J.R. Ward - Irigység

Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 541 (+ajánlók)
Ár: 3990 Ft

Bukott angyalok #3

A Fekete Tőr Testvériség sikere után mikor megjelent J.R. Ward hellyel-közzel spin-off sorozatként definiált új regényfolyamának nyitó kötete, a Kapzsiság, olyan természetesnek tűnt, hogy olvasni fogom. Meglepő könnyedséggel ugrotta meg az eddig vámpírok uralta Caldwellben játszódó pararománcok által támasztott lécet és annyira elvarázsolt Vin és Marie-Terese története, hogy azonnal besoroltam a kedvenceim közé és a sorozat is már fél lábbal átlépte a kitüntetett határt. Csakhogy a folytatás már mérsékelt sikert aratott, valahogy a Sóvárgásból áradó katonai hangulat miatt nem tudtam annyira szeretni, mint egyébként a szereplők megérdemelték volna, hiszen végül is Isaac udvariassága le tudott volna venni a lábamról. Szóval mondhatom azt, ahogy a sztoriban úgy nálam is 1-1 lett az állás a második menet végére. Azonban a Sóvárgás után a sorozat mondhatni parkolópályára került, köszönhetően leginkább a kiadónak, aki sokáig húzta - az egyébként kész fordítás - megjelentetését, és így időközben inkább már csak Ward neve tartotta fenn bennem az érdeklődés szikráját. Így viszont a kötet igazán kellemes meglepetéssel tudott szolgálni, amelyhez hozzájárult egyrészt az aktuális gerlepár, de talán még inkább az, hogy kezdett igazán elmélyülni a történet, erősödött a folytatásosság érzete, hiszen az előzmények egyre inkább befolyásolták a történet alakulását.

A történet:

Egy sorozatgyilkos fiaként a gyilkossági nyomozó, ifjabb Thomas DelVecchio a gonosz árnyékában nőtt fel. Most állampolgári kötelesség és vak gyűlölet között egyensúlyozva vezekel apja bűneiért, miközben saját démonaival harcol. Veck megfigyelésével Sophia Reillyt, a belső ellenőrzés hadnagyát bízzák meg, aki nem csupán szakmailag, de magánemberként is érdeklődik a férfi iránt. Vecket és Sophiát valami más is összeköti… Jim Heron, a titokzatos idegen, aki túl sok választ tud… ám olyan kérdésekre, amelyek halálosak. Amikor Veck és Sophia nyakig merül a jó gonosz ellen vívott harcában, a bukott angyal az egyetlen, aki megmentheti őket az örök kárhozattól.

Gondolatok:

Bevallom őszintén, ha az Újjászületett szerető megjelenése előtt nem olvasom újra a Felszabadított szeretőt, azaz Payne és Manny történetét, akkor nem biztos, hogy ennyire eleven képként élt volna a fejemben Butch régi társának, José de la Cruz nyomozónak az új partnere, egy bizonyos Thomas DelVecchio, aki újoncként is hamar bajba került, hiszen először egy lesifotósnak húz be egy nagyot, majd gyilkos szándékkal akar rátámadni egy sorozatgyilkosnak vélt gyanúsítottra. Csakhogy egy vámpír az utolsó pillanatban megelőzi és memóriatörlés után egyedül találja magát a vérző áldozattal. Mi pedig a könyv végére érve szembesülünk azzal, hogy ez a történeti szál bizony nincs lezárva. A miértre a válasz most már teljesen egyértelmű... Veck sztorija a Bukott angyalokban folytatódik, hiszen a világ sorsáért folyó harcban ő a következő válaszút elé ért lélek, akit Jim és Devina egyaránt a maga oldalán akar tudni.

A démoné volt a lehetőség, hogy lelket válasszon és bizony nem is ő lenne Devina, a megtestesült gonosz, ha nem olyan személyt szemelt volna ki, akinek már régóta a nyomában jár, sőt mi több, a papát könnyűszerrel csábította a bűnre, a fiát azonban még csak kísérti, de most mindent belead, hogy a vesztét okozza. Nagyon úgy tűnik, hogy Devina eddig csak bemelegített, mert most látszott csak igazán, hogy mennyire egy gátlástalan, manipulatív ribanc. Aljas, hazug kis kurva, aki a szabályokat megszegve személyesen avatkozik bele az eseményekbe, szinte állandó jelleggel - fizikailag és mentálisan is - támadja mind Vecket, mind pedig a három bukott angyalt, Jimet, Adriant és Eddie-t.

A szereplők ellenségei nem csak felbukkanó démonok hadai voltak, hanem belső démonokkal is küzdeniük kellett. Szív harcolt az ész ellen, így  a kötet igazán érzelemdúsnak is mondható, néhol már-már drámainak, feszültséggel telinek.

A történet természetfeletti oldalát nézve a sorozat alapját Jim és Devina hét mérkőzéses meccse alkotja, mely a világ sorsát hivatott eldönteni, így elméletben a két ellenfélnek csupán egy cél kellene, hogy lebegjen a szeme előtt, ami nem más, mint a győzelem. Csakhogy Devina időközben túl sokat gondol Jimre és vonzalmát már nem is titkolja, ami Jim malmára hajthatja a vizet, hiszen eddig ez tűnik a démon egyetlen gyenge pontjának. Csakhogy Jimet nem csak az aktuális megmentendő lélek foglalkoztatja, hanem szeretné megmenteni Devina szűz áldozatát, az ártatlan Sissy Bartent is. Jim ragaszkodása a lányhoz feszültséget, már-már szakadást idéz elő a három bukott angyal között, amelynek bizony súlyos következményei lesznek. Adrian újfent a gyötrődő oldalát mutatja, és úgy tűnik képtelen feldolgozni Devina perverz játékait, és ez okozott néhány érdekes jelenetet. Meglepően sokat voltunk fenn a mennyország kapujánál az arkangyalok társaságában. Eddig ez a piperkőc négyes egész közömbös volt a szívemnek, de Nigel gondterhelt pillanatai és Colin tettre kész elszántsága pozitívan befolyásolt irányukban, kettejük kapcsolata pedig csak hab volt a tortán. Ezek után pedig őszintén remélem, hogy a későbbiekben még aktívabb szerepet fognak vállalni.

A "szerencsés" páros pedig, akivel a sors cicázik, nem más, mint a már említett Thomas DelVecchio és partnernőjévé vált Sophia Reilly. Volt bennem némi szándék is, hogy a végére hagytam őket, hiszen előző részekkel ellentétben most nem érződnek az ő jeleneteik hangsúlyosabbnak, mint a paranormális, amely jóformán beszippantja őket és játszik velük, mint macska az egérrel.
Határozottan kedvelhető párocska, akik nem igazán akarják titkolni vonzalmukat egymás iránt, de nem is esnek azonnal ágyba. Veck érdekes karakternek tűnt már az FTT-ben is, bár nem hittem volna, hogy itt fogok találkozni vele, mégis örülök neki, hiszen most még jobban kedvelem. Isaachez hasonlóan benne is meg van a kellő udvariasság, mégis a belőle áradó szexuális kisugárzás miatt legkevésbé sem nevezném úriembernek, inkább veszélyesen vonzó fickónak. Belső démonai, félelmei pedig emberivé tették.
Reilly sokáig igazán szimpatikus volt, sajnos azonban csalatkoznom kellett a nőben. Nem azt kérdőjelezem meg, hogy kételyeket tudtak benne ébreszteni, hanem az abszolút és azonnali elutasítását, amelyet nyomozó létére nem előzött meg teljes eszmefuttatás, csak azt látta meg, amit szerettek volna láttatni vele, pedig a történet során sosem volt benne igazi gyanakvás Veck tetteit illetően és nem is arra éleződött ki a munkaköre, hogy gyanúsítottként ellenőrzése alatt tartsa Vecket, amelyre személy szerint elsőnek számítottam volna, hanem ideiglenes társakként működtek együtt, a közös munka során pedig még a magát nem túl nőies nőnek tartó nyomozóból is előhozta a vágyat és a szenvedélyt. 

Szerintem jót tett a sztorinak, hogy halványodott benne az epizód jelleg, hogy az eddig ismert karakterek igazi személyiséggé kezdtek válni. Szerettem benne, hogy hozott néhány tipikus Wardos szituációt, és az írónő most igazán jól játszott a gonosszal is, sokkal jobban, mint az Alantasok társaságával tette. Mit ne mondjak, van miért várni a folytatást, hiszen az állandó szereplőket életében drasztikus változás is bekövetkezett, és fény derült arra, ki a következő kiválasztott, és személye engem meglepett, bár elsőnek nem töltött el túl nagy örömmel, de ezek után még bármi lehet belőle.

A.O. Esther - Elveszett lelkek

Kiadó: Decens Magazin, 2012
Oldalszám: 444
Ár: 3999 Ft

Összetört glóriák #1

Ha azt nézem, hogy az utóbbi hetekben mennyi vélemény árasztotta el az étert a könyvről, már csak keveseknek kellene meglepetést okoznom azzal, ha én is megjegyzem, hogy A.O. Esther személyében  kis hazánk egy szülöttjét tisztelhetjük, azaz egy új magyar szerző lépett az olvasóközönség elé. A tartalom előtt pedig mindenképpen szót érdemel az igényes kiadás, viszont én elcsépelt szavak helyett ajánlom az internet csodáját, amely már számtalan képet rejt a regényről, hiszen többen igyekeztek mások számára is szinte megfoghatóvá tenni a könyvet.

A történet:

Hiszel a végzetben? A sorsszerű szerelemben?
Az Univerzum végtelen csendjében különös fényben ragyogó üvegcsékről suttognak. Úgy tartják, az ezüstszállal lezárt parányi palackoknak közük van élethez s halálhoz, ezért angyalok ezrei szállnak alá, hogy megszerezzék a világmindenség titokzatos kincsét. Sophiel, a bájos fiatal angyal lány glóriája és szárnyai nélkül érkezik a Földre, hogy küldetését teljesítse, ám nem számol azzal, hogy a halandó léttel emberi érzéseket is kap odafentről. A félelem, a fájdalom, a kétely és a gyász ugyanúgy ismeretlen fogalom számára, mit az életre szóló barátság, a keserű féltékenység, vagy a mindent felemésztő szerelem – de vajon meg tud birkózni mindezzel az ellenséggel való küzdelem során? Képes lesz-e vakon hinni, s véghezvinni feladatát?
Elijah a Sötét Angyalok vezére, harcos katona, aki sajátosan gondolkozik a jó és a rossz fogalmáról, miközben önálló életet élő, nyolcágú lángoló ostora – szövetségesei sorait erősítve – teszi a dolgát. Kiátkozott angyalként ő a legidősebb idelent, s bár maga sem hisz benne, egy váratlan esemény folytán örökre megváltozik az élete, s ezzel létezésének értelme.
Két össze nem illő lélek – és egy elkerülhetetlen találkozás, amely alapjaiban rengeti meg a világot…

Gondolatok:

Miután elolvastam az első rövid részletet, amelyet a szerző mindenki számára elérhetővé tett, még nem tudhattam, hogy mennyire is érződik majd angyalosnak a sztori, de határozottan olyan érzésem volt az összecsapást és a vonzalmat látva, hogy a folytatás egy harcos amazon és egy rosszfiú kalandos románca lesz. Azonban, ha nem is rossz képletbe helyettesítettem be, számításaimba azért hiba csúszott.

Első meglepetés akkor ért, amikor a csatának egy "valaki rátenyerelt a távirányítóra" szituáció vetett véget, és ezzel véletlenül a Minimax csatornára kapcsolt, ahol Barbie épp manóföldén talál új barátokra. Azaz Sophielt az erdőlakók mentik ki szorult helyzetéből, és veszik szárnyaik alá a nemrég földre szállt angyalt. Nevezhettük volna a lombkorona világát Mosolyfalvának, mindenki kiírhatta volna a kuckójára, hogy Kedveslak, hiszen oly nagy barátsággal, gondoskodással bántak az új jövevénnyel. Sajnos nekem már igen hamar csömöröm lett a tömény kedvességből, a körülményes köszöngetésből és bizony alig vártam, hogy visszatérjen a történet egy izgalmasabb mederbe. Azonban ahogy teltek az oldalak, rá kellett jönnöm, hogy Sophiel nem rohan fejjel a bajnak, nem megy az izgalom elébe, hanem hagyja magát sodortatni az eseményekkel. Lényegében várja, hogy beszálljon a sült galamb a szájába és útja során ez a jótét lélek szinte mindenkit mesélésre késztet. Így a regény igen terjengősre, talán már túl terjengősre sikeredett és nem is csodálom, hogy az oldalszám meghaladja a 400 oldalt.

Sophiel passzivitása egyre inkább zavaró lett. Kifejezetten bosszankodtam, hogy ha kardot adnak a kezébe, akkor minden további nélkül nekiáll kaszabolni az ellenséget, de ha elrabolják, eladják és kurtizánná "léptetik elő", akkor egy szökési terv sem formálódik a fejében, hanem szentül hiszi, hogy a férfi akibe szerelmes majd megmenti, biztos csak valami félreértésről van szó. Számomra ez teljesen érhetetlen annak tükrében, hogy Sophiel küldetéssel szállt le a földre, így nekem az lenne a logikus, ha foggal körömmel harcolna, hogy véghez is vigye? Bár tény, hogy hite, angyali lelke elviszi a végső célig.

Nehezemre esett elhinni, hogy a röpke párbeszédek, néhány pillanatnyi találkozás valóban szerelmet gerjesztett, de még így is vevő voltam a történet romantikus vonalára, amely igen ártatlan maradt. Elijah egész jó pasi lett volna, ha nem ennyire töketlen, vagyis engedékeny és türelmes a lánnyal szemben, bár így is Elijah kastélyában töltött oldalakat szerettem a legjobban olvasni.

Határozottan tetszett az angyalok megjelenése, képességeik, amelyek színesebbé tették a történetet. A végére megkaptam a kalandosabb részeket, bár nem úgy zárultak, ahogy vártam volna. Alapvetően a történet számos kérdést felvet, amely valláshoz, az élethez kapcsolódik. Igyekszik elgondolkodtató lenni, hogy nem minden fekete vagy fehér. A szerző epizód jelleggel, de egész sok szereplőt mozgatott, könnyen ment neki a hangulatkeltés és néhol kifejezetten fülbemászóan dallamos volt a szöveg. Látok benne fantáziát, de Sophiel karaktere túlontúl meghatározta számomra a könyvet és lehet, hogy butaság azzal "vádolni" egy történtet, hogy túl angyali, de én mégis megteszem. 

A könyvért a Decens Magazin Médiának és az írónőnek tartozom köszönettel.

Nalini Singh - Angyalárny

Kiadó: Egmont, 2013
Oldalszám: 446
Ár: 3999 Ft
A sorozat köteteiről

Angyali vadász #5

Az Angyali vadász ezennel belépett azon kevés hazai sorozat közé, amelyek esetében a magyar megjelenésnél is fontosabb lett, hogy előbb megszáradjon a tinta az eredeti utolsó lapjain, vagyis emberek, beértük a külföldi megjelenéseket!!! A kiadó részéről ez mindenképpen dicséretes, viszont ott a tény, hogy így valószínűleg hosszabb várakozás előzi meg a folytatásokat. Bár abban biztos vagyok, hogy így sem maradunk Nalini Singh regény nélkül, sőt az a hír járja, hogy a tavasz nem csak felmelegedést, hanem újabb mentál-alakváltó kötetet hoz.

A történet:

Az éjfélszín szárnyú Jason az árnyak között érzi otthon magát. De amikor India arkangyalának, Nehának férjét holtan találják a palotájában, a kémmester kénytelen kilépni a fénybe. Egy arkangyal őrült haragja ugyanis szörnyű pusztítást végezhet a világban, Jasonnek pedig meg kell találnia a gyilkost, hogy ezt megelőzze.
De Neha bizalmának ára van: a kémmesternek az arkangyal vérvonalához kell kötnie magát, véresküt kell tennie Mahiya hercegnőnek. A lánynak, aki szörnyű titkokat hordoz a szívében, és már senkiben sem bízik meg. Legfőképpen nem egy ellenséges kémmesterben.
A gyilkos után kutatva Jason és Mahiya egy évszázados rémálom közepébe cseppen. A váratlan szenvedély feltámadó, fekete vihara pedig mindkettejüket magával ragadja… könnyen lehet, hogy a halálba.

Gondolatok:

Dmitiri után most Jason szorítja háttérbe az eddig főszerepben tündöklő párost, Elenát és Raphaelt, és egy epizód erejéig újra elhagyjuk New York városát, hogy a Menedék után Indiában nyomozzunk az álcázás mesterével.

"Mindig ilyen, ugye? Ebben a világban él, de kívülálló is. Egy árnyék, ami soha nem lesz része semminek."

A sorozat elején, amikor még csak ismerkedtem a szereplőkkel, egy-egy jellemző vonás, tulajdonság alapján igyekeztem őket emlékezetembe vésni. Illiummal könnyű dolgom volt, a "kék madár" szárnya és játékossága szembeötlő volt, Dmitri és Méreg elsőnek is tagadhatatlanul provokatív személyiségeknek tűntek, Jason pedig maga volt az éjszaka, egy kissé komoly, szűkszavú tetovált angyal. Saját könyve első oldalain pedig az írónő már elkezdi pedzegetni zárkózottságának okát, egy igen rövid, de annál beszédesebb emlékkel  indítva meg a múltbéli pillanatképek sorozatát, amelyek egy szomorú történetet mesélnek el.

"Miért dugta az anyja erre a sötét helyre? Hiszen tudta jól, hogy fél a sötétben!"

A regény teljes mértékben idomult Jason személyiségéhez, így egy sokkal nyugodtabb, ha áldozatokban nem is szegényebb, de mindenképpen szelídebb sztori kerekedett ki. A feszültséget inkább az kelti, hogy Jason, Mahiya és az egész város Neha, a mérgek királynője kénye-kedvének van kitéve, aki az őrület és nyílt kegyetlenség határán egyensúlyozik, hiszen lánya, Anoushka után a gyűlölve szeretett férjét is elveszítette. A romantika terén mérséklődött az erotikus hangulat, a szenvedély. Ritkán csaptak igazán össze a páros tagjai, akik nem kóstolgatták egymást, hanem igen hamar azonos hullámhosszra kerültek, szövetségesek, barátok lettek, elnyerték egymás tiszteletét és az érzések fokozatosan terebélyesedtek és jutottak kifejezésre.
Ez a kapcsolat éles ellentétben állt a szüleik példájával, hiszen mindketten egy végzetes és egyben tragikus szerelem gyümölcseként jöttek a világra, és ez rányomta a bélyegét egész életükre. Jason teljesen magába zárkózott, míg Mahiya azért küzdött, hogy a rideg bánásmód ellenére is csak kedvességet őrizzen a szívében és egyetlen célja volt, túlélni Neha "vendégszeretetét".

"Ezalatt Mahiya végig figyelte a macskaszemével, ő pedig a mérgező gyűlöletet kereste benne, aminek elvileg meg kellett volna fertőznie Mahiyát az udvarban... de csak metsző intelligenciás látott és lelkének kedvességét, amit a lány képtelen volt leplezni, bármilyen ügyesen is hordta az udvari álarcokat. "

A lányt szerintem nem lehet vádolni, hogy egy pillanatig is idegesítővé vált volna. Méltó párja az angyalnak, mert a kémmesterhez hasonlóan az életben maradás érdekében rendkívül jó megfigyelővé és éleslátóvá kellett válnia, hiszen csak így tudott lavírozni egy kegyetlenségre hajlamos úrnő birodalmában. Nincsenek érzelmi kirohanásai, nem makacskodik, nem kéreti magát, szárnyai ellenére két lábbal áll földön.

"Mahiya elindult, de közben testének minden sejtjével a mellette lépkedő fekete szárnyú, feketébe öltözött angyalra összpontosított. A kémre, aki lenyűgözte. Úgy, ahogyan a gyereket megigézi egy acélosan csillogó penge éle, míg végig akarja húzni az ujját rajta, hogy meglássa valóban olyan éles-e."

Mint már megszokhattuk a szerelem a közös (nyomozó)munka közben bimbózik és holtestek sora kövezi ki az utat a tetteshez. Ez  most sem történt másként, azaz egyre gyakrabban hullottak a fejek, és míg Jason és Mahiya információk után kutatott, én szépen rájöttem a megoldásra. Mondhatni ennyire hamar még sosem derítettem fényt az igazságra egy Singh könyv esetében és meg is lepett, hogy a párosban sokáig fel sem merült kósza gondolatként, legalábbis hangot nem adtak neki, de  igazán tévútra sem tévedtek. Harctól azért nem volt mentes, látványos jelenet is akadt a végére, így összességében egy megszokott formát könnyen tudott hozni. Hangulatilag egy kicsit hozzátett a helyszín, bár a ruhák emlékeztettek leginkább arra, hogy Indiában járunk.

Attól, hogy Jason kötete volt és leginkább a Távol-Keleten voltunk, az írónő nem felejtette el az előző kötet ifjú párját, azaz Dmitrit és Honort, akik életébe néhány pillanatra betekintést nyertünk. Méreg is visszatért egy rövid ideig teremtője birodalmába,  és esküszöm, egyre inkább megszeretem a fickót. New York arkangyala és párja szintén csak vendégszerepelt, Illium azonban bánatomra távol maradt.

Ahogy a mentálos sorozat esetében, úgy az írónő az ötödik kötetre itt is kezdi igazán keretbe foglalni az alapvetően folytatásos, és mégis epizód jellegűvé vált sorozatát, hiszen most nevet adott egy sorsszerű eseménysorozatnak, amellyel megmagyarázza az angyalok világában zajló változásokat, amelyeknek már mi is tanúi lehettünk és ez így nagyon tetszik. Szóval elfogult vagyok, rajongó vagyok, imádom a karaktereket, imádom a könyvek hangulatát és ez a történet is csak újabb bizonyítékként szolgált erre, így egy rossz szavam sincs. 

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak! 

Nalini Singh - Angyali szárnyalás

Kellett nekem mert valami gyönyörűséges, kellett nekem mert Nalini Singh, kellett nekem mert Angyali vadász, tehát az igazi rajongók teljes fanatizmusával vetettem rá magam a könyvre. Törődtem is én azzal, hogy csupán szösszenet novellákat fogok olvasni, amelyek ritka kivétellel tökéletesen kerekek és kidolgozottak. Bános is én, hogy néhol túl gyorsan zajlottak az események, máskor szinte semmi sem történt, számomra így is élvezet volt a könyv minden sora. Imádtam!

Angyali játszmák

Sosem származik jó abból, ha egy vámpírvadász és egy vámpír együtt dolgozik. Pláne, ha a vámpírvadász egy nő, a szóban forgó vámpír egy tapasztalt, őrjítően csinos férfi, aki már többször kicsúszott a vadász markából. De vajon Ashwini képes lesz ellenállni Janvier-nak, miközben elsimítanak egy igen kényes ügyet, amelybe vámpírok, vámpírvadászok és angyalok is belekeveredtek?

Ez a könyv egy hatalmas mézesmadzag volt, hogy hihetetlenül megkedveljem a párost és imádkozzak egy mihamarabbi teljes történetért, és ha értesüléseim nem csalnak, tényleg lesz, csak az a kérdés, hogy mikor.
Így utólag nem is értem, hogy az Angyaltánc egy jelenetének olvasásakor miért nem támadt fel bennem az érdeklődés irántuk. Bezzeg most. 

− Ezek flörtölnek.
Elenának leesett az álla.
− Ne! − Ash-hez fordult. − Te és Janvier? Ezt nem hiszem el!
− Ki az a Janvier? − A vadász olyan angyalian ártatlan arcot vágott, hogy Elenából kipukkadt a nevetés.
− Komolyan azt tetted vele, amire gondolok? − kérdezte és korábbi frusztrációjának utolsó nyomai is elmosódtak. Mert ez a hely és ezek az emberek is őhozzá tartoztak.
Ashwini szája vad mosolyra görbült.
− Csak annyit mondok, hogy az a rohadék vámpír legközelebb kétszer is meggondolja, szórakozik-e még velem.
Ekkor megcsörrent Sara telefonja.
(...)
− Ash − szólalt meg Sara. − Van egy munkám a számodra. − Lassan elmosolyodott.
Ashwini összehúzta a szemöldökét.
− Vigyázz a szádra! − Sara szemei vidáman villogtak. − Úgy tűnik, Janvier már megint bajt kavart. Floridában, valahol az Everglades Nemzeti Parkban.
− Ott mocsarak vannak! − vicsorgott Ash. − Utálom a mocsarakat! És ő nagyon jól tudja, hogy utálom a mocsarakat. Oké, ennyi volt! Kész, vége! Megölöm azt a szemetet, és nem érdekel, hogy ugrik a jutalmam! − Kikapta Sara kezéből a papírt, amit az igazgató feléje nyújtott és kiviharzott a szobából.

