Gemma Doyle trilógia I. Nem egy új könyv, sőt már a folytatás is megjelent. (Lázadó angyalok)
Már régóta vonzott, el akartam olvasni, de valahogy elektronikus formában nem volt hozzá kedvem. De az iskolai jegyzettámogatásból jó áron megvettem.
Igazából nem tudom rosszul tettem-e. Nem igazán erre számítottam, de mégse volt rossz. A hangulata nagyon jó és hallomásból úgy tudom a folytatás még jobb.
Szóval a könyv történéseit elég röviden össze lehet foglalni. Mert lényegében nem történik semmi.
Néhány számomra érdekes szálat nem igazán bontott ki még az írónő.
Gemma különleges képességet fedez fel magában. Látomásai vannak. Látja az édesanyja halálát és nem érti az események alakulását. Elviszik egy lányiskolába, mindez az 1895-ben zajlik.
A Spence mottója: báj, kellem és szépség. Igazi feleségeket akarnak itt nevelni. Csakhogy nem mindenki hajol meg az elvárásoknak.
Meg van az iskolában a felsőbbrendű klikk. Szépek, okosak, udvariasak. A báj, kellem, szépség a felső fokon. Csakhogy ők se boldogok.
Felicity kicsit vad, hataloméhes, néha kiszámíthatatlan. De szívét családi gondok nyomják.
Pippa igazi szépség, férjhez is akarják adni izibe egy vén tatához (már bocsánat, de egy 50 éves fószer a 17 éves mellé.... még jó, hogy nem ebben az időben születtem.)
Ann, az árva, ösztöndíjas. Csúnyácska, vagyontalan, akinek nincs jövője, mégis álmodozik.
És mindenki álmodozik.
Egy kedves Miss Moore, egy kicsit különc tanár érdekes történeteket mesél a lányoknak. Közben Gemma kezébe kerül egy napló. Persze ez is varázslatos módon történik.
A lányok összegyűlnek egy barlangban, ahol megalapítják a Rendet, mint egy kis zártkörű klubot. Éjszakánkét kiszöknek, iszogatnak, álmodoznak
Gemma képessége révén pedig egy új Birodalomba lépnek, ahol nincs lehetetlen.
Gemma találkozik ott édesanyjával. Felicity hatalmat kap, vadászni tanul. Ann gyönyörű lesz és csodaszépen énekel. Pippa pedig megkapja a romantikus hősszerelmes lovagját.
Lassacskán olvassák a naplót és fény derül néhány titokra.
A lányok néha igaz barátoknak tűnnek, máskor hátba támadják egymást, ami ezért néha igen idegesítő. Egyesek még többre vágynak és ebből baj lesz, ami következményekkel jár. Mégpedig szomorú következménnyel.
Gemmának van egy titokzatos barátja/ellensége/segítőtársa. Még nem derült ki , legalábbis számomra nem teljesen világos, hogy ki is ő és mit is akar pontosan. A helyzet válogatja épp milyen szerepbe bújik. Ő Kartik, egy fiatalember. Gemma igencsak belezúgott és a végére már magának is bevallja.
Csakhogy Kartik olyan kevésszer szerepel és sajnos nincs fontosabb szerepe, hogy nem lehet őt megismerni. Én azért kedvelem.
Egy előkészítő kötetnek jó, sőt a folytatás is érdekel, de hogy többször elő is vegyem.... hát nem tudom.
Szeretem a szerelmi szálakat, ami itt nem nagyon volt. Ez a kötet inkább egy bűbájos, varázslatos világ.
Igazából nem tudom rosszul tettem-e. Nem igazán erre számítottam, de mégse volt rossz. A hangulata nagyon jó és hallomásból úgy tudom a folytatás még jobb.
Szóval a könyv történéseit elég röviden össze lehet foglalni. Mert lényegében nem történik semmi.
Néhány számomra érdekes szálat nem igazán bontott ki még az írónő.
Gemma különleges képességet fedez fel magában. Látomásai vannak. Látja az édesanyja halálát és nem érti az események alakulását. Elviszik egy lányiskolába, mindez az 1895-ben zajlik.
A Spence mottója: báj, kellem és szépség. Igazi feleségeket akarnak itt nevelni. Csakhogy nem mindenki hajol meg az elvárásoknak.
Meg van az iskolában a felsőbbrendű klikk. Szépek, okosak, udvariasak. A báj, kellem, szépség a felső fokon. Csakhogy ők se boldogok.
Felicity kicsit vad, hataloméhes, néha kiszámíthatatlan. De szívét családi gondok nyomják.
Pippa igazi szépség, férjhez is akarják adni izibe egy vén tatához (már bocsánat, de egy 50 éves fószer a 17 éves mellé.... még jó, hogy nem ebben az időben születtem.)
Ann, az árva, ösztöndíjas. Csúnyácska, vagyontalan, akinek nincs jövője, mégis álmodozik.
És mindenki álmodozik.
Egy kedves Miss Moore, egy kicsit különc tanár érdekes történeteket mesél a lányoknak. Közben Gemma kezébe kerül egy napló. Persze ez is varázslatos módon történik.
A lányok összegyűlnek egy barlangban, ahol megalapítják a Rendet, mint egy kis zártkörű klubot. Éjszakánkét kiszöknek, iszogatnak, álmodoznak
Gemma képessége révén pedig egy új Birodalomba lépnek, ahol nincs lehetetlen.
Gemma találkozik ott édesanyjával. Felicity hatalmat kap, vadászni tanul. Ann gyönyörű lesz és csodaszépen énekel. Pippa pedig megkapja a romantikus hősszerelmes lovagját.
Lassacskán olvassák a naplót és fény derül néhány titokra.
A lányok néha igaz barátoknak tűnnek, máskor hátba támadják egymást, ami ezért néha igen idegesítő. Egyesek még többre vágynak és ebből baj lesz, ami következményekkel jár. Mégpedig szomorú következménnyel.
Gemmának van egy titokzatos barátja/ellensége/segítőtársa. Még nem derült ki , legalábbis számomra nem teljesen világos, hogy ki is ő és mit is akar pontosan. A helyzet válogatja épp milyen szerepbe bújik. Ő Kartik, egy fiatalember. Gemma igencsak belezúgott és a végére már magának is bevallja.
Csakhogy Kartik olyan kevésszer szerepel és sajnos nincs fontosabb szerepe, hogy nem lehet őt megismerni. Én azért kedvelem.
Egy előkészítő kötetnek jó, sőt a folytatás is érdekel, de hogy többször elő is vegyem.... hát nem tudom.
Szeretem a szerelmi szálakat, ami itt nem nagyon volt. Ez a kötet inkább egy bűbájos, varázslatos világ.
4 pont
Öhm, szerelmi szálak itt tényleg nincsenek, Kartikról sem tudunk meg itt valami sokat... Ez tényleg így előkészíti a lányokat, a második kötet ezért is (vagy sem) de vastagabb, és mindenkiről többet tudunk meg, meg mindenről... De szerintem az első jobb volt (bár rajtam kívül kb 1 ember mondta még ezt, a többieknek a második jobban tetszett)
VálaszTörlésA harmadik ("The sweet far thing") magyarul még nem jelent meg, de szerintem kb. a második kötet színvonalát hozza. Nekem változatlanul a "Lázadó angyalok" a kedvencem a három rész közül. A Könyvmolyképző a harmadik kötet magyarországi megjelentetését novemberre tervezi. Ebben a szerelmi szálak kicsit tán teljesebbek, bár ennek a trilógiának valóban nem a szerelem kifejtése, és a párok egymásra találtatása a fő profilja. Tetszett a befejezés. De nem lövöm le a poént....
VálaszTörlés