 |
Könyvmolyképző kiadó, 2012
478 oldal
2999 Ft
|
Vérmacskák 1.
Már a borítónak is nehezen tudtam
volna ellenállni, ráadásul még a történet alakváltókról szól, tehát esélyem sem
volt, hogy nemet mondjak a könyvre. Engem már cseppet sem késztetett szemöldökráncolásra a „vérmacska”
szó, hiszen L.K. Hamilton medvét, oroszlánt, tigrist, leopárdot és még fókát is
sodort az utamba, akik bizony mind vérállatokként tetszelegtek, így egy
vérmacskához, - akit, mint kiderült egy fekete párducként kell elképzelni -
cseppet sem kellet megerőltettem a képzeletem.
A történet:„Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!”
Gondolatok:
Bár kedves főszereplőnk nem
mutatkozott be a fülszövegben, azért illene elárulni, hogy Faythe Sandershez lesz
szerencsénk, egy 23 éves makrancos hölgyhöz, aki úgy döntött nem lesz
tenyészmacska és népes családját hátrahagyva a függetlenség útjára lépett,
legalábbis megpróbált. Tény és való, hogy olyan vagány, harcos kiscica, mint
ahogy elsőre bemutatkozott, azonban ez nem akadályozza meg, hogy az észérveket
sutba dobva, makacsságtól hajtva butaságok hagyják el az ajkát, amivel
borzolni tudja az olvasó idegeit. Na de nálam azért annyira nem rezegtette a
lécet, így lényegében végig szimpatikusnak tartottam a nagyszájú lányt, aki ugyan tökös, de nem egy kőszikla, és ha
nagyon jóindulatú akarok lenni, akkor bizonyos helyzetekben megajánlanám neki
az „Anita Blake kistestvére” címet is.
A Sanders család Texast
választotta otthonául, és ahogy Faythe behajt a ranchra, el is érkezünk a
történet első helyszínéhez. Nem egy rövid könyvet vehet az olvasó a kezébe, a
közel ötszáz oldal pedig sok mindenre elég, de az írónő mégis úgy döntött, hogy
nem eseményekkel halmozza tele, hanem aprólékos bemutatással. Sok időnk van
megismerni a család tagjait, a tekintélyt parancsoló apát, a lány fivéreit, tehát a kandúrokat és akad
két viszálykodó hősszerelmes is, akik a lányra ácsingóznak. Marc az őrülten
féltékeny, birtokló ex, a lánynak szánt vőlegény, és Jace, a flörtölő barátból,
szerelmes tekintetű cicává alakult jópofa figura. Nem meglepő karaktereket, de
én pont így szeretem őket. Választani pedig meg sem próbálok, főleg hogy még mindig
rendkívül élvezem az édeshármasokat, bár nincs sok kétségem ki lesz a befutó. A bátyókra sem lehet panasz, jófejek,
humorosak és igen összetartóak, mind-mind kedvelem. Amikor pedig újra együtt a
csapat, változhatnak is azonnal macskává, hogy az állati énükbe is
beleláthassunk. Nagyon szeretem az alakváltókat és az írónő nem rugaszkodott
túlságosan el valódi ragadozóktól, nem cicomázta fel a cicákat hihetetlen
tulajdonságokkal, így azt lehet mondani, hogy hitelesek voltak.
A könyv második fele tartogatja
az izgalmakat, bár a rach után a tér még jobban összeszűkül, hiszen Faythe
rosszfiúk horgára akad. Találkozhatunk szerencsétlen idiótákkal, akiknek csak a
szája nagy, de egy pszichopata dzsungelmacska egymagában elég őrült, szadista,
kéjvágyó állat, hogy igazi ellenfél legyen. Faythe-nek pedig alkalma nyílik, hogy
megmutassa milyen pengén vág az esze szorult helyzetében is.
Bár Vörös pöttyösként jelent meg,
nem skatulyázható be a langyos, rózsaszín romantikus fajtába. Igazi alakváltós,
vagány történet, huszonéves főszereplőkkel, akik igazi veszéllyel néznek szembe.
Mocsok, vér, erőszak, tehát nem szép látvány. Az érzelmek mellé pedig testi vágy is társul, amit ki is elégítenek, és bár a könyv
nem mondható egy erotikus urban fantasynak, de azért az írónő nem virágnyelven
szán két sort az eseményekre.
Nem voltak elvárásaim a
történettel kapcsolatban, de rendkívül pozitívan érintett, hogy nem
kifejezetten ifjúsági, sőt az én mércémmel mérve egyáltalán nem az. Megkedveltem
a szereplőket, a vérmacskákat, a történet vagány volt és nagyon élt a
képzeletemben. Könnyű volt falni a sorokat és nagyon jólesett. Mikor jön már a folytatás?
A könyvet köszönöm a
Könyvmolyképző kiadónak!
4,5 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése