Francica blogja: Celeste Bradley

Kiadó: Victoria, 2014
Terjedelem: 379

Ahogyan egy úrihölgynek is rendelkeznie kell bizonyos jellemvonásokkal, hogy elnyerje a társadalom tiszteletét, úgy a sikeres kosztümös regénynek is ki kell állnia a báj és szellemesség próbáját. Számomra legalábbis e két tulajdonság szükségeltetik leginkább ahhoz, hogy kellemesnek, egyúttal említésre méltónak nevezzek egy-egy romantikus regényt. Ha a történt híján van az imént említetteknek, egy kiskapu még mindig akad számára, mégpedig némi... mondjuk úgy, különcség.
Celeste Bradley első regényét, Az álruhást olvasva könnyűszerrel figyelmen kívül tudtam hagyni a báj kézzelfogható hiányát, hiszen szemfényvesztő, játszva hazudozó szereplőinek kalandos komédiája igazi mókával töltötte meg a történetet.
A szélhámos pedig bizonyította, hogy nem egyszeri esetről van szó, hanem az írónő igenis a bolondos romantika híve.

Dalton Montmorency egy éven keresztül a Királyi Négyes tagjaként a háttérből és titokban utasítgatta az Álruhások Klubjának szélhámosait, azonban Simon Raines leköszönése után mesterkémként átvéve pozícióját, már maga is a terepet járja.

Egyik első feladata, hogy fényt derítsen Sir Thorogood, a Korona által már nehezen tűrt provokatív karikaturista személyére. Célja érdekében magára ölti az eddig láthatatlan férfi szerepét, hogy ezzel csalja elő a valódit. Nyomozását rendre merényletek tarkítják, ami nem is csoda, hiszen számos közismert ember hírnevén és becsületén esett csorba a kíméletlen igazságra rámutató gúnyrajzok által. Ezeket a gaztetteket Mr. Montmorency ugyan könnyűszerrel kivédi, a karikaturista nyomára azonban úgy tűnik, nem akad, pedig a csali nagyon is horogra akadt. Dalton fejében azonban meg sem fordul, hogy a Londont lázban tartó művész tulajdonképpen egy nő.
Clara Simpson nem nézi jó szemmel, hogy egy piperkőc, papagájnak öltözött imposztor orozza el a tehetségéért járó bókokat, ezért ő is színjátékra adja a fejét. Magát féleszű, harsány és túlcicomázott hölgynek kiadva igyekszik kibillenteni szerepéből a szélhámost. A színészkedés azonban nem csak nappal, de az éjszaka leple alatt is folytatódik, immár egy harmadik személyiség magára öltésével. Az igazság azonban egyszer napvilágot lát és a férfi rádöbben, hogy nincs ember, akivel ne szállna szembe a nőért, pedig igazi valójukat még alig mutatták meg egymásnak.

Dalton Montmorencyt az első kötetben nem volt nehéz elképzelni egy nagyhatalmú lordnak. Tekintélyes ember benyomását keltette, talán kicsit megközelíthetetlennek is tűnt és bevallom őszintén nehezen tudtam róla elképzelni, ahogy könnyedén ölt magára különböző szerepeket. Mára már csodálkozom, hogyan is fordulhatott meg ilyesmi a fejemben, hiszen úgy tűnik, a fickónak a kisujjában van a mesterség. Hiába az elit tanulmányok, a rangra fittyet hányva bújik akár a tolvaj szerepébe is és lángra lobban egy egyszerű, ám annál szemrevalóbb lány iránt.

A hősnő is megérdemel minden tiszteletet, ám Clarat elsősorban nem nyilvánvaló (szín)művészi tehetségéért dicsérném, hanem birkatürelméért, amellyel minden további nélkül viselte sógornője nehéz természetét. Így nem csodálom, hogy az éles eszű, ha úgy akarja éles nyelvű, talpraesett nő önálló életről álmodozott. Sir Thorogood és az általa keresett pénz jelentette Clara számára a szabadsághoz vezető utat, mégis egy veszélyes kalamajka közben függetlenség helyett egy férfi karjai közé sodródott.

A magányos akció ellenére az Álruhások is belekeverednek a történésekbe. A boldog pár, Agatha és Simon segítő jobbot nyújt szükség esetén, James Cunnington inkább az eszét használja, a többi szélhámos pedig némi fejtörést okoz az új főnöknek. Button, a komornyikok gyöngyének utódja lehetett volna Dalton szolgája, azonban szereplése egy feldúlt macskával való afféron sajnos nem nyúlt túl.

Nincs rá jobb szó, minthogy egy újabb bohózat tárult fel előttünk, amely talán kevésbé késztetett hangos kacagásra, mint az álházasságot mímelő Agatha és Simon tette, ám eszement körülményekben most sem volt hiány. Olvasmányos, élvezetes történet, melynek folytatására, James és Collis kötetére, a kiadó ígérete szerint nem is kell oly sokat várnunk.

~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~

Sorozatinfó:

ÁLRUHÁSOK KLUBJA

Liar's Club

1. The Pretender (2003) ~ Az álruhás (2012)
          Agatha Cunnington & Simon Raines
2. The Impostor (2003) ~ A szélhámos (2014)
          Clara Simpson & Dalton Montmorency
3. The Spy (2004) ~ A kém (2014)
          Philippa Atwater & James Cunnington
4. The Charmer (2004) ~ A szépfiú (2014)
          Rose Lacey & Collis Tremayne
5. The Rogue (2005)
          Jane Pennington & Ethan Damont