Leiner Laura - Szent Johanna gimi #1-2

Kiadó: Ciceró, 2010
Oldalszám: 386
Ár: 2990 Ft

Személyes ráhatás kellett ahhoz, hogy eme igen széles körben népszerű sorozattal szorosabbra fűzzem a kapcsolatom. Figyeltjeim pozitív vélekedésén túl kellett nekem kedves barátnőm szerelembe esése  és órahosszás, fülig érő mosollyal tartott élménybeszámolója, hogy jómagam is elcsábuljak.

Benyomások az első tanév (két kötet) alapján:

• olvasmányos
• nosztalgikus
• helyenként jópofa, humoros

DE legtöbbször azt kívánom, bár ne naplóregényként íródott volna. Sok eseményt nincs módunkban átélni, mert Reni két sorban elintézi azokat (pl.: első hosszabb kötetlen csevej Cortezzel a korrepetálás végén, közös hétvége Virággal, színház Arnoddal), helyette folyamatos tudósítást kapunk az iskolai életről, amely a gimi programjai miatt nem olyan unalmas, de akkor is folyamatos mókuskerék, ismétlések sora, hiszen Reni véletlenül sem felejti el megemlíteni, hogy milyen órán járunk, ki a tanár, mi a feladat, hogy segíti ki az osztály léhűtő felét dolgozatnál, szünetben milyen könyvet olvas és hasonlók. Viszont ezek ellenére is kétségtelenül olvasmányos.

Kiadó: Ciceró, 2010
Oldalszám: 394
Ár: 2990 Ft

A suli:

"A gimi, ahová mindenki szívesen járna..." az biztos, hogy van benne némi hívogató vonás (bár az istenért sem vágyódom vissza). Kellemesen ötvözi egy magyar és egy amerikai suli hangulatát, mert bár suliboxok és iskolai rendezvények, sulibulik nálunk is voltak, na de ennyi központi témájú bált, bulit, egész hetes programsorozatot,  suliújságot, sulirádiót, félegyenruhát inkább csak filmekben lát a magyar diák.

Viszont 14 évesen nem túlzás majdnem perfekt francia nyelvtudást elvárni? 10 oldalas esszék kidolgozását követelni (amit azért Reni két óra alatt megír)? Számomra furcsa a 45 percig olvassuk a szöveggyűjteményt irodalomóra is, vagy a rajztanár egyszavas instrukciói a feladatról és már tessék is szépen nekilátni.

A szereplőkről:

Rentai Renáta a napló szerzője, akinek a kamaszkorát (első szerelembe esését) követhetjük végig és akivel sok olvasó tud azonosulni. Egyrészt azért, mert Reni is 'moly, aki falja a könyveket, másrészt visszahúzódó, szerény, segítőkész lány. Viszonylag jól is hangzik egy ilyen barátságos mesélő, na de Renit igen nagy szerencsétlenségként indította gimnáziumba Leiner Laura. Több közös vonásunk van/volt vele, de kissé túlzónak érzem, hogy ennyire kívülálló korosztályában. Nem egészen 14 éveseknek való szépirodalmat olvas, abszolút tudatlan zenéket, sorozatokat, játékokat illetően (ezzel nem azt kifogásolom, hogy nem követi birka mód a trendi dolgokat, de hogy abszolút még nem is hallott semmiről, de tényleg semmiről, az már igencsak furcsa). A stréberség azon fokán áll, ahol nem fakad sírva négyes jegy láttán, DE szabadidejében szorgalmasan tanul, házit ír (akár egy héttel előre) és péntek délutánját inkább egy előadásra felkészüléssel tölti, minthogy a barátai meghívását elfogadná... a barátság és nem szeretek bunkó lenni hozzáállásának köszönhetően remekül kihasználható, így nem csoda, hogy ő írja a házi feladatot és dolgozatokat másoknak. Szóval lúzer, mégis egy valós szereplő, aki valamilyen formában mindenkinek az emlékezetében él, mint (volt) osztálytárs, vagy mint önmaga. A gimihez pedig nem csak az iskolai mindennapok, de a barátság és szerelem is hozzátartozik, Reni pedig tökéletes példája a félénk epekedő szerelmesnek is, aki sóvárog, sír az iskola szépfiúja... bocsánat, menő csávója után.  Viszont ezzel együtt sem ő  a történet igazi húzóereje, sőt egymaga igen sótlan sztorit tudna csak összehozni. Jelen pillanatban az "éppencsak, hogy nem idegesít" kategória, - bár néha falnak megyek így is tőle - de ha fejlődik a karakter a további kötetek során, amiben igencsak bízom, akkor nem lesz vele baj.

