jó anya-e, hiszen gyermekeit is hazugságra, színlelésre kényszeríti, de legalább magába roskadás helyett a tettek mezejére lép. Őszinte, nyílt nő, aki három gyerek, szenvedélytelen rutin menetek és egy melegnek álló férj után is tud csábító lenni, aki megszédíti kiszemelt áldozatát, jelen esetben Jacket. A legjobb barátnő, Monté és a gyerekek sem semmi figurák. Dakota, a legifjabb poronty külön említést érdemel, annyiszor késztetett mosolygásra. Mivel a történet hazugságra épül, így várható, hogy akad valaki, aki a látszat mögé lát és a maga javára akarja fordítani a teremtett helyzetet, ezáltal pedig kissé több intrika tanúja lettem, mint szerettem volna, de még épp belefért.

Heidi McLaughlin: Forever My Girl - Örökké a csajom

Kiadó: Ulpius-ház, 2013
Terjedelem: 300
Ár: 3499 Ft

NEW adult... az új hódító, amely maga mögött hagyja az éretlen kamaszságot, előtérbe helyezi az életet, a valódi világot. Érzelmeket zúdít rád, felráz, mélabússá tesz, mégis melenget.
Bár Heidi McLaughlin is ebben a szellemben vetette papírra történetét, mégis távol áll az általunk eddig ismeretes new adult regényektől, pedig a kiadó nem bízta a véletlenre, hogy felfigyeljenek rá a műfajra érdeklődést mutató olvasók. Emiatt akadt is némi zavarom a mű elején, hiszen mindenáron kerestem a sorok között egy elképzelt srácot, helyette azonban már kész férfit találtam. Pedig csak jobban kellett volna ízlelgetnem eme szavakat és nem csak átfutni rajtuk, hiszen kiérződik belőlük az évek tapasztalata.

"Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.
Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.
Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem…"

Az írónő azonnal képes volt abba a melankólikus hangulatba ringatni, amely az egész könyvet jellemezte, hiszen rögvest az elmúlás, a számtalan elmulasztott pillanat került terítékre. Liam legjobb barátja, Mason temetésére tért vissza régi otthonába, Beaumontba. Tíz éve nem látta a férfit és annak feleségét Katelynt, akik már a középiskolában is egy boldog párt alkottak, és akik egykor a legjobb barátai voltak. Tíz éve hagyta maga mögött barátnőjét Josie-t is, hogy megvalósítja önmagát. Liam csupán búcsút akart venni, elmondani a kimondatlanul maradt szavakat és szeretett volna egy pillantást vetni az ő Jojojára. Csakhogy hamarabb találkozik egy kissráccal, akiről kiderül, hogy nemcsak Josie fia, hanem majdnem tízéves stramm kis futballista. Így Liam harcba száll, hogy a fia élete része lehessen és lassan igyekszik visszahódítani szerelmét is, miközben mindenben segíti az ikerlányokkal egyedül maradt Katelynt.

A várttal ellentétben a történet nem pezseg az élet küszöbén álló huszonévesek mindennapjaitól, problémáitól, ugyanis csupán néhány kósza, kronológiára fittyet hányó emlék, egy meghatározó villanás a kamaszszerelemből szakítja ki az olvasót egy egyszerű romantikus történetből, amely szerelemről, barátságról, családról, hibákról és a második esélyről szól. Harminc közeli, önálló, egzisztenciával rendelkező nők és férfiak, gondtalan gyerekkorukból felkavart lurkók alkotják azt a két zilált családot, akik a Beaumont sorozat - számomra rendkívül szimpatikus - szereplői.

Nézőpontváltások segítették, hogy jobban átérezzük az egykori pár érzelmi viharait, amelyet egy barát elvesztése és a régi szerelem felbukkanása generált.
Liamet hiába lengi körül némi rivaldafény a rajongók által, mégis a könyv nem egy sztár leszállását jeleníti meg, hanem egy önmagát a zenében megtaláló embert, aki egy váratlan lehetőséget megragadva úgy döntött, szembemegy az eddig elrendeltnek tűnt sorsával, és akinek most lehetősége adódott, hogy szívének hiányzó darabjait, fiát és szerelmét is magához ölelje. A rosszfiús első benyomás, a tetoválások, a hírnév, a (rock)zenész életforma teljesen másodlagosak, hiszen Liam az a fickó, aki beismeri hibáit, nem akar mindent egy perc alatt semmisé tenni, felelősséget vállal tetteiért és nem menekül a nehézségek elől. Nem egy sztár, hanem nagyon is ember.

