Johanna Lindsey - Viking trilógia

A Malory-k után Johanna Lindseytől itt egy újabb család története, trilógiává gyúrva egy olyan korban, amelyhez még nem volt szerencsém.

Kiadó: Gabo, 2012 
Oldalszám: 450
Ár: 2290 Ft

A legbarbárabb kötet:

Fagyos tüzek

Lady Brenna & Garrick Haardrad

Kr. u. 851

A jeges tengeren átkelő vikingek egy portyájuk alkalmával foglyul ejtik Lady Brennát, a bátor kelta szépség azonban megesküszik, hogy neki senki nem fog parancsolni – még a jóképű, de faragatlan Garrick Haardrad sem.
Garrick, a kegyetlen viking törzsfő fia, aki ahhoz szokott, hogy mindent megkap, amit csak kíván, vad ösztönösséggel teszi magáévá Brennát. A lány eleinte minden idegszálával küzd a rabszolgasors és nemegyszer mind a tíz körmével gazdája ellen, ám kiderül, a férfi korántsem olyan, mint elsőre látszik. És miközben Brenna bosszúra készül, Garrick csókjai elvarázsolják, és a fagyos norvég télben a vadóc kelta lány izzó szenvedélyre lobban.

Nem olvastam ugyan még viking történetet, így összehasonlítási alapom nincs, de a trilógia végére érve, azt lehet mondani, hogy kétségtelenül ez a leginkább viking regény a háromból. Az egyetlen, amely messze északon játszódik, a norvég fjordok között, ahol a jég az úr és a viking nép bebizonyítja milyen kegyetlen tud lenni.

Bevallom őszintén naivan azt gondoltam, hogy az írónő majd - lévén romantikus történet - kissé árnyaltabban ábrázolja ennek a hódító és barbár népnek a szokásait, viselkedését. Így kissé megdöbbentem és nehezen is fogadtam el, hogy bizony Brenna egy olyan törzs között lel - számos kaland és vita  után - családra és boldogságra, akik előtte a szeme láttára  mészárolták le a családját, a megmaradtakat megerőszakolták, majd rabszolgasorba kényszerítették őket és elvárták tőlük, hogy minden további nélkül törődjenek bele sorsukba, sőt mi több, legyenek teljesen elégedettek vele, önként adják testüket és szolgálataikat bárkinek, aki épp igényt tart rá.

Brenna, a szilaj hollófekete hajú lány, akit az apja fiúként nevelt, volt az egyetlen, akit a büszkesége nem engedett fejet hajtani és makacsul küzdött ura és családja ellen. Garrick lett az gazdája, aki a lányt apjától kapta ajándékba és annyi szerencsém volt vele, hogy ő inkább egy kereskedő, mint portyázó, öldöklő viking, így nem kellett akkora ellenszenvet leküzdenem vele szemben. Viszont a nyilvánvaló vonzalom tartott csak vissza attól,  hogy néhány ágyjelenetet véresen komoly erőszaknak vegyek.
A történet kifejezetten hosszú hónapokat ölel fel, Garrick hetekre-hónapokra hagyja magára Brennát, néhány vita is sokára ér véget és közben az írónő mindenféle embert próbáló kalandokba hajszolja szegény lányt. Kissé halhatatlannak tűnik, mert túlél mindenféle betegséget, merényletet, balesetet, kalandtúrát a fjordokban és őszintén ez már kissé soknak tűnt, enélkül is egyértelművé vált, hogy a lány nagyon is "legény" a talpán, egy harcos amazon.

Alapvetően a civakodás tetszett, Garricket egy idő után még meg is lehet kedvelni, de maga a viking életmód és szokások határozottan fel tudtak dühíteni.

3,5 pont

* * * * *

A trilógia legjobbja:

Kiadó: Gabo, 2012 
Oldalszám: 416
Ár: 2290 Ft

Lángoló tüzek

Kristen Haardrad & Royce Wyndhurst

21 évvel később...

Kr. u. 873

 

Kristen Haardrad bátran állta Royce dühödt pillantását. A foglya volt ugyan Wyndhurst urának, de elhatározta, a rabszolgája nem lesz soha. A lány mit sem tudott a férfi szívében dúló gyűlölet okáról, sem az iránta érzett emésztő vágyról. A nagy hatalommal bíró szász nemesúr méltó vetélytársra talált a viking szépségben – mindketten büszkék és erősek voltak, ám egy nap leomlott a kétely és bizalmatlanság fala, és a mindent elsöprő szenvedély egymás karjaiba űzte őket.

Vikingek ide vagy oda, ez bizony nem sokban különbözött egy jóféle (angolszász) középkori történttől, hiszen Kristent félresikerült férjfogó kalandja a szászok földjére vezette. Volt a sztoriban kellő tűz, humor, parázs vitáktól volt zajos és határozottan a két erős egyéniség összecsapásai és veszekedései adták a történet sava-borsát.
Kristen tagadhatatlanul Brenna lánya, makacs, nagyszájú teremtés, aki humorosabb és jóval kacérabb anyjánál. Egyáltalán nem szégyelli bevallani vonzalmát és ujja köré csavarni kiválasztottját. Ő is futott ugyan feles köröket a szeretkezés pálfordító voltába vetett hite miatt, amelyet rendre duzzogás követett, de ugyan mely romantikus hősnő ne okozna olvasójának némi fejfájást, de tényleg csak rövid időre csóváltam a fejem rajta.
Royce-nak esélye sem volt a lány vonzerejével szemben, és biz'isten nem is küzdött annyira a vágyai ellen, sőt néha kifejezetten romantikusra vette a figurát. Ha pedig a helyzet úgy kívánta, akkor rabszolgája felett minden további nélkül gyakorolta neki járó jogait, és mégis kevésbé tűnt vadembernek, mint (leendő) apósa volt. Garrick és Brenna, a két aggódó szülő is sietett lányuk megmentésére és szinte azonnal mosolyra fakasztottak, de az immár férfivá érett Selig, az elsőszülött báty is bizonyította húga iránti szeretetét és talpraesettségét.
Határozottan jót szórakoztam olvasás közben.