Mivel ez a legrövidebb novella, így tényleg csak ízelítőt kaptunk.
Egy kis nyomozás, némi politikai csatározás Nazarach udvarában, ahol a szálak kibogozása a vámpírvadász lányra, Ashwinire hárul, aki társként viszi magával "ellenségét", a szexi vámpírt, így pedig a vadász és az üldözött egy oldalra áll. Korán sem egy beteljesült kapcsolat, de az izzás köztük letagadhatatlan.

 Angyali próbatétel

Sara, a Vámpírvadász Céh egyik legjobb vadásza választás előtt áll: Simon, a Céh vezetője felajánlja neki az igazgatói széket. Vajon egy vérbeli vadász elfogadja-e, hogy a jövőben a diplomáciával kell foglalkoznia, és soha nem lehet magánélete? És mit tegyen, ha éppen ebben a kényes pillanatban találkozik a férfival, aki minden vágyát képes valóra váltani? Meg tud-e küzdeni a kísértéssel? Kell-e egyáltalán?

Talán Saraval találkozhattunk az eddigi kötetekben a legtöbbet a most főszereplővé avanzsált társaságból. Mindig is kedveltem a már boldog házasságban élő nőt, akinek férjét elég titokzatosság övezett. Eddig is tudtam, de most már megcáfolhatatlan tény, hogy Deacon aztán nem semmi hapsi. Veszélyes, mert kiváló gyilkos, veszélyes mert rendkívül szexi. Imádtam a fazont. A páros ugyan az első találkozás lendületével mondhatni már ágyba is vetődött, de ennek ellenére is ez volt az akcióban, harcban leggazdagabb történet.

Angyal és farkasa

Egy megtört vámpír a veszélyes és vonzó angyal nő udvarába kerül. Új megbízatása látszólag a pályája és élete végállomását jelenti, de Nimra birodalmában semmi sem az, aminek tűnik. A pusztulás helyett talán mégis a gyógyulás és a boldogság vár a vámpírra..

Mivel ez a novella megtalálható A sötétség angyalai könyvben is, így hadd idézzem szavaimat az előző posztból.

"Hát nem Noel nevének említésére csillant fel a szemem, de bízva az írónőben, úgy éreztem rossz történet nem születhet. Ennél kellemesebben nem is csalódhattam volna, mondhatom felülmúlta várakozásaimat, mégpedig úgy, hogy a már megismert világon és Dimitrij néhány soros telefonbeszélgetésén túl, ismerős szereplők nem tarkították az oldalakat, csupán Nimra és Noel, meg az új udvartartás tagjai. Szexi volt, Nalinisan erotikus hangulatú, de leginkább meghittnek éreztem. A kegyetlen hírnevű, de mégis jólelkű angyal és egy megtört, de erős, büszke vámpír története, számos sétával, beszélgetéssel, szócsatával, miközben rosszakarók lesnek rájuk. Őszintén mondom, nem sok minden történt a könyvben, nem volt hihetetlenül izgalmas mégis annyira jó volt és kerek. Nekem rendkívül tetszett, de lehet, hogy az elfogultság beszél belőlem." 

Angyalszárny

A Tanár évezredek óta látja felcseperedni az angyalokat. A legveszélyesebb harcosok és arkangyalok is tőle tanultak mindent. Jessamy a hosszú évszázadok során csonka szárnyú, röpképtelen angyalból érett, nyugodt, sorsába beletörődő nővé vált. Az angyalvilág krónikása ellen azonban merényletet kíséreltek meg. Ki lehet az, akinek a nő útjában áll? Ki lehet az, aki megvédi nemcsak a támadók, hanem önmaga ellen is? Galen, a nyugtalanító, védelmező harcos nem köntörfalaz: Jessamy kell neki, úgy, ahogy van. De el lehet-e söpörni a nyers vággyal két és félezer év szenvedéseit?

Nem csak azért volt jó a történet, mert lassú, szenvedélyes és meghitt volt, hanem mert itt kezdenek összeállni a számunkra már ismerté vált Hetek tagjai. Galen, a vörös hajú barbár angyal, Raphael új fegyvermestereként csatlakozik az arkangyal birodalmához és első pillanatokban kinézi magának azt a törékeny angyalt, akiről a legtöbb férfi elfelejtette, hogy nem csak tudós krónikás, hanem ízig-vérig nő is. Jessamynak pedig rendkívül hosszú évek magányát és szenvedését kell megtörnie, hogy boldog lehessen. Nincs könnyű dolga, mert Galen túl nyílt, túl nyers, de kérés nélkül teljesíti a lány titkos vágyait, mutatja meg neki az égbolt csodáit, lassan megtöri a burkot, amit Jessamy maga köré épített. Szép volt, hogy az idő és távolság adta meg a bizonyosságot, hogy ez a szerelem igaz és örökre szól. Romantikus lelkemet igazán melengette a levelezés.
Továbbá jó volt még látni a többieket, Raphael, Illium, Dimitri, Jason személyében és ha már őket emlegetem, nem tudom kihagyni ezt az idézetet. Nekem mosolyt csal az arcomra.

– Nézzük, milyen gyors vagy igazából, harangvirágom!
(…)
– Ó, csak nem mindketten elhibáztátok? – Színpadias, megjátszott sajnálkozással a hangjában folytatta. – Szegény drágáim!
– Azt hiszem, megfeledkezel arról, hogy én arkangyal vagyok – intette tiszteletre száraz hangon Illiumot Raphael.
A kék angyal a bűntudat legkisebb jele nélkül lenevetett rá.
– Megpróbáljátok újra? Ígérem, hogy nagyon lassan mozgok majd, mert tudom, hogy mindketten olyan öregek vagytok!
Galen Raphaelre pillantott.
– Hogy lehet, hogy még életben van?
– Senki sem tudja elkapni.

Határozottan elfogultnak érzem magam, objektíven nem is tudnám igazán megítélni a történeteket, de érzésem szerint csak rajongóknak ajánlatos a könyv, mert az igazi élvezethez már valamelyest ismerni kell a szereplőket, szeretni a világot, mert nem ebből fogják az új olvasók igazán megérteni. Nem tudnék kedvenc novellát választani, személy szerint mindért odavoltam és ezentúl sok szereplőre fogok más szemmel nézni, mert már én is ismerem az előzményeket.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

5 pont

Kiadó: Egmont Dark
Sorozat:  Angyali vadász

1. Angyalvér
2. Angyalcsók
3. Angyaltánc

Megjelenés: 2012
Oldalszám: 414

Ár: 3999 Ft

Egyedi értékelés: 5* pont
Forrás: saját példány (recenzió)

Lauren Kate - Fallen - Kitaszítva

Fallen 1.

Két kezem szerintem már nem lenne elég, hogy megszámoljam, hányszor is találkoztam sóhajtozó (leendő)olvasókkal, akik nem tudtak ellenállni a borítónak. Azonban szinte minden esetben felmerült bennem a kérdés, hogy én lehetek az egyedüli, aki bizony nem bámulná órákig nyálcsorgatva? Szó se róla, szerintem is jól néz ki, hívogató, gótikus és megmarad az emlékezetemben, de én bizony csak ezért nem rohantam volna megszerezni a könyvet. 

Bevallom őszintén nem túl sokat olvasgattam a kritikáit, csak azt láttam, hogy kapott hideget, meleget, ez pedig engem cseppet sem tudott elriasztani, bár különösebb kíváncsiságra sem sarkallt és mondhatni reménykedve kezdtem neki, hogy lehet ez jó is. Hát kicsit tévedtem.

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézményben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik.
Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…

Becca Fitzpatrick - Crescendo

Hush, Hush 2. 

Van néhány sorozat, ami rendkívül látványosan megosztja az olvasókat, na jó igazából minden könyvről elmondható ez, de most hadd hozakodjak elő konkrét példákkal, és maradjunk az ifjúsági, young adult könyvek között. Úgy érzem, hogy az Éjszaka háza, Evernight, The Dark Divine sorozatokra sokan előszeretettel dobálnak kígyót-békát. Azért hoztam fel pont ezeket, mert én az ellentétes táborba tartozom és örömmel olvasom az újabbnál újabb köteteket. Sokszor egyszerűen nem tudom felfogni, hogy azok a bizonyos ellendrukkerek miért akadnak fenn apróságokon, miért gondolják, hogy minden második mondat arra érdemes, hogy élcelődjenek rajta. Én is látom a könyvek hibáit, én is azokat a sorokat olvasom, viszont én játszi könnyedséggel siklok át a gyerekes, akár logikátlan dolgokon és a könyv letétele után, mintha ezekről megfeledkeznék, és csak azt marad meg bennem, hogy bár nem rendkívül kiemelkedő, nem hibátlan könyvek, mégis néhány órányi szórakozásnak tökéletesen megfeleltek.

És most, én, a nagy könyvbarát, aki gyengébb kötetekkel szemben is megőrzöm a nagylelkűségem, az agyam eldobom a gyönyörű borítójú Crescendo című iromány miatt, beállok az élcelődök közé és remélhetőleg kulturált formában, másokhoz képest gondolom szerényen, de igyekszem szidni ezt a művet, mert bizony most teljesen értetlen vagyok, hogy ugyan mit lehetetett ezen a könyvön szeretni, mert bizony a moly társaság jelen pillanatban azt bizonyítja, hogy nem egy magyar rajongóval büszkélkedhet Becca Fitzpatrick sorozata.

Nalini Singh és a többiek - A sötétség angyalai

A novellák nem állnak közel a szívemhez, nem is olvasom igazán őket, viszont ha a paranormális romantika keretén belül kalandozunk, akkor valahogy mégsem tudok ellenállni nekik. Na jó, eddig csupán három ilyen antológia került a kezeim közé. A Halálos csókban hatalmas vonzereje volt J.R. Wardnak, A Karóban L.K. Hamiltonnak és A sötétség angyalai írói között pedig legelöl díszeleg Nalini Singh neve. Eddig kellemesen csalódtam az ilyen könyvekben, mindig tudtam kedvencet választani, és a kevésbé lehengerlő történetek is tudtak valami élvezetet nyújtani.

Hiába evezünk a fantasy és a romantika területén ezekben a könyvekben, mégis mindig valami mást érzek a középpontban, mintha másmilyen céllal írták volna őket. Míg a Halálos csókban több időt töltünk az ágyban, érzékiségtől, szenvedélytől fűtve, addig a Karóban már kalandosabb vizekre eveztünk, és az ágy egy picit háttérbe szorul. Erre a kötetre pedig valahogy csupán annyit tudnék mondani, hogy az alapötletekben meglenne az izgalom lehetősége, ahogyan az erotikáé is, a szerzők azonban általában nem élnek a lehetőségekkel, hanem a szereplők beszélgetéseire helyezik a hangsúlyt, meghitten, nyugodtan, néha hangyányit csipkelődve. Lassan kerülnek közel egymáshoz a leendő párok, csiszolódnak, ismerkednek, miközben lassan zajlanak körülöttük az események.

Nalini Singh - Angyaltánc

Angyali vadász 3. 

Nalini Singh-nak nem kellett megküzdenie azért, hogy a kedvenceim közé lépjen, hiszen a debütáló Angyalvér teljesen levett a lábamról. Majd nem is kellett sokat várni, hogy a másik sorozata is elkezdje útját kis hazánkban. Eddig két-két kötet látott napvilágot mind a mentálos, mind az angyalos sorozatból, és levonhattam a következtetést, hogy egy fantasztikus sorozatindító kötetet, egy kellemes, de kevésbé lehengerlő erejű könyv követett mindkét esetben. (Persze ez csak szerény személyem véleménye.) Elena és Raphael kapta azt a szerepet, hogy a harmadik kötetben bizonyítson és a kellemest újra a fantasztikusan jó szintre emelje. Legnagyobb örömömre sikerrel is jártak.

