A morganville-i vámpírok 1.Nem vártam lelkesedéssel a megjelenést, nem tudtam semmit a sorozatról, de gondoltam, ha már úgy is vámpírdömping van és még nem unom, hát jöjjön a következő.
Mit mondjak már az első fejezet elég idegesítő volt. Rögtön a csajt lelökik a lépcsőn, bemutatkoznak a beképzelt picsák, hogy ők a királynők és nekik mindent lehet. De gondoltam, azért lesz ennél jobb is. Aztán nem lett, nagyjából a könyv 70%-a idegesített.
Valamiért már az se tetszett, hogy egy 16 éves kis zseni csajszika egyetemre jár és könyvből magolja az integrálszámítást. (Valahogy nekem nem fér össze, hogy egy ilyen idős lány már elmenjen/ el akarjon menni egyetemre, főleg ha annyira gyereknek tűnik még.)
A szereplőkkel különösebb bajom nincs, és Shane-en kívül igazán kedvencem se lett. Hiába segítik végig Claire-t, hiába tartanak össze és lényegében jó fejek, akkor se lopták be magukat a szívembe.
Máshol olvastam, hogy jó a könyv humora. Hát nekem elég vérszegénynek tűnt, ilyen téren is.
Szintén felfoghatatlan, hogy akarhat valaki egy olyan városban maradni, élni, ahol még szinte sétálni se tud nyugodtan, kocsiból rohan be a házba. Az átlagember meg félrenéz, fejet hajt a vámpíroknak.
Egy biztos a könyv áraszt egy különleges morganville-i hangulatot. A vége már kezdett igzi lenni, kevésbé idegesítő. Az utolsó sorok, meg jól felpiszkálják a kíváncsiságod, ha igazán érdekel a story.
Shane és Claire egész cukik.
Összességében annyira nem jött be ez a "nyírjuk ki a lányt" cselekmény. Monica és sleppje a legkiakasztóbb, de a csúnya gonosz, vámpírok se jobbak. Micheal titka viszont jó ötlet volt, az kifejezetten tetszett.
Meglettem volna a könyv olvasása nélkül is, de azért valamit csak tud a sorozat, ha már ilyen sok részt megírtak. Ki tudja a folytatás már lehet, hogy jobban fog tetszeni. Bár Shane apját már most nem csipázom.
3 pont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése