Alice Clayton - Faldöngető

Kiadó: Ulpius-ház, 2013
Terjedelem: 395
Ár: 3499 Ft

Amennyi történetet a hátam mögött tudok már, nem nehéz egy-egy újabb megjelenésről gyorsan ítéletet hozni. A Faldöngető egyértelműen és első látásra "enyém leszel" listámra került, mindennemű utánajárás nélkül. Az egyszerű, számomra eléggé tetszetős cím és borítópáros után még a kissé idétlen fülszöveg is el tudta hitetni velem, hogy a pikáns alapokon nyugvó történetből valami szórakoztató fog kisülni. Az ugyan nem valósult meg, hogy várakozásaim maradéktalanul valóra váljanak, mégis összességében az első megérzések igazolódtak be.

A Faldöngető azon férfi példány, aki éjszakáit a három "háremhölgye" egyikével ágyban tölti, méghozzá igen tevékenyen, hiszen a női nyögdécselés, kuncogás, náspángolás és az ágytámla falhoz való ütemes csapódása nehéz éjszakákat okoz az újonnan beköltözött, egy ideje orgazmus nélküli életet élő Caroline-nak. Tűréshatára végéhez érve a lány úgy dönt visszadörömböl, vagyis inkább indulatosan döngeti az ajtót egy szál rózsaszín babydollban, hogy egy kis megérdemelt csendért harcba szállhasson. Ekkor az eddig láthatatlan idegenről kiderül, hogy nemcsak a technikája kiváló, hanem külsőre is egy észveszejtő adonis, aki bizony nem viseli jól, hogy magára kellett hagynia partnere forró női testét és áll elébe némi verbális összeütközésnek. 

Ezek után gondolhatnánk, én legalábbis gondoltam, hogy pikírt szócsaták szórakoztatnak majd minket, mely közben a szexista, nőfaló barom és a szexuálisan frusztrált kicsike közötti izzás erotikus légkörében bontakozik ki egy újabb szerelmi történet. Hevességre, szenvedélyre, humorra számítottam leginkább, de a pajzán kezdésből egy egészen másfajta történetet kerekedett ki.

Szerencsére aggodalomra semmi ok, hiszen egy aranyos, kifejezetten romantikus sztorira kell számítani, amelyben egy kapcsolat a bosszankodás - barátság - szerelem fázisait járja meg. A Faldöngető Simon Parkerré változik, akiről kiderül, hogy a látszat ellenére egy rendes pasi. Fényképész, aki ugyan eddig kerülte a monogám kapcsolatokat, de lelke mélyén egész romantikus, teljesen transzba esik a frissen sült kenyértől és bizony előnyben részesíti a hosszabb udvarlást, ha komoly tervei vannak.
A szomszéd kettős egész hamar úgy dönt, hogy jobb a békesség és egy határozatlan ideig tartó fegyverszünet mélyül először barátsággá, amely cseppet sem mellőzi az évődést érezhetően a kölcsönös vonzalom hevével. Ennek a flörtnek is meg volt a maga bája és humora, ami volt annyira élvezetes, hogy árnyalja az írói malőröket.

Kifejezetten úgy érzem, hogy hiába olvastam egy kellemes kis történetet, van ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Olvasás közben az írónőre gondolván végig az amatőr és gyakorlatlan jelzők villogtak a fejemben, akinek a történetétt az aznapi, 'félálomban valami kipattant a fejemből' ötletek alakítottak. Ezek közül némely momentumot teljesen feleslegesnek éreztem. Máig érhetetlen számomra például, hogy mi célból játszatott párcserét a mellékszereplőkkel, hiszen különösebben se nem mulattatott, se nem vitte előbbre a történetet, hogy Simon és Caroline két legjobb barátja dupla duóvá való alakulása után rájöttek, hogy mégis a másik párjára vágynak. Két exet is felsorakoztatott Caroline részéről, és jóformán nem kezdett velük semmit. Továbbá abszolút indokolatlannak tartottam ennyire elhúzni az első huncutkodást, amely nem zárult teljes sikerrel sem, de utána már felpattantak egy szó szerint is mocskos maratoni kéjhullámra.

Kissé csalódásként éltem meg, hogy a Faldöngető az egyedüli stílusos jelző, amelyet ki tudott találni a szerző, bár ki tudja, hogy nem-e a fordító a ludas az abszolút fantáziátlan neveket illetően, amiből azért volt egy pár. Olyan snassz például a Rózsaszín hálóinges lány, nem?

Apropó, a hősnő... Caroline egy kedves, egész öntudatos nő, mondhatni szimpatikus is volt, de ő sem tudta mellőzni a túlkomplikálás szindrómáját, amely O távollétéhez és a kissé hibbant benyomást keltő viselkedéshez vezetett. Tudni illik  a lány nem csak kedvenc cicájához, az alkalmanként őrzővédővé vagy szerelmes kandúrrá váló Clive-hoz beszél, de előszeretettel kommunikál a testrészeivel, érzéseivel és a jelenleg nem létező orgazmusával. Mondhatni egész jó viseltem, inkább mosolyogtam rajta, de a hasonlataival ki tudott ám kergetni a világból.

 A hasraütésszerű ötleteknek tudom be a kissé furcsa szerkesztést is, mert nem látom benne az egységet. Ha csak sms váltások tarkították volna történetet, egy szavam sem lenne, de volt itt néhány - figyelem! -  sornyi nézőpontváltás is, méghozzá nem is két szereplővel, mégis megközelítőleg sem lehetne mondani, hogy váltott szemszögből íródott volna. Máskor óramű pontossággal megadva vettük fel az események fonalát, a végére pedig szó szerint ledöbbentem, amikor az utolsó szavak egy nem emberi gondolat által keltek szárnyra. Ez máig feldolgozhatatlan számomra.

Mindenesetre az írónő általam félresikerültnek vélt kísérleteit pontlevonással illusztrálom, de emlékeimben a történetet megőrzöm egy kissé bohókás, romantikus sztoriként, ami nem alakított túl nagyot, mégis egész kellemes volt.