2013. okt. 13.

Jennifer L. Armentrout - Obszidián

Kiadó: Könyvmolyképző, 2013
Terjedelem: 424

Ár: 2999 Ft
A nyár slágere YA fronton kétségkívül a Luxen sorozat első része, az Obszidián volt, az Álompasik között is versengő Daemon Black főszereplésével.

Először a kötelező kör lefutásához átadnám a szót Katynek, még akkor is, ha nehezen tudom elképzelni, hogy ne hallottatok volna még a történetéről. 

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. 
Az ég kiderült. Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam… 

Mint kívülálló szemlélő hamar megállapítottam, hogy az olvasóknál azonnali függőség alakult ki, mind a főszereplő srác, mind a sorozat iránt. Hihetetlenül sokakat, hihetetlenül gyorsan bevonzott a kötet és rabjává váltak a regénynek. Jómagam óvatosan kezeltem ezt az impulzív rajongást, kellett is némi idő, mire kölcsönpéldány formájában közelebbi ismeretségbe kerültünk. Ekkor már magam mögött tudtam az írónő egy más jellegű történetét, az abszolút csajos Vetkőzik a tanú felnőtt karaktereket szerepeltető romantikus regényét... bár jobban illik rá a szösszenet kifejezés, hiszen nemcsak igen karcsú, hanem kissé kidolgozatlan, elnagyolt sztori volt. A vérszegény élmény kedvem nem szegte, hiszen abban a tudatban kezdtem neki az Obszidiánnak, hogy nagy eséllyel fog ledönteni a lábamról egy szexi zöld szemű pasi, úgy hírlett ha nem is köztünk, de a fiatalok között szikrázni fog a levegő mind a kémiától, mind a parázs vitáktól. A gerinc vastagsága pedig további bizakodásra adott okot, hogy most Jennifer nem kapkodta el az írást. Ezek után igencsak meglepődtem, hogy mégiscsak a Gamble fivérek első kötete az élvezetesebb olvasmány, mert az Obszidián bizony nem igazán nyerte el a tetszésem.

Testi épségem megőrzése érdekében sem fogom hosszúra nyújtani panaszaim sorát, sőt ha akarnám sem tudnám, mert legnyomósabb indokom a történet ellen, hogy unalmasnak találtam. Se az elején, se a közepén, de még a végén sem éreztem semmiféle elragadtatást, vonzódást sem a szereplők, sem sztori iránt. Eseménytelen volt, jelen pillanatban is nehezen tudom felidézni, mivel is töltött meg majdnem négyszáz oldalt az írónő. Nem tudom dicsérni a könyv humorát, mert nem éreztem emlékezetesen szórakoztatónak Katy és Daemon szócsatáit, amelyek az utálva vonzódom hozzád játszma jegyében zajlottak. Nem tudom áhítozva, álmodozó sóhajjal rebegni Daemon nevét, mert az én fejem nem csavarta el, távol áll még egy felejthetetlenül vonzó pasitól. A beharangozott arcátlansága, amelyért a seggfejség koronáját is megérdemelné, számomra csupán Katy eltúlzott reakciójának lecsapódása. Tény, hogy szaladt ki a srác száján nem csak pimasz, de valóban durva beszólás is, mégis úgy érzem Katy minden második kiejtett mondatot csak túlontúl felfújt, és  akaratosan szállt vitába mindenért, így nem Daemont tartom bunkó pöcsnek, inkább a lányt kissé gyerekesnek. Leiner Laura Latter Zsófiája is hasonló szindrómában szenvedett a Bábelben. Enyhítő körülményként tekintetek azonban a lány könyves blogos tevékenységére, amely rokonszenvet ébresztett bennem.
Kettősüket még nem érzem annak az az izzó párosnak, amelyet el akartak hitetni velem a fanok, bár kétségtelen, hogy egy-két testközeli pillanatban még én is megéreztem a tüzes szikrákat.

Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de úgy érzem, az írónő nem erőltette meg a fantáziáját, hogy története igazán távol essen egy Twilight ihlette sztoritól. Különösebben nem volt érdekfeszítő a fénylény Luxenek léte, harca sem, így nem tudom mire számítsak igazán a folytatásban. Mivel azonban nyomós negatívumokat nem tudok felsorakoztatni, így úgy gondolom, hogy ha túlnő a történet a langyiságán, akkor még akár be is jöhet.



~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤  ~ ¤  ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~ ¤ ~
 

  Sorozatinfó:

LUXEN
Lux series
1. Obsidian (2011) - Obszidián (2013)
2. Onyx (2012) - Ónix (várhatóan 2013)
3. Opal (2012)
4. Origin (2013)


1 megjegyzés:

  1. Kedves Francica!
    Csak szeretném megköszönni, hogy végre találtam egy olyan kritikát, ami nem magasztalja ezt a könyvet az egekbe, mert én is úgy ítéltem meg az első kötet elolvasása után, hogy teljesen indokolatlan. Unalmasra ismételt a sztori (láttunk már nem egy hasonló témát), idegesítő a két "szerelmes" vagdalódzása, az izgalmas(nak titulált) részek is laposak. Bennem meg se formálódott a gondolat, hogy ezek után folytassam a sorozatot :)
    Üdv: Timi

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...