Rachel Caine - Élőhalottak bálja

Morganville-i vámpírok 2. 

Őszintén ritkán találkozok olyan könyvvel, vagy jelen esetben sorozattal, ami többet idegesít, mint szórakoztat. Első kötet nem nőtt a szívemhez, jobban mondva nem különösebben tetszett, de gondoltam, ha már ennyi részt megélt külföldön én sem adhatom fel. Így jött az új megjelenés, a második kötet és most sikerült nekem is kivégeznem. Azt mondhatom, hogy talán jobban tetszett, mint az első, de nem lett kevésbé idegesítő.

Előző részre spoileres lehet.

Ugye megérkezett Shane apja és a motorosok. Elkövették azt a szörnyű tettet, amitől az olvasó szívrohamot kapott az utolsó sorokban, most pedig minden onnan folytatódik. Bár az üvegház lakói védettséget élveznek a vámpírokkal szemben, azonban ez nagyon ingatag és nem árt vigyázni, főleg ha Shane papa be akar kavarni a képbe. És be is kavar, ezáltal Shane nagy bajba kerül, az élete forog kockán. A három barát, - igen jól olvasod, három – mentőakcióba kezd. Oliver tovább ármánykodik, Amelie pedig hol segítőkész, hol nem.

Csepegtetnek nekünk emlékeket Shane és Eve múltjáról. Michael és Claire sorfordító döntést hoz, közben megejtjük az Élőhalottak bálját is.

És akkor hogy mi is zavar a könyvben?

Még mindig értetlenül állok, hogy bírnak a szereplők ilyen városban élni. Persze, ha elmennének már mindjárt lehet nem is lenne sztori. Viszont engem zavar, hogy ott egy normális ember, aki tud a vámpírok létezéséről ki se teheti nyugodt szívvel a lábát az utcára. A vámpírok diktálják a szabályokat, amiket úgy szegnek meg, ahogy akarnak.

Úgy látszik, az írónő nem tud mást a suliban csinálni, csak felsorakoztatni bunkóbbnál bunkóbb, válogatott tahó állatokat. Azért az egyetem nem csak tuskókból és ribancokból áll, bár Morganville alapból furcsa hely. Szóval olyan nagy kérés lenne, hogy valakit egyszer megkedveljek, és ne akarják mindig csak alázni a másikat. Monica meg a sleppje nem kapott akkora szerepet, de most komoly, hogy először Claire fejét beleverik a kocsi műszerfalába, majd utána elkezdik csipkedni, hogy így okozzanak neki fájdalmat. Csipkedni???? Nekem kicsit röhejes.

Na és Claire. Az általában nem szokott zavarni, ha nem nő a szívemhez a főszereplő, hanem olyan közömbös lesz, de Claire-t én nem kedvelem. Egyszerűen nekem ő a kis pisis csitri a nagyok között, amire rásegítenek azok a bizonyos „nagyok”. Ezen meg végképp nevetnem kell. „Nagyok” Igazából a többiek sem olyan felnőttek, 2-3 év a korkülönbség, mégis olyan kijelentéseket tesznek, úgy kiáltják, hogy „hiszen ő még csak 16 éves”, mintha ha ők már vagy harminc évesek lennének. Persze többet tapasztaltak a városból, de akkor is. Összeborzolják a lány haját és ténylegesen csitriként kezelik több alkalommal is. Shane-nel alakulna a dolog, de olyan nagy feneket kerítenek a korának, így már inkább szenvedés, amit csinálnak. Bár azért néha cukiknak találtam őket. Tehát Claire a butaságaival együtt az én szememben nem tud nőni.

Az a bizonyos címadó élőhalottak bálja se volt olyan nagy dolog, nem is központi szerepet játszott, így kevésbé értem ezt a címválasztást.

Gyarapodtunk egy új szereplővel, Sam személyében. Néha egész megsajnáltam, de kicsit furi nekem a gyerek. Főleg annak tudatában ki is ő valójában.

Többektől hallottam, hogy nagyon zavarja őket a szleng. Engem igazából nem. Egy mondaton akadtam egy kicsit fenn, az tényleg nem kellett volna bele. Mégpedig: „Claire lekapja Shane-t.” Egyrészt valahogy ez nem illik Claire-hez, másrészt pedig egy könyvbe ilyet ne. Erre még én is azt mondom, hogy ne.

Váltig állítják azok, akik szeretik a sorozatot, hogy remek humora van. Én a mai napig keresem azt a bizonyos humort, őszintén még olyan jelenetre, párbeszédre sem emlékszem, amikor úgy őszintén elmosolyodtam volna.

Viszont tény, hogy nem egy megszokott sztori, nem kifejezetten szerelmes, egyáltalán nem reménykeltő, hanem szorongással teli és azért a három főbb szereplő igen szimpatikus nekem, így valahogy hajt a kíváncsiság, hogy mi lesz velük. És ha őszinte akarok lenni, két nap alatt megettem az egész kötetet. Így minden idegesítő vonását félretéve érdekel a folytatás. Pedig én nem is vagyok olyan mazochista moly, mint mások.

3,5 pont

A sorozat további kötetei:

1. Az üvegház tovább