Ha jól emlékszem a molyon találkoztam először a könyvvel és hirtelen nagy késztetést éreztem, hogy elolvassam. Persze ahogy sokszor lenni szokott, a terv nem jött össze. Sőt később járt már nálam a könyv első része a könyvtárból, mégis olvasatlanul került oda vissza. Néhány hete újból a könyvtárban -, amit terveztem kivenni szokás szerint addigra már nem volt benn -, csak kóboroltam a sorok között és mit láttak szemeim. Mind a két kötet ott árválkodott, nem volt szívem otthagyni őket. Aznap mikor elkezdtem szerettem volna valami csajosat olvasni, mert a mostani megkezdett könyveim nem kötnek le úgy igazán. Gondoltam, csak olvasok egy kicsit, erre azt mondhatom, hogy a kezembe maradt a könyv, mert annyira tetszett. Nem láttam a könyvhöz olyan sok igazán pozitív értékelést, így nem lepett volna meg, ha unalmas lesz, de nem volt az.
Tessát elráncigálja a barátnője, Holly egy partira az egyik hotelbe, ahol a barátnő dolgozik. Tessa ugyan nem érzi jól magát ilyen közegben, hiszen ő művész lélek, festő. Mégse mond nemet a kicsit hibbant csajnak. Az éjszaka folyamán szinte életmentést visz véghez, hiszen Ross Monahan-ről levakarhatatlanok a nők, pedig ő most igazán menekülne. Az éjszaka beszélgetéssel telik, ahol a lány természetéhez híven igen makacsul utasítja vissza a férfit, majd mégis úgy alakul, hogy engednek a vágyaknak. Másnap azonban jön a szomorú valóság. Rossra ugyan igen nagy hatást tett az ismeretlen hölgyemén, azonban ez a bizonyos hölgy úgy dönt, hogy búcsút mond és soha többé együtt, majd eltűnik a láthatáron. Telnek a napok és kiderül, hogy Tessa terhes. Mivel nem rohan a pénz után, ismeri Ross hírnevét és szabad elveket vall, így úgy gondolja egyedül vág neki a nagy eseménynek. Holly azonban kotnyeleskedik és tudtán kívül Rosst is értesíti a dologról. A férfi pedig ezentúl igen nagy szerepet játszik Tessa életében. A történet során megismerjük a barátokat, szeretőket, régi ismerőst, ismeretlent. Mindenki megküzd a boldogságáért, sokak csak későn kapnak észbe, de van remény a boldogságra.
Egy női sztori, de nem nyálas romantikával, nem tökéletes szereplőkkel és nem tökétes boldogsággal.
Tessát én kedveltem, bár a terhesség alatt néha igen felelőtlennek tartottam. Makacskodása és önfejűsége akár idegesítő is lehetett volna, de mégsem volt az. Bátor volt, méltósággal viselte a fájdalmat, és igazi művész, sajátos értékrenddel, gondolkozással.
Ross… szeretem az olyan férfi főhősöket az ilyen romantikus sztorikban, akik nem a végére jönnek rá, hogy ők bizony szerelembe estek. Nem, itt Ross már az elejétől kezdve tudja, hogy milyen hatást tett rá Tessa, vállalja szerelmét, de tettei következményét is. Nem tökéletes, mint mondta: férfi és hát nincs fából, Tessa pedig néha igen kegyetlen volt vele. Nem lett a nagy szerelemtől papucs, nem akaszkodik senki nyakába, inkább lassan szövögeti a hálóját, amit a könyv során igen sokszor az utolsó pillanatban ront el. Ott néha azért jól fejbe csaptam volna.
Ross tesója Max. Na ő viszont tipikusan olyan volt, hogy az utolsó oldalig nem esett le neki, hogy valamikor a történet folyamán szerelmes lett. Persze ezen azért igen sokára esett meg. Elbódította egy kis ribanc színésznő vonzereje, akinél ezerszer többet érdemelt volna. Néha nem kifejezetten kedveltem, de azért csak jófej volt.
Holly drága… a kicsit hibbant, gömbölyded, tarka és feltűnő ruhákat kedvelő, álmodozó lány. Oh, mit el nem szenvedett a Max iránt érzett szerelem miatt. Radarja csak Maxet fogta, aki szinte észre se vette. A könyv végéig nem tudtam biztosra venni, hogy kivel leli meg a boldogságát. Néha kicsit irritáló tudott lenni ezzel a nagy szerelmével, mégis amikor kicsit visszavett magából szerethető és esendő lett.
Egy másik barát Tessa oldaláról, Dominic. Tipikus a legjobb barát és meglepetésként, teljes mértében hetero. Bohém stílusa, viccei és ugratásai, na meg maga Dominic jóképű megjelenése garantálta az állandó féltékenységet Ross részéről, ami engem igencsak elszórakoztatott.
Nem maradhatott el a volt szerető, Antónia személyében. A tipikus ribanc karakter, aki csalja a gazdag férjét és hiszi, hogy Ross és Ő örökre együtt lesznek, és ez nem csak a szexről szól, így gázoljunk át az épp aktuális nőn, aki neki nem lehet ellenfél, hiszen Ross nem szerethet bele komolyan egy ilyen nőbe. Én cseppet sem sajnáltam, őt csak utálni lehet.
Szerep jut még Antonia férjének, Richardnak. Egy ismerős ismeretlen nőnek a múltból, egy pincérlánynak és egy sajátos stílusú gazdag férfinak, aki szeretné elnyerni Holly szívét.
Lassan komótosan bontakozik ki a sztori, a szemem előtt a szereplők nagyon éltek és kedvelhetőek voltak. Tetszett, hogy több szereplő szerelmi életét követhettük nyomon. Viszont nem érzem azt, hogy minden esemény kellett volna a könyve. Ezt kétszázötven oldalban is meg lehetett volna írni. Talán jobb lett volna nem ennyiszer elszakítani a szerelmeseket, vagy épp nem így újra összehozni őket. Néhány eseményt én mellőztem volna, nem láttam túl sok értelmét. Mindamellett jó volt olvasni, kikapcsolt, és most azon gondolkozom, hogy meg is kellene vennem.
Igazán örültem, hogy nem kellett csalódnom a könyvben és szeretném az írónő többi könyvét elolvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése