Jill Mansell - Az első az utolsó?

Kiadó: Kulinária, 2012
Terjedelem: 375
Ár: 2990 Ft

Mostanában jelent meg Jill Mansell hatodik regénye, a Szerepcsere, amely újra az írónőre irányította folytonosan elkalandozó figyelmem. Az újat látva eszembe jutottak a régiek és bűntudatosan tekintettem fel a könyvespolcomon már jó ideje olvasatlanul rostokoló három korábbi regényére, amelyet a Szólóban olvasását követően szereztem be, attól a gondolattól vezérelve, hogy Jill Mansell bizony nekem való. Lelkiismeretem megnyugtatása végett gyorsan le is emeltem Az első az utolsó? c. kötetet, mondván jó is lesz esti olvasmánynak.

Bár a történet valóban úgy kezdődik, hogy - egy kis ízelítő a fülszövegből - "Jessie Roscoe évekig titkolta, ki is a fia édesapja, senki sem tudta az igazságot. Ám tizennyolc év elteltével a szóban forgó férfi – Toby Gillespie, a karizmatikus színész – épp Jessie szomszédságába költözik.  A titokra gyorsan fény derül,  (...) és a helyzetet tovább bonyolítja, hogy az egykori szerelmesek között a szikra még nem hunyt ki." ám valójában az újbóli találkozás és kényes szituáció csupán egy roppant kicsiny szelete a kisvárosban színfalak mögött zajló kavarásnak és hazugságok hálójának.

Férjek, feleségek, anyósok, agglegények, kamasz lányok, kamasz fiúk, barátok, szomszédok, családtagok mindennapi élete tárul elénk, ám unatkozni nem fogunk, hiszen a családi szennyes előbb-utóbb mindenhol kiborul. Titkok, csalás, hazugság, ámítás rejlik minden kimondott szó mögött, és szövevényes kapcsolati hálóban hömpölyögnek a különféle érzések.

Sokszereplős történet van tehát szó, ahol a karakterek egyikéről sem mondható el, hogy fekete vagy fehér, előbb utóbb mindegyikük vétkezett, ám ennek ellenére is könnyen szemet szúrt, ki érdemes az olvasó szimpátiájára. Rövid fejezetekben mesél az írónő, ami azért is tetszett, mert a kevésbé érdekes történetszálakon is könnyebb volt így átlendülni. Néhány szereplő alkalmanként kezdte volna már megfeküdni a gyomrom, de egy lapozás után már el is terelődött a figyelmem róluk. Leginkább az állatorvos Drew és a háromgyerekes édesanya, Lili társaságában szerettem múlatni az időt.

Néhány laposabb fejezettől eltekintve elég szórakoztató regénynek bizonyult Jill Mansell ezen kötete is. Könnyed, olykor kifejezetten eszelős és humoros - a Kapus-lak a három agglegénnyel haláli egy hely - viszont a hűtlenségre érzékenyeknek nem ajánlott olvasmány.

Az írónő további regényei:

Vegyespáros (2008)

Miranda nagy tévedése (2008)

Újrakezdés (2008)

Szólóban (2009)

Szerepcsere (2014)

Jill Mansell - Újrakezdés

Nemrég írtam az írónő Szólóban c. könyvéről, amit minden hibája, felesleges jelenete ellenére nagyon szerettem. Kihasználva kicsiny könyvtárunkat, Jill Mansell egy újabb könyvét vehettem most a kezembe, bár hasonló lelkesedést nem tudok mutatni, mint a fent említett könyv iránt.

Ginny Holland az elvált nő, az utóbbi 9 évet lánya felnevelésével töltötte, aki most elköltözve éli a friss egyetemisták életét. Az édesanya magára maradva, kétségbeesik mivel is töltse a temérdek szabadidejét. Magányát el lakótárs enyhítené, de Laurel képtelen kilábalni élete szerelme elvesztésén és depressziójával és állandó Kevinezésével az őrületbe kergeti az asszonyt. Hogy ne kelljen mindig otthon ülnie, Ginny egy elegáns, hangulatos étteremben lesz felszolgáló, ahol igen érdekes fantáziaképeket dédelget a főnökről, a kicsit morcos, mogorva Finnről, akivel emlékezetes első találkozást tudhatnak a magukénak. Közben felbukkan az exférj, egy titokzatos Hamish nevű férfi, Jem az egyetemista lány és barátai. Akad egy legjobb barátnőnk, egy luxusra ácsingozó kis lotyónk, na meg Perry Kennedy, aki… aki… inkább nem is mondom el milyen alak, már az elején se állt jól a szeme.

Jill Mansell - Szólóban

Ha jól emlékszem a molyon találkoztam először a könyvvel és hirtelen nagy késztetést éreztem, hogy elolvassam. Persze ahogy sokszor lenni szokott, a terv nem jött össze. Sőt később járt már nálam a könyv első része a könyvtárból, mégis olvasatlanul került oda vissza. Néhány hete újból a könyvtárban -, amit terveztem kivenni szokás szerint addigra már nem volt benn -, csak kóboroltam a sorok között és mit láttak szemeim. Mind a két kötet ott árválkodott, nem volt szívem otthagyni őket. Aznap mikor elkezdtem szerettem volna valami csajosat olvasni, mert a mostani megkezdett könyveim nem kötnek le úgy igazán. Gondoltam, csak olvasok egy kicsit, erre azt mondhatom, hogy a kezembe maradt a könyv, mert annyira tetszett. Nem láttam a könyvhöz olyan sok igazán pozitív értékelést, így nem lepett volna meg, ha unalmas lesz, de nem volt az.