Rachel Vincent - Lélekőrzők

Kiadó: Jaffa, 2014
Terjedelem: 326
Ár: 2940 Ft

Jó tanács: Ne bosszants fel egyetlen démont se!

Az Eastlake Középiskola diákjainak lelke és ép elméje újfent veszélybe kerül, amikor a dérként ismert kábítószer az iskola népszerű tagjainak körében terjedni kezd. Csak Kaylee és közeli barátai tudnak arról, hogy a lufikban árusított anyag tulajdonképpen hígított alvilági démonlehelet, amely nemcsak a kisördögöket teszi függővé, de az emberi halandók számára is végzetes. Már az első szippantás is az őrület, majd a halál felé vezető út kezdete.

Kaylee ismét úgy érzi, hogy tennie kell valamit a növekvő katasztrófa ellen, ám barátai csak félgőzzel támogatják igyekezetét. Legjobb barátnője nem sokat tehet a természetfeletti ellen, Tod kevésbé motivált, épp csak kezdi összeszedni magát Addison elvesztése után, Nash gondolatait pedig minden jel szerint másféle küldetés köti le, amely során szeretné lebűvölni Kaylee-ről a bugyit. Az pedig, hogy a felnőtteket is bevonják az akcióba már csak akkor opció, ha nagyon szorul a hurok és mikor kiderül, hogy a gonosznak nagyobb tervei vannak, már majdnem túl késő.

Rachel Vincent regényeiben tehát nemcsak a lélek újrahasznosítható, de a Démonlehelet is több funkciós. A Lélekmentőkben láttuk a lélek cserealapanyagaként, ha sikerért el akarnád adni a lelked, ám egy bódító szippantással is a vesztedbe rohansz, akár magadénak tudhatod a sajátod, akár nem. Ezzel pedig a sztárság árnyoldalai mellett egy újabb halandó problémát pedzeget és csavar démoni köntösbe az írónő.

Továbbá Kaylee ebben a regényben nemcsak alvilági lények üzelmei ellen küzd, hanem egy fiatal lány mindennapi problémái is meglegyintik. Nehéz figyelmen kívül hagyni ugyan a természetfelettit, hiszen még a lány álmaiba is befurakszik, szó szerint, ám mégis sokasodnak a földi gondok is. Eljött az ideje egy felkavaró szívzűrnek, az első igazi szerelmi civódásnak. Eddig Nasht elég másodhegedűsnek tekintettem, aki jóképűen feszít a barátnője mellett, félti, óvja, szereti őt, ám most kissé megkopott a tökéletessége. Nem baj ez, hiszen unalmas lenne csak a hősszerelmest látni benne, legyen ő is nyugodtan esendő, bűnös és küzdjön meg a lányért, akit szeret.
Bár elég kiszámítható lépés egy szerző részéről, hogy előbb-utóbb vitát szít a szerelem rózsaszín ködébe vesző fiataljai között, ám pozitívumként értékelendő, hogy abszolút érhető okok vezettek Kaylee csalódásához, amely messze áll a már sokszor látott bagatell, mondvacsinált tinizűröktől, ahol a bolhából csinálnak elefántot. Itt igenis olyan probléma adódott, ami felett nem lehet szemet hunyni. Hősnőnknek azonban nem sok ideje jut keseregni, hiszen közeleg az idő egy alvilági ünnepélyhez, amely váratlan meglepetéseket, újabb megoldandó feladatokat tartogat Kaylee számára, aki rövid időre egy csábító sportcipős szirén - avagy hercegnő - szerepébe bújik.

A regény olykor titokzatosnak tűnt, olykor elhitette, hogy akár egy hétköznapi történet is lehetne és mégis a befejezés, a veszedelmes parti nem hagyott kétséget afelől, hogy itt bizony a gonosz munkálkodik. Feszültséggel telibb kötet, mint az előző.

~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

Sorozatinfó:

SIKOLTÓK

1. My Soul to Take (2009) - Lélektolvajok (2012)
2. My Soul to Save (2009) - Lélekmentők (2013)
3. My Soul to Keep (2010) - Lélekőrzők (2014)
4. My Soul to Steal (2011)
5. If I Die (2011)
6. Before I Wake (2012)
7. With All My Soul (2013)

Rachel Vincent - Lélekmentők

Kiadó: Jaffa, 2013
Terjedelem: 264
Ár: 2940 Ft

A sztárságnak ára van és minimum a lelkeddel kell fizetned érte!

Erre a gondolatra építette a Sikoltók sorozat második részét Rachel Vincent, aki a Lélektolvajokban megismertetett minket Kaylee Cavanaugh-val, a fiatal lúdvérc (banshee, bean shide) lánnyal, aki maga is csak akkor szembesült nem emberi mivoltával. Első kalandját a természetfelettivel szerencsésen túlélte, rátalált a szerelem a szintén lúdvérc Nash Hudson személyében és származása ellenére is lehetősége lenne egy nyugalmas életre, ha pechére nem találná szembe magát újra a sötét oldallal. A lány pedig képtelen szemet hunyni és hátat fordítani a segítségre szorulóknak, így újra magára ölti a tizenhat éves megmentő szerepét és a felnőttek tudta nélkül, barátai segítségével néz szembe a démonokkal.

Egy fergeteges koncert fullad tragédiába, amikor Kaylee, Nash és a többi ember szeme láttára holtan esik össze a színpadon éneklő közkedvelt popsztár. Kaylee döbbenetét egy felismerés követ, miszerint nem égeti torkát egyetlen felkúszni készülő sikoly sem, pedig Libby, egy különleges kaszás felbukkanása is azt igazolja, hogy bizony Eden számára eljött a vég. Lélek nélkül azonban a lúdvércnek nincs oka sikoltani, és mint hamar kiderül, az énekesnő eladta a sajátját a csillogásért. Démonleheletet kapott cserélbe, amelyet most Libby eljött megsemmisíteni... négy nap múlva pedig újra visszatér majd egy újabb lányért, Addison Page-ért. A lány Nash kaszás bátyjának, Todnak az egykori szerelme, aki már évek óta a rivaldafényben él és abban a hitben, hogy Tod Hudson halott. A fiú most felfedi magát és Kaylee és Nash segítségét kéri, hogy megmentsék Addison lelkét és életét, de a szerződés és a pokolfajzat megtalálása nélkül aligha van esélyük győzelmet aratni. Az óra ketyeg, ráadásul a démon újabb áldozatot szemelt ki magának.

A kötet kevesebb kalandban és izgalomban bővelkedik ugyan, mint a Lélektolvajok, mégis Kayleenak a lélekmentéshez még jobban el kell sajátítani a lúdvérc képességeit Harmony, Nash anyjának segítségével, amely kiváló lehetőség az olvasónak is, hogy jobban megismerje az írónő teremtette szabályokat, mitológiát. Harmony pedig nem másra tanítja meg a lányt, mint az Alvilágba való bekukucskálásra és átlépésre. Ez a képesség arra is jól jön majd Kaylee számára, hogy az éj leple, na meg szobafogság alatt is kiosonhasson és folytathassa küldetését. Édesapja, aki tizenhárom év után újra mindennapjainak része lett, többszörösen is igyekszik bepótolja az atyai szigort. Nem csak a természetfeletti veszélyeitől félti a lányát, de Nashre is sasszemmel figyel, nehogy intim közelségbe kerülhessen ártatlan kicsikéjével. Mindkét esetben megvan az oka az aggodalomra, hiszen Kaylee élete többször is veszélyben forog és Nashsel is akadnak heves pillanatai -, de még milyen hevesek -, ám Todnak sikerül mindig a legjobbkor érkeznie, hogy lehűtse a kedélyeket. Tod Kaylee mellett száz százalékkal dolgozik Addison megmentéséért és a kötözködő kaszás helyett, egy mindenre elszánt, már-már kétségbeesett srácot látni. Nekem tetszett ez az oldala is. Kaylee bár vakmerő, mégis igyekszik logikusan gondolkodni, szorult helyzetben kifejezetten vág az esze és a fiúk előtt üt szöget a fejében valami frappáns megoldás a problémákra. Nash karakteréről nem lehet elmondani, hogy különösebben fejlődött volna, most kifejezetten aggodalmaskodó őrző-védőként loholt a többiek nyomában.

Mint már említettem nem a feszültségtől körömrágós regények egyike, de mégsem fejeződött be izgalmaknak nélkül. Egy démonnal való alku pedig elég rázós, mégiscsak az alvilág lényei profik a szavakkal való játszadozásban és kegyetlenkedésben.

Bevallom őszintén, ha az írónő nem mutatott volna részleteket az Alvilágból, nem léptek volna át szereplőink és ezzel nem tárnak elém némi egyediséget, akkor kevésbé éreztem volna élvezetesnek ezt a kötetet. Ám apróságok összessége miatt még mindig úgy érzem, hogy ez a sorozat megfogott engem.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~  

  Sorozatinfó:

SIKOLTÓK

1. My Soul to Take (2009) - Lélektolvajok (2012)
2. My Soul to Save (2009) - Lélekmentők (2013)
3. My Soul to Keep (2010) - Lélekőrzők (2014)
4. My Soul to Steal (2011)
5. If I Die (2011)
6. Before I Wake (2012)
7. With All My Soul (2013)

Rachel Vincent - Pride - Falka

VÉRMACSKÁK #3

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Oldalszám: 468 
Ár: 2999 Ft

>>OLVASS BELE!<<

Emlékeztető:

A Latrok végén beharangozott 8 hét immár eltelt és Faythe három nagyhatalmú vérmacska előtt kénytelen megmagyarázni az elmúlt események láncolatát és meggyőzni őket a véletlenről. Már azt is nehéz elhitetni a nagyérdeművel, hogy ez a cicalány képes egy részleges átváltozásra, amellyel akaratlan megfertőzte a mára halott exet, főleg ha a látványos bemutatóhoz "lámpalázas", de bizonyítania kell az önvédelmet is egy olyan tanács előtt, ahol a többség inkább holtan látná a lázadó lányt, aki nem akar jólnevelt tenyészmacska lenni. Faythe és barátai így igencsak vesztésre állanak, ráadásul a lány ellen a sors is összeesküdött, mert szinte minden - segítő - tettével is csak bajba keveredik. Egyetlen esélye, ha hasznosnak mutatja magát a falkában.

A Pride a dolgok közepébe csap, egyenesen a "tárgyalóterembe" repít, ahol Faythe immár igen türelmetlenül ismételgeti igazát. Alapvetően sem a higgadtságáról ismerjük, de most már tényleg kezd kijönni sodrából és tudatosul benne, hogy szorul a hurok. Jómagam is azt hittem, hogy az ítélet csupán kimondásra vár és felmerült bennem a kérdés, hogy akkor ugyan mivel fog folytatódni a sztori, de a kóborok felbukkanása további taktikázásra ad időt mindkét félnek, hogy harcolhasson céljai eléréséért és az egyszerű per nagyon is elhúzódik és lehetőségek tárházává válik: engedelmességre kényszerítés, hatalmi harc, szerelmi egyesülés, újabb összecsapások, tudományos felfedezés.

Faythe makacs természete, függetlenségéhez való ragaszkodása már az első kötettől állandó probléma, hiszen erőteljesen szembehelyezi őt a vérmacska társadalom elfogadott szabályaival, amelyre most a törvény által készülnek pontot tenni. A bírák pedig sunyin kihasználják az alkalmat az önös érdekek érvényesítésére is, amely a maradi urak szemében talál a társadalmat (is) szolgálja, de az írónő remekül rámutat arra, hogy az élelmes kor nem csak bölcsességet szül, hanem szűklátókörűséget, túlzott ragaszkodást a megszokotthoz.
A Sanders falkát tehát több oldalról is támadás éri az alfa lányának lázadó viselkedésén túl. Veszélybe kerül Marc, majd az alfa pozíciója is, hiszen a modern és rugalmas szabályok által mutatott haladás szálka mások szemében. Azonban a kóborokkal történt összecsapások egy fiatal cicalányt sodornak a szereplők karjaiba, az őt körülvevő furcsaságok befogadására pedig kellő nyitottság szükségeltetik.

Faythe a történet szinte egyetlen női szereplője, ráadásul a mesélő, így vele kellene együtt éreznem, szolidaritást vállalnom, csak hogy nem mindig egyszerű. Egyrészt elég vagány csaj, mégpedig úgy hogy közben nem egy sebezhetetlen wonderwoman, így nyögi is rendesen a harcokban szerzett sérülések fájdalmát, és a kimondott hiszti is távol áll tőle, de néha akkor is azt kívánom, bár ne lenne ennyire meggondolatlan és indulatos. Legtöbbször bizonyítja, hogy valóban vág az esze, olykor mégis fáziskésésben esik le számára a nyilvánvaló. A szabályokkal való szembeszegülés egyenes következménye szerelmével, Markkal való kapcsolatának se veled, se nélküled volta. Mindig sajnáltam a fickót, mert ő kifejezetten tisztességesen játszik, harcol Faythe-ért és természetesen a falkáért, amiért cserébe a Tanács képviselőinek nyílt gyűlöletét kapja és szemére vetik, hogy kóbor vérmacskának "született".
Rachel Vincent tehát nem könnyíti meg a pár dolgát, és érzelmi konfliktus helyett most valódi távolságot kényszerít közéjük. Látom a rációt, hogy valóban célravezető, de ajánlom is neki, hogy Mark maradjon szerves része a történetnek, mert kifejezetten bírom a fickót és ha szent a béke, olyan aranyosak együtt.

Persze a turbékolás nem viszi romantikus irányba a történetet, megmaradt kellőképp érdekes urban fantasynak, igaz a kötet második felét érzem ütősebbnek. Az írónő a fejleményekkel egy újabb problémakört teremtett, új utat nyitott a szereplők előtt, akik még mindig kellemes társaságot alkotnak, hiszen a többség jófej kandúr.

Jobban tetszett, mint a Latrok.

~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

 
Sorozatinfó:

Sorozat: Shifters
Részek száma: 6
Befejezett: igen
Műfaj: urban fantasy
Magyar megjelenés:  4. Prey - Préda - 2013 ősz
Az írónő további futó sorozata: Sikoltók

Rachel Vincent - Rogue - Latrok

Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 398
Ár: 2999 Ft
A sorozat köteteiről

>>OLVASS BELE!<<

Vérmacskák #2

Kishitűnek bizonyultam, mert bizony hiába zártam a Strayről szóló bejegyzés sorait a folytatásért kiáltva, nem gondoltam volna, hogy még az idén a kezembe foghatom. Pedig itt van, és ha kicsit más oldalról is, de az előző kötet eseményeit göngyölítjük tovább, Faythe Sanders ismét bizonyíthat, de ugyanolyan könnyen el is bukhat.

A történet:

Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.

Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.

Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem…

Gondolatok:

Az első rész több tekintetben is felüdülésként hatott, és bizonyos tényezők nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy annyira szerettem olvasni. Kellemes meglepetés ért, hogy elképzeléseimmel ellentétben nem young adult sztorit kaptam. A vérmacska létre ugyan számítottam, mégis oly jó volt olvasni az érzéseket, a játékot macska alakban. A hangulat érezhetően déli volt, napsütötte, fülledt és nagyon természetközeli. A szereplők sokan voltak, ráadásul humorosak, szerethetők. A szerelmi civakodásban, a két pasi kakaskodásában pedig csak az élvezetet láttam. A hosszú felvezetés után jött az izgalom, az ész és az erő próbája a túlélésért és ezt mind együtt jó kombinációnak éreztem. Ehhez képest a hozzávalók a folytatásban kicsit módosultak, amely miatt maradt bennem egy cseppnyi hiányérzet.

A második kötet az első oldaltól az utolsóig egy hosszú és lassan csordogáló nyomozás volt, szerencsére folyamatos információáramlással, hogy Faythe össze tudja rakni az események láncolatát, amelynek elindításában neki is szerepe volt. A falka tehát újra gyilkosok nyomába ered, akik emberi nőket rabolnak, vérmacskákat terítenek le egy csapással. Senkit sem szabad félvállról venni, mindenkinek meg van a maga szerepe, még akkor is, ha elsőnek nem úgy tűnik.

Több olvasóval ellentétben a Stray olvasása közben nem akartam bajszot akasztani a főszereplő lánnyal, nem tudott az idegeimre menni, most viszont volt, amikor szívem szerint hideg vízzel öntöttem volna nyakon. Egyrészről azért, hogy letöröljem róla az önelégült vigyort, amikor elégedettség járta át, ha okoskodásával meglepetést tudott okozni, másrészről pedig a Marckal való bánásmódja miatt. Határozottan megsajnáltam szegény fickót, hogy pont Faythe Sanderbe szeretett bele, aki előtt jóformán térden kell csúsznia a bizalomért, a szeretete bizonyítékáért.

