Sherrilyn Kenyon - Álomszerető

Dark Hunter 1. 

Nem egy mostani könyv, és nem is most olvastam elsőnek, de most végre írok is róla.

Kenyon a Halál csókjában található novellával nyitott a magyar olvasóknak, legalábbis ezt tálalta számunkra az Ulpius kiadó elsőnek, és már akkor harangozták, hogy jön az írónő Dark Hunter sorozata is. Valaki vagy tudta vagy nem, hogy maga Fury és Angelia története is ezen sorozat sokadik kötete, bizton nem állíthatom, de mintha a 26. lenne. Hát nekem az a novella elég jó volt, de kicsit zavaros a világ és a szóhasználat tekintetében. Majd jött az Álomszerető és a könyvet letéve csak pislogtam, hogyan is kapcsolódik a két történet egymáshoz.

Én erre csak azt mondom sehogy, mivel én az Álomszeretőt egy önálló, szinte a sorozattól különálló kötetnek tartom. Nincsenek benne ama bizonyos Sötét vadászok, nincs megkezdve szerintem a történet, attól független, hogy két későbbi főszereplőt már megpillanthattunk. És nem is tartom a sorozat legjobbjának sem, még egy erős kezdésnek sem. Így nem is csoda, hogy bár szeretem Kenyon könyveit, nem sorolom olyan előkelő helyre a kedvenceim között.

És akkor a történetről.

Az egykori harcos, rettegett hadvezér, a hős Makedóniai Iulianosz már majd kétezer éve senyved szexrabszolgaként egy könyvben, majd a megidézője karjai között egy hónapon át, hogy kielégítse az éppen aktuális nő kénye-kedvét. Szinte már kiölt magából mindenféle érzelmet, elfogadta sorsát, és hogy őt sose szerették igazán. Ekkor azonban Grace kapja meg a könyvet és a hitetlenek nyugalmával megidézi azt a férfit, aki megadja neki a biztonságot, a szerelmet és azt az élvezetet, amiről nem is tudta, hogy létezhet. Hiszen az első partnere olyan lelki sérüléseket okozott neki, amelyek miatt kerül mindenféle intimitást. Lehetőséget kapnak, hogy megmentsék egymás lelkét, hogy begyógyítsák a láthatatlan sebeket és megtörjék az átkot, ami elválasztaná őket egymástól.

Ez a kötet azért kapott hideget, meleget. Sokak az egekbe magasztalják, mások már kevésbé örvendeznek. Én azt mondom, Kenyon ennél százszor jobb könyveket ír, hiszen a 2. kötettől már én is imádtam mindet, de nem mondanom erre a könyvre se kifejezetten, hogy rossz, csak kevésbé jó, mint a többi.

Én azt mondanám, hogy ebben a könyvben szinte minden el van túlozva.

Egyrészt Grace-t annyira nyomasztja az első szexuális élménye, hogy azóta nem is igen próbálkozott. Megértem én, hiszen elmesélte milyen volt, tudjuk, hogy mekkora pöcs volt a partner, de nem hiszem el, hogy ebből nem tudott kilábalni, főleg úgy, hogy szexuálterapeutaként dolgozik.

Ott van Iulianosz, igen egy félisten már eleve és nem csak a külseje miatt, de engem zavart, hogy ennyire erőszakosan tapadtak rá a nők. Meg se mozdulhatott, hogy ne kapott volna ajánlatot, hogy ne akarták volna megérinteni, minden alkalommal egy rakás nő csoportosult köré, akik Grace-re csak gyilkos pillantásokat vetettek.

Egy idő után kiderül, hogyan is lehetne megtörni az átkot, és hamar kiderül az olvasónak is, hogy itt nagyon sokáig még nem lesz szex. Legalábbis ha nagyon az aktusra koncentrálunk, de akkor egy szexrabszolga esetében mivel is tartsa fenn az érdeklődést, a történetet az írónő. Hát elégítse ki a nőt lehetőleg minél többször, gondoljon minél többet rá és lehetőleg ezt hozza a főhősnő tudtára is. Ezzel is egyszer volt problémám, máskor nem. Tudott olyan mondatokat kiejteni Iulianosz a száján, hogy azt mondtam rá, hogy ez nagyon ott volt, máskor meg ásítottam, hogy már megint itt tartunk.

Nem állítom, hogy az egész a szexről szólt, mert volt benne szerelem is, amikor tényleg csak élvezték azt, hogy egymás mellett feküdhetnek, felolvastak egymásnak és turbékoltak. Ilyenkor tényleg olyan édesek voltak.

És ott van Iulianosz múltja. Lesz ennél százszor meghatóbb, fájdalmasabb visszaemlékezés a későbbi kötetekben, mégis már Kenyon itt is megtudta mutatni, hogy milyen jó kis háttérsztorit tud rittyenteni a pasiknak, amivel közelebb hozza az olvasóhoz, - hozzám legalábbis biztos - az adott főhőst.

Megjelentek ugye az istenek, és őszintén irritáltak. Egyedül Athéné volt normális, a többi vagy elég linknek tűnt, vagy mint Aprodithé önzőnek, hisztisnek és akaratosnak. Én nem tudtam a szerelem istennőjét sajnálni, még a végén sem esett meg rajta a szívem. Bár a későbbiek ismeretében nem is tudom lesz-e olyan isten, istennő akit kedvelek.

Majdnem elfelejtettem... jobban örültem volna, ha teljes mértékben kimarad az őrült páciens zaklatása. Igazából nem nagyon értem, miért is kellett ez bele. Ha már nincs igazi történet az átok megtörésén és a majdnemszexen túl, akkor ennek a szálnak kellett volna pótolni a hiányt??? Valahogy nem annyira éreztem ezt ide valónak, főleg hogy egy kicsit jelentéktelen epizódnak tűnt az egész.  

Ezzel az első kötettel nem teljesen győzött meg az írónő, de csak Kyrian történetét kellett olvasnom, hogy tudjam jól tettem, hogy folytattam a sorozatot és onnantól már sorozatnak is tudom nevezni, hiszen rátérünk az Sötét vadászok első példányára, aki itt csak említés szintjén volt jelen.

3,5 pont

A sorozat további kötetei:

2. Éjféli vad tovább

3. Végzetes ölelés tovább
4. Ördögi tánc
5. Angyali csók