2010. márc. 25.

Tess Gerritsen - A sebész

A Halj meg értem elolvasása után nagy késztetést éreztem, hogy hasonló könyveket olvassak.
Egy ideje már kinéztem magamnak és most szerencsém volt a könyvtárban is.

Igazából gyorsan bírtam olvasni a könyvet, de egy jónál több értékelést nem tudnék neki adni.
Nem kaptam meg azt az izgalmat, a brilliáns, őrült, mégis zseni gyilkost se.
A főszereplők ugyan szerethetők, de semmi több, nincs benne valami plusz.

Ajánlom a könyvet, mert azért jó volt, annak ellenére, hogy most szinte csak a kevésbé jókat fogom itt sorolgatni.

Úgy látszik túl magas lett a mérce a Halj meg értem után. Ott valahogy a körülmények, a nyomozás előrehaladta és még a főszereplők is nagyon jók voltak.

Itt a nyomozás során nem láttam, hogy haladnának is valamerre. Hogy szépen összeállna a kép oldalról oldalra. Inkább a vége felé kaptuk meg a legtöbb hasznos információt.
A befejezést is el tudtam volna másként képzelni, mármint miután mindenki megmenekült.

Maga a Sebész azért elég érdekes ember volt. Számomra viszonylag keveset beszélt, de a történetek, amiket mesélt tetszettek. Az utolsó "levele" pedig kifejezetten érdekes volt, ahogy kicsit jobban megismertük a múltat. Azt már tudtuk milyen viszony fűzi a vérhez, de a végén lesz kerekebb a Sebész személyisége.

Volt benne egy kriminológus, profilozó. Nagyon szeretem a profilozást, ahogy megismerjük a tettest, a személyiségét. De itt kifejezetten idegesített a fickó. Ahogy beszélt, főleg, hogy rengetegszer használta a "kérem" szócskát a mondatok végén. Nem tudom miért, de ez engem nagyon irritált.

Olvasni fogom az írónő többi művét is, de már jobban tudom mire is számítsak igazán.

Még egyszer mondom, jó könyv ez, bármit írtam is.


4 pont

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...