Az előzményhez mérve a mostani cicázás, flörtölés mennyisége úgy érzem megcsappant a történetben, annyira rákoncentrált az írónő az ügy megoldására, Marc egyébként is egyértelműen magának nyilvánította Faythe-t, amit Jace, az előző kötet riválisa határozottan meg is értett. Nincs édeshármas, és alig van édes kettes is. Az elején úgy éreztem, hogy a fő szerelmi huzavona arra lesz kiélezve, hogy Marcnak mikor sikerül időt szakítani, hogy leszaggassa Fatyhe bugyiját, hiszen a forrósodó helyzeteket rendszerint megszakították, később azonban az ügy bonyolódása, és az eltitkolt „apróságok” napvilágra kerülése miatt elég nyilvánvalóvá vált, hogy inkább párkapcsolati zűr lesz, mint etyem-pentyemek.

A fivérek is inkább a munkára koncentráltak a szórakozás helyett, bár a közös filmnézésről még így sem mondtak le. Faythe édesapja még inkább bebizonyította miért pont ő a falkavezér, az anyukája előtt pedig le a kalappal, hiszen ha kell, leveszi a tűsarkút és igai vadmacskává válik.

Ha csak magát a nyomozást nézem, amely kitette a történet vagy kilencben százalékát, akkor korrekt, élvezhető sztorit találtam a lapok között.  Tetszett, hogy a szálak visszavezettek az előző kötethez, hála égnek nem futottak az üldözők fölös körök, az új információk bár lassan, de folyamatosan áramlottak. Akadt izgalom, akció, harc, néha egy-egy megmosolyogtató jelenet. Viszont jólesett volna még bele több játékosság, szerelmi évődés és vérmacska forma. A folytatáshoz vezető út szépen kikövezett, a sorozat kötetről kötetre épül egymásra, és ismét Faythe Sanders élete lesz a tét.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!

Sorozat szombat (14)

Rachel Vincent - Vérmacskák
Shifters

Latrok

2. kötet

Könyvmolyképző kiadó

október 1.

  2999Ft (puha) / 3999 Ft (kemény)

Rendben, szóval a macskák nem esnek mindig talpra.
Én aztán a legtöbbünknél jobban tudom ezt. Amióta visszatértem a falkába, nagy döntések és még nagyobb hibák követték egymást az életemben; olyan hibák, amikért ártatlan életekkel szokás fizetni. Mint az első és egyetlen női végrehajtónak, nagyon sokat kell bizonyítanom apám, a falka és saját magam előtt is. És most, hogy a területeinken sorra ölik meg a kandúrokat, keményebben dolgozom, mint valaha – bár mindig van erőm, hogy munka után szórakozzak is egy kicsit Marckal, aki végrehajtóként és a magánéletben is a társam.
Azonban nem minden hibám lezárt ügy. Felmerül a gyanú, hogy a halott kandúrok esete összefüggésben áll emberi nők eltűnésével is, és talán minden miattam történik, emberként vagy macskaként. És az az egyetlen megingás talán túl sokba, elviselhetetlenül sokba fog kerülni nekem.

Megjelenés:
Facebookon még nem láttam megerősítést, de a kiadó webshopján a dátum október 1. 

A borító: 5/4

A stílus még mindig nagyon tetszik, a kép egy kissé kevésbé. Az első köteté szerintem jobb volt, de azért örülök, hogy meghagyták az eredetit.

Érdeklődési indexem:  5/5

Két sorozatindító kötet (Stray és a Lélektolvajok) győzött meg arról, hogy Rachel Vincentnek a kedvenceim között a helye. Személy szerint mindkét sorozatát nagyon megszerettem az első kötet alapján, így én nagyon várom már a folytatásokat. Ebben az esetben sokakkal ellentétben nem találtam unalmasnak a Stray elejét, a fiúkákat igazán megkedveltem így várom már, hogy visszatérhessek hozzájuk, a szerelmi háromszög igencsak szórakoztat és Faythe alapvetően szimpatikus főszereplő. Az pedig, hogy nem ifjúsági regény még jobban kedvemre való. 

A sorozatról 

Műfaj: urban fantasy

A sorozat kötetei:

1. Stray (2007) - Stray - Kóborok (2012) véleményem
2. Rogue (2008) - Rouge - Latrok (2012)
3. Pride (2009)
4. Prey (2009)
5. Shift (2010)
6. Alpha (2010)

Az írónő honlapja itt.

A képek forrás az írónő honlapja

Hasonló rovatok a Könyves blogok oldalán.

Rachel Vincent - Lélektolvajok

Kiadó: Jaffa, 2012

Oldalszám: 300

Ár: 2940 Ft

Sikoltók 1.

Szeretem Rachel Vincent műveit. Szeretem, mert nem vámpírokról ír, ami még mindig eladható. Szeretem, mert amikor az alakváltókat állítja középpontba, nem vérfarkast, hanem vérmacskát választott. (Stary – Kóborok) Szeretem, mert ha tündér, akkor a kelta mitológia „tündére”, az ír legendák egy teremtménye. (Sikoltók) Tehát egy kis újat tesz le az asztalra. Szeretem, hogy tud jó urban fantasyt papírra vetni, de mint ez a könyve is mutatja, hasonlóan élvezetest alkot a young adult műfajában is. Tehát gondolom, ezek után nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy nagyon tetszett a Lélektolvajok.

A történet:

„Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.

Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő…”

Gondolatok:

Bevallom őszintén nem gondoltam volna, hogy a Könyvmolyképző után más kiadónál is fogok még találkozni Rachel Vincent nevével. Viszont a néhány pillanatnyi döbbent szemmeresztgetés után roppant megörültem, hogy egy másik sorozatával is lehetőségem lesz megismerkedni. Kíváncsiságom pedig leginkább az keltette fel, hogy az urban fantasy után mennyire tud hasonlóan élvezetes történetet kitalálni ifjúsági keretek között. Azt mondhatom, roppant mód jól teljesített és annak ellenére, hogy a könyv nem mellőzött néhány sablonos szituációt, nem sorolnám be az egytucat közé, főleg a mitológia miatt, ami nagyon is elnyerte a tetszésem. Nem gondolnám, hogy a banshee (bean-shide)-k oly közismert mitikus lények lennének, így mindenképp felüdülés olvasni róluk.

Teljes mértékben érezhető, hogy ifjúsági regény, ahol ismét a népszerű helyes srác és az átlagos, népszerűtlen lány párosa kelt feltűnést az iskolában, (bár maga az iskolai élet teljesen kimarad a történetből). Érzelmeikben nincs átmenet, csak váltás, hiszen eddig nem is nagyon beszélgettek, de hirtelen már egy párt is alkotnak, heves csókokat váltanak. Engem azonban ez cseppet sem zavart, még mindig vevő vagyok az ifjúkori szerelmek történetére, és őszintén szólva nem éreztem sziruposnak sem. Azonban nem mondható egyszerű románcnak, hiszen a lány előtt feltárul az igazság tulajdon mivoltáról és önszántukból szólítják a kaszást, hogy segítsen kibogozni a lélektolvaj kilétét.

Számomra a mitológia jóformán ismeretlen volt, bár néhány tévésorozatban már találkoztam vele, viszont csak így olvasva, kicsit jobban körülírva jöttem rá, hogy ez nekem mennyire tetszik.

Ami viszont zavart, az Kaylee esztelensége, vagy mondjam úgy pillanatnyi sötétsége. Alapvetően nem éreztem buta libának, de azt nem szerettem, amikor kihallgatott fél mondathoz rögtön elméleteket kreált, amelyek nevetségesen messze jártak az igazságtól, de ő szintül hitte, hogy igaza van. Viszont, amikor először elhangzik más szájából ennek a bizonyos félmondatnak a jelentése, akkor azt nem vetítené ám magára. De nem ám, semmi reakció, hogy fény gyúlt volna a fejében, mintha észre se vette volna, és a könyv végére meg rácsodálkozik a dolgokra, hogy „az nem lehet”. Ez bizony baki volt, és így Kaylee múltja kissé kiszámítható, bár annyira ez nem tudta kedvem szegni.

