Julie Garwood - A menyasszony

Mivel nagy történelmi romantikusok rajongó vagyok – „éljen a skót Felföld és harcosai” – ez is egy régóta betervezett könyv volt. Nagy nehezen bent is találtam a könyvtárban, nem volt kérdés, hogy el is hozom.

A történet körülbelül a megszokott, és én ennek nagyon is örülök. Mindig megkapom azokat az alap elemeket, eseményeket és szereplőket, akiket/amiket annyira szeretek az ilyen művekben.

Írjunk most 1102-t. Legyen egy igazi klánvezér skót férfiúnk, egy talpraesett, makacs és bátor, de ugyanakkor nagyon naiv, és ezért sokszor „butácska” angol lánykánk. A királyok rendeljék el az esküvőt. Két skót érkezik a lányos házhoz, hogy kiválasszák a menyasszonyaikat.

Jamie éli a külvilágtól igencsak elzárt életét, három nővérével és apjukkal. Szegény lány abban a hitben él, hogy ő apja szeme fénye, miközben inkább csak a rabszolgája. Legkisebb lány ellenére ő igazából a családfő, a dolgos, minden bajra gyógyírt találó nélkülözhetetlen személy a házban. Szentül hiszi, hogy azaz ő kötelessége, hogy kiszolgálja, megvédje a testvéreit és apját. A sors, vagy inkább egy kedves szolga közbenjárásával hirtelen egy hatalmas skót ember feleségeként csapot-papot otthagyva távolodik otthonától, hogy a skót Felföldön éljen.

Alec Kincaid kötelességből nősül, de rá kell jönnie a végére, hogy igen jól választott és szerelem lesz ám a testi vonzalomból. Igazi harcos vezér, viszont a kor szokásai szerint a feleségét a tulajdonának tekinti, és teljes engedelmességet követel. Amit persze nem igen kap meg, ezért sokszor szór szikrákat a szeme, emeli fel a hangját, de Jamiet aztán nem kell félteni.

A szerelmesek kapcsolatát pedig egy igen rosszindulatú személy akarja tönkretenni, még pedig Jamie megölésével és a mű végére átértékelődik az is, amit mi már az elejétől tudtunk, hogy Alec első felesége se öngyilkosság áldozata lett.

Nagyon örültem, hogy csak a könyv elején szerepeltek Jamie családtagjai. Szerintem még néhány oldal és az idegeimre mentek volna. Az apja egyszerűen förtelem, ahogy sír, hogy ezentúl ki fog neki ételt adni, mit fog kezdeni a lánya nélkül. A nővérei meg hisztérikus, síró-picsogó nőszemélyek, akik igaz szerintem tudat alatt, de ugyanúgy kihasználják a lányt, mint az apja. Mary nővérén a könyv végére egy kis javulás látható, mert ő is egy skót feleségeként hagyja el az otthonát Jamievel együtt.

Ami még talán elősegíti az agyzsibbadást, az a skótokról elterjedt legendák angol földön, amit persze kedves főhősnőnk is szinte kivétel nélkül elhisz. Olyan előítéletekkel van tele, amiért én jól megráztam volna a lányt.

Jamie jólelkű, hiszékeny, gyönyörű nő, de annyira nincs tisztában szépségével és egyáltalán, hogy mik lennének az igazi kötelességei egy család életében, hogy már szinte sajnálni lehet.

Néha elbeszéltek egymás mellett a szereplőink, téves indok miatt mondtak dolgokat egymásnak. Jamie néha lebecsülte férjura képességeit, Alec pedig egyáltalán nem hitte, hogy a lánynak lenne bármilyen képessége bármihez. De lassan kezdtek összecsiszolódni, a rejtegetett adottságok kiderülnek, a klán is megszerette a lányt hamarabb is, mint várták, a vége pedig kifejezetten tetszett, ahogy és amikor megköszöntek minden „kéretlen” segítséget.

Igazából kicsit hiányoltam az olyan jeleneteket, amik valami miatt maradandó élményt nyújtottak volna, amit hihetetlenül édesnek találhattam volna, vagy igazán viccesnek. Néha enyhén bosszantó volt, sokszor megmosolyogtató. A szereplőket ugyan kedveltem, de kedvencek nem lesznek.

Kellemes szórakozást ad a műfaj szerelmeseinek. Minden meg van benne, amit egy skót történet megkövetel.

2010 romantikusok top30 20. helyezett. (Fogadalmam: 8/4)

4 pont