Neil Gaiman egy olyan író, akitől már nagyon régóta szerettem volna olvasni valamit. A Sosehol érdekelt a leginkább, de már meg sem lep, hogy nem azok a könyvek kerülnek a kezembe először egy új írótól, ami legelőször felkeltette az érdeklődésem. Na de sebaj, az Elveszett próféciák előkelő második helyen szerepelt egy képzeletbeli listán.
Nagyon kíváncsi voltam mit fog majd nyújtani, mert igazából nem tudtam elképzelni mire számíthatok. Teljes mértékben nem taglózott le a könyv, de nagyon sokszor felnevettem, mosolyogtam, forgattam a szemem, hogy ezek őrültek. Mert más szóval nem tudnám jellemezni a történetet, a szereplőket. Egy hatalmas vicc az egész, aminek a célja a szórakoztatás.
