Suzanne Collins - Az éhezők viadala

Az éhezők viadala 1.

 Mielőtt a kezembe vettem volna a könyvet, szinte teljesen ismeretlen volt előttem a disztópiás regény fogalma. Nem igazán tudtam elképzelni mire is kellene számítanom, azon kívül, hogy elég ütős témának találtam az egymást gyilkolászó fiatalokat. Arról nem is beszélve, hogy számos dicsérő értékeléssel találtam szembe magam. Nem sejtettem, hogy amint kinyitom a könyvet ott ragadok és sokkolva, dobogó szívvel fogom olvasni a sorokat és szívem szerint csak akkor tenném le a könyvet, ha már az utolsó oldalt is elolvastam.

Mára már másodszor is olvasásra került a könyv és még mindig csak dicsérő szavakat tudok róla írni.

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Talán nem is a gyilkolás döbbentet le, hiszen nem vérben tocsogó jeleneteknek lehettünk tanúi, ó, nem… Engem az sokkolt, ahogy Katniss elénk tárja az aratásnapi eseményeket és utána megkezdődik a felkészülés az élet-halál harcra. Azonban ez nem abban merült ki, hogy némi tudást és jártasságot szereznek a fiatalok a kötélcsomózásban, a rejtőzködésben, de nem ám… sokszor úgy éreztem, hogy inkább egy szépségversenyre készülünk sminkkel, szépítkezéssel, interjúkkal, csak itt nem a világbékéért kampányolnak a szereplők, hanem a gazdag, szórakozni, fogadni vágyó kapitóliumi emberek jóindulatáért. A kényszeredett mosoly, a taktikus szavak mögött pedig Katnissban és társaiban egyre inkább tudatosul, hogy meg fognak halni, mert csak egy maradhat. Az utolsó napjaikat élik és várják a Viadal kezdetét jelentő gongot. Most az övék a „megtisztelő” feladat, hogy emlékeztessék Panem népét a Kapitóleum hatalmára. Azonban a Kapitólium pechükre nem számolt Katniss Everdeennel.

Nem Katniss miatt szerettem meg a könyvet. Tisztelem és meghajlok az élni akarása és a túlélési ösztöne, tehetsége felett, de akkor is zavarónak érzem, hogy minden más tekintetben teljes mértékben vak és buta, de mondhatnám azt is, hogy csőlátása van. A Tizenkettedik körzetben leélt eddigi élete beleplántálta, hogy minden pillanatban a túlélésre összpontosítson és fel sem merül benne, hogy egyes szituációkban mások nem a túlélésre gondolnak, hanem a szeretetre, mások védelmére.

Így Katniss néha túl férfiasnak és érzéketlennek tűnt nekem.

Ezzel szemben Peeta már az első perctől szimpatikus volt, és amint Katniss visszaemlékszik az első találkozásukra, már mosolyogtam is és alig vártam a fejleményeket, hiszen egyértelmű, hogy mi Peeta sorsa. Hát persze, hogy a szerelem, azonban Katniss nem a könnyen kapható fajta, még akkor se biztos, hogy észrevenné, ha Cupido szemtől szembe találná el a nyilával. Így egyáltalán nem mondanám a könyvet kifejezetten romantikusnak. Bár tény, hogy a hölgy rajongók szívét melengetik Peeta érzései, de aki nem elégszik meg egy pasival, annak ott van még Gale, a gyerekkori barát is. Nekem abszolút Peeta a favorit, kellemes, könnyed humorával és reménytelennek tűnő szerelmével.

A Viadal tartogat azonban más szerethető szereplőket. A kis Ruta sokak szívét megérintheti, de az elázott, a Tizenkettedik körzet egyetlen egykori túlélője Haymitch is befészkelheti magát a kedvencek közé. Vagy épp az egyszer idegesítő, egyszer kedvelhető felkészítő csapat, aki „felhizlalja és ráncba szedi a vágóhídra szánt” kiválasztottakat.

Az első oldalaktól a könyv hatása alá kerültem és mivel hasonlót még nem olvastam, így nem tudom felróni az esetleges hasonlóságokat más művekkel. Az alapötlet és a megvalósítás is maradéktalanul megfogott és ekkor első olvasásnál még nem is tudtam mi minden vár rám a folytatásban. Így a trilógiát már befejezve úgy érzem ez a kötet áll leginkább közel a szívemhez, szerelem volt első látásra, mert borzongtam, sokkolva ültem a könyvvel a kezemben.

5 pont 

A sorozat további kötetei:

2. Futótűz tovább

3. A kiválasztott tovább