A szereplők között megfordult utálni való (unokahúg), közömbös (apa, nagybácsi), de érdekes karakter is (Tod). Nash szimpatikus srác, bár látszik rajta, hogy már szívesen bugyiszaggatásba kezdett volna, na de a rengeteg folytatás bőven ad még alkalmat a fiúnak. Én mindenesetre várom mivel kell újra szembenézniük hőseinknek, és csak azt mondhatom, hogy igazán élveztem az olvasást, bár elég rövid könyvecske volt.

A magyar kiadással különösen elégedett vagyok, öröm látni a külföldről átvett borítót, és még a fejezeteket elválasztó díszítés is jólesett a szememnek, bár a fordításba imitt-amott bele tudnék kötni. Rachel Vincent pedig immár hivatalosan is a kedvencek közé lépett, annak ellenére, hogy egyik könyve sem hibátlan.

A könyvet köszönöm a Jaffa kiadónak!

4,5 pont

Sorozat Szombat (13)

  Rachel Vincent - Sikoltók 
Soul Screamers

Lélektolvajok

1. kötet

Jaffa kiadó

július 02.

2940 Ft

Valami nincs rendben Kaylee Cavanaugh-val; megérzi, ha valaki a közelében meg fog halni. És amikor ez bekövetkezik, egy ellenállhatatlan erő arra kényszeríti, hogy sikítson, mint egy lidérc. Szó szerint.
Kaylee szívesebben foglalkozna azzal, hogy végre sikerült felkeltenie az iskola legjobb pasijának a figyelmét. De nehéz végigcsinálni egy romantikus randevút olyasvalakivel, aki láthatóan többet tud az ember kényszeres sikítozásáról, mint ő maga.
Amikor pedig az iskolatársaik látszólag ok nélkül sorra holtan esnek össze, csak Kaylee tudja, ki lesz a következő...

„Az idegességtől verejtékes lett a tenyerem, és kivételesen örültem, hogy képtelen vagyok megszólalni. Hogy nem tudok válaszolni Emmának. Ehelyett nyeltem, és a torkom összeszorult, akadályt képezve az engem belülről perzselő sikoly előtt. A szürke köd sötétebbé vált, bár sűrűbbé nem igazán. Könnyedén keresztülláttam rajta, ugyanakkor megváltoztatott mindent, amin rémült tekintetem megpihent; mintha a tornatermet áttetsző szmogfelhő takarta volna. És a valamik továbbra is a látóhatárom peremén mozogtak, hol az egyik irányba rántva a tekintetemet, hol a másikba.
Abban a pillanatban bármit megadtam volna, hogy képes legyek megszólalni, nem csak azért, hogy figyelmeztethessem Emmát - mert ez természetesen vitatható tett lett volna -, hanem hogy megkérdezzem Nasht, mi a fene történik. Ő is látja, amit én? És ami még fontosabb, ők is látnak már minket?”

A borító: 5/5

A német és egyben angol verziót vettük át, ami nekem nagyon szimpatikus, sokkal jobb, mint az amerikai. Figyelemfelkeltő, látványos, tetszik.

Érdeklődési indexem:  5/5

Biztos vagyok benne, hogy Rachel Vincent neve nélkül is felfigyeltem volna a könyvre, de így, hogy az általam nem oly rég olvasott Stray - Kóborok c. - szintén sorozatindító - kötet írónőjének egy másik sorozata indul útjára, még jobban vonz.

A sorozatról

Műfaj: young adult

A sorozat kötetei:

1. My Soul to Take (2009) - Lélektolvajok (2012)
2. My Soul to Save (2009)
3. My Soul to Keep (2010)
4. My Soul to Steal (2011)
5. If I Die (2011)
6. Before I Wake (2012)

Az írónő honlapja itt.

Hasonló rovatok a Könyves blogok oldalán.

Rachel Vincent - Stray - Kóborok

Könyvmolyképző kiadó, 2012

478 oldal

2999 Ft

Vérmacskák 1. 

Már a borítónak is nehezen tudtam volna ellenállni, ráadásul még a történet alakváltókról szól, tehát esélyem sem volt, hogy nemet mondjak a könyvre. Engem már cseppet sem késztetett szemöldökráncolásra a „vérmacska” szó, hiszen L.K. Hamilton medvét, oroszlánt, tigrist, leopárdot és még fókát is sodort az utamba, akik bizony mind vérállatokként tetszelegtek, így egy vérmacskához, - akit, mint kiderült egy fekete párducként kell elképzelni - cseppet sem kellet megerőltettem a képzeletem.

A történet:

„Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!”

Gondolatok:

Bár kedves főszereplőnk nem mutatkozott be a fülszövegben, azért illene elárulni, hogy Faythe Sandershez lesz szerencsénk, egy 23 éves makrancos hölgyhöz, aki úgy döntött nem lesz tenyészmacska és népes családját hátrahagyva a függetlenség útjára lépett, legalábbis megpróbált. Tény és való, hogy olyan vagány, harcos kiscica, mint ahogy elsőre bemutatkozott, azonban ez nem akadályozza meg, hogy az észérveket sutba dobva, makacsságtól hajtva butaságok hagyják el az ajkát, amivel borzolni tudja az olvasó idegeit. Na de nálam azért annyira nem rezegtette a lécet, így lényegében végig szimpatikusnak tartottam a nagyszájú lányt, aki ugyan tökös, de nem egy kőszikla, és ha nagyon jóindulatú akarok lenni, akkor bizonyos helyzetekben megajánlanám neki az „Anita Blake kistestvére” címet is.

A Sanders család Texast választotta otthonául, és ahogy Faythe behajt a ranchra, el is érkezünk a történet első helyszínéhez. Nem egy rövid könyvet vehet az olvasó a kezébe, a közel ötszáz oldal pedig sok mindenre elég, de az írónő mégis úgy döntött, hogy nem eseményekkel halmozza tele, hanem aprólékos bemutatással. Sok időnk van megismerni a család tagjait, a tekintélyt parancsoló apát, a lány fivéreit, tehát a kandúrokat és akad két viszálykodó hősszerelmes is, akik a lányra ácsingóznak. Marc az őrülten féltékeny, birtokló ex, a lánynak szánt vőlegény, és Jace, a flörtölő barátból, szerelmes tekintetű cicává alakult jópofa figura. Nem meglepő karaktereket, de én pont így szeretem őket. Választani pedig meg sem próbálok, főleg hogy még mindig rendkívül élvezem az édeshármasokat, bár nincs sok kétségem ki lesz a befutó. A bátyókra sem lehet panasz, jófejek, humorosak és igen összetartóak, mind-mind kedvelem. Amikor pedig újra együtt a csapat, változhatnak is azonnal macskává, hogy az állati énükbe is beleláthassunk. Nagyon szeretem az alakváltókat és az írónő nem rugaszkodott túlságosan el valódi ragadozóktól, nem cicomázta fel a cicákat hihetetlen tulajdonságokkal, így azt lehet mondani, hogy hitelesek voltak.

A könyv második fele tartogatja az izgalmakat, bár a rach után a tér még jobban összeszűkül, hiszen Faythe rosszfiúk horgára akad. Találkozhatunk szerencsétlen idiótákkal, akiknek csak a szája nagy, de egy pszichopata dzsungelmacska egymagában elég őrült, szadista, kéjvágyó állat, hogy igazi ellenfél legyen. Faythe-nek pedig alkalma nyílik, hogy megmutassa milyen pengén vág az esze szorult helyzetében is.

Bár Vörös pöttyösként jelent meg, nem skatulyázható be a langyos, rózsaszín romantikus fajtába. Igazi alakváltós, vagány történet, huszonéves főszereplőkkel, akik igazi veszéllyel néznek szembe. Mocsok, vér, erőszak, tehát nem szép látvány. Az érzelmek mellé pedig testi vágy is társul, amit ki is elégítenek, és bár a könyv nem mondható egy erotikus urban fantasynak, de azért az írónő nem virágnyelven szán két sort az eseményekre.

Nem voltak elvárásaim a történettel kapcsolatban, de rendkívül pozitívan érintett, hogy nem kifejezetten ifjúsági, sőt az én mércémmel mérve egyáltalán nem az. Megkedveltem a szereplőket, a vérmacskákat, a történet vagány volt és nagyon élt a képzeletemben. Könnyű volt falni a sorokat és nagyon jólesett. Mikor jön már a folytatás?

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak!

4,5 pont