Mercy Falls farkasai 3.
Köztem és a
történet között kialakult a szerelem már első látásra. Egyszerűen, amint
besiklott a Shiver a látóterembe már mániákusan vártam a megjelenést, hiszen a
farkasok már akkor is a kedvenc fantasy lényeim közé tartoztak. Akkoriban még
nem számítottam semmi kiemelkedő történetre, betudtam egy újabb YA regénynek,
így pedig teljesen felkészületlenül ért, hogy semmiképp sem tudom beskatulyázni. El sem tudtam képzelni, hogy ennyire fájdalmasan gyönyörű
képeket, jeleneteket fest majd a képzeletemben az írónő, és ott volt Sam, a
farkas, akinek minden vágya egy lány és hogy ember legyen. Ő egy olyan karakter,
aki megismételhetetlen és felejthetetlen. Azonban ez még csak a kezdet volt,
hiszen a Shivert – ami szerintem akár önmagában is megállta volna a helyét –
követte, szerény véleményem szerint, ami talán többekkel ellentétes egy még
fantasztikusabb folytatás, mégpedig a Linger személyében. Gyarapodtunk egy
újabb remek karakterrel, az önmarcangoló Cole-lal, és immár két különböző pár
kapcsolatát követhettük nyomon. Most pedig elérkeztünk a trilógia befejező
kötetéhez. Sokan várták már, azóta sokan csalódtak, mind külföldön, mind
hazánkban, azonban én azok pártjára állok, akik ugyanolyan színvonalasnak,
szerethetőnek találták az utolsó kötetet is, mint az eddigieket. Ugyanúgy nem
tudtam letenni, minden betűt élveztem és kicsit sajnálom, hogy már nem
találkozom velük egy újabb ismeretlen történetben, de addig is, a Mercy Falls
farkasai kötetek az enyémek és még sokszor újraolvasásra kerülnek majd.
akkor…
Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott.
most…
Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti.
örökké…
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban – élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.
Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban – élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.
Sam és Grace
képviseli azt a párt a YA regényekben, akikről az első perctől fogva elhittem,
hogy egymásnak rendelte őket a sors, és ha kell tűzön-vízen át, de örökre
társak maradnak, mindezt úgy, hogy a fiatalokról szinte el sem mondható, hogy
felnőtt korba léptek. Mindig megleptek, hiszen sosem úgy reagáltak, ahogy én előre vártam, sose
azok a cselekedetek valósultak meg, amiket már jóelőre kigondoltam. Így mindig
elcsodálkoztam a fiatalok önuralmán, talán már túl felnőttes viselkedésén.
Viszont pont ezért kaptam sokkal szebb jeleneteket, mint amit vártam volna. Számomra
mindig kedves marad a nyári lány, nyári ruhájának története.
Ebben a történetben Grace a farkas, aki újra-újra alakot váltva folyamatosan kicsúszik Sam markából, nyúlna utána, de nem éri el és emberi élete Grace nélkül nem teljes, így Sam fájdalmas szenvedése tovagyűrűzik. A nyakába szakadt felelősség elől pedig nem menekülhet, sőt mi több, nagy áldozatokat követel.
Ebben a történetben Grace a farkas, aki újra-újra alakot váltva folyamatosan kicsúszik Sam markából, nyúlna utána, de nem éri el és emberi élete Grace nélkül nem teljes, így Sam fájdalmas szenvedése tovagyűrűzik. A nyakába szakadt felelősség elől pedig nem menekülhet, sőt mi több, nagy áldozatokat követel.
Ott van Cole,
Sam ellentéte, aki most magára vállalta a kutató/megmentő szerepét, és
meggondolatlan, vagyis túlságosan merész cselekedetekre készteti önmagát. Az ő kapcsolata Isabellel,
ha szerelemnek nem is nevezném, mindenképpen az izgalmas kategóriába tartozik. Kimondatlanul
kezeljük őket párnak, a vonzódás szembeötlő, és a se veled, se nélküled
kapcsolat folyamatosan birizgálja az olvasó képzeletét, főleg úgy, hogy jelentős
lépéseket tettek egymás felé a Lingerhöz képest.
Nem tudnám azt
mondani, hogy az egyiküket jobban szeretem a másiknál, hiszen össze se
hasonlítható a két kapcsolat. Az egyik szép és örök, a másik vibráló és talán
beteljesületlen.
Ami
bosszankodást okozott számomra, hogy a könyv cselekménye a lelki vívódásokon
túl, egy újabb farkasirtás köré épült. Reméltem, hogy Maggie elfelejti az
állatok tömeges mészárlását és letudtuk azt a Shiverben, de Isabel apja nem
nyugszik, és magasabb fokozatba kapcsol. Így a farkasoknak fel kell venni e
kesztyűt a fegyverek és a kegyetlenség ellen. A végére elfogadtam, hogy újra
düh tombol bennem, hogy bárkinek is gondolata támad állatokat ölni, de így a
könyv vége tartogatott számomra igazán izgalmas pillanatokat, amik igencsak
megemelték a pulzusom.
Ebben a kötetben
láttunk bele leginkább az emberi énüket elvesztett farkasok fejébe, próbáltak
az olvasónak is képeket vetíteni, ami számomra még különlegesebbé tette a
könyvet. Egyszerűen már túlontúl szeretem ezeket a lényeket, főleg azért, mert
Maggie nem varázslényeknek írta meg őket, hanem szinte meghagyta őket az erdő
vadállatainak.
Az utolsó sorok
a „Vége” szócska előtt, sokak számára okoztak csalódást, és elsőre én sem
tudtam mit is gondoljak, de rájöttem, hogy nekem tetszik, hogy nincs
szájbarágós hepiend, és sokat hagy a képzeletemre, minden úgy lesz, ahogy nekem
jó. Kicsit a célvonal előtt megálltunk, de tudjuk, hogy mi vagyunk a győztesek.
Ez a sorozat
mindig külön helyet fog elfoglalni a szívemben. Egyedi, fájdalmas, gyönyörű
kívül és belül is.
A
könyvet köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak.
5 pont
Most azért nagy kő esett le a szívemről. Annyira nehezen jöttek a szavak, hogy több, mint egy hónap kellett, mire ki bírtam valami értelmeset préselni magamból.
VálaszTörlés