Két további hölgyike gazdagítja a Szent Johanna 9b osztályát, Virág és Kinga. Virág egy naiv, barátságos emós lány, de ő is kissé a túlzás kategória, mert Arnold szavaival élve, valóban sötét, mint az univerzum. A valóságban hosszú távon biztos nem tudnék egy társaságban lenni egy ilyen lánnyal, de mellette szól, hogy két kötet alapján jó barátnő, csak ne lenne ennyire buta. Kinga viszont az osztály népszerűtlen okoskája, a minidiktártor, akinek minden versenyt meg kell nyerni, a legnépszerűbbnek kell lennie, a legjobb tanulónak és hasonlók. Kissé hasonlít az Éjszaka Háza sorozat Aphroditéjére és hozzá hasonlóan, Kingát sem tudom kifejezetten utálni, pedig nem kevésszer szemétkedik, túl őszinte és nyers, de akkor is ő van a legjobb hatással Renire. 

A 12 diákot számláló osztály fiú tagjai igencsak fölényben vannak, de közülük - jelenleg - 7 említésre méltó karakter akad. Gábor és Jacques, akik elvesznek a "tömegben", bár a francia srác azért kis ari és néha még meg is szólal. Andris és Robi az informatikai zsenik, veszekedéseik állandóak, de olyan sok vizet nem zavarnak, csínytevésekben is elmaradnak a balhés négyes mögött. Zsolti, aki mindig kajál (talán a fiúk közül őt kedvelem a legjobban), Dave (Dávid) a "fontos ember", akinek a kezéhez ragadtak a különböző hipermodern technikai kütyük, ők ketten pedig remek szórakozást találnak egymás szívatásában. Ricsi is benne van minden mókában, és Cortez legjobb barátja. Cortez pedig... a suli menő csávója... legalábbis azt mondják róla, Reni is és az egész iskola is... jelen pillanatban nem értem miért olyan kúl, de elfogadom. Még a bevezetőben járok, tehát egyszer még igazán kedvelhetem őt is, majd kiderül. És Neményi Arnold, a zseni, Reni legjobb (fiú) barátja. Igazából annyira passzív karakter volt ebben a két kötetben, hogy nem tudtam eldönteni szeretem vagy nem. Mikor ügyvédesdit játszik akkor nagyon bírom, de egyébként ő is igen keveset beszél (annál többet olvas) és abszolút kivonja magát a közösségből, így még megmaradt egy fura karakternek.

Jaj és majdnem kihagytam a szülőket... Reni anyukája és apukája az a típus, akik valóban törődnek a kamasz lányukkal, jó viszonyt ápolnak vele, igyekeznek felelős szülős lenni, de istenem miért ragaszkodnak a szakkönyvekhez és az anyja miért beszél a 14 éves kamasz lányához néha úgy, mint egy óvodáshoz (az állandó kis barátozás, babázol? és hasonlók). Többször megyek tőlük, főleg az anyától a falnak, mint igazán kedvelném őket.

Ami tetszett:
- suliújság
- bár elég rövid volt a halloween-i parti, de egész vicces
- Valentin hét is egész jóra sikeredett
- verseny a könyvtárban
- Reni és Kinga párbeszédei
- kirándulás, pedig féltem, hogy féloldalban ezt is elintézzük
- többnyire szórakoztatók a fiúk szívatásai

Ami nem tetszett
- sok az ismétlés
- Reni és az esőkabátja
- Reni rajztudása már nem vicces, inkább fájdalmas
- Reni szerencsétlenkedése a jelmezzel
- rajzkorrepetítor micsoda kihagyott lehetőség, szinte alig említik
- a második kötetben kezdett sok lenni a sírás és összezuhanás Reni részéről
- előbb megírni más dolgozatát, mint a sajátomat? (Soha!!!!!)
- a fejezetek végén lévő pontszámos összegzés (felesleges)