Nalini Singh - Angyalcsók

Angyali vadász 2.

Talán én vagyok a legszomorúbb, hogy nem állhatok be azok sorába, akik az Angyalvér folytatását jobban élvezték, mint az első kötetet.

Már nagyon vártam, mivel egy olyan könyvet olvashattam az első kötet által, ami igazán megmozgatta a fantáziám, tudott újat nyújtani a teremtett világban, lényekben. Szinte testem-lelkem bizsergett olvasás közben a sok szócsata, provokáció, erőfitogtatás, szurkálódás, a határok feszegetése által keltett erotikus hangulatba. Sokan ezt úgy vettem észre néha soknak tartották, nekem ez adta a könyv alaphangulatát. Sokkal jobban szeretek olvasni arról, hogy a szereplők hogyan jutnak el az ágyig, főleg ha két ilyen erős személyiség szinte küzd egymással közben. Senki nem akar engedelmeskedni a másiknak, de nem bírnak ellenállni. Az Angyalvér vége számomra egy nagy filmjelenetszerű látványos harc volt, egy megindító és édes zuhanással, ami új fordulatot ad a szereplőinknek. New York városa és az Arkangyal torony pedig tovább fokozta a könyv hangulatát, egy modern világgal, amiben a különleges lények az emberek között élnek.

Ilyen hatalmas élmény után azért valami hasonlót vár az ember lánya, nem?

A történet folytatódik, de a helyszín a Menedék, az angyalok egy titkos területe. Mintha lenne a világban egy hely, ahol az angyalok kialakítottak volna egy titkos világot, egy falut pompával és nyugalommal. Ahol el lehet bújni, nevelni a kis angyalkákat, és ha kell épp rehabilitálni a gyengéket. Elena is épp, mint egy kisgyerek tanulja az új világ szabályait és ismerkedik a testével, szárnyaival. Közben pedig ő kerül az érdeklődés középpontjába, ami nem jár olyan sok pozitív dologgal. Urram halála után megjelennek a törtető angyalok a megüresedett helyért a Tizek Tanácsába. Egy közülük igen rámenős, igencsak fitogtatja erejét és manipulálni próbálja a többi arkangyalt. Közben Lijuan bált rendez Elena tiszteletére, ami igencsak veszélyesnek ígérkezik mindenki számára, a már nem egészen evilági lény vendégszeretetét figyelembe véve.

A molyon már szinte elhíresült „dugunk vagy sem” elv itt is érvényesül. Raphael egy évnyi böjt után még mindig türelmesen várja, hogy a vadásza megerősödjön, hogy aztán minden visszafogottságtól mentesen, hosszan élvezze a testi gyönyöröket. De igen nagylelkű férfiként, bár az ő kielégülése sokat várat magára, az asszonynak mégis mindent megad. Kevésbé éreztem most az erotikát, sőt el volt húzva a „nagyjelenet” is, ami nem okozott akkor extázist, mint kellett volna. A könyv második fele pedig kifejezetten szerelmes volt. Szükségük volt egymás támogatására, ölelésére, de néha csak a másik jelenlétére. A lelki kapcsolat egyre mélyül, a bizalom már majdnem biztos alapokon áll.

Egyre inkább előtérbe kerül a múlt, az emlékek. Elena mozzanatról-mozzanatra rakja össze az emlékeit a rémálmain keresztül, hogy aztán azok a könyv végére, engem igen meglepve, szinte testet öltsenek. Raphael is bepillantást enged Elenának, így nekünk is a családja és gyerekkora részleteibe. Azonban még úgy érzem sok titok és információ lappang bennük.

A Menedék nyugalmát áldozatok, figyelmeztetések zavarják meg. Így Elena edzés közben nyomozni kényszerül, mert a lelke mélyén még mindig egy született vadász. Ha őszinte akarok lenni olvasás közben sokszor elkalandoztak a gondolataim, nem annyira kötöttek le a történések. A könyv második fele tartogatta számomra nagyobb izgalmakat.

A könyv eleje inkább Elena edzéseit, erősödését, ismerkedését a világgal mutatta be. Ahol számos jelenet jutott az én kedvencemnek Illiumnak, az éjkék szárnyú angyalnak, aki a Hetek tagja és Raphael hűséges szolgálja. Mindig meg tudott mosolyogtatni, látszik, hogy mennyire vonzódik Elenához, de a birtokló Raphael mellett labdába se rúghat szegény, de azért egy igen jó barátságot kialakított a lánnyal. Ez fontos, mert a Hetek tagjai nem igen szívlelik főhősnőnket, mert gyenge pontnak tartják.

Örültem, hogy kicsit jobban megismerhettük Raphael testőrségét, villantottak egy picit magukból, de mindenkit körülölel a titokzatosság. Méregre és Aodhanra vagyok nagyon kíváncsi és Dimitrijt sajnáltam, hogy ilyen keveset szerepelt.

A könyv második fele bővelkedik inkább csatákban. Úgy látszik az angyalnők a legharapósabbak és legvérszomjasabbak. Michaela most sem hazudtolja meg magát. Féltékenysége és gonoszsága sok gondot okoz Elenának, de azért őt se kell félteni.

A végére itt is kapunk egy nagy harcot, de valahogy nem éreztem olyan látványosnak, valahogy olyan gyorsan lezajlott.

A könyv során nehezen tudtam elképzelni, ahogy ölelik egymást néha szereplők, ahogy Raphael repül Elenával a karjában, most hogy már neki is szárnya van. Ez az elszigetelt világ sem adott olyan felemelő hangulatot, mint az előzőben New York. De úgy tűnik, visszatérünk még oda.

Összességében nem hiszem, hogy a könyvvel lenne a baj, inkább a történet már nem követeli meg azokat a helyzeteket, párbeszédeket, amiket én igazán szerettem az első részben. Nekem ez olyan átmeneti kötetnek tűnt. Kevésbé szexi, kevésbé izgalmas.

De hogy jót is mondjak, az emlékek felszínre kerülése, a Hetek tagjainak felbukkanása mindenképpen pozitívuma a könyvnek. A szerelmesek érzései is egyre mélyülnek. Minden majdnem végzetes pillanatban bebizonyosodik, hogy nem tudnának egymás nélkül élni, hogy sose fognak ráunni a másikra. A kettejük között alakuló érzelmek nagyon különlegesek és az angyali világ is ritkán látott ilyet.

Szokásomtól eltérően szót ejtenék még a fordításról. Szinte sose szoktam kritizálni, sőt igazából most se nagyon teszem, de ha már én is felfedezek benne szokatlan, néhol kissé értelmetlen mondatokat, akkor ott már van valami. Néhány szónál csak pislogtam, hogy ezzel most akkor mi van.

Talán a következő olvasásnál már nem lesz ennyi bajom, talán más hangulatot fog árasztani és akkor már minden szép és jó lesz számomra. Bár most is szép és jó volt, csak nem kaptam heves szívdobogást, nem vigyorogtam végig a fél könyvet, nem kerített hatalmába az angyali világ. Még mindig szeretem a sorozatot, az angyalokat, a szereplőket (főleg Illiumot). Várom a folytatást, és kíváncsi vagyok, hogy ezek után ki ellen is veszik majd fel a harcot a főhőseink.

4 pont

1. kötet: Angyalvér tovább