Cassandra Palmer 2.
Egy kis emlékezetfrissítő újraolvasás után, már folytattam is a sorozat 2. kötetével. Mit mondjak Karen Chance-nek van egy sajátos stílusa, mondhatni mindent szeret halmozni. Az akciót, a természetfeletti lényeket, az ismert személyeket. A folytatás semmit sem változott az előző részekhez képest, de azt kell mondjam, jobban tetszett. Ehhez gondolom hozzájárul, hogy egyáltalán nem zavar ha telezsúfolnak egy könyvet számtalan fajta lénnyel, ahol akad köztük a történelem számos híres alakja. Akció akciót követ, pihenni nem lehet és az írónő fantáziája pedig csak szárnyal.
Némi spoilert tartalmazhat az előző részre nézve.
Cassie még mindig Tony után kutat, hogy megmentse apja szellemét és likvidálja a vámpírt. Egy ideig Billyvel, a házi szellemével nyomoz, de igen gyorsan a nyomára bukkannak. A Kör a halálát kívánja, a Szenátus irányítani akarja a Pythia erejét, Cassie pedig menekülne előlük, a hatalom és a vágy elöl. Többé-kevésbé segítőtársai Cassanova, az ördögfi és a graiák. Ki merem jelenti Pritkin is többször segíti Cassie-t, mint ahányszor meg akarja támadni. Mert ő aztán szinte mindig jelen van, nem úgy, mint Mircea, aki leginkább csak a múltban bukkan fel. Több cél is lebeg a szereplőink előtt. Egyrészt Tony és Myra, az áruló szibilla megtalálása, ehhez azonban az erdő népének világába kell eljutniuk. Mirceat is igyekeznek megmenteni a múltban, hogy Cassie jelene is megmaradjon. Közben a lányban pedig kettős varázslat dúl. Míg a Pythia ereje egy férfi karjába taszítaná, hogy befejezzék a szertartást és igazi Pythia váljék a lányból, addig Mircea varázslata magának követeli a lányt és támad minden komoly érdeklődőre, így érdekes helyzetekbe keveredünk.
Újra feltűnik Pritkin, Mircea és Billy Joe mellett többek között Thomas, (Hasfelmetsző) Jack, Francoise és Agnes és Myra.
A könyv 2/3 nagyon jó volt, igazán tetszettek az írónő ötletei. A vándorló tetkószalon és maguk a védelmező tetoválások valami nagyon nagyok voltak. Mac igazán szimpatikus. Pritkin is tudott jó kis jeleneteket produkálni. De amint átléptünk a tündérvilágba egy hangyányit alábbhagyott a lelkesedésem. Egy jelenet kifejezetten nem tetszett és jobban örültem volna, ha Thomas se tér ennyire magához. Nem mintha sajnáltam volna ezt tőle, de miért nem Mircea.... na mindegy.
A vízköpők és a graiák szintén nagyon alakítottak, meg tudtak nevettetni, bírtam őket. A múltba ugrások voltak majdhogynem a legjobbak, bár a tetkószalont nem bírták überelni. Ha Mircea felbukkan rossz jelenet nem lehet, nagyon imádom a fazont, főleg hogy most leginkább nem is ismerte Cassie-t, mégis vonzódott hozzá.
Újra kapunk pár ősi legendát, amik színesítik a könyvet és a hangulatot. Az időbeli ugrásokra és változásokra még mindig oda kell figyelni a pontos megértés végett, de szerintem nem vészes.
A sorozat ugyan kedvenc nem lesz, de méltányolom, hogy tud igazi fantasy hangulatot teremteni a különféle lények felsorakoztatásával, ami számomra mindig előnyt tud nyújtani.
Kíváncsian várom a folytatást, amiről azt hallottam, hogy a sorozat eddigi legjobbja.
4 pont
A sorozat további kötetei:
1. Megérint a sötétség tovább
3. Átölel az éjszaka tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése