Sorozat Szombat (4)

Sherrilyn Kenyon - Dark Hunter series

Sötét vadász sorozat

6. kötet
Vane & Bridge

2012 április

Ulpius-ház
3499 Ft

Egy szakítás mindig fájdalmas, ám ha a szerelmünk ezt kurta levélkében közli, ráadásul a mi költségünkre, az különösen megviseli az embert.

Pontosan ez történt Bride McTierneyvel, akit szinte a porba sújtott barátja megalázó eljárása. A gyötrődő nő próbálja túltenni magát a történteken – nem sok sikerrel, ám váratlanul felbukkan üzletében Vane Kattalakis, aki egyszer, a Mardi Gras éjszakáján már látta őt, s akkor rögvest beleszeretett. Szenvedélyes románc veszi kezdetét – már-már túl szépnek tűnik, hogy igaz legyen.

Vane dögös és ellenállhatatlan, ám a végsőkig elgyötört, ugyanakkor halálosan veszélyes. Egy farkas. Vadásznak rá az ellenségei, meg akarják ölni, ezért nem is keresett párt magának. De a Sorssal hiábavaló szembeszállni – ha egyszer Bride jelöltetett ki számára, nincs erő, mely megmásíthatná a felsőbb akaratot. Vane-nek három hete van, hogy meggyőzze a nőt: a lehetetlen létezik, máskülönben arra kárhoztatják, hogy szex nélkül élje le hátralévő életét.

Hogy szerelmük beteljesedjen, meg kell vívniuk a harcukat egy farkastörvények uralta világban…

Megjelenés:

Állítólag már javában a nyomdában jár, és egyre gyakrabban mondogatja a kiadó, hogy napok kérdése. Ideje lesz már, meg sem tudom mondani, hány hónapos csúszásban vannak az első ígéreteikhez képest.

A borító: 2/5

Szörnyű. Nem elég, hogy ez már a harmadik típus a 6 kötet alatt, de mint legújabb az Angyali csókkal együtt a legrondább. A színe még tetszene, de a hapsi rajta... nem a modellt szidom, csak ez egész koncepciót.

Érdeklődési indexem: 4/5

Csupán azért adtam neki négy pontot, mert kicsit lemaradásban vagyok a Kenyon könyvekkel, na jól van, csak eggyel. Hiába van az Angyali csók a tulajdonomban már több mint fél éve, mégsem olvastam. Viszont ha kijön Vane sztorija szeretnék majd újraolvasást tartani az Éjféli vadtól és meg sem állok egy darabig. Már gyűjtöttem néhány kincset, hogy sokáig kitartsanak.

A sorozatról

Álomszerető  |  Éjféli vad  |  Végzetes ölelés  |  Ördögi tánc  | Angyali csók
(újraolvasás után/közben néhány bejegyzést újraírni szeretnék, a többit pedig pótolni)

Szerintem a sorozat legfontosabb vonásai a mitológia, a fájdalmas múltak, a hihetetlen szerelmek és a gyönyörteljes pásztorórák. Szex, szerelem, harc, átkok, sok-sok szereplő egy-egy kiválasztott pár történetében.

Kenyon választott harcosai sokat szenvedett férfiak, akik utolsó kiáltásait egy istennő meghallotta és örökkévaló harcra emelt maga elé, akik harcolnak a démonok és a gonosz ellen. Nem mondhatjuk rájuk, hogy egyszerű vámpírok, ahogy másokra sem, hogy csupán alakváltó lények, mégis az ismeretlen olvasónak a sötét vadász (dark hunter), a vérvadász (were hunter) vagy az álomvadász (dream hunter) nem biztos, hogy sokat mond. 

Egy rendkívül hosszú sorozat elején járunk még és nem hiszem, hogy valaha a végére ér az Ulpius-ház kiadó, ha mégis, akkor biztos vagyok benne, hogy az utolsó köteteket az unokáim fogják felolvasni számomra, pedig Kenyon nem egy magyar rajongóval büszkélkedhet, hiszen paranormális romantikusok körében igen igényes történetekkel boldogítja az olvasókat.

Top

Végzetes ölelés

Éjféli vad

Ördögi tánc

Álomszerető

Hasonló rovatok a Könyves blogok oldalán.

Sherrilyn Kenyon - Álomszerető

Dark Hunter 1. 

