Még megjelenés előtt a könyv nem igazán keltette fel a kíváncsiságom, valahogy a fülszöveg alapján nem tudtam magam elé képzelni miről is szólhat. Viszont egyre többen kezdték el olvasni és hát már felcsillant a szemem mikor középkori hangulatról írtak az olvasók. És onnantól nekem már kellett is a könyv, de valamiért még mindig bizonytalan voltam. Most elmondhatom, hogy végre sikerült elolvasnom, viszont a nagy várakozásnak, a nagy hévnek negatív hatása lett a könyvre. Katsa Köztefölde garabonc úrnője, mivel abban a kiváltságban részesült, hogy egyik szeme kék, a másik zöld, azaz különleges képességgel rendelkezik. Garabonciája pedig nem más, mint a gyilkolás. Vagy talán mégsem? A király ki is használja a lányt, mégpedig vérebeként küldi, hogy torolja meg a király ellen vétkezőket. Azonban a lánynak kezd elege lenni a szerepéből, az őt állandóan körülvevő lesütött pillantásokból, a félelemből, amivel a lány felé közelítenek, vagyis inkább amivel elkerülik őt. A végső döntésben segítségére van egy lienid herceg, Pongor, aki szintén garabonc és nagyapja elrablásával kapcsolatban szeretné az igazságot kideríteni, akit Katsa mentett meg. Főhőseink neki is indulnak a nagy utazásnak az igazság felé, ahol egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Utaznak lóháton, hegyen át, tengeren, hol elválnak, hol újra találkoznak, új barátokat, ellenséget szereznek. Az igazságra fény derül, és birodalmak változhatnak meg.
