Nora Roberts - BoonsBoro Inn trilógia

BoonsBoro főterén már kétszáz éve áll egy fogadó, melybe jó ideje már csak a holtak jártak és őrizték a régmúlt emlékeit. Justine Montgomery álmodta meg először a BoonsBoro Inn renoválását és újbóli felvirágoztatását, egy romantikus fogadóét, ahol a betérő vendégek híres szerelmespárokról - többek között Jane és Rochester, Elizabeth és Darcy, Titánia és Oberon vagy épp a jövő szerelmespárja, Eve és Roarke - elnevezett  szobákban tölthetnek el kellemes órákat, éjszakákat.  A projekt hamar a fiai és jóformán az egész város szívügyévé vált, így Beckett, Owen és Ryder, akik a mára már elhunyt édesapjuktól tanulták a mesterséget időt, pénzt, vért és verítéket nem kímélve dolgoztak az embereikkel hónapokon - három köteten - át, hogy a fogadó és környéke régi fényében ragyogjon. Munka közben apránként fedte fel magát a fogadó fiatal szellemhölgye, a szeszélyes Lizzy, aki barátságot köt a Montgomery családdal és barátaikkal, segíti őket szerelembe esni és ha közvetlenül elmesélni  nem is tudja történetét, de arra sarkallja szereplőinket, hogy kíváncsiságtól űzve igyekezzenek fényt deríteni rejtélyes kilétére.

A második kezdet indítja útjára a trilógiát, amelyben Beckett, a család építésze sok évnyi vágyakozás után végre szorosabbra fűzi kapcsolatát kamaszkori - viszonzatlan - szerelmével. Clare már a középiskolában rátalált élete párjára, Clint Brewsterre, akitől három fia született, azonban közös életük és boldogságuk véget ért, amikor a férfi katonaként hősi halált halt Afganisztánban. Az ifjú özvegy visszatért szülővárosába felnevelni gyermekeit és egy - a fogadóval szembeni - Olvasósarok nevű könyvesboltot nyitott. Sokáig meg sem fordult a fejében, hogy újra igaz szerelembe eshet, de a munkálatok megkezdésével egyre többet találkozott Beckettel és a férfi lassan beférkőzött a gondolataiba és a fiaival közös életébe. A bimbózó románcot a város aranyifja, a nemet nem ismerő Sam Freemont próbálja csak akadályozni, magának egyre erőszakosabban követelve Clare-t.

Szinte azonnal felsorakozott az a szűk társaság, akik a történetek végére egy nagy és boldog családot alkotnak majd. Izgatottan, vágyakozva tekintettek az előttük álló kihívásra, mivel ők már akkor maguk előtt látták azt a szépséget és érezték azt a meghittséget, kényelmet és elégedettséget, amit Nekem, mint olvasónak időbe tellett elképzelni. Így azonban a munkálatokkal töltött idő, a megbeszélések nem feltétlen kötöttek le minden pillanatban, pedig eközben adódott mód leginkább, hogy képet alkossak a szereplőkről.
Beckett megdobogtatta romantikus szívem azzal, hogy oly sok év után is képes volt álmodozó tekintettel nézni arra a nőre, aki iránt mindig is romantikus érzéseket táplált, és szinte csodaként élte meg az első meghitt pillanatokat. Sosem akarta figyelmen kívül hagyni a gyerekeket és nem akarta eltörölni Clint emlékét sem. A három lurkóval töltött idő számos aranyos jelenettel szolgált, amely közben Beckett egy másik család részévé vált, szerető lett és apa, ha pedig a körülmények úgy kívánták, egy védelmező.

Egy tartózkodó női szív...

Owen Montgomerynek és listáinak, folyamatos feljegyzéseinek köszönhetően a BoonsBoro Innben elvégzett feladatok többnyire a terveknek megfelelően haladtak, hiszen az alaposság, rendezettség és precizitás az alapelvei közé sorolandó és ugyanez a férfi lett Az első és utolsó szerelme a rendetlen és kissé szétszórt Avery MacTavishnek. A Montgomery és a MacTavish szülők mindig is jó barátságot ápoltak, és a közös pillanatok egy ötéves lányka szerelembe esését idézték elő, felnőve azonban őszinte barátságnál több nem alakult ki köztük... ezidáig. Mivel Avery pizzázója a Vesta szinte törzshelynek számított a Montgomery fivéreknél, és nem mellesleg szintén a fogadóval szemben foglalt helyet, így a lány is elég sok időt tölött a fiúkkal és a fogadó csinosításával. A többnyire rejtőzködő háziszellem akciójának köszönhetően pedig felmerültek a Mi volt ez? Mi lenne ha...? kérdések. A barátságból tehát szárba szökken a szerelem, Owennek köszönhetően lépésről lépésre, terveket szőve, azonban hosszú távra tervezni nem lehet egy olyan nővel, aki tartózkodik a tartós kapcsolatoktól. A megszokottól eltérően nem az elkötelezettség a probléma gyökere, hanem némi gubanc az önértékelésben az alapvetően magabiztos vörös bombázó részéről, mondhatni egy rossz "anyai örökség" emel akadályokat a páros elé.

Rokonszenves kettősről van szó, akik igyekeznek átgondoltan és lépésenként feszegetni barátságuk határait, ám érzéseimet irányukba leginkább a közömbösség jellemezné. Sem Owen, sem Averyvel közös párosuk sem tudott különösebben bevonzani, így azt kell mondjam, ez a kötet muzsikált számomra a leggyengébben. Leszögezném, hogy rossznak semmiképp sem nevezném, hiszen minél többet olvastam, annál inkább egynek éreztem magam közöttük, egyre jobban megszerettem magát a társaságot és elkezdett Lizzy is érdekelni. Kifejezetten jót derültem a fiúk rádöbbenésén, hogy az édesanyjuk, Justine nem tölti mindig magányosan az éjszakáit és reggeleit, partnernek pedig nem is akárkit talált. A BoonsBoro Inn pedig kinyitni készül a kapuit, első vendégek maguk a szorgos kezek gazdái.

Azok a konok férfiak...

Ryderre néha rájön a bolondóra és úgy viselkedik, mintha a család fekete báránya lenne. Ekkor kikapcsol benne a Montgomerykre oly jellemző udvariasság, távolságtartóvá, egy rosszkedvű  morgó medvévé változik... teszi ezt leginkább a fogadós, Hope Beaumont közelében. Az első pillanattól előítéletesen viseltetik a drága cipőket viselő nagyvárosi lánnyal szemben, pedig Hope-ra a sznobság legapróbb jelét sem lehet rábizonyítani. Idegenként pottyant közéjük, Avery főiskolai barátnőjeként kellett beilleszkednie egy összeszokott társaságba, ám ez számára nem volt kihívás, csupán Rydert igyekezett kerülni. Lizzy, a szellem által kiprovokált első csók után azonban kölcsönös fizikai vonzalom nyilvánvalóvá válik és nem is kell sok idő, hogy felmerüljön egy könnyed kapcsolat lehetősége, amelyből egyértelműen szerelem lesz.

A tökéletes társ nyerte el leginkább a tetszésemet, amely elsősorban Ryder nyers sármjának volt köszönhető. Szexi, kétkezi munkát kedvelő fickó, aki tudja magáról, hogy jóképű, - főleg félmeztelenül verejtéktől izzadva a tetőn, - nem is okoz számára nehézséget, hogy ágyba vigyen egy-egy nőt, azonban a családja és Dinka nevű kutyája iránt érzett szereteten túl mély érzéseket még senki iránt sem táplált. Hope lesz az első nő, aki nemcsak a külsejével vonzza a férfi figyelmét. A lány nagyvárosi szállodát és életvitelt, továbbá egy összetört szívet hátrahagyva érkezett BoonsBoroba, munka helyett azonban második családra lelt. Visszakapott lelki nyugalmát azonban felzavarják a közelmúlt "szellemei" és Ryder Montgomery.

Az utolsó kötetre kifogyott az írónő a közös előéletekből, így jóformán két idegen bonyolódott egymásba és egy viszony közben kerültek terítékre az alakuló érzelmek, amit a konok macsó fickó igyekszik tagadni, ám körülötte mindenki számára nyilvánvaló, hogy belehabarodott a fogadósba, A tökéletes társba.
Lizzy története is elérte a tetőfokát és meglepetésemre olyan megindító képekkel zárult, hogy őszintén meghatódtam, pedig kezdetben kissé erőtlen mellékszálnak éreztem egy szellem felbukkanását.

Ezek a történetek is beillenek a Nora Robertstől általam olvasott regények sorába, amelyeket szinte bármikor kellemes olvasni, de annyira már nem meghatározó élmények, hogy vágyjak később is elővenni őket. Nem nagy amplitúdójú, nem túl mozgalmas családi regények ezek, a folyamatos szervezkedések és megbeszélések kissé unalmas mókuskerekét csipetnyi romantika és a szerethető karakterek ellensúlyozzák csak.