A vámpírvadászból angyallá változott Elena és arkangyal szerelme, Raphael visszatérnek otthonukba, New Yorkba. Megkezdhetik közös életüket és felfedezhetik, hogy valóban nagy szükségük van egymásra: az arkangyalnak Elena emberségére, a lánynak pedig Raphael erejére és támogatására, hogy megküzdhessenek saját démonaikkal.

Nyugalmuk azonban nem lehet zavartalan, a világ a feje tetejére áll körülöttük. A bolygót megmagyarázhatatlan földrengések, szökőárak és árvizek kezdik pusztítani, egy újabb gyilkosságsorozat pedig mindkettőjüket személyesen érinti. Egy ősöreg arkangyal ébred évezredes álmából: Raphael anyja vissza akarja kapni a fiát.

Cassandra Clare - Üvegváros

A végzet ereklyéi 3.

Persze az ember számít rá, hogy az elvben trilógiának szánt sorozat befejező kötete nagyot fog ütni, de mégis majdnem egy év telt el, mióta a Hamuvárost befejeztem. Megjelenéskor se cuppantam rá a könyvre, egy hónapot váratott magára. Így először a második kötetet vettem újra a kezembe, egy kis emlékezetfrissítés gyanánt, meg hogy hangulatba kerüljek a nagy harc előtt. Mert ez aztán harc volt a javából, több száz oldalon keresztül.

Sarwat Chadda - Az ördög csókja

Őszintén a borító és a templomos lovagok fogtak meg elsőre. Nem igazán tudtam mire számítsak, mennyire lesz fantasy, esetleg történelmi. Nem is igazán olvastam utána más bloggereknél, mert biztos tudtam, hogy el fogom olvasni, akkor meg már jobb semmit nem tudni. Nem ilyet képzeltem el az biztos, és az is, hogy sokkal jobb volt, mint vártam.

Nem szeretnék olyanokba belemenni, hogy épp egy-egy esemény bekövetkezése, esetleg be nem következése megfelelő időben, helyen történt-e. Mert igen tudnék néhány jelenetet mondani, hogy kicsit ráncoltam a szemöldököm, hogy ez nem biztos, hogy kellett volna, vagy nem most, esetleg kicsit erőltetettnek tűnt. A lényeg, hogy ezek egy cseppent sem vontak le a hangulatból, a témából, ami nálam mindent vitt.

Billi SanGreal, akaratán kívül, nagyon fiatalon lett egy maroknyi harcosból álló „banda” tagja. A templomosok rendje még mindig él és virul, harcol a… hát harcol a gonosz lelkek, démonok, bukott angyalok, vérfarkasok, vámpírok ellen. Billi kiképzést kap, szeretet nem. Kapcsolata apjával hűvös és távolságtartó, amit az ellenség akár ki is használhat. Szinte egyetlen barátja egy fiú, Kay, aki orákulum. A nagy-nagy ellenség pedig nem más, mint Mihály, a Halál angyala, Isten gyilkosa. Számára a menybe vezető utat a pusztítás jelenti. A kérdés, hogy a kis csapat, avagy Billi meg tudja-e állítani Mihályt és a Tizedik csapást.

Nalini Singh - Angyalcsók

Angyali vadász 2.

Talán én vagyok a legszomorúbb, hogy nem állhatok be azok sorába, akik az Angyalvér folytatását jobban élvezték, mint az első kötetet.

Már nagyon vártam, mivel egy olyan könyvet olvashattam az első kötet által, ami igazán megmozgatta a fantáziám, tudott újat nyújtani a teremtett világban, lényekben. Szinte testem-lelkem bizsergett olvasás közben a sok szócsata, provokáció, erőfitogtatás, szurkálódás, a határok feszegetése által keltett erotikus hangulatba. Sokan ezt úgy vettem észre néha soknak tartották, nekem ez adta a könyv alaphangulatát. Sokkal jobban szeretek olvasni arról, hogy a szereplők hogyan jutnak el az ágyig, főleg ha két ilyen erős személyiség szinte küzd egymással közben. Senki nem akar engedelmeskedni a másiknak, de nem bírnak ellenállni. Az Angyalvér vége számomra egy nagy filmjelenetszerű látványos harc volt, egy megindító és édes zuhanással, ami új fordulatot ad a szereplőinknek. New York városa és az Arkangyal torony pedig tovább fokozta a könyv hangulatát, egy modern világgal, amiben a különleges lények az emberek között élnek.

Ilyen hatalmas élmény után azért valami hasonlót vár az ember lánya, nem?

J.R. Ward - Sóvárgás

Bukott angyalok 2.

Pont tegnap írtam, hogy nem értek egyet azzal az állítással, miszerint a Sóvárgás jobb, mint a Kapzsiság. Ezt nagyon egyszerűen meg tudom magyarázni. Egyrészt ebben a kötetben szerintem nagyon elveszett a fantasy vonal. Hiába volt benne szellem, angyalszárny és "pokoli buli" is. Nem adták azt az érzést, hogy egy különleges világban is vagyok. Én fantasyra számítottam, de nem érzem azt, hogy meg is kaptam. Másrészt, előző postom azzal zártam, hogy kell a kötetekbe egy megfelelő pár, akik megszerethetek. Nem mondom, hogy Grier és Isaac nem volt szimpatikus, csak nem lettek kedvenceim. Viszont több olyan tett, mondat, változás volt, amik úgy érzem kárpótolták a "hiányérzetem." Összességében élveztem az olvasást.

J.R. Ward - Kapzsiság

Bukott angyalok 1.

A Bukott angyalok az FTT spin-off sorozata,  így nem csodálkoztam mikor anno a megjelenéskor sokan várakozva, mások félve vették a kezükbe a könyvet. Azt tapasztaltam nem aratott osztatlan sikert, amit én személy szerint nem értek. Bár az elvárás tényleg magas volt, de mégis annyira más hangulatot, világot közvetít, hogy felesleges a hasonlítgatás, és szerintem semmi unszimpatikus dolog nem volt benne. Legalábbis ez az én véleményem.

Én 2009 karácsonyán olvastam a könyvet először és nem tudom, hogy az ünnepi hangulat, vagy csak a vizsgák melletti pihenés tett rám ilyen nagy hatást, de az is lehet, hogy csak Vin-be lettem szerelmes, szó mi szó én ugyanúgy szerettem, mint bármely más Ward művet. Ezt bizonyítja az is, hogy a második olvasást is élveztem, bár a könyv szinte szétesett a kezemben.

Most a második kötet megjelenése után, csak azt olvasom, mennyivel jobb a folytatás. Elárulom, hogy nemsokára azt is be fogom fejezni, és eddig nem értek egyet ezzel az állítással, de erről majd később.

Nalini Singh - Angyalvér

Angyali vadász 1.

Megint egy könyv, amiről csak egyszer kellett olvasnom és már tudtam, hogy ez az enyém lesz és imádni fogom. És bejött, sőt sokkal jobb lett, mint vártam.

Hirtelen nem is tudom, hogy a Csitt, csitt-en kívül olvastam-e már angyalos történetet. Azzal a könyvvel persze össze sem hasonlítható. Ízig-vérig felnőtt könyv.

Összességében van egy belevaló vámpírvadász csaj, Elena, rossz családi háttérrel, remek barátokkal. New York városát pedig a nagy Raphael arkangyal irányítja. Aki persze különleges megbízást ad a lánynak és megkezdődik a keresés a gonosz után. Nyomoznak, civakodnak, szópárbaj, testpárbaj, kéj, vágy, izgalom, szerelem. A végén a nagy csata, a halálközeli élmény, majd a változás kezdete.

Ami a legjobban elvarázsolt azok az angyalszárnyak és az Arkangyal-torony. Nagyon beindította a fantáziám a fehér/kék/fekete pihés, puha, mégis erős szárnyak, a magasban repülés, zuhanás... pedig én utálok zuhanni.

Elena a belevaló csaj, a kemény, bátor vadász. Van vér a pucájában, nem szereti ha parancsolnak neki, és még a rettegett Raphaelnek is visszabeszél és akár rá is támad. A történet elején elég sok ellenséget is szerez magának Raphael szolgái közül, akik szívesen eljátszadoznának vele, de a végére egész másként gondolnak majd egymásra.

Raphael az egyik arkangyal, a Tizek Tanácsának egyike. Elején igazán arrogáns, parancsolgató, aki nem tűri a visszautasítást. Elena merészsége felkelti érdeklődését, ezzel akár magát is veszélybe sodorva. Sokkal inkább emberi és érző, mint a többi arkangyal. A végére a szerelem átveszi az irányítást felette és ez sorsdöntő lépéseket eredményez.
Nagyon megkedveltem már az elejétől kezdve.

Dimitri Raphael biztonsági főnöke, vámpír, a Hetek tagja, akik akár életük árán is védik az arkangyalt. Kicsit rámozdul Elenara, játszadozna vele és ez pedig elég sok szórakoztató helyzetet okoz. Bírtam nagyon. És még van pár vámpír és angyal is, akit nagyon megszerettem.

Urram egy arkangyal, aki rossz útra tért, elveszett a vér és a hatalom játékában.

Maga a nyomozás, Urram felkutatása, megtalálása igaz nem volt valami nagyon akciódús, de nekem bejött. A végső nagy harc látványos volt és a végén rendkívül édes.

Az angyalok és a vámpírok keveredése az elején kicsit furcsa volt, de utána már fel se vettem. Az angyalok uralkodnak és választják ki, hogy kiből válhat vámpír, aki majd az angyalokat fogja szolgálni. Ez se olyan egyszerű dolog, de a könyv folyamán kiderül mi alapján is érdemes valaki arra, hogy átváltoztassák.
Az angyalokat pedig a Tizek Tanácsa irányítja. Tíz arkangyal, akiknek nevét még meg se bírtam jegyezni. Igazából nem kedves teremtmények. Legtöbbjük hataloméhes, szeretik ha imádják őket. Szóval igazából őket nem lehet megkedvelni, kivéve persze Raphaelt.

Nagyon szépen pörögtek a képek a szemem előtt olvasás közben. Ahogy áll az Arkangyal-torony, ahogy látni felszállni az angyalokat. Amikor Raphael kitárja szárnyait, vagy felrepül Elenával...

Kellően voltak benne pimasz párbeszédek, szex ígérete, játszadozás, majdnem megtörtént események. Kegyetlenkedés, harc.
Az események alapján sejthető, hogy mi is lesz a folytatás és mit ne mondjam, alig várom.

Szóval Egmont kiadó, húzzatok bele.


5 pont


A sorozat további kötetei:
2. kötet: Angyalcsók tovább

Becca Fitzpatrick - Csitt, csitt

Hush, hush series 1.

Rövid leszek, tömör, csak a véleményem.

Sokakkal ellentétben nem vártam sokat a könyvtől, így egy kellemes egynapos szórakozást kaptam. Nem varázsolt el a történet, a téma, csak kikapcsolt.
Elég kiszámítható volt a történet alakulása, de azért egyszer a végén meglepett az egyik szereplő kiléte és hát Folt is kicsit megingatott, hogy akkor most hova is tegyem őt.

Azok közé a könyvek közé tartozik számomra, ahol a butaságok, túlzások, erőltetett jelenetek nem zavartak vagy dühítettek, hogy végig idegeskedjem őket. Inkább gyorsan túlléptem rajtuk.

Számomra nem volt benne különösebben szimpatikus, vagy unszimpatikus személy. Igaz Vee azért már majdnem az idegeimre ment.
Nora gyanakvása, gyanúsítgatása szerintem az elején indokolatlan és eltúlzott volt. Lehetnek valakinek megérzései, de azért ez már azért sok volt.

Nora és Folt beszélgetései megmosolyogtatóak voltak, talán azok a legjobb részek a könyvben.
Biológia óra ide vagy oda... bármelyik készült előbb... Twilight vagy Hush, Hush (érdemes nem előre véleményt alkotni, olvass utána) számomra azok a jelenetek sokat dobtak a könyvön.

Ajánlom? Nem ajánlom?
Elég vegyes a könyv fogadtatása. Én nem bántam, hogy megírták és hogy olvashattam. Folytatást is biztos fogom.

Borítót nem tudom hova tenni, élőbe a kép szerintem nem olyan szép. Lehetne az angyal sokkal finomabb, a cím meg miért nem maradhatott az angol. Nem muszáj mindent magyarosítani. Szerintem.

4 pont 

A sorozat további kötetei:
Crescendo tovább