Lora Leigh - Buja éjszakák

Kiadó: Ulpius-ház, 2012
Oldalszám: 414
Ár: 3499 Ft
A sorozat köteteiről

Buja fiúk #2

Rowdy története volt a próbamenet, hiszen nem tudhattam, hogy az erotikus irodalom mely szegletét képviseli Lora Leigh, de a Buja fiúk nyitókötete után egyértelművé vált számomra, hogy a romantikus helyett inkább a pornóvonalon mozog, amolyan fasza csávó gerincre vágja a rég áhított dögös csajt, jól megb@sszuk a puncit és minden testnyílás típus. Mivel Maya Banks után már tudom, hogy ez akár szórakoztató is lehet, így nincs mentsége az írónőnek, hogy az első kötettel unalmasat alkotott, viszont úgy gondoltam van a szereplőkben még annyi lehetőség, hogy elvigyék a hátukon a folytatást. Azonban most rá kellett jönnöm, hogy Dawgban nincs.

A történet:

James „Dawg” Mackay évek óta veszettül sóvárog a bájos Crista Jansen után. Pont annyira, amennyire a lány menekül előle – és az elől a veszélyes vonzalom elől, ami villámként járja át minden porcikáját. Csakhogy immár nincs többé menekvés Cristának, mert Dawg kitervelt valamit. Valami alávalót. És meglehetősen erotikusat.

És itt még folytatódna a fülszöveg, de a többit, majd elmondom én.

Gondolatok:

Az első oldalakon szembesülünk, hogy Dawg és Crista – egy újabb erősen pornószereplőhöz illő névvel megáldott nő – között a vonzalom már sok-sok évvel ezelőtt fellángolt és 8 éve együtt töltöttek egy éjszakát, a lány elvesztette ártatlanságát, és teljes körű betekintést kapott a szex rejtelmeibe. Értsd: a bánatában lerészegedett fickó veszettül megkefélte minden testnyílását, amit mi sem természetesebben az akkor még fiatal - bár kisakkozni nem sikerült pontosan hány éves - lány rendkívül élvezett. A másnap azonban a férfinak ködös, mondjuk ki, teljes homály volt, a lány pedig félelmében, hogy a buja fiúk elé vetik és egyéb meglepetések miatt úgy döntött kereket old és 8 év teljes önsanyargatásba, sebek nyalogatásába kezd, roppant szűzi életmódot folytatva. Azonban a honvágy és a szíve hazahúzta, így elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb újra ágyban találja magát szíve választottjával, amit egy dél-amerikai szappanopera első felvonása és Dawg ősbunkósága biztosít is. Itt nincs drogbáró, csak egyszerű tiltott fegyverkereskedés, ám mégis nagyban nyomva, hiszen rakéták cserélnének gazdát, amelyben a lány egy gyanútlan áldozat, Dawg pedig az üzletet megakadályozó rendvédelmis. Csihi-puhi, lövöldözés és Crista azt veszi észre, hogy már meg is zsarolták, élete szerelme választás elé állítja, börtön vagy szex, a lány pedig a könnyű utat választja, különben nem is lenne értelme a könyvnek.

„A lány tudta, hogy a helyzete el van baszva. Azt lehet, hogy még nem tudta, mennyire meg is lesz baszva, de a helyzete egyértelműen el volt.”

Számomra ez a mondat már az elején megadta az alaphangulatot és felidézte a Buja fiúkat, hogy bizony most se számítsak finom erotikára, itt csak dugni fognak ezerrel. Kissé el is gondolkodtatott, hogy kell-e ez nekem, de ekkor még kíváncsi voltam a szereplőkre.

A Mackay unokatesók, a három buja fiú teljes valójában színre lépett, hogy most Dawgot és nőjét segítsék ki a slamasztikából. Rowdy és Kelly már boldog jegyespár, Natches pedig egyre távolabb kerül a többiektől, de ez sem akadályozza, hogy segítő kezet nyújtson. Dawg pedig teljes főszerepet követel, bármi áron valóra akarja váltani Cristáról szőtt erotikus álmait. Sajnálatomra azonban Dawgot igen hamar egy bunkó pöcsnek könyveltem el. A zsarolás az egy dolog, erotikus irodalomban azt mondom miért ne, akár lehet egy jó fantázia is, viszont némi szankció amit megkövetelt már túl arrogánssá tette a szememben. Na meg a remek férfi, ha meghallja az "Erre még nem vagyok kész." mondatot, akkor nagylelkűen elodázza a szeretkezést (legalábbis úgy tűnt), de már sliccét lehúzva közli, hogy azért leszophatnál cukipofa (nem szó szerint idéztem). Itt küldtem volna el a fenébe minden ocsmányságot ordibálva a fickót. Egyébként Cristát sem kell félteni, hiába sírt 8 éven keresztül Dawg után, azért nem olyan érzékeny teremtés, (bár mégsem olyan kemény csaj, mint az előző kötetben hatott, így csalódtam kissé benne)  kis kéretés után nagyon is készséges tud lenni.

Hosszú oldalakon keresztül és nem kevésszer lettek egymáséi és ezzel roppant finoman fogalmaztam. Talán jobban átjött némi szenvedély, mint az előző részben, de azért a jelenetek nem lettek rövidebbek és kevésbé unalmasak. Forró, szűk és nedves punci jutott bőven, a szűzi életet élő lány vérprofin nyomta az orált, Dawgnak pedig határozott elképzelései voltak még, hogy mely szűk nyílásba szeretné dugni a farkát. Cukipofa (milyen „kedves” becézgetés) viszont nagyon élvezte, hogy hihetetlen orgazmussorozatban van része és még keményebb menetért könyörgött. Romantikus lelkemnek kissé lohasztó ez a nyersesség, főleg, ha a szereplőkkel sem vagyunk puszipajtások. Nem érzem azt, hogy a közönségesség valóban erotikus lenne, bár fene tudja Maya Banksnél ez miért is nem zavart igazán. A szereplők egyébként nem csak az élvezetért múlatták együtt az időt, szerelmesek a drágák, már Dawg is bevallja, az írónő pedig igyekezett bizonyítani is a mélyebb érzéseket, a végére még talán el is hittem őket. 

Hogy a történetnek valóban legyen története, a buja fiúk most arra keresték a választ, hogy ki akarta gyanúba keverni a lányt és ugyan miért. A megoldásra nem nehéz rájönni, tálcán kínálják nekünk, szóval tanultam az előző részből, mert most azonnal kiszúrtam a rosszfiút. A „nyomozás” egyébként elég vérszegény volt, a végére akadt csak talán némi izgalom.

Nem is tudom kit kellene megróni, magát az írónőt vagy a fordítót, de hullámokban elöntötték az oldalakat "a férfi" szavak. Ne mondja nekem senki, hogy nincs legalább öt szinonimája, ami még modernül is hangzik, de úgy látszik ebben a tekintetben sem vittek változatosságot a szövegbe.

Ezek után elolvasom-e a folytatást? Számomra most derült ki, hogy ez bizony nem egy trilógia, hiszen még vannak további kötetek, és a leendő főszereplőket egy picit már ismerhetjük is, így nem csak egy kötetet kellene „kibírni”, tehát valóban gondolkodóba estem. Viszont Natches érdekel. Egyrészt mert most határozottan magányosnak érzi magát, kirekesztettnek, elhagyatottnak, akit otthagytak egy nő miatt a barátai, tehát kissé szenved a lelkem. Másrészt viszont nekem úgy tűnt, hogy ő kapta a legnagyobb pofonokat, szó szerint verést az élettől, tehát sebzett lelkű is, így hogy tudnék neki ellenállni.