4 pont

* * * * *

Kiadó: Gabo, 2012 
Oldalszám: 364
Ár: 2290 Ft

Egy langyi sztori:

Add meg magad, szerelmem

Lady Erika & Selig Haardrad

6 évvel később...

Kr. u. 879

Miután tévesen kémnek nézték, Selig Haardrad, a viking iszonyú szenvedéseknek volt kitéve Gronwoodban, Lady Erika börtönében. Egy gondolat tartotta életben, a bosszú.Amikor a sors a kezébe juttatta a szőke hajú ellenséget, Selig elhatározta, hogy megtöri a kőszívű lány büszkeségét. Arra azonban még lázálmaiban sem gondolt soha, hogy a végén őt is legyőzi az érzéki vágy és a diadalmas szerelem.

Édes, drága Selig, az Áldott!

Láttalak téged megszületni, láttalak angyalarcú férfiként, a női nem nagy hódolójaként, akiért epekednek a hölgyek. Látom mennyire szereted a családod, a húgodat, és azok gyermekeit, látom, hogy bátor vagy, egy jó ember. Ezek után kérdezem én, hát így kell viselkedni? Te nem ilyen vagy, szóval szégyelld magad! Csalódtam benned!

Ahogy csalódtam kissé a kötetben is. Hogy miért?

1. Egy pindurit unalmasnak találtam.
2. Rendkívül lassan indult be, túl kellett lépnem egy hosszabb visszatekintésen az előző kötetről (mondjuk ezt még megértem, hiszen sok év telt el az eredeti megjelenések között), politika mesedélutánon, félholt utazáson, mire végre egy levegőt szívhattak a leendő szerelmesek, de Selig azután még sokáig nyomta a betegágyat és felépülve sem lett jobb kedve egy igazán élvezhető szerelmi játszmához.
3. A szereplők (főleg az előző hősökhöz, hősnőkhöz viszonyítva) színtelenek voltak, nem volt bennük igazi jellem, szenvedély. Selingtől sokkal jobb alakítást vártam, mert őt már ismertem valamelyest és az elején még ígéretes is lehetett volna, de elrontotta. Erika pedig az első perctől szürke volt, és sajnos az is maradt.
4. Szerintem nem volt a történetben perzselő vágy, sem játékos évődés, alig volt igazán romantikusnak mondható jelenet. A veszekedéseket sem élveztem úgy mint előtte.  Az írónő tehát most nem tudta jól ábrázolni a vonzalmat és ahogy Selig, én is úgy gondolom, Odin tudja csak mikor alakultak az érzések szerelemmé.
5. A bosszú eltúlzott és haszontalan volt. A kezeljük úgy a rabszolgát, mint egy kutyát, azaz láncra verve a sarokba, nagyon, de nagyon nem tetszett. Sokkalta megalázóbbnak éreztem, mint a másik két nő esetében.
6. Akadt néhány szerintem felesleges nézőpontváltás is, olyan szereplőkre, akinek jelenléte szinte említésre méltó se volt.

Ami viszont örömmel töltött el, hogy Selig szülei, húga és sógora most is szerves része volt a történetnek. Garrick és Brenna még sok-sok év múltán is szenvedélyesen szereti egymást, Kristen és Joyce pedig változatlanul évődve veszekednek, így ők négyen adtak némi humort a történethez. Szimpatizáltam Erika árnyékával, az óriás vikinggel,  a félelmet keltő szófukar Turgeisszel is.

A Lángoló szívekhez hasonlóan ezt a történetet is jobban uralta az angolszász hangulat, mint a viking, pedig belőlük most nem volt hiány, hiszen míg Selig és családja norvég, addig Erika a dán vikingek közé tartozik.

3 pont

Nem mondom, hogy nem érződik a történeteken, hogy az  írónő nagyon korai könyvei, sőt mi több, a Fagyos tüzek úgy látom az első (1980), és számos közös vonás és alapszituáció (rabszolgasorba kényszerített, láncra vert nő, sebzett szívű vagy bosszúálló férfi, családi ellenség) jellemzi a trilógiát, mégis, azért egész tetszettek. Bár nem keltettek bennem vonzalmat a viking férfiak iránt, sőt áldom az isten, hogy ennyit fordult a világ, mert nem élvezném, hogy egy férfi tulajdona legyek, aki kénye-kedve szerint eladhat, megverhet, megerőszakolhat, tálcán nyújthat át néhány (pásztor)órára barátainak. Viszont a főhősök általában a körülményekhez képest, azért a jobb emberek közé tartoztak és ez sokat segített, hogy könnyebben szemet tudjak hunyni a barbár valóság felett.