Neil Gaiman egy olyan író, akitől már nagyon régóta szerettem volna olvasni valamit. A Sosehol érdekelt a leginkább, de már meg sem lep, hogy nem azok a könyvek kerülnek a kezembe először egy új írótól, ami legelőször felkeltette az érdeklődésem. Na de sebaj, az Elveszett próféciák előkelő második helyen szerepelt egy képzeletbeli listán.
Nagyon kíváncsi voltam mit fog majd nyújtani, mert igazából nem tudtam elképzelni mire számíthatok. Teljes mértékben nem taglózott le a könyv, de nagyon sokszor felnevettem, mosolyogtam, forgattam a szemem, hogy ezek őrültek. Mert más szóval nem tudnám jellemezni a történetet, a szereplőket. Egy hatalmas vicc az egész, aminek a célja a szórakoztatás.
"Ha hihetünk Anges Nutter szép és pontos próféciáinak – az egyetlen teljesen megbízható jövendölésnek a világ jövőjéről –, akkor a világ egy szombati napon ér véget.
Ami azt illeti, most szombaton. Nem sokkal uzsonnaidő után…
Ami elég nagy fejtörést okoz Crowleynak, a Pokol itt ügyködő démonának (korábban kígyónak), és ellenpárjának, Azirafaelnek, aki aktív angyal és passzív antikvárius.
Ők ugyanis szeretnek itt lenni. Így hát meg kell állítaniuk az Apokalipszis Négy Motorosát, kivédeni a Boszorkányvadász hadsereg (létszám: két fő) támadását, mindenekelőtt pedig megtalálni – tibetiek, földönkívüliek, atlantisziak és egyéb helyi érdekek között – az Antikrisztust, akiről annyit lehet tudni, hogy jelenleg tizenegy éves és egy angol kisvárosban unatkozik…"
Ami azt illeti, most szombaton. Nem sokkal uzsonnaidő után…
Ami elég nagy fejtörést okoz Crowleynak, a Pokol itt ügyködő démonának (korábban kígyónak), és ellenpárjának, Azirafaelnek, aki aktív angyal és passzív antikvárius.
Ők ugyanis szeretnek itt lenni. Így hát meg kell állítaniuk az Apokalipszis Négy Motorosát, kivédeni a Boszorkányvadász hadsereg (létszám: két fő) támadását, mindenekelőtt pedig megtalálni – tibetiek, földönkívüliek, atlantisziak és egyéb helyi érdekek között – az Antikrisztust, akiről annyit lehet tudni, hogy jelenleg tizenegy éves és egy angol kisvárosban unatkozik…"
Öröm volt olvasni a két természetfeletti lény részeg párbeszédét, pedig ha őszinte akarok lenni elég nehezen követtem őket. Valami nagy volt a csapatépítés a kúriában. Na és Ők... azok a komoly, magasröptű beszélgetések... oh anyám. Az ufók, meg a jóslatok, na meg a boszorkányvadászok...
Két kedvenc párosom volt. Természetesen élen Crowley és Azirafael, de szorosan mögöttük Anatéma Apparát és Newt Pulsifer. És nem szeretnék megfeledkezni a nagyon szolgálatkész futárról sem.
Két kedvenc párosom volt. Természetesen élen Crowley és Azirafael, de szorosan mögöttük Anatéma Apparát és Newt Pulsifer. És nem szeretnék megfeledkezni a nagyon szolgálatkész futárról sem.
Le a kalappal a fordító előtt a nevek tekintetében, bár nem tudom mennyiben kellett igazítani , változtatni az eredetihez képest, de a nevek így is, úgy is hatalmasak. Főleg mikor a Sátán kutyáját elnevezték Ebnek, vagy Ne Kívánd Meg Felebarátod Asszonyát Pulsifer.Vagy a Pokol négy "másik" motorosának választott nevei.
A borító valami csúcs, ötletes és imádni való, határozottan jót tett az Agave az újrakiadással.
Összességében a számomra egy agyzsibbasztó olvasmány volt, dilis, őrült, poénos. Egy nagy marhaság, de jó értelemben. Biztos fogok még olvasni tőlük, de Gaiman-tól tuti.
A borító valami csúcs, ötletes és imádni való, határozottan jót tett az Agave az újrakiadással.
Összességében a számomra egy agyzsibbasztó olvasmány volt, dilis, őrült, poénos. Egy nagy marhaság, de jó értelemben. Biztos fogok még olvasni tőlük, de Gaiman-tól tuti.
A könyvet köszönöm az Agave kiadónak!
4 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése