Jennifer Ashley - Lord Mackenzie tébolya

Kiadó: Kossuth, 2012 

Oldalszám: 376

Ár: 1990 Ft

A Mackenzie fivérek gazdagok, befolyásosak, veszélyesek és kiszámíthatatlanok. Egy nő sem éli túl, aki a közelükbe kerül. Sok pletyka kering róluk – tragikus erőszak, csillapíthatatlan vágyak, szeretők, botrányok.

Higland Pleasures #1

Molyon futottam bele az örömújjongásokba, hogy a Kossuth kiadó megjelenteti Jennifer Ashley regényét és annyira átragadt rám a boldogságuk, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy elégedetten ballagok haza az új szerzeményemmel, anélkül, hogy bármi fogalmam lenne az írónőről, munkásságáról. Na nem ment el az eszem, mint a címből kitűnt Lordnak, hogy vásárolgatok összevissza, de ha valaki meglobogtatja előttem a skót és romantikus jelzőket, akkor, mint bika a vörös posztóra, ugrom is a könyvre. Szóval nekem már annyi is elég volt, hogy kötelező olvasmánnyá váljon, hogy skót fivérek történetét vetette papírra az írónő.

A történet:

London, 1881. Az a hír járja, hogy Ian Mackenzie őrült, és veszélyes a nőkre. Betht mégis elbűvöli a Lord. A lány megérzi, hogy a férfi romlottsága és kivételes tehetsége ellenére segítségre szorul. Az ő segítségére. Beth mindent felad a férfiért. Életének egyetlen értelme, ha mégoly veszélyes is, Ian Mackenzie lesz. Semmi sem szabhat gátat izgatóan viharos és buja erotikus kalandokkal teli kapcsolatuknak…

Gondolatok:

Volt szerencsém már néhány 19. században játszódó történethez, amelyekben skót férfiúk léptek színre London városában, így a kedvenc jeleneteimről már jó előre lemondtam, hiszen ezekben a történetekben nem kap helyet az igazi lóhátas romantika, olyan vademberes módon, de az összetartó, különc családok mindig kárpótolnak érte.

A Mackenziek is hírhedt társaság, bár nem veri őket kimondottan átok, mint a MacCarrickfivéreket (Kresley Cole) vagy a MacLean-eket (Karen Hawkins), mégis nincs túl jó hírük, hiszen a közelükbe kerülő nőkkel jól elbánik a sors. Egy felügyelőnek pedig kimondottan a bukásukra fáj a foga, és amint alkalma adódik, újra a nyomukba ered, és a következő alkalmat egy gyilkosság adja, akinek legjobb gyanúsítottja az őrültnek tartott Ian Mackenzie.

Ebben a könyvben a címadó téboly, nem csak eltúlzott hasonlat, valami csábító jelző, hiszen hamar rájön az olvasó, hogy Ian őrülete, a mai korban már nagyon is megmagyarázható, nevesített betegség. Ian nem úgy érzékeli a körülötte lévő világot, mint mások, rendkívül okos, de nem érti az érzelmeket, nem képes hazudni, és szinte képtelen a másik szemébe nézni. Mivel kompetens nem vagyok a témában, így félve írom le, de én az Asperger-szindrómaként diagnosztizálnám, ami az autizmus enyhébb változata. Tehát ez a könyv nem csak egy szerelmi történet, hanem egy kis betekintés egy elveszett lélek különös világába. Szívem szerint az egész történetet Ian szemszögéből olvastam volna, mert érdekeltek a fejét megtöltő gondolatok. Persze a könyv ennek ellenére megmaradt könnyed romantikus ponyvának, de mégis egy kis változatosságot vitt a történetbe Ian karaktere, akinek a múltban sok szenvedést el kellett már szenvedni.

Beth nem a nebáncsvirág hősnő, hiszen lentről – ha akaratlanul is, de – felküzdötte magát a nemesek közé, és özvegyasszonyként már megtapasztalta a szerelem gyönyöreit, így Ian heves támadásainak könnyebben megadja magát.

A borító hirdeti, hogy ez egy sötét és buja kaland, és valamilyen szinten igaza is van, hiszen egyrészt Mackenziek életét újra felbolygatja Fellows felügyelő, aki újabb gyilkosságot akar a fivérek nyakába varrni, Beth pedig hajthatatlanul fényt akar deríteni az igazságra, másrészt buja, mert Ian odaadó szerető, és nem egyszer lesznek szenvedélyesen egymáséi.

A karakterek kifejezetten szerethetők, az inasoktól, a szolgálókon át, egészen a sógornőkig és fivérekig. Nem is tudom ki érdekel a legjobban, de ha már Isabella és Mac kapcsolata jobban előtérbe került, és lévén övék a folytatás, így megelégszem velük is, pedig Hart, a legkeményebb, félelmetes Mackenzie is elkottyantotta jövendőbelije nevét, ha személyesen nem is volt hozzá szerencsém. Cameron talán a legközvetlenebb figura, és nem csak a négy fivér lesz sorban a porondon, de Cam fia, Daniel is megkapta már a maga szeletét, várom, már hogy felnőjön.

Tetszik a család, tetszenek a karakterek, ugyan néha nem bántam volna, ha a nyomozás kimarad, Ferrow bosszúszomja és szűklátókörűsége néha már idegesített. Szeretem a csipetnyi erotikát és jó volt látni, hogy mekkora jelentősége van, ha két tekintet összekapcsolódik. Mindenképpen várom a folytatást.