Nem egy mostani könyv, és nem is most olvastam elsőnek, de most végre írok is róla.

Kenyon a Halál csókjában található novellával nyitott a magyar olvasóknak, legalábbis ezt tálalta számunkra az Ulpius kiadó elsőnek, és már akkor harangozták, hogy jön az írónő Dark Hunter sorozata is. Valaki vagy tudta vagy nem, hogy maga Fury és Angelia története is ezen sorozat sokadik kötete, bizton nem állíthatom, de mintha a 26. lenne. Hát nekem az a novella elég jó volt, de kicsit zavaros a világ és a szóhasználat tekintetében. Majd jött az Álomszerető és a könyvet letéve csak pislogtam, hogyan is kapcsolódik a két történet egymáshoz.

Én erre csak azt mondom sehogy, mivel én az Álomszeretőt egy önálló, szinte a sorozattól különálló kötetnek tartom. Nincsenek benne ama bizonyos Sötét vadászok, nincs megkezdve szerintem a történet, attól független, hogy két későbbi főszereplőt már megpillanthattunk. És nem is tartom a sorozat legjobbjának sem, még egy erős kezdésnek sem. Így nem is csoda, hogy bár szeretem Kenyon könyveit, nem sorolom olyan előkelő helyre a kedvenceim között.

És akkor a történetről.

Sherrilyn Kenyon - Végzetes ölelés

Dark Hunter 3.

Beérik a sorozat a kedvenceim közé. Számomra a sorozat vonzereje, Kenyon stílusa a fájdalmas múlt, a szívszorító történetek leírásában rejlik. Ebben a kötetben pedig nem is egy ilyen jelenettel, emlékkel találkoztunk.

A jelen, Talon és Sunshine kapcsolatának alakulása nagyon szenvedélyes és nagyon vicces volt. Oldalakat lehetne idézni a meghökkentő, kacagtató párbeszédekből. Ami leginkább Sunshine hóbortos, néha keletótya, hibbant énjéból fakadt. A szerelmi életük csak izzót, és jó volt olvasni a merészebb jeleneteket is.
Közben az egész könyv folyamán megismerjük Talon múltját, az 1500 évvel ezelőtt történteket. Folyamatosan kapjuk meg a teljes képet Nynia és Talon egykori szerelméről, Talon elátkozásáról és mélységes fájdalmáról.

De nem csak az ő múltjába kapunk bepillantást. Megkezdődik egyre több szereplő felbukkanása és megismerése.
Acheron (jelen kötet már Akherónként írja, de én maradnék a számomra szimpatikusabbnál) már ismert és számomra szeretett szereplő. De csak most látszik igazán mi mindent tartogat még nekünk a saját könyvéig. Igaz kapunk kis emlékmorzsákat, erőt és hatalmat, amin persze megdöbbenünk, de tudhatjuk, hogy ez még semmi.
Zarek fájdalma a mi fájdalmunk, pedig még igazán nem is tudjuk milyen. Csak egy-egy gondolatot, szemrebbenést vehetünk észre, de azok elég sokat elárulnak. Fáj a szívem érte, mert annyi igazságtalanság érte, csak ez a kötet alapján. Szegény remélt egy kis társaságot, változást a sokéves magány és hideg után. Erre csak bizalmatlanságot és elszigeteltséget kapott. Szóval már alig várom a következő kötetet.
Vane és Fang tűnt fel a farkasok közül. Vane nagy kedvencem lehet, úgy érzem. Szimpatikus volt nagyon és már megpillantotta élete szerelmét. Fang a vicces figura, de számomra még nem mutatott sokat.
Valerius a dühös római. Zarekkel való kapcsolata érdekes és még érdekesebb, amit a kötet végén megtudtunk róluk. Nem várt fejlemények ezek számomra. Valerius még nem keltette fel igazán a kíváncsiságom, sőt annyira nem is volt szimpi, de biztos a kellő időben dobbant majd nálam is.
Artemisz a kis büdös ringyó. Nem bírom, főleg amit Acheronnal tett, tesz.
Az ellenség most igen érdekes. Mert összefognak a hatalamátvétel miatt. Talont elátkozó isten, Dionüszosz és Acheron egy ismerőse. Megmondhatnám kicsoda, de hát inkább maradjon rejtély.
A végső harc nagyon jó, a befejezésben az egyes szereplők is megkapják a maguk részét és igazán azoknál a részeknél döbben le az ember.

Na de miután már itt írtam mindenkiről, gondolom nem ártana kicsit a főszereplőket is megemlíteni jobban.
Sunshine, mint már írtam elég hóbortos tud lenni, néha feledékeny, kicsit zizi. Művészlélek, festő, szabad szellem. Független fiatal nő. Csak biokaját eszik és neki senki, semmi nem parancsol. A végére kiderül, hogy nem is teljesen emberi és ez nagy segítség a végső csatában.
Számomra szimpatikus a nézetei miatt.

Talon egy tuti pasi. (Bár megnéztem Kenyon karaktereinek adatlapján és igazából nem az én stílusom, de a képzeletemben nagyon jól néz ki.)
Elnyomta fájdalmát és dühét, így képes az egyik legjobb Sötét Vadásszá válni. Gyógyító képessége van. Kelta törzsi fejedelem volt és származása okozta számára a legtöbb fájdalmat és testi-lelki szenvedést
Jaj és a legédesebb... pezadagolókat gyűjt. Talán a Snoopy Pezadagoló a kedvence.
Talon és Sunshine lelki társak és ez sok érdekes esemény alapja és megoldása.

Van egy kedvenc idézetem, igazából nem értem miért lett kedvenc, de azóta sokszor elolvastam és mindig megnevettet. Pedig annyira nem vicces. Lehet azért, mert Zarek mondta...

– Mi vagy te? – kérdezte a démon, miután nem sikerült megijesztenie, vagy megfélemlítenie Zareket.
Az lebiggyesztette a száját.
– Hadd meséljem el a munkaköri leírásomat! Én vagyok a Sötét Vadász. Te démon vagy. Én ütök, te vérzel. Én ölök, te meghalsz.

5 pont

A sorozat további kötetei:

1. Álomszerető tovább

2. Éjféli vad tovább
3. Végzetes ölelés tovább 
4. Ördögi tánc
5. Angyali csók

Sherrilyn Kenyon - Éjféli vad

Dark Hunter 2.

Nem is tudom mivel kezdjem.... talán a borító.
Ez most komolyan gondolták????? Nálam ez nem jött be, nem túl étvágygerjesztő.
Nem szoktam annyira szőrszál hasogató lenni, de Kyiran nem szőke?

Utána a név. Olvastam valahol, hogy mivel a történet elég szorosan kapcsolódik a görögökhöz, így a magyarok fogták magukat és görögösítették a neveket. Hát szerintem kár volt, nagyon is. Szóval maradok a Kyriannal.

A sorozat első kötete az Álomszerető volt. Lelkesen elolvastam, de nem dobtam hanyatt magam tőle. Jó volt végül is és szerelmes. Bár őszintén annyira a szereplőket nem kedveltem meg. Iulianosz fájdalmas múlttal rendelkezett és nagyon jól kitalálta a múltja történetét, ami meghatott, de a könyv maga nem ért nálam a topra.

Így hát úgy vettem a kezembe a könyvet, hogy jónak biztos jó lesz, legalábbis élvezhető, de nem számítottam semmi többre.
Ezzel szemben Kyrian meggyőzött. Nagyon jó kis történet kerekedett belőle, de azért egy jó néhány oldalt kellett olvasnom, hogy tényleg imádni tudjam.

Úgy vettem észre, hogy az Álomszerető valami kis bevezető kötet lehetett, ami még igazán nem is képezi az eredeti történetek alapját.
Itt már meg volt a kellő akció, ami úgy gondolom azért kell egy ilyen stílusú könyvhöz.

Kyriant bírtam, sokszor mosolyra késztetett a humora, ami legtöbbször álca, védőfal volt maga körül.
A múltja szintén megrendítő volt. A felesége - a kis ribanc - jól elbánt vele. Úgy látszik itt is csak lelkileg sérült férfiakra lehet számítani.
Amanda mondta róla:
"– Mert te vagy a legcsodálatosabb ember, akivel valaha is találkoztam. Igaz, hogy makacs vagy és bosszantó, de egyúttal kedves, erős és odaadó is tudsz lenni."

Amanda kedves, okos és bátor lány. Eleinte távol akarja tartani magát a természetfelettitől, de hát feleslegesen próbálkozik. Nagyobb ereje van mint gondolnánk.

Szépek voltak a szerelmi jelenetek, igaz szegény férfi főhősnek most is eléggé kontrollálni kellett magát, nehogy elveszítse az erejét. Így a legtöbbször a nő kapta a több kényeztetést.

Kyriannak le kellett győzni ez emlékeit, az elárulás érzését. De Amanda segített és már a fájó emlékek helyét átvették a szerelem emlékei. Ami kellett az ellenség legyőzéséhez.

Ebben a sorozatban találkozhatunk a vámpírizmus egy új változatával. Talán az írónő kitalálhatott volna egy új, egyedi megnevezést is. Bár végül is kitalált. Sötét Vadász. A vérszívás lényegében szóba se kerül, nem kell véren élniük. Dobog a szívük. A napfényt igaz nem bírják. Harapni meg tilost nekik. Az ellenségek a különböző más vámpírok, akik inkább démonok. Lélekszívó, vérszívók, energiaszívók, álomszívók.
Annyira sok infót nem tudunk meg róluk, de mind kapcsolódik a görög mitológia egyes személyeihez.
Szerintem ez érdekesen van kitalálva és tálalva. Szeretem az mitológikus megoldásokat. :)

Újabb szereplőket ismerünk meg néhány Sötét Vadász személyében. Főleg Talont és Acheront.
Acheron nagyon szimpi lett, Talon még mondjuk annyira nem keltette fel érdeklődésem, de ahogy látom nemsokára már jön is az ő könyve, már csak hónapok kérdése és biztos vagyok benne ennek ellenére is elsők között fogom olvasni az ő történetét.

Bár Kenyon nem tartozik a kedvenc paranormális írónőim közé, egy új kerek világot tudott kitalálni, és ha így halad, akkor a könyvek előrehaladtával egyre jobb kötetek születnek. Legalábbis számomra.

5 pont

A sorozat további kötetei:

1. Álomszerető tovább

3. Végzetes ölelés tovább
4. Ördögi tánc
5. Angyali csók

Halálos Csók

Izgalom, borzongás, vérfarkasok, vámpírok, bosszú, szerelem, szenvedély, érzéki gyönyörök - négy lebilincselő történet négy világhírű szerzőtől, köztük az itthon is sikerlistás Fekete Tőr Testvériség írónőjének remeke.

Sherrilyn Kenyon: A hold árnyékában

Angelia szülőföldjén harcok dúlnak, és a lány megesküszik, hogy legyőzi a farkasemberek klánját, de a vadászból vad lesz, és az utolsó esély Angelia számára, ha megbízik a farkasban, akit esküje értelmében meg akart ölni…


Angelia - Fury története. Kezdetben egy törzsben éltek, barátok voltak, de kiderült Fury titka, mely mindent megváltoztatott. A barátból ellenség lesz, felnőve azonban újból egymásra találnak. Az istenek egymásnak szánták őket. A végén még a törzsi ellentétek se tudják szétválasztani őket, még életüket is áldoznák egymásért.

A már nálunk is megjelent Dark Hunter (Sötét vadász) sorozat sokadik története. Mikor először olvastam nem teljesen fogtam fel az egész természetfeletti dolgot, hogy is vannak itt az ellentétek és kik is pontosan a katagóriaiak és az árkádiaiak. Tehát, ha ez az első Kenyon történet, amit olvasnál nem garantált, hogy minden tiszta. Viszont a Végzetes ölelés és az Ördögi tánc olvasása után, már szépen letisztulnak a dolgok és  régi ismerősként köszöntheted a legtöbb szereplőt.
Emberek, akik farkas alakba is át tudnak alakulni és farkasok, akik emberi alakot is képesek felvenni, de természetes alakjuk az állat. Ez igen meghatározza szerintem a novella hangulatát. A nő tüzel, vackol, fészket rak. Néhányan idősíkok között tudnak utazni és brutális háború dúl. Angelia szép lassan levetkőzi a belé diktált hazugságokat, félreértéseket és elfogadja szerelmét, úgy ahogy van.
Miután már ismertem a szereplők közül néhányat és értettem a dolgokat már mindjárt könnyebben tudtam élvezni a történetet.

4 pont

J. R. Ward: A fiú története

Claire Stroughton, a csinos, fiatal és dörzsölt ügyvédnő csak a munkájának él. Egy nap azonban ördögi csapdába csalják, és kábulatából magához térve egy varázslatosan szép és vérfagyasztóan hideg férfi karjaiban találja magát, aki halálos játszmába kezd a nővel…


Claire az okos, elszánt nő. Csak a munkának él. De Miss Leeds-nél tett látogatás megváltoztatja az életét. 3 napot tölt összezárva Michael-lel, akit ő nevezett el így. A férfinek szomorú sors jutott. Anya börtönbe zárta, mert vámpír. De jó vámpír. Szereti a könyveket, rajzol. Már több mint 5 évtizede van bezárva, leláncolva egy alagsori szobába. Évente hoznak egy nőt neki, akiből ihat. Claire azonban más mint a többi nő. Nem rémül meg tőle, sőt izgalomba jön. Kölcsönös vonzalmuk beteljesedik, de el kell válniuk. Mikor Claire elveszett emlékei arról a bizonyos 3 napról visszatérnek, megmenti a férfit, hogy örökre együtt legyenek.

Tipikus Ward történet. Nem lehet benne csalódni. Ez az abszolút kedvenc a novellák közül. A vámpír hatalmas, erős, ugyanaz a birtoklási vágy uralja, mint az FTT harcosait, de a nő védelme mindenekfelett áll.

5 pont

Susan Squires: Az éjszakán túl

Drew Carlowe visszatér családi birtokára, hogy felkutassa elhagyott szerelmét és bosszút álljon a lány apján, aki megkeserítette az életét. A szóbeszéd szerint a kastélyt kísértet szállta meg, és Drew hamarosan érzéki kalandba keveredik a gyönyörű jelenéssel, aki szintén bosszúra szomjazik…


Drew, a volt istálófiú meggazdagodva tér vissza a faluba, hogy bosszút álljon, régi urán, aki börtönbe zárta és megfosztotta lánya szerelmétől. Megveszi volt ura házát, ahol kísértet jár. Mivel nem hisz a kísértetekben, így a szóbeszédnek sem. Első éjszakáján már megjelenik Freyja, hogy igyon belőle, mivel a lány vámpír. Mindkét félben feltámad a vágy a táplálkozás közben, de Freyja nem hagyhatja, hogy a férfi maradjon, így próbálja, mint kísértet elüldözni. Drew azonban nem ijed meg. Nappal intézkedik és egyáltalán nem a tervezettek szerint alakulnak a dolgai. Éjszaka pedig szenvedélyes, sose tapasztalt együttlét következik. Lassan megismerjük Freya múltját is, és a szerelmesek megküzdenek egymásért.

Lassú, komótos történet, kicsit középkorias hangulattal, egész jó erotikus jelenetekkel. Bár a szereplőket különösebben nem szerettem meg, az olvasást megérte.

4 pont

Dianna Love: Éjféli búcsúcsók

Két régi szerelmes története, akik újra találkoznak és összekötik életüket. Trey és Sasha az emberi világban élnek, természetfeletti képességekkel. Trey belador harcos, Sasha boszorkány. Trey, hogy megkímélje a lányt a vele töltött elkövetkező nehéz évektől 9 évvel ezelőtt elhagyta. Mit sem tudva egymás képességeiről újra összehozza őket a sors és a Beladorok és Kujook közötti harc. Együtt veszik fel a harcot, az év azon napján, amelyen a beladorok épp a legsebezhetőbbek. Megjelennek az istenek, harcosok, segítők, boszorkányok. Miközben a szerelmesek újra egymásra találnak.

Ez a leginkább akciódúsabb novella, de nekem nagyon tetszett. Ebben nagy szerepe volt, hogy sokféle lény felvonult főleg a végén és hát én azt szeretem, amikor minél több a fantasy.

4,5 pont


Összességében elmondhatom, hogy a novellák szerintem jók. A Pokoli báléjszakák után egy kellemes csalódásként ért az olvasása. J.R. Ward egy jó ok az olvasásra. Aki szereti a vámpírokat, természetfeletti lényeket, akciót, erotikát annak kötelező olvasmány. Inkább a romantikusabb változat, a Karó akciósabb novelláihoz képest, de nem csöpögős, inkább a már megszokott paranormális fajta.