2011. jún. 17.

Nalini Singh - Látomás

The psy/changeling series 2. 

Alig néhány hónapja írtam a sorozat 1. kötetéről, de már elmondhatom, hogy megjelent a folytatás. Úgy tűnik, a kiadó szeret a rajongók kedvében járni és nem várakoztatni minket, ami ugye hatalmas öröm. Miután megkaptam a könyvet, szinte már nyúltam a fülhallgatóhoz és bekészítettem Robert Skoro számát, ami hozzánőtt az első kötethez és magához a sorozathoz. Szóval zenével a fülemben, szépen a kezembe is vettem a könyvet, hogy újra a mentálok és alakváltók között legyek.

Most megismerkedhetünk a mentál faj talán legelzártabban élő, a világtól elvonult J-mentálok egy példányával, mégpedig Faith NightStar-ral. A J-mentálok jövőbelátók, de az Elcsendesedés elvette az igazi vízióikat, a jövő ismeretét és csak az üzleti életre koncentráltan biztosítják a faj fennmaradásához szükséges üzleti, anyagi javakat, a jóslataik révén. Faith azonban elkezd mást is látni, mint eddig, mégpedig gyilkosságokat. Nem csak érzelmek nélkül, de mindenfajta érintés nélkül élte le eddig életét, és az alakváltók közé kerülve talán nem is az érzelmei okozzák a legnagyobb problémát, hanem az érintés által keltett ingerek. Főleg ha a lánynak rendelt pár Vaughn, aki akár az őrületbe is tudná kergetni.
Vaughn D’Angelo, a DarkRiver leopárdfalka egyetlen jaguár tagja. Benne él a felszínhez legközelebb a macska, hiszen múltja súlyos sebeket ejtett a lelkén. Őrjárata során bukkan a területükhöz közel egy elzárt telepre, ahol mentálokat észlel. Ekkor még nem tudja, hogy a végzetét, a párját rejtik a falak, de amint megpillantja a vörös hajú szépséget, már menthetetlen. Ez a nő pedig Sascha-t keresi, az ösztönei azt súgják, hogy bízhat benne, mégsem lehet óvatlan.
A történet során Faith-nek meg kell mutatni, hogy sokkal többet bír, mint gondolta magáról, erősebb mint remélni merte és felnyitni a szemét, hogy a megfelelő döntéseket hozhassa.

Úgy érzem a könyv középpontjában annyira Faith áll, hogy egy kicsit elvette a lehetőséget a többiektől. Faith elméjét, gondolatait, félelmeit, az érzelmekkel való küzdelmét az írónő nagyon aprólékosan bemutatta. Egy problémám van ezzel, hogy hozzám igazából nem ért el. Míg Sascha-t nagyon megkedveltem és tényleg átéreztem, ahogy kételkedik magában, és küzd az érzelmei ellen, vagyis inkább azzal, hogy leplezze az érzelmeit, addig Faith nekem végig érzelemmentesnek tűnt. Pedig az érintés sok problémát okozott neki, sodorta néha az őrület szélére, érzett fájdalmat, bűntudatot mégsem volt a számomra igazán érző. Így inkább egy közömbösebb karakter lett, pedig a könyv szinte csak vele foglalkozik.

Vaughn-t azért vártam már nagyon, mert kíváncsi voltam milyen egyedüli jaguárként élni a többiek között és nagyon kíváncsi voltam a múltja minden apró részletére. Ezzel szemben valahogy úgy éreztem, hogy az írónő elhanyagolja az ő múltbéli szenvedését, amelyek miatt lett az, aki.
Viszont nagyon tetszett, hogy az első percektől kezdve próbára tette Faith-t az állandó érintésekkel, simogatással. Egyre tágította a lány tűrőképességét. Szerettem, ahogy kisajátította a lány, a nagy birtoklási vágyát. Bár itt is azt mondhatom, hogy Lucas szívemnek kedvesebb szereplő, Vaughn azért jó pasi és el tudnám képzelni magamnak is.

Sajnáltam, hogy a többiek olyan minimális szerephez jutottak. Persze Sascha és Lucas, a falkavezér és párja szinte kötelezően jelen volt, de sokakat csak röpke pillanatokra pillantottunk meg. A két kis leopárdkölyök, Nate és Tamsyn gyerekei még mindig zabálnivalóak mikor játszanak, vagy rosszat tettek a tűzre.
Villantott egy picit Judd Lauren is, ami azért jó nekünk, vagy legalábbis nekem, mert ugye ő a következő kötet főszereplője. A Laurenek ugye egy külön családi hálót alkotnak, így képesek a mentálhálón kívül élni és Judd egy különleges mentál. Tényleg olyan ridegnek tűnt, és ezzel felkeltette a kíváncsiságom, ahogyan Faith apja is. Remélem őt se fogjuk elfelejteni a jövőben.

Kicsit nehezen képzeltem magam elé, viszont annál jobban tetszett a Hálóelme és a vele való kommunikáció. Így egy kicsit jobban megismerhettük a mentálháló működését. Igazából a szememben nem lett sokkal tisztább a kép, de érdekes az biztos.

Meg kell említenem, sőt ezt Singh-nál szerintem mindig el is mondom, hogy számomra az írónő stílusa az újfajta világ megteremtésén túl, az erotikus hangulatban emelkedik ki. Igazából ő el tudja érni, hogy a történet erotikus legyen, akkor is ha a főszereplők között igazából nem történik semmi. Most ilyen tekintetben nem hozta a megszokott formáját nekem. Kevésbé éreztem pikánsnak.
Mind a szex, mind a gyilkos kivégzése, de még a lány nagy, meghatározó döntései is olyan hirtelen jöttek és hirtelen maradtak abba, mintha nem is lett volna olyan nagy jelentőségük. Ezt egy kicsit elkapkodottnak éreztem, az előző kötetben ezek mind kellő hangsúlyt kaptak.

A történet jó volt, még mindig nagyon szeretem az egész világot és a szereplőit. Jobban örültem volna, ha Faith mellett nagyobb teret kapnak a többiek, de leginkább Vaughn. Nem mondom, hogy csalódtam, csak azt, hogy kellemes élménynél nem kaptam többet. Nem ragadott úgy magával, mint a sorozat első kötete. Eddig úgy néz ki Singh a sorozatai olyan jól kezdődnek, hogy lehet ezt már nem is lehet überelni. Bár ezt majd akkor jelentem ki, ha már sokkal több részt olvashattam belőlük. Bármelyik sorozatának 3. kötetét is foghatom legközelebb a kezemben a szórakozás azért garantált.

A könyvet köszönöm az Egmont kiadónak!

4 pont

A sorozat további kötetei:
1. Vonzódás tovább

Az írónő Angyali vadász sorozata:
1. Angyalvér tovább
2. Angyalcsók tovább

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...