Josie-nak, a fiatal lánynak a szíve szakadt meg, amikor párja minden magyarázat nélkül elhagyta. Élete azonban nem dermedt meg abban a pillanatban, hanem szíve alatt egy gyermekkel továbblépett. Egy virágbolt tulajdonos anyuka lett, aki nem szűnt meg szeretni egy férfit, de nem is várt rá az örökkévalóságig. A múlt kísértete azonban felbukkant, így a nőnek el kellett döntenie, hogy saját maga és fia érdekében mennyire engedje be az életükbe. Egy anya, egy megbántott lány és egy vágyakozó nő hadakozott a lelke mélyén.

A történetben nem csak egy, hanem két erős nő is képviseli a szebbik nemet. Bár Katelyn vesztesége leírhatatlan, mégsem látni igazán keseregni, összetörni, baráti tanácsait sem mellőzi, nehéz helyzetében is ugyanaz a segítő támasza Josie-nak, mint eddig volt.

Mason által az írónő olyan karaktert teremtett, aki holtában is sokkal élőbb volt, mint az épp Josie vőlegényét játszó, féltékeny Nick. Liam oldaláról is akadt ugyan egy törtető cafka, szerencsére azonban ketten együtt is minimális intrikával fűszerezték a sorokat.

Sokkal inkább magával ragadott a történet, mint vártam volna. A szerző remek atmoszférát teremtett, érzelmekkel töltötte meg regényét, amelyhez kifejezetten illett a komótos tempó. Megérintett már a legelején, hiszen a halál egy olyan téma, amelyet már évek óta jobban át tudok érezni, hiszen olyan emlékeket hoz felszínre, amiknek ha van igazság a földön, nem is szabadna létezniük... és Masonnek is élnie kellene. Mivel azonban a tragédia már megtörtént, Katelyn és a gyerekek egyedül maradtak, ámde az élet még így is előttük áll, jár nekik is egy második esély, amely Harrison, Liam zenésztársa és barátja személyében már be is lépett az életükbe. A két egyedülálló szülőnek sem lesz könnyű leküzdeniük az érzelmi akadályokat, de biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog nekik is. Őszintén várom a folytatást.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

  Sorozatinfó:

BEAUMONT

1. Örökké a csajom (2013) ~ Forever My Girl (2012)      
   
2. My Unexpected Forever (2013)

Josie & Liam

1. 

   Katelyn & Harrison

      

Alice Clayton - Faldöngető

Kiadó: Ulpius-ház, 2013
Terjedelem: 395
Ár: 3499 Ft

Amennyi történetet a hátam mögött tudok már, nem nehéz egy-egy újabb megjelenésről gyorsan ítéletet hozni. A Faldöngető egyértelműen és első látásra "enyém leszel" listámra került, mindennemű utánajárás nélkül. Az egyszerű, számomra eléggé tetszetős cím és borítópáros után még a kissé idétlen fülszöveg is el tudta hitetni velem, hogy a pikáns alapokon nyugvó történetből valami szórakoztató fog kisülni. Az ugyan nem valósult meg, hogy várakozásaim maradéktalanul valóra váljanak, mégis összességében az első megérzések igazolódtak be.

A Faldöngető azon férfi példány, aki éjszakáit a három "háremhölgye" egyikével ágyban tölti, méghozzá igen tevékenyen, hiszen a női nyögdécselés, kuncogás, náspángolás és az ágytámla falhoz való ütemes csapódása nehéz éjszakákat okoz az újonnan beköltözött, egy ideje orgazmus nélküli életet élő Caroline-nak. Tűréshatára végéhez érve a lány úgy dönt visszadörömböl, vagyis inkább indulatosan döngeti az ajtót egy szál rózsaszín babydollban, hogy egy kis megérdemelt csendért harcba szállhasson. Ekkor az eddig láthatatlan idegenről kiderül, hogy nemcsak a technikája kiváló, hanem külsőre is egy észveszejtő adonis, aki bizony nem viseli jól, hogy magára kellett hagynia partnere forró női testét és áll elébe némi verbális összeütközésnek. 

Ezek után gondolhatnánk, én legalábbis gondoltam, hogy pikírt szócsaták szórakoztatnak majd minket, mely közben a szexista, nőfaló barom és a szexuálisan frusztrált kicsike közötti izzás erotikus légkörében bontakozik ki egy újabb szerelmi történet. Hevességre, szenvedélyre, humorra számítottam leginkább, de a pajzán kezdésből egy egészen másfajta történetet kerekedett ki.

Szerencsére aggodalomra semmi ok, hiszen egy aranyos, kifejezetten romantikus sztorira kell számítani, amelyben egy kapcsolat a bosszankodás - barátság - szerelem fázisait járja meg. A Faldöngető Simon Parkerré változik, akiről kiderül, hogy a látszat ellenére egy rendes pasi. Fényképész, aki ugyan eddig kerülte a monogám kapcsolatokat, de lelke mélyén egész romantikus, teljesen transzba esik a frissen sült kenyértől és bizony előnyben részesíti a hosszabb udvarlást, ha komoly tervei vannak.
A szomszéd kettős egész hamar úgy dönt, hogy jobb a békesség és egy határozatlan ideig tartó fegyverszünet mélyül először barátsággá, amely cseppet sem mellőzi az évődést érezhetően a kölcsönös vonzalom hevével. Ennek a flörtnek is meg volt a maga bája és humora, ami volt annyira élvezetes, hogy árnyalja az írói malőröket.

Kifejezetten úgy érzem, hogy hiába olvastam egy kellemes kis történetet, van ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Olvasás közben az írónőre gondolván végig az amatőr és gyakorlatlan jelzők villogtak a fejemben, akinek a történetétt az aznapi, 'félálomban valami kipattant a fejemből' ötletek alakítottak. Ezek közül némely momentumot teljesen feleslegesnek éreztem. Máig érhetetlen számomra például, hogy mi célból játszatott párcserét a mellékszereplőkkel, hiszen különösebben se nem mulattatott, se nem vitte előbbre a történetet, hogy Simon és Caroline két legjobb barátja dupla duóvá való alakulása után rájöttek, hogy mégis a másik párjára vágynak. Két exet is felsorakoztatott Caroline részéről, és jóformán nem kezdett velük semmit. Továbbá abszolút indokolatlannak tartottam ennyire elhúzni az első huncutkodást, amely nem zárult teljes sikerrel sem, de utána már felpattantak egy szó szerint is mocskos maratoni kéjhullámra.

Kissé csalódásként éltem meg, hogy a Faldöngető az egyedüli stílusos jelző, amelyet ki tudott találni a szerző, bár ki tudja, hogy nem-e a fordító a ludas az abszolút fantáziátlan neveket illetően, amiből azért volt egy pár. Olyan snassz például a Rózsaszín hálóinges lány, nem?

Apropó, a hősnő... Caroline egy kedves, egész öntudatos nő, mondhatni szimpatikus is volt, de ő sem tudta mellőzni a túlkomplikálás szindrómáját, amely O távollétéhez és a kissé hibbant benyomást keltő viselkedéshez vezetett. Tudni illik  a lány nem csak kedvenc cicájához, az alkalmanként őrzővédővé vagy szerelmes kandúrrá váló Clive-hoz beszél, de előszeretettel kommunikál a testrészeivel, érzéseivel és a jelenleg nem létező orgazmusával. Mondhatni egész jó viseltem, inkább mosolyogtam rajta, de a hasonlataival ki tudott ám kergetni a világból.

 A hasraütésszerű ötleteknek tudom be a kissé furcsa szerkesztést is, mert nem látom benne az egységet. Ha csak sms váltások tarkították volna történetet, egy szavam sem lenne, de volt itt néhány - figyelem! -  sornyi nézőpontváltás is, méghozzá nem is két szereplővel, mégis megközelítőleg sem lehetne mondani, hogy váltott szemszögből íródott volna. Máskor óramű pontossággal megadva vettük fel az események fonalát, a végére pedig szó szerint ledöbbentem, amikor az utolsó szavak egy nem emberi gondolat által keltek szárnyra. Ez máig feldolgozhatatlan számomra.

Mindenesetre az írónő általam félresikerültnek vélt kísérleteit pontlevonással illusztrálom, de emlékeimben a történetet megőrzöm egy kissé bohókás, romantikus sztoriként, ami nem alakított túl nagyot, mégis egész kellemes volt. 

Julia Quinn - Csudajó

Kiadó: Gabo, 2013
Terjedelem: 456
Ár: 2290 Ft

Kész szerencse, hogy Julia Quinnek stabil olvasóbázisa van, - legalábbis remélem, hogy tényleg annyian szeretjük, mint gondolom - mert ennyire félresikerült Quinn borítót még nem láttam. Mindenki megnyugtatására közlöm, élőben még elrettentőbb, olyan érzés ránézni, mint amikor egy igencsak gyengén látó elhagyja a szemüvegét. A történet azonban már annál több jót tartogat.

A Gabo kiadó a még kiadatlan J.Q. regények közül az írónő első szárnypróbálgatását választotta nyár végi olvasmánynak. Majdnem húsz évet ugrott vissza az írónő munkásságában és ezzel megmutatta, hogy már akkor is micsoda tehetsége volt Quinn kisasszonynak, hogy könnyed, bájos és üdítő történeteivel bevonzza a romantikus, kosztümös irodalom híveit.

Emma Dunster nem csak lángvörös hajú és amerikai, de fittyet hányva a konvenciókra, eltökélt szándéka, hogy engedelmes feleség helyett üzletasszony lesz és édesapja hajózási vállalatát vezeti majd. Unokatestvéreinél töltött angliai látogatása és a szezonban történő bemutatkozása rövid ideig tartó, csupán az atyai szónak történő engedelmesség. Menekül is a szervezkedés, virágválogatás terhei elől, ennek érdekében pedig nem fél cselédruhába bújni és nemes létére tojásért menni a piacra. Nem csak származása, de lelke is nemessé teszi, hiszen gondolkodás nélkül ugrik egy bérkocsi elé, hogy megmentsen egy kisfiút, így kerülvén ájultan Alex Ridgely, a hírhedt agglegény karjai közé. Az egyszerinek tűnő találkozás azonban közös bálok, táncok, rövid légyottok sorává alakul, mihelyt fény derül, hogy a Megként bemutatkozott szolgáló tulajdonképpen egy udvarlók hadát vonzó vagyonos lányt takar, aki nem csak szemkápráztató szépség, hanem éles nyelvű, eszes nő is.

A Csudajó szereplőgárdáját sem lehetne másképp jellemezni, mint egy újabb rokonszenves társaságot. Emma igencsak céltudatos, talpraesett és nem mellesleg jó szándékú, segítőkész lányként abszolút szerethető volt. Alex pedig a tipikus pénze után sóvárgó nőkre érzékeny, házasodni legkevésbé sem kívánó, kissé elbizakodott fiatalember mintapéldánya. Azonban miután felhagyott a bálok kerülésével már sokan fogadásokat kötnek, mikor is jegyzi el a báli szezon újdonsült vörös üdvöskéjét. A pár konoksága, szórakoztató évődésük - ahogy az lenni szokott - vonzalmuk ellenére is elég sokáig kitart. Közben megélnek izzó pillanatokat, némi konfrontációt, a végjátékban pedig igazi izgalmakat. Emma, unokatestvérei a Blyndon testvérek, Arabella és Ned, Alex és legjobb barátja, William Dunford kénytelen szembeszállni egy öntelt hólyaggal, aki semmitől sem retten vissza, hogy megszerezze, amit akar.

Nem kell tehát félni, hogy csalódást okozna a szerző keze alól elsőként kikerült történet, hiszen a kötet hangulata, a barátságos légkör változatlanul körbeölel, a száj mosolyra görbül annak ellenére is, hogy érezhetően az írónő még nem érzett rá a történetvezetés igazi fortélyaira. Ebben a tekintetben kissé csapongónak éreztem, de még így is szórakoztatóbb élmény, mint némely más történelmi romantikus. Kicsit sajnáltam ez elején, hogy oly hamar fény derült a füllentésre és Emma valódi kilétére, mert szerintem érdekes történet kerekedhetett volna ki egy nagyobb félreértésből is, de így is nagyon kellemes olvasmánynak tartom.

 ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

Sorozatinfó:

  CSUDAJÓ TRILÓGIA
The Splendid Trilogy

1. Splendid (1995) - Csudajó (2013)
          Emma Dunster & Alexander Ridgely
2. Dancing at Midnight (1995) - Ma éjjel táncolnék
          Arabella Blydon & John Blackwood
3. Minx (1996) - Lent délen, édes
          Henrietta Barrett & William Dunford

Kresley Cole - MacCarrick fivérek

 A Leabhar nan Súil-radharc, azaz a Sorsok könyvének lapjairól:

A tizedik Carricknek:

Szép hölgyed majdan három derék fiút szül néked,
Kik örömödre lesznek, míg e sorokat nem olvassák.
Ám szemük előtt a szavak elvágják ifjú élted,
S te rettegve halsz, tudván, hogy megátkozták őket:
Társuk a halál vagy egyetlen lélek se légyen.
Hitvest, szerelmet, kötést nem ismerhetnek,
Magjuk szárba nem szökken, kihal nemzetségtek.
Halál és kínszenvedés jár fiaid nyomában

Az utolsó két sort vér mosta el.

E szavak kövezik ki a három MacCarrick testvér életét a 19. században, alárendelik magukat a jövendölésnek, a sötét oldalt választva fizetett gyilkossá lesznek, fehérnépek alkalmanként melegítik csak ágyukat, szerelemről még álmaik is ritkán szólnak, pedig a nekik rendelt nő már közel van... A hit túl erős ezekben a babonás, kiltet jóformán nem viselő skótokban, így a vágyaikat felkorbácsoló hölgyeménnyel egy perlekedéssel, civódással eltöltött utat kell megjárniuk, amelyen sóvárgás, kéj, kétségek és bánat jár kéz a kézben. Az út pedig nem csak egy hasonlat, hiszen helyszínek, tájak, akár országok váltják egymást.

Kresley Cole halhatatlan lényeit három kötet erejéig húsvér halandókra cserélte, akik így is emberfeletti módon ragaszkodnak életükhöz, számos próbálkozás után is úgy tűnik, sem a verés, sem a golyó nem fog rajtuk. Tüzes replikák, szóváltások teszik szórakoztatóvá a regényeket, amelyek nem mellőzik az erotikát. Lopott csókok, buja ölelések, egymás testének felfedezése előzi meg a beteljesedést.

A legifjabb fivér, Courtland bizonyítja először a Szeress, ha merszben, hogy a vérmosta sorok a feloldozást, a boldogság lehetőségét rejtik. A zsoldos férfi majdnem alulmarad egy küzdelemben, amikor egy gyönyörű kasztíliai lány megmenti életét. Erőre kapva "hálája jeléül" majdnem elcsábítja a lányt, rövid időre megszállja otthonát, majd szinte vállára kapva rabolja el... természetesen, mindezek többek között a nő biztonságát szolgálják a hatalmi terveket szövögető közös ellenséggel szemben. Az elfojtott vágyát az egyébként sem kedvező hírnévvel rendelkező skót modortalan, parancsolgató viselkedéssel palástolja, amivel nem szerez jó pontokat Lady Annaliánál, aki folyton szökni próbál, amely számos, többnyire szórakoztató szócsatához vezet.
Talán ezt a történetet tudnám leginkább "skót"-nak titulálni, a felföldi történetekért rajongók bizonyára értik mire szeretnék utalni. Bemutatkoztak a fivérek is, akad néhány további szimpatikus mellékszereplő, tehát kedvcsinálónak tökéletesen megfelelt.

Míg Courtnek egy talpraesett, tüzes menyecske jutott, addig bátyjának, Hughnak egy akaratos, már-már elkényeztetettnek is nevezhető, vagyonos csitri rabolta el a szívét. Már évek óta epekedik Jane Weyland után, akit az utóbbi 10 évben még csak nem is látott, de a lány így is bőven ellátta bűnös gondolatokkal, perzselő emlékekkel, hiszen már zsenge tapasztalatlan lánykaként is merész csábítási manővereket vetett be ellene. Mára pedig igazi, konvenciókra fittyet hányó nővé vált, aki unokahúgaival akár bűnös élvezeteket nyújtó álarcosbálokra is ellátogat. Köztudott tény, hogy "...minden férfi meghajlik a Nyolc Weyland előtt. Ha nem, elbukik.” Hughnak tehát esélye sincs Jane ellen, főleg ha a lány biztonsága érdekében kénytelen még feleségül is venni és kettecskén bujkálni egy tébolyult ember elől.
A Szeress, ha akarsz egy igazán jó történet lenne, - szerelmi játék, csábítás némi kalandos közjátékkal tálalva - ha Jane nem olyan lenne, amilyen. Többször bosszantott egocentrikus viselkedése, durcássága, amikor nem a kedve szerint alakultak az események. Mindent csak a maga szemszögéből volt hajlandó látni és a világra nyitott gondolkodásmódja ellenére is többször húztam a szám miatta. Hught azonban szerettem, hosszú ideje keményen küzd az érzései ellen és romantikus lelkem imádja olvasni a ki nem mondott elfojtott vágy motiválta gondolatokat, amelyek bizonyítják, hogy halálosan belehabarodott a fruskába. Azonban az elhatározás egyre haloványabb, hiszen egyre gyakrabban kell visszavágni, csábítást csábítással levernie, így pedig nehéz megálljt parancsolni a testnek.

A legidősebb MacCarrick és a Szeress, ha tudsz sajnos jó sokáig váratta az olvasókat, én már komolyan kezdtem feladni, hogy a trilógia befejezésre kerül, pedig annak tükrében, hogy mi történt az előző kötet közepén Ethannel, igencsak kaptam volna már akkor is a folytatás után. Mindenesetre nagy nehezen kiszenvedte magából a kiadó a nemeskisasszonyból lett koldusszegény árva és Skócia egyik, sebzett arcú grófjának történetét. Időben visszatérünk az álarcosbál éjszakájára, amelyből kiderül mi is történt Weylandék barátnője és a női nem iránti érdeklődését vesztett Ethan között, majd újra átéljük a férfi és Mr. Grey sikátorbéli találkozását, hogy utána Franciaország és Skócia között ingázzanak a szerelmesek.
Az előző két regényhez képest meglehetősen érezhető, hogy kidolgozottabb darab, az előzőekkel kevésbé hasonlatos történetvezetéssel készült. Ethan végre a jóslat utolsó sorait sejtve bonyolódik mélyebb kapcsolatba választottjával, és nem az átok szavaiba vetett hitét kell legyőznie, hanem azt kell elhinnie, hogy létezik olyan nő, aki a sebhely mögött is meglátja a vonzó arcot, a hűvös és mogorva viselkedés mögött a gondoskodó férfit. Maddy Van Rowen végre egy sokat megélt, erős, büszke lány, akinek annak ellenére is van tartása,  hogy sok mindenre hajlandó lenne egy biztonságos életért. Ethannel együtt nagyon jó párosnak tartom őket, a lány a jelleme miatt szimatikus, a skót pedig ha akarta, ha nem egy érzelmesebb oldalát mutatta meg, így nem csak karizmája vonzott hozzá. Kettejüknek mélyen gyökerező sérelmeket, bosszút, titkokat, betegséget kell legyőzniük, hogy boldogok legyenek.

Úgy érzem az írónőnek kicsit jobban áll a paranormális, de azért a MacCarrickekről is igen kellemes emlékeket őrzök, különösen a befejező kötet nyerte el